Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-05-20 / 21. szám
Nagy-Károly, 1900. május 20. 21. szám. XXYI. évfolyam. _____ Sz atmármegyei TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. \. Y-Nd MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. l^=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kár oly ban, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér, Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bólyegdij minden beigtatásért 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. Hl V ATAL OS R É S Z. 13875—1900. sz. Szatmár vármegye alispánjától. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő főszámvevői állásra pályázatot hirdetek. Évi javadalmazás : 2400 korona fizetés és 500 korona lakpénz. Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz. I. s 17. §-ai irányadók. Pályázati kérvényeket f. hó 29-ig átveszek. Megjegyzem, hogy a törvényhatóság márczius 23-án tartott rendkívüli közgyűlésében a főszámvevői fizetés 11 -5 százalékkal emeltetett, e határozat azonban még nem jogerős. Nagy-Károly, 1900. évi május hó 17-én. Alispán helyett: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. 13810—1900. szám. Hirdetmnéy. A vármegye közönségének f. évi május hó 10-én és folytatva tartott rendes közgyűléséből 239. bjk. sz. alatt kelt határozatát a 15 napi felebbezési határidőre figyelmeztetéssel teszem közhírré. Nagy-Károly, 1900. május 19. Alispán helyett: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Szatmái vármegye közönségének Nagy-Károlyban 1900. évi május 10. és következő napján tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 239. bjkv. sz. Olvastatott vármegyei árvaszéki elnök előterjesztése, mely szerint azon alkalomból, hogy Illyés Olivér árvaszéki ülnök közigazgatási szolgálatának 30-ik évét a folyó évben töltötte be —• s ezen hosszú szolgálati ideje alatt sem magán, sem hivatalos életével soha panaszra okot nemcsak nem adott, de hiva- tolos teendőit oly szorgalommal és pontossággal teljesítette, és teljesiti a jelenben is, hogy úgy a törvényhatósági közgyűlés mint Főispán ur Öméltósága és a nagymélt. m. kir. belügyminiszter urnák is elismerését kiérdemelte, javaslatba hozza, hogy a vármegye közönsége ezen régi tisztviselője érdemeinek elismeréséül a mint azt a közelmúltban hasonló ideig szolgált tisztviselőivel szemben Hajdú vármegye és Szatmár szabad kir. város törvényhatósága is tette, — 10Ö0 korona jutalomban részesítse, s ezen összeget részére a gyámpénztári tartalék alap terhére szavazza meg. Az állandó választmány véleményével egyezőleg a vármegye közönsége készséggel teszi magáévá vármegyei árvaszéki elnök javaslatát és Illyés Olivér árvaszéki ülnök 30 éves hivatalos — szolgálatának betöltése alkalmából hosszú szolgálata alatt szerzett érdemei elismerésének nemcsak örömmel ad kifejezést — de részére a gyámpénztári tartalékalapból 1000 korona jutalomdijat egyhangúlag megszavaz s jelen határozatról Illyés Olivér árvaszéki ülnököt jegyző- könyvi kivonaton értesíti, egyidejűleg utasítja vármegyei alispánt, hogy ezen határozatot szabályszerű közhírré tétel után a nagymélt. m. kir. belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett terjessze fel — a jóváhagyás kinyerése után pedig a megszavazott jutalomdij kiutalása végett vármegyei árvaszékhez tegye át. Miről Illyés Olivér várm. árvaszéki ülnök és vármegyei alispán jegyzőkönyvi kivonaton értesittetnek. Kelt mint fent. — Jegyzetté Ilosvay Aladár vm. főjegyző. Nagy László alispán. Az állami munkásbiztositás. A szoczialis kérdés megoldására én árká- numot nem keresek. Azt- tartóm, hogy ha a törvényhozás alkotásaiban, a kormány és a hatóságok részéről a törvények alkalmazásában, a társadalom tevékenységének minden vonalán az igazságos czél mellett azzal egyenlő mértékben mindig ott lesz és mindig érvényesül az emberszeretet, melyet a szegény ember megért, vagy ha azt meg nem érti, de kiérzi: ez a magyar specziális bajok megoldása és orvoslása. Darányi. Gondolkodjunk kissé e tömör mondatok fölött, okosabb és őszintébb mondás ritkán hangzik el illetékes ajkakról. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter mondotta e szavakat azon az ánkéton, mely összeült, hogy tanácskozzék a munkásbiztositás törvényjavaslata fölött. A munkásbiztositás ha létesül és ha úgy szervezik és igazítják, hogy beválik és a nép befogadja: egyike lesz az ujszázad legjelentősebb alkotásainak. Azokról a százezrekről és milliókról történik biztos gondoskodás, akiknek alig adatott egyébb a testüknél s a lelkűknél, akik, éppen úgy mint ősapáink évszázadokon keresztül, úgy éltek meg, mint a mezők lilioma. Ez az óriási tömeg Európa- szerte kezd öntudatra ébredni s már évtizedek óta néz farkasszemet a birtokos társadalommal, permanencziában tartja őt, mert kitudhatja, mikor fajul az elvek harcza lázadássá. Nem is olyan régen részünk is volt már az alföldön néhány parasztlázadásban. A munkásbiztositás törvénye, ha az jó lesz és jól hajtják végre, leszereli a proletárok mozgalmát. Gyönyörű intézménynek készül. Mert ime azt mondta Darányi a szaktanács- kozmányon, hogy emberszeretettel lehet csak megoldani szocziális kérdést, ^mberszeretettel, melyet a földnépe ha nem is ért meg, de kiérzi. Ez a szellem vonul végig a munkásbiztositás szervezetén és azért bízunk benne, hogy életképes lesz, mert a nép befogadja. Semmi bürokratizmus, semmi hivatalos és tekintélyes fontoskodás, semmi okoskodás ne legyen abban a törvényben. Egyszerű legyen, rövid és biztosítsa a legmesszebbre menő közvetlenséget a néppel való érintkezésben. Mert csak Így érti meg a nép, mely minden újtól, bármilyen hasznos intézmény legyen is az, idegenkedik. T A R C Z A. Az elcserélt anyós. (Vallomás a vizsgálóbiró előtt.) Hát bizony, szégyen ide, szégyen oda; leittam magam a rogyásig. A gyalázatos vinkó elbolonditotta a fejemet, én meg elbolinditottam a kasszirfrajla fejét ; a kávésnak pofonokat Ígértem, én pedig kaptam is vagy kettőt, hogy kitől máig sem tudom. Három boros üveget földhöz vágtam, a klarinétossal hajba kaptam, mert rettenetes hamisan fújta „tarara bumm dihé“-t. Mikor aztán kifizettem a zechemet, a fizető pinczér szó nélkül nyakon csípett és úgy kilóditott a kávéházból, mintha sohasem lettem volna odaben. Ez ellen ugyan appelálhattam volna a kávéshoz, de a mint én ismerem, helyben hagyta volna az Ítéletet és ráadásul helyben hagyott volna engem is. Szóval kimulattam magam a rogyásig és indultam hazafelé. A kerepesi-uton barátságot kötöttem egy utczaseprő- vel s a jámbor egészen hazáig kísért, sőt még a csengőt is megnyomta, hogy megkíméljen a fáradtságtól. A házmester félóra múlva ajtót nyitott és elém tartotta markát, várva kapupénzre. Természetes, hogy bele köptem a markába, mire a jó ember elkezdett rémitően káromkodni és ott hagyott a sötétben. Nagy nehezen lakásom elé jutottam s akkor elfogott a rémület, mert, noha forgott velem a világ s a csillagos égen komfortáblinak néztem a gönczöl szekerét.- mégis eszembe jutott, hogy egy-két perez múlva szem- től-szembe állok a feleségemmel, meg az anyósommal. Szent Nepomuk ! micsoda zivatar előtt állok ! Nem merek csöngetni, hanem csak úgy kopogtatok, piszegek, kÖhintek, megint kopogtatok, mig végre Zsuzsika kinyitja az előszoba ajtaját s én belépek — lábujjhegyen, miközben kevés hijja, hogy hányát nem esem. Zsuzsika szörnyüködve szól hozzám : — Jézusom, már megint be tetszett káfolni ? — Pszt, Zsuzsika! . . . Pszt! . . . — Már meg Zsuzsikának szólít! No nem szeretnék a bőrében lenni. Az öreg nagysága borzasztóan haragszik . . . rám parancsolt, hogy be ne bocsássam.-- Csendesen galambom! Hát a feleségem? — Jézusom, hogy megváltozott a hangja! . . . — A fiatal nagysága sokat sirt, ő is haragszik, hanem azért úgy titokban megparancsolta, hogy azonnal beengedjem a nagyságos urat. — Oh, a jó lélek! — Vesse le a kamásliját izibe, aztán menjen be mezítláb. Hátha alszanak.! Szót fogadtam. Neki támaszkodtam a falnak, aztán levetettem a kamáslimat. Lábujjhegyen megyek a háló szoba ajtajáig, meg akarom fogni a kilincset s e pillanatban nyílik az ajtó. Jaj, az anyósom ! kezdődik az égi báboru. — Ki az; ki jár ide künn ? Zsuzsika adja meg a feleletet. — Ki volna más, mint a nagyságos ur? — Megmondtam hogy be ne bocsásd, elkotród- jék innen az ur! Maradjon ott, a hol eddig volt. Akasztófáravaló korhely ! . . . — De mámi! . . . — Nem vagyok „mámi“. Holnap benyújtjuk a válókeresetet. Most pedig takarodjék az ur! . . . Az már botránynak is sok, a mit maga müvei. Hogy miért nem üt már bele a száraz ménkő ? — De mámi! . . . A mámi beakarta csukni az orom elől a hálószoba ajtaját. Ez már kihozott a sodromból. Először is fölkaptam az egyik kamáslimat és imádott anyósom felé röpítettem, aztán elkezdtem czifra módon káromkodni. — Jézus Mária! Hisz ez nem a Gáspár! . . . Gyilkos ! Segítség ! És olyan lámát csapott, hogy a házbeliek ösz- szefutottak a Zsuzsika rendőrért sietett, ez pedig a kapitányság elé állított. Hát bizony furcsán esett, de megesett, hogy az idegen lakásba nyitottam, a hol az a Gáspár nevű ur lakik, az én lakásom a negyedik emeleten van, az övé pedig épen alattam: a harmadik emeleten. Érdekes, hogy Gáspár ur ép oly korhely fráter, mint én vagyok, talán azért mert ő is anyósával lakik egy fedél alatt s a kérdéses éjjelen ép úgy vártak rá, mint én reám. Dejszen, nem valami rettenetesen imádom az anyósomat, hanem azért még sem cserélném fel a Gáspár ur anyósával. Nem asszony az, hanem sárkány, száznyelvü szörnyeteg, mig az én anyósomnak csak egy nyelve van. (De mikor még az az egy is sok !) Íme, ilyen előzmények után indították meg ellenem a vizsgálatot magánlak megsértése, becsületsértés és könnyű testi sértés miatt. Elkövettem a borzasztó hibát, hogy részegségemben elcseréltem a lakásomat és elcseréltem az anyósomat.! Felolvastatván, aláíratott. Gutiue. Aki egészségére vigyáz, igyék Ferencz József keserű vizet, a melyet 25 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy milleniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz Jószef keserüvizet mindenütt árusítják. Nagybani raktár: JANITZKY ALBERT, KAUFMANN JAKAB ÉS FIA és WEISZ LAJOS czégeknél.
