Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-05-13 / 20. szám
Nagy-Károly, 1900. május 13. 20. szám. XXVI. évfolyam. %j _______ Sz atmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYEST ART ALMU HETILAP. ^ SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kár olybán, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-=* Egyes szám ára 20 fillér. 10=Hirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. HIVATAL 0 S RÉS Z. 9—1900. közp. vál. sz. A Szatmár vármegyéhez tartozó nagykárolyi I., mátészalkai II., fehérgyarmati III., csengeri IV., krassói V., aranyosmegyesi VI., nagybányai VII. és nagysomkuti VIII. választókerületek valamennyi ős zszeirási szakaszában öszszeirt országgyűlési képviselő választóknak egy-egy kerülethez tartozó városok és községekre vonatkozólag összeállított ez évi ideiglenes névjegyzékei, az illető kerület minden városának, nagyközségének és körjegyzőségének külön egybefoglalva, a központi választmány mai alólirt napon tartott üléséből — az 1899. XV. t.-cz. 151 -ik §-a értelmében kiküldetvén, közhírré tétetik: 1-ször. Hogy az érintett-névjegyzékek, a kerületbeli minden városban, nagyközségben és körjegyzőségek székhelyein folyó 1900. évi május 5-étől kezdve ugyanazon hó 25-éig közszemlére kitéve lesznek. 2-szor. Felszólamlási határidőül a szintén folyó évi május 5-től ugyanazon hó 15-éig egymást követő napok szolgálandpak; mely napokon a névjegyzékek ellen saját személyét illetőleg bárki felszólalhat s ezenkívül mindenkinek jogában áll azon választó-kerületben, melyhez tartozó valamely község névjegyzékébe felvétetett, bármely jogtalan felvétel, vagy kihagyás miatt is felszólalni. 3-szor. A felszólamlások elleni észrevételek beadásának ideje folyó évi május 16-ától május 25-ig tartand, mely napokon mindenki, — kinek a 2-ik pont szerint felszólalni joga van, — a felszólamlásokra észrevételeket nyújthat be. 4-szer. Mind a névjegyzékek, mind a rietaláni felszólamlások, a kitűzött napon reggeli 8 órától déli 12 óráig városokban es nagyközségekben a város, illetve község házánál, kisközségekre nézve pedig a körjegyzőség székhelyén lesznek kitéve, mely idő alatt azok a város illetőleg községi elöljáróság egy tagjának jelenlétében ott mindenki által megnézhetők s délután 2 órától 6 óráig lemásolhatok. 5-ször. A felszólamlások, valamint az azokra teendő észrevételek is, a szükséges okiratokkal felszerelve, Írásban adandók be s egy beadványban több egyénre vonatkozó felszólamlás is foglalható, a felszólamlásra teendő észrevétel pedig minden beadványhoz külön terjesztendő be. 6-szor. Mind a felszólamlások, mind az azokra tett észrevételek a központi választmányhoz intézve, az okiratokkal együtt bélyeg- telenül, azon város, vagy nagyközség elöljáróságánál, — melynek névjegyzéke ellen a felszólamlás történt, — kisközségekben pedig az illető körjegyzőnél adandók be, kik azokat külön sorrendben beiktatni, róluk — ha kívántatik — téritményt adni, s folyó évi május 26-án az iktatókönyvvel és a közszemlére kiadott névjegyzékkel együtt a központi választmánynak múlhatatlanul — és pedig 10 frt rendbírság terhe alatt — beküldeni, vagy ha felszólalás nem adatott be, azt is jelenteni, kötelesek. — Végre : 7-szer. Hogy a névjegyzék egyik teljes példánya Nagy-Károlyban a vármegyei közigazgatási iktató hivatalban lesz közszemlére kitéve. Mely hirdetményt -- az 1899. XV. t.-cz. 146-ik §-ához képest — a vármegye minden községi elöljáróságai hivataloskodásuk területén szokásos gyakorlat szerint közzétenni, s a névjegyzékek, valamint a beadandó felszólalások iránt a fentebbiek értelmében felelősség terhe alatt eljárni tartoznak. Kelt Szatmár vármegye országgyűlési képviselő-választást intéző központi választmányának Nagy-Károlyban, 1900. évi ápril hó 30-án tartott üléséből. Nagy László m. k., alispán, mint a közp. választmány elnöke. Medvey Lajos s. k., központi választ, jegyző. Közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 10 és 11-én tartotta tavaszi rendes közgyűlését. A közgyűlés ezúttal oly népes volt, a mely körülbelül egy általános tisztújító közgyűlés képet nyújtotta. Hiába, három rendbeli választás is volt napi rendre tűzve s igy nem csoda, ha^iiz érdeklődé cl volt keltve. Különben a közgyűlés rendben, minden nagyobb vita nélkül simán folyt le. Az első napon jóformán csak a választásokon estek túl, a mely nagy érdeklődés és erős küzdelem közt folyt Je az erdődi főszolgabírói állás betöltésénél. A közgyűlés az alispán indítványára Gulner Gyula belügyi államtitkárt kinevezte- tése alkalmából és Széli Ignácz államtitkárt kitüntetése alkalmával feliratilag üdvözölte. A közgyűlés lefolyása a következő volt : T Á R C Z A. Az emberbarát. Egyik kezét, azt a melyiknek negyedik ujján vagyont érő smaragd és egy szemvakitó, mogyoró nagyságú gyémánt gyűrű ékeskedett, hanyagul pihentette a kávéház márvány asztalkáján. A másik kezében azt a hírlapot tartotta, a mely ismét az ő neve fölé vont glóriát. Pedig már megszokhatta, hogy a hol olvassák vagy kiejtik Csorbái Iván nevét, annak kapcsán rendesen ez visszhangzik : „A páratlan emberbarát!“ Hallja, olvassa lépten-nyomon. Mindennek daczára duzzad melle tájékán a finom posztóból készült kabát, az önelégültség tultengése tör utat egy mély lélegzet vételben. ^ Van szerencsém, Csorbái ur. — Alázatos szolgája, méltsás uram : — Épen most olvasom, hogy miféle humánus cselekedetet gyakorolt ön újra. Igazán példányképe lehetne azoknak, a kiknek szintén módjukban állana s még öt fillért se adnak arra, hogy embertársaikat megmentsék a nyomortól, sok esetben a bűntől. 100,000 korona jótékonyczélra, igazán hallatlan bőkezűség. Még az utókor is kegyelettel fogja említeni az ön nevét. — Nem a hirszomj sarkal s a legtávolabbról sem pályázom arra, hogy más tudjon is létezésemről, mint a kinek közvetlen enyhíthetek nyomorán; szerénykedett Csorbái Iván. A méltsás ur Csorbáit biztosította, hogy minden tiltakozás daczára, figyelmébe ajánlja a kegyelmes urnák és nem csak az i válik y-ra a neve végén, de gondja lesz rá, hogy azt a br. . . két betücskét is rálitografáltathassa a névjegyére. Csorbái ur nem győzi eléggé ismételni, hogy neki minden jutalma az öntudatban rejlik ; —ő csak egyetlen elvet vall, hogy a végzet csupán letétbe helyezte egy-egy vagyonosabb embernél a tőkét, hogy tán szive és esze sugallata szerint juttassa rendeltetési helyére ; abba a kézbe, mely esdekelve fordul a bővelkedő felé. Még nagyobbat sohajott ehhez a nagy frázishoz. Csorbái Iván magasra emelt fejjel, gömbölyűre feszitett mellel halad az utczán, a hol lépten nyo mon egy-egy ismerősre bukkan, akik hódolatteljes tisztelettel üdvözlik az ismert emberbarátot. A felesége, mint urának méltó párja, tagja minden jótékonyczélu egyesületnek s alig van egy percze a saját használatára, mert minden pillanatát szegényeinek szenteli. Az emberbarát hazaér. Itt látni, hogy van is miből jótékonyságokat gyakorolnia. Úgy lakik, a hogy csak az amerikai ezüstkirály rezidiálhat. - «■ Félénken lép be a legénye, — Nagyságos uram, ismét itt van az az ember. — Bocsásd be; mondja leereszkedő ábrázattal; de mikor a legény betette az idegen után az ajtót, Csorbái ábrázata hihetetlen változáson megy át. — Megint itt vagy ? sziszegi dühtől folytott hangon, mikor szűnsz már meg üldözni. — Igen, megint itt vagyok Iván. Belemegyek az alkuba. Add ide az igért 600 koronát, egy kis üzletbe hallgatag társ leszek, mert hisz nevemmel nem léphetek a világ elé; s aztán nem hallod többé hire- met sem. — Megesküszöl erre ? — A gyermekeim életére. Mintha egy sulyoskövet vettek volna le a nyugalmáról. Fölnyitotta az íróasztal fiókját s egy csekket állított ki. Ha a nyomort a fájdalmat akarjuk megörökíteni, keresve se lelhetnénk ennél jobb mintát, mint az a lehetetlenül kopott öltözetet viselő, beesett arczu férfiú, a kinek vonásai azonban úgy hasonlítanak CsorA közgyűlés megnyitása. Gróf Hugonnai Béla főispán lelkes éljenzések között elfoglalván az elnöki széket, a következő szép beszédben nyitotta meg a közgyűlést : Igen tisztelt közgyűlés ! Nagy örömömre szolgál, hogy az igen tisztelt bizottsági tag urak ily nagy számban megjelentek, és igy ismét be bizonyították, hogy nemes hivatásukat mennyire szivükön hordják, tevékeny részt véve ott, a hova a törvény rendelkezése és a hova polgártársaik bizalma helyezte. Tekintve az elintézendő ügyek sokaságát, nem akarom az igen tisztelt bizottsági tag urak türelmét hosszabb időre igénybe venni, csakis jelezni óhajtom, hogy több igen fontos ügy elintézése van napirenden, és ezenkívül fontos és előkelő állások betöltése fogja az igen tisztelt közgyűlést foglalkoztatni. Az igen tisztelt bizottsági tag uraknál a közügyek iránt mindenkor tapasztalt bölcsesség, buzgalom és hazafias lelkesedés, előre is biztosítja, hogy a tárgysorozatban foglalt ügyek a megye javára fognak elintéztetni, és hogy az állások olyanok által fognak betöltetni, akik eddigi működésűk folytán az igen tisztelt bizottsági tag urak bizalmát és fölkarolását kiérdemelték. Működésükhöz sikert kívánva, mindőn az igen tisztelt bizottsági (tag urakat a legmelegebben üdvözölni van szerencsém, a közgyűlést megnyitom. (Éljenzés.) Alispán! jelentés. Az alispáni jelentés felolvasását megelőzőleg többen felszólaltak az iránt, hogy miért nem lett most kinyomatva és a bizottsági tagoknak megküldve az alispáni jelentés. Az alispán ezt azzal indokolta, hogy a költség- vetésbe erre nincs fedezet. Domahidy Elemér az alispáni jelentést azzal indítványozta kiegészíteni, hogy a vármegye közgyűlése Dessewffy Béla bizottsági tag elhunyta felett is fejezze ki részvétét. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Az államtitkárok üdvözlése. Nagy László alispán azt indítványozta, hogy a vármegye közönsége Széli Ignácz bai Ivánéhoz, hogy lehetetlen hitelt nem adni szavainak, mikor igy szól: — Esküszöm: soha senki se tudja meg, hogy fivérek vagyunk; hogy neked kedvezett a szerencse, s engem addig üldözött a balsors, .mig egy napon . . Igen, igen, az idegen pénz, Iván! . . . Sikkasztó voltam . . . Ott van a nevem a bécsi rendőrség fekete könyvében. Öt évi fegyházzal szemvedtem meg azért. Ha abban az időben megszívleled esdésemet és segitsz rajtam . . . Hogy könyörögtem, hogy rimán- kodtam. Térden csuztam előtted; a gyermekeim végett . . . Nem teszek szemrehányást. Magad szerezted a vagyonodat s tehettél vele, a mit akartál. De ha meg nem vonod segélyedet, nem lettem volna gazember. Hisz az egész csak ötezer forint kérdése volt. Ne beszélj annyit s főleg ne ilyen hangosan. Itt a pénz; ennél többre egy fillérrel se számíthatsz. — Azóta nem is kértem tőled soha. Tudod, hogy egy jótékony egyesület „a züllésnek indultak egylete“ utasított hozzád, mint alapítójához. Akkor nem is gyanítottam, hogy a fivé . . . Nem, nem, hogy Csorbái Iván ugyanazonos Johann Beinerrel. Mikor nálad voltam, már nem volt visszalépés. — Én se viseltem már Csorbái nevünket s te se álmodhadtad, hogy a bejelentett segélytkérő a tulajdon testvé . . . Nem, nem mondom ki a többit. Ezután csöngetett. — Bocsásd ki ezt az embert. Csak a szivébe nyilalott egyet amannak; aztán halkan azt súgta : A gazember szavának fog állni: nem hallasz többé róla. Mikor az a spórolás útjára lépett bűnös bemutatta a banknál a 600 koronáról szóló csekket, a kívül állók kegyeletes zúgással ismételték : — Ismét Csorbái! Nem ismer határt a bőkezűsége. Páratlan emberbarát ! K. 1.
