Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-21 / 3. szám
Nagy-Károly, 1900. január 21. 3_ szám. XXVI. évfolyam. Szatmárm ós VEGYESTAB.TALMU HETILAP. Közlöny TÁRSADALMI, SZ^PlHfÖDALMI SZATMÁR V&HIVATALOS KÖZLÖNYE. he# m e gjelehMinden vasárnap. IíMSZERKESZTOSEG ós KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. ........ ELŐFIZETÉSI ARAK: Eg ész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-3* Egyes szám ára 20 fillér, iísHirdetósefe jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 Fillér. Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Hivatalos rész. 34463- 1899. sz. Hirdetmény. A vármegye közönségének 1899. évi október hó 12-én tartott rendes közgyűléséből 1058. szám alatt kelt határozatát a 15 napi felebbezési határidőre figyelmeztetéssel teszem közhírré. Nagy-Károly, 1900. évi január 15. Nagy László, alispán. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának Nagy-Károly ban 1899. évi október hó 12-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 1058. bjkvi sz. Vármegyei alispán átteszi a vármegyei levéltárnok előterjesztését, mely szerint a vármegyei szervezési szabályrendelet 58. §-a értelmében a levéltárból kiselejtezendő felesleges iratok kimutatásának csatolása mellett, kéri azokra nézve a kiselejtezés elrendelését, és egyidejűleg a selejtezéssel felmerülő költségek fedezetére valamint a vármegyei könyvtár gyarapítására 500 forint megszavazását. — Az állandó választmány véleményével egyezőleg tekintettel arra a körülményre, hogy a szolgabirói járások és a közigazgatási irattárból beérkező újabb ügyiratok elhelyezésére a levéltárban helyiség nem áll rendelkezésre, a bemutatott kimutatásban kitüntetett levéltári iratok kiselejtezése elrendeltetik, s a selejtezés foganatosításával a kor- mányhatosági jóváhagyás kinyerése után vármegyei levéltárnok bizatik meg, a kiselejtezési munkálatokkal felmerülő költségek fedezetére 250 frt, valamint a vármegyei könyvtárnak a könyvtári bizottság javaslata alapján leendő gyarapítására 250 frt az 1900.' évre a vármegyei közművelődési pótadóból megszavaztatik, azzal, miszerint vármegyei alispán felhatalmaztatik, hogy az egyik czimen fel nem használt összeget a másik czimen jelzett czélra fordíthassa, egyidejűleg utasittatik vármegyei alispán, hogy jelen határozat szabályszerű kihirdetése után a kiselejtezendő iratok kimutatásával jóváhagyás végett a nagy méltóságú m. kír. belügyminiszter úrhoz terjessze fel. Miről vármegyei alispán az összes beterjesztett iratok kiadása mellett további megfelelő eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kelt mint fent. Jegyzetté: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Nagy László, alispán. 654—1900. sz. 1899. évi október hó 29-én 1265. iktatókönyvi s 121163. törvényhatósági szám alatt a sárközujlaki körjegyző által egy 6 éves pej kancza, vak s hátsó bal lábán kesely lóra kiadott járlat elveszett, ezen járlatot érvénytelennek nyilvánítom. Nagy-Károly, 1900 január hó 9. Nagy László, alispán. Böjti prédikáczió. Böjti prédikáczió — a farsang elején ? Kérdi bizonyára a nyájas olvasó. És mégis azt hisszük, hogy különösen most, a gondatlan vigadozások időszakában szolgál rá leginkább a közönség a böjti prédi- káczióra, melyet elmondandó vagyok. Nagyon sokan vannak még nálunk azok az emberek akik szívből tudnak örülni mostanság a fölött, hogy az idei farsang hosszú. Mindenfelé annyi vigadozásra van kilátás, hogy helyén legyen annak a lába. torka, meg az erszénye, a ki végig akarja mulatni a a farsangot. Külünös és jellemző vonása ez a mi népünknek: ha beköszönt a farsang, megszállja az el nem nyomható tudat, hogy most mulatni kell kell — ameddig bírjuk. Máskülönben takarói os, dolgos, józan észjárású, de a farsang, mintha bübája volna, valósággal megbabonázza és bizony elegen vannak, akik ha módjukban állana, elmerülnének a mulatságok tengerében. Nemcsak a melegvérű fiatalságot szállja meg a farsang mámora, de a szülőket, az öregeket is, akiket máskülömben a „higgadt“ jelzővel szoktunk megtiszelni. És nem vehetjük a kivételek közé azokat a boldogtalan családapákat sem, akik mostanában háborgó indulatoktól gyötörve futkosnak mindenfelé, hogy a bálozásra és estélyekre szükséges pénzt minden áron előteremtsék, A vidám farsang alakjai ezek az elkényszeredett családapák, akik nem tudnak ellenállni a mama zsörtölődésének és az eladó leány, gyakran leányok, sóhajtásainak. A kis iparos, a kereskedő, akit végrehajtanak az adó hátralék miatt, a szerény fizetésű hivatalnok, aki megérez minden fillérnyi tul- kiadást és mindazok, kik merényletet követnek el anyagi helyzetűk " ellen, midőn eleget tesznek az úgynevezett társadalmi követelményeknek, mint áldozatra szánt bárányok kisérik családjukat mulatságról mulatságra. Elmúlik a farsang elmúlik legtöbbször úgy, hogy a család büszkeségének a szép eladó lánynak nem húzta az ujjára a karikagyűrűt a szerelmes vőlegény. Elmúlt az az idő, de talán nem is volt sohasem, hogy a házasulandó férfiak, a bálterem sikamlós parkettjére mentek asszonyt keresni. Egész más csíziója van most Hymennek: a telekkönyv, a protekczió és egyéb praktikus szerzői Ámornak. De magának a szerelemnek sem éltető levegője a bálterem izzó atmos- férája. Hamar jön ott a mámor és gyorsan száll el. Hamvazó szerda nemcsak a lelki magába szállás napja, de a csalódás, keserűség, a rideg anyagi gondok napja is. S eljön a kupor- gatás és nélkülözés ideje és a helyzet sanyaru- ságát semmivel sem enyhíti az, hogy „jól mulattunk a farsangban“. Sőt a kirívó ellentét csak növeli a jelen kínos voltát. A föld népe is csak úgy fogja fel a farsangot, mint az urak, de itt legalább szerényebbek az igények és olcsóbbak a mulatságok. Igaz, a farsang arra való, hogy a küzkö- dés és munka között eltelt esztendőért vigság- gal és jóérzéssel kárpótoljuk magunkat. De aki úgy kárpótolja magát, hogy bajait csak tetézi, az maga ellen is, a családja ellen is vétkezik. T Á R C Z A. Drága vendégek. Budapest egyik népes utczáján rég idők óta létezik még ma is N. kávéház, melynek tulajdonosa hasztalan követett el minden lehetőt üzletének az emelésére. Mintha valami átok sújtotta volna, csak nem akart az fellendülni. Pedig nem lehetett mondani, hogy az üzlet pangásának maga a kávés lett volna az oka. Rokonszenves külsejű, előzékeny, behízelgő modorú volt. Gondoskodott szép kasszírnőről, jó italokról, személyzete kifogástalan, a berendezés a mai kor igényeinek megfelelő volt. De hiaba volt minden fáradtság, minden küzködés. A vendégek nagyon gyéren látogatták. Este hét órakor már ásított a kávéház az ürességtől. — Csak vasárnap és ünnepnapokon volt egy kis élénkség. A vendégek számát szaporították azok, a kivel a kávés rokonságban és üzleti összeköttetésben állott. Így aztán az ünnepnapokon volt egy kis forgalom. A pinczéreknek ilyen napokon való sürgés-forgásáról meglátszott, hogy pihent erők, oly szokatlanul mozogtak. Hétfőn aztán újra siri csend állott be a következő vasárnapig. Ha úgy estenkint egy vendég a kávéházba tévedt, nem tudták, hogy hová tegyék. A pinczér az olvasó asztalhoz ültette, a főpinczér azonban úgy találta, hogy az esetleges léghuzam drága egészségének megtalálna ártani s azért az ablak fülkéjébe vezette, mig a kávés ez ellen erősen tiltakozva a kassza meletti karos székbe nyomta. A kávés megkérdezte, hogy mit kíván rendelni, a főpinczér ismételte a kérdést, a pinczér elment a piccoló feketéért, ezalatt a marqueur is odaugrott megkérdezendő, hogy nem kiván-e egy játszma karambolt csinálni? Tagadó válaszára az félre vonult, mialatt a kávéját elhozták, a kávés egy halom újságot tett az asztalára; de nem juttathatta abba a helyzetbe, hogy vendége azokból egyet is elolvasson, mert engedel- mével melléje ült és mesélt neki históriákat. A közben veit magának annyi bátorságot a vendégtől azt is megkérdezni, hogy nős-e, van-e családja és hogy mennyire szeretné őket ismerni. Ha a vendég kissé korosabb volt, akkor a ka- szirosnő kiszállott a trónusából egy ezüst szelenczé- vei s kedves kacsintás közepette megkínálta a benne lévő burnottal. Ha a vendeg vett egy csipetnyit és abból felszippantott, akkor a lesben álló marqueur jött közelébe, aki minden tüszentésre készenlétben volt a „kedves egészségére“ kivánatával. Ha a vendég távozásra készült, a fizető pinczér és marqueur rögtön ott támadtak. Az egyik a kalapját, a másik a felöltőjét, a harmadik a botját adta kezébe. A kávés melegen és sokáig szorongatta a kezét, mintha sohasem akarta volna elereszteni, az ajtóig kisérte. A „viszontlátásra“ — mondta, háromszor is ismételte . . . Hiába azt a vendéget többé az életben nem látták soha. Ha negligálták volna, ha azt mondták volna neki, hogy talán kap még egy kávét, ha a kávés rá sem hederitett volna, akkor talán inkább viszontlátta volna vendégét a kávés. Hogy a dologra térjek, igy ment az hosszú időkig, úgy hogy a kávés kénytelen volt a kávéháztól valami módon megszabadulni. Néhány ügynököt mozgósított, jártak is a vevők, de hamar átláttak a szitán, az üzlet ingyen sem kellett. Volt egy ügynöke a kávésnak, a ki emberfeletti erővel dolgozott azon, hogy az üzletet valami vevőre tukmálja, de hiába való volt minden fáradozása. Egy napon ez az ügynök diadalmas arczczal rontott be a kávéshoz. — Meg van! meg van ! — sikoltotta. Előadta, hogy holnap újra eljön egy vevő, de ez átveszi az üzletet. Nem fog visszariadni a kávéház ürességétől. Mialatt a vevő az üzlet menetét fogja vizsgálni, ezalatt vendégek fognak ki be járkálni a kávéház ajtaján. A pinczérek betegek lesznek a sok lótás- futástól; a billiárdgolyók napvilágot fognak látni, a kártya-asztaloknál fiatalemberek fogják verni a blattot, a Martell-cognacos üveg végre fel lesz bontva, sőt Anisette és társai is pohárra kelnek. A kávés mit sem értett a biztatásból, csak mikor az ügynök a fülébe súgott valamit, kezdett eszmélni. A kávés örömtől sugárzó arczán meglátszott, hogy ügynöke zseniális tervet forralt ki. Az ügynök száz forintot kapott a kávéstól hadi czélokra. Másnap csakugyan úgy volt, a hogy az ügynök előre megjósolta. Már délután 1 óra tájban özönével szállingóztak a vendégek a kávéházba. Fekete kávé, punsch, cognac, minden előkerült, a mi kávéházban kapható. Volt olyan vendég is, a ki fehér kávét rendelt tejes kalácscsal. Nem úri tempóra vall, közvetlen ebéd után nagy pohár kávét három nagy darab tejes kenyérrel bekebelezni, de annyi feltételezhető, hogy a sok vendég között ilyen is akadhat. Hát a billiárd asztalok: ott volt csak igazi zsi- bongás. A vendégek veszekedtek azon, hogy ki játszók előbb. A marqueur valóságos bírói szerepet játszott. A dákók csak úgy ropogtak, a golyók vadul szaladgáltak össze-vissza, mint a lovak, melyeket az istállóból ahhoz nem értő emberek riasztanak ki. A kártya-asztaloknál csörgött a rézpénz és pengett az ezüst. Veszettül verték az adutot és úgy rikoltották a kontrát, hogy a kávéházi tálczák csak úgy zúgtak bele. Fizetek, vannak és kontra, pinczér kávét! kiálltozások ; csörgés, csengetés, szaladgálás, kopogás, csikorgás, csapkodás, nevetés, zugás, zsibongás zaja élénkítette meg a kávéház régi csendjét. Az üzletet átvenni szándékozó, egy köpczös ur mindig jelen volt. Rendkívül meglehetett elégedve a
