Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-07 / 1. szám

SZATMARMEGYEI

rr

ív

Ö Z L 0 N Y

Lapunk előfizetési ára marad a régi :

Egész évre ... 8 kon Félévre .... 4 kor. Negyedévre ... 2 kor. Községeknek és tanítóknak egész evre 5 korona.

A Szatmármegyei Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala.

Az esküdtszékről.

Újév napja óta, a mikor az uj büntető perrendtartás életbe lépett, uj szellem friss fuvallata járja át igazságszolgáltatásunk csarnokait. Azt az intézményt, mely a külföld legtöbb államaiban már régóta ki van próbálva mint a büntető igazságszolgáltatás uj rendjének legfőbb reform alkotását, végre Magyarországnak is megadta a kodifikálok bölcsessége. A hivatásos bírák egyeduralma megszűnik és a független polgár is megjelenik Themis házában, hogy legjobb tudása és belátása szerint igazságot mondjon bűntettel vádolt polgártársáról.

Az esküdtek hatásköre eddig tudvalévőén csak a sajtó utján elkövetett bűncselekményekre terjedt ki, mig most minden súlyosabb bűncselekményekről fognak ítélni, melyeknek büntetése halál, életfogytig tartó vagy öt esztendőnél hosszabb szabadságvesztés. Mig azonfelül a sajtó esküdtszékek csak a királyi táblák székhelyein voltak szervezve, most valamennyi törvényszék mellett lesz esküdtszék.

A törvénynek gondja volt rá, hogy az esküdt bírói szolgálat tetjesitését ne bízza akármilyen polgárra, hanem azt bizonyos jogi és politikai szempontokból megállapított kvalifikációhoz fűzte. így minden polgártól, a kit az esküdtek lajstromába felvesznek megkívánják a magyar honosságot, a huszonhatodik életév betöltését és az ország törvénykezési nyelvének, a magyar nyelvnek legalább is megértését.

Minthogy pedig ama polgárok, kik a legnagyobb nyomorban vannak és a megélhetés gondjaival küzködnek, rendszerint csak kisfoku képzettségre tehettek szert, a törvény az esküdtképességet legalább húsz korona egyenes adó évenkénti fizetéséhez köti. E vagyoni cenzus hiányában pedig bizonyos értelmi cenzus (például tanári, ügyvédi, orvosi diploma, érettségi bizonyítvány kívántatik meg.

Abból a nagy tömegből, mely a törvényben megállapított kellékek alapján fölvétetik az esküdtek lajstromába, az egyes királyi törvényszékeknél összeülő bizottság kiválogatja a képesség és megbízhatóság szempontjából a

legalkalmasabbakat, és besorozza őket az évi lajstromba.

Mig a sajtó-esküdteket minden egyes ügy tárgyalására külön-külön idézték meg, ezentúl a behívás egy egész ülésszakra fog kiterjedni. Egy esztendőben minden törvényszéknél átlag három-négy ilyen, körülbelől két hétig tartó ülésszak lesz, amelyen egymásután tárgyalják le mindamaz ügyeket, melyekben a vád alá helyezés már az ülésnek megkezdése előtt történt. Minden ilyen ülésszakra pedig a fönt említett évi lajstromból kisorsolnak harmincz rendes és tiz helyettes esküdtet. — Ezek közül pedig minden egyes ügy tárgyalása előtt sorshúzással állítják össze az esküdtszéket. Az a tizenkét esküdt, a kit sem a vádló sem a vádlott nem kifogásol, végig hallgatja a tárgyalást, azután pedig zárt helyen való tanácskozás után felel a hozzá intézett kérdésekre. Az esküdtek a vádlott bűnössége vagy nem bűnössége kérdésében döntenek, még pedig fölmentés esetében egyszerű szótöbbséggel, a bűnösség kimondásánál legalább nyolcz (eddig hét) szavazattal. Az esküdtek mellé rendelt 3 itélőbiróból álló szakbiróság azután, amennyiben az esküdtek a bűnösséget állapították meg, a büntetés kérdésében határoz.

Az esküdtekre tehát nagy feladat vár. A legfontosabb politikai bűncselekmények, a felségsértés, hűtlenség és lázadás, valamint a legsúlyosabb büntettek -— mint például a gyilkosság, szándékos emberölés, halált okozó testi sértés, rablás, gyújtogatás stb. eseteiben Ítéletet mondanak polgártársaik becsületéről, szabadságáról, esetleg életéről is. Nagy felelősség terhe nehezül tehát reájuk. Ha magasztos hivatásuknak teljesen meg akarnak felelni, múlhatatlanul arra kell törekedniük, hogy mihelyt elfoglalták bírói széküket, kivetkőzzenek a köznapi élet mindennemű vallási, nemzetiségi, politikai és társadalmi előítéleteiből, és sem megokolatlan rokonszenvtől, sem önkénytelenül támadható antipatiától meg nem zavart szemmel megleljék a tiszta igazságot. Tagadhatatlanul nehéz egy feladat, de a magyar polgárság szine-java megérett reá.

_______________________ ______________________Árgus.

HÍ

REK.

— Kinevezés. Ő felsége a király Buday Aladár hadapród tiszthelyettest, a helybeli zászlóalj tisztikarának ezt a rokonszenves tagját, hadnagynak nevezte ki. A kineveztetés feletti öröm kifejezéséül a helybeli tisztikar f. hó 3-án bajtársi lakomára gyűlt össze a tiszti étkezdében.

— Uj év a vármegye házánál Újévkor, a vármegyei tisztikar a Budapesten időző gr. Hugonnai Béla főispánt táviratilag üdvözölte s fejezte ki előtte szerencse kivánatait. A vármegye alispánja

elé testületüleg vonult a tisztikar. Itt a tisztelgők szónoka, a főjegyző vidéken lévén, Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök volt, a ki igen meleg szavakban adott kifejezést a tisztikar ragaszkodásának és jókívánságainak. Nagy László alispán válasza, mint mindig most is keresetlen, de őszinte szavakból állt. Előre bocsátotta, hogy ő nem barátja a szertartásos gratuláczióknak, de czinikus természete daczára is kénytelen elismerni és érezni azt, hogy a tisztikar mindig ragaszkodással közeledett hozzá. Ennek indokát abban találja meg, hogy ő mindig együtt érzett a tisztikarral, támogatta azokat, a kik becsületesen és pontosan megfelelnek feladatuknak s 10 éves alispánsága alatt arról győződött meg, hogy ilyen tisztikara van a vármegyének. Végül viszonozta a jó kívánságokat. Nagy-Káioly város képviselő testületé is megfordult a vármegyeháznál uj év napján, Debreczeni István polgármester vezetése alatt az alispánnál tisztelgett és fejezte ki jókivána- tait. Ezenkívül magánosak is számosán üdvözölték uj év napján a vármegye első tisztviselőjét.

— Felolvasó-estély. A helybeli Kölcsey-Egyesület f. hó 7-én vagyis ma d. u. 6 órakor a régi kaszinó nagytermében, belépti-dij nélkül, felolvasó estélyt tart, a melynek programja a kővetkező: 1. Zangwill a zsidó faj uj Írója, felolvasás tartja Nagy László. 2. Verdi Rigoletto, hegedűn előadja Mangu Béla, zongorán kiséri Mangu Béláné. 3. Jenser Mihály felolvasása a „szecesstoról“. 4. Brahms Magyar tánczok, zongorán előadja Mangu Béláné.

— Beszámoló. Láng Lajos valóságos belső titkos tanácsos, a nagybányai kerület képviselője f. hó 3-án Szinér-Váralján, 5-én Felső-Bányán és 6-án Nagy- Bányán beszámoló beszédet tartott, a melyen érintette az összes politikai aktuális kérdéseket. A neves képviselőt mindenütt nagy ovációval fogadták.

—Értekezlet. A vármegyei tisztikar f. hó 4-én értekezletet tartott a vármegyeház egyik kistermében, a melyen elhatározták, hogy felírnak a képviselőházhoz az iránt, hogy a tisztikar fizetését már a most tárgyatás alatt álló állami költségvetés keretében emelje fel. A Bornemissza Géza árvaszéki ülnök által megszerkesztett feliratot pártolás végett megküldik a belügyminiszternek, a főispánnak, a párt elnököknek és a vármegyebeli képviselőknek s a kérvénynek a képviselőházban leendő benyújtására Láng Lajos képviselőt kérik fel. Egyúttal felkérték a megyebeli összes képviselőket arra is, hogy a kérelem támogatása végett testületileg kérjék fel a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnököt.

— A helybeli régi casino tegnap d. u. 6 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyről részletes tudósítást jövő számunkban hozhatunk.

— Jótékonyság. Gr. Károlyi lstvánné ő méltósága a távolból sem feledkezik meg a város szegényeiről. A napokban a helybeli izraelita nőegylet vezetése alatt álló nép-konyhának, a melynek alapításához a múlt évben 100 frttal járult, 40 koronát adományozott. Ezen kívül Schvarcz Felix bankigazgató Budapestről 10 koronát, Brichta Miksáné 10 koronát voltak szívesek adni a népkonyha czél- jaira, a mely adományokért hálás köszönetét mond az izr. nőegylet elnöksége.

— Kereskedelmi bál. A helybeli kereskedők bálja február 10 én lesz megtartva a polgári kaszinó összes termeiben, mint értesülünk a bál védnökségére Serly Gusztavné úrnőt nyerték meg s igy hisszük, hogy csakugyan ez lesz az idei farsang legszebb és legsikerültebb bálja, annyit elárulunk előre, hogy a

szerelmét, a szivek kölcsönös és nagy vonzalma későn tör ki, csak a börtönben s igy nincs indokolva az a lelki harcz, hogy a hős megtagadja tanait csak azért, hogy megmentse életét, mert van már egy leány a ki szereti. Mennyivel drámaibb lett volna ez a szerelmi epizód, ha a két szív előbb gyűl szerelemre, ha Brúnót végzete abban is utói éri azzal, hogy a leány szereti őt, pedig hitelveit nem osztja, csak a férfit szereti benne s ezt akarja megmenteni a maga részére szeretete összes fegyvereivel s a Bruno által elhagyott Istent hívja segítségül megmentésére. A szerető szív is síkra kelt volna igy az apostol ellen. Drámaibb lett volna a hősre nézve az is, ha szerző az anyát nem gyilkoltatja meg Paolo által, a mi lélektanilag sincs kellőleg indokolva, hanem az anyai szív megreped bánatában, hogy fia, a kit az anyai fogadalom küldött a kolostorba, megtagadta az anya vallását, eretnek lett. Az pedig, hogy Bruno ridegen eltaszitja és elhagyja Emmát, a ki pedig egykor egészen átadta magát neki, egyáltalán nem kelt a hős iránt rokonszenvet, mintegy motiválása akar lenni annak, hogy a ki vallástalan, annak jellemtelennek is kell lenni.

De legnagyobb hibája a drámának, hogy Bruno bukásában nem az ember szomorú sorsa kelt részvétet, hanem egy filosofáló rideg profeszor ütközik össze a fenálló rendszerrel. Bruno hangoztatott elvei nem viszik előbbre a cselekményt, hanem úgy tűnik fel, mintha azért lett volna megírva a dráma, hogy legyen keret, a mibe belelehessen illeszteni azokat. Másrészről az is igaz, hogy mikor Bruno az ő rendszerét fejtegeti, ezekben a részletekben van erő, költészet, a mely elbáiol. Versei oly szépen peregnek akárcsak Madách nyelvezete. íme két mutatvány :

Maradjak holnapig! miért kívánod ?

Újabb veszélyeket, hogy fess elébem ?

Azt gondolod’ igy visszatüzheted majd A háborgó szívből rég elveszett Békének olajágát? . . . Perjel, elhidd,

Az örvények felett mentő gályát még Sohsem tudott fakasztani a vész madár!

Majd egy más helyen a természet istenitését e szép szavakban foglalja össze Bruno;

Az élet egy és szüntelen cselekvő.

Mit meghalásnak mondnak, benne foly le S megújulás, születés tőle jő.

Ködén a kezdetnek s éjén a végnek A diadalt vevő egyedül ő !

Az elme rajta túl, ha fürkész,

Miket talál: játéki képzeletnek S a lehetetlen tengerébe vesznek.

Ő az, kiben a lényeg végtelen.

Az anyagot, mely mint képzelhető elv Öröktől létezik, hatalma gyúrta Egyedekké. A mindenség űrét,

Bár szédítő s kifürkészhetlenül mély,

Ő tölti be s határtalan zenitjét Ő lengi túl. A világrendszerek,

Melyek szakadatlan sorban kifejtenek,

Vagy, ami még dicsőbb: a tiszta lelkek,

Nem önnállok, de viszfények csupán.

Parányi földünk méhe erejét,

Sötét erdők, megújuló levél díszét,

Dobogó keblét a dalos madárnak,

Növekvését a felébredt csirának,

Szinpompáját az illatos virágnak A miben kering a lét és élet árja,

Mindannak bő tápot szive szerelme nyújt.

A létezőben állag Ő, a jóban Jóság ! egyedi igaznál igazság.

Eszmény a képben s ismét Ő, kiben Lázas agyad, sebzett szived örökre Megpihen : Isten.

Egyáltalán feltűnő a drámában az, hogy a mi részlet versben van megírva, az erőteljes, drámai és költői lendületű elannyira, hogy a prózai részletek egészen elhomályosulnak melette. Önkéntelenül azt következteti az olvasó ebből, hogy ha az iró versben írja meg az egész darabot, az sokkal nagyobb hatású lett volna. A vers biztonsága arra enged különben következtetni, hogy szerzőre e téren még hivatás vár. Ismételjük, hogy ha szerző tolla mintegy korlátozva nincs, ha a történelemhez híven irja meg Bruno drámáját, az sokkal igazabb, hatásosabb lett volna.

Így hogy csak egyet említsünk fel, miért kellett Brúnót azonnal kivégeztetni, holott csak 6 évi súlyos börtön után került a máglyára. Nem hivebb, drámaibb lett volna az, ha a börtön által elcsigázott emberben még mindig lett volna annyi lélekerő, tanait megerősíteni, értök igy meghalni. A szerető Nerissa még mindig előkerülhetett volna, mint őrült a katasztrófánál, hogy az inquisitio előtt nagy drámai jelenetet inscenirozzon. A történetnek ezt a meghamisítását még a drámai idő egységével sem lehet indokolni.

De azért az egész mü, egy gondolkozó fő szép alkotása. Igaz ugyan, hogy a feladat nehézsége mellett a kezdő drámairó erőtlensége nyilvánul, de azért a drámai érzék is megcsillan. Ha nem lett volna öntudatlan czélja szerzőnek, hogy a tendenczia látszatának alárendelje tárgya szerétét, szelleme szabad menetét, hanem előszeretetének egész melegségével és odaadásával ölelte volna fel érdekes tárgyát, drámailag véve is jobb lehetett volna müve. Másrészről elismerjük azt is, hogy papi iró, Brúnóról másként nem Írhatott s abban van a szabadgondolkozás nagy mesterének Brúnónak az igazi tragédiája, hogy halála után még 300 évvel is a szellem csak korlátok között mozoghat.

A kezdet feljogosít minket arra, hogy szerzőtől még e téren sikerültebb alakításokat várhassunk. Sőt az első müvében itt-ott megnyilatkozó drámát érzék arra enged következtetni, hogy ha nem ilyen kényes, társadalmi állásával össze nem ütköző tárgyat választ jövőre, nem csak az olvasó asztalnak, drámai költeményt irhát, hanem valóságos drámát az életet jelentő^ deszkáknak.

Őszinte kritikánkat vegye szerző épp oly jóakaratból eredőnek, mint a milyen odaadással igyekezett szerző megoldani nehéz feladatát, a melynek nagyobb sikere, ismételjük, nem szép tehetségén múlt!