Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 10-én tartotta márczjus havi ülését. Jelen voltak: Gróf Hugonnai Bélá főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Domahídy Sándor, N. Szabó Antal, Szuhányi Ödön, Balázsy József, Kende Zsigmónd, Jékey Zsigmond, Luby Géza, ifj. Böszörményi Sándor bizottsági tagok. Dr. Fekete Sámuel, Kemény Alajos, Ilosvay Ferencz, Kováts Béla, Kacsó Károly, Dénes Lajos és dr. Schönpflug Richárd, szakelőadók. — Isaák Dezső és Luby Béla elmaradásukat kimentették. Az ülés első tárgya volt az éves jelentés tárgyalása. A bizottság a jelentést egész terjedelmében elfogadta, s a miniszterelnökhöz felterjeszteni rendelte. Az alispán az évi jelentés kapcsán felhívja a bizottság figyelmét azon örvendetes eseményre, hogy a kir. pénzügyigazgató, bár a múlt évben a felelősséget több község elöljárósága ellen kimondatta, egyetlen végrehajtót sem alkalmazott, s az ellenőrzés a pénzügyigazgatósági tisztviselők által gyakoroltatott. Az eredménye ennek az lett, hogy mig 1897. évben, midőn a végrehajtók költség-számlája alapján előiratott a mulasztó községek terhére 5125 frt 53 kr költség- téritvény, a befizetés 1.084,787 frt 49 kr volt, addig az 1898. évben végrehajtók alkalmazása nélkül 1.098,347 frt 27 kr adó folyt be, vagyis 13,559 frt 78 krral több s a községi elöljárók terhére ez évben egy krajczár sem Íratott elő. Miért is az alispán a kir. pénzügyigazgatónak köszönetét kíván szavazni. Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató kijelenti, hogy eljárásában mindég a méltányosság és tapintatosság fogja vezetni, s működésének mindég legfőbb jutalma lesz a köz- igazgatási bizottság elismerése. A bizottsági tagok megéljenezték a népszerű pénzügyigazgatót, a kinek a főispán kijelentése szerint a bizottság jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az alispán havi jelentése szerint január hóról átjött hátralék 379, február hóban beérkezett 3578, összesen 3953 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3510 ügydarabot. Nagy László alispán előterjesztésére, Sz.-Váralja község kérvényére és a sz.-váraljai főszolgabíró jelentésére a bizottság elhatározta, hogy felír a földművelésügyi miniszterhez az iránt, hogy a Nagy-Bányán czélba vett erdőgondnokságot Sz.-Váralján állítsa fel. Kende Zsigmond azon kérdést intézi a kir. pénzügyigazgatóhoz, hogy miként tudja összeegyeztetni a fehérgyarmati kir. adóhivatal azon eljárását, miszerint február 22-én adóintéseket küldözgetett szét, az akkor fennálló törvényen kívüli állapottal és a pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozatával? A kir. pénzügyigazgató kijelentette, hogy az adóbehajtások világos beszüntetése ellenére, az említett kir. adóhivatal csak vétkes tévedést követhetett el akkor, mikor a törvényen kívüli időszakban adóintéseket bocsátott ki. De az illető kir. adóhivatal mentségéül azt hozza fel, hogy ott jelenben nincs még a személyzet rendszeresítve, mivel csakis helyettesítettek teljesítik a szolgálatot. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint a múlt hóban befolyt 3126 frt 08 kr útadó, hátralékban maradt 94,785 frt 10 kr. A kir. pénzűgyigazgató havi jelentéséből kiemeljük a következő adatokat: Február havában befolyt 60,118 frt 95 kr egyenesadó, 165 frt 94 kr hadmen- tésségi adó és 5827 frt 71 kr fogyasztási- és italadó. T Á r C Z A. Teliesületlen végzet. Biz az orvosok lemondtak róla. Ha soká tart, hát még kihúzhatja jövő tavaszig. De mire rügyet hajtanak a fák s kivirágzik minden, akkorra már nem fogja őt gyötörni a köhögés, akkor már nyugodtan fog pihenni sírjában. Pontosan kiszámítja ezt igy az orvosi tudomány. Igaz, a beteget magát, ki hol heteken keresztül elgyengülve nyomta az ágyat, hol pedig az élet minden reménységével eltelve járt-kelt és szőtte ábrándos terveit, magát azt a heptikás fiatal embert a doktorok szépen megvizsgálták, hogy igy, meg úgy, nemsokára gyógyul a baja, csak kicsit vigyáznia kell magára, mert hát gyenge a melle. Feri bízott is az orvos vigasztalásában, bízott benne avval a törhetetlen reménységgel, mely hű kísérője szokott lenni a sorvadó betegnek. Hisz ennek tulajdonképen nincs semmi baja, nem fáj semmije, csak gyengének érzi magát, igen gyengének, de majd holnap, holnapután erősebb lesz. így ringatja magát édes illúzióban, mig szinte maga sem veszi észre, hogy kileheli a lelkét. Feri környezete pedig, szülei, rokonai, ismerősei, szintén mind hittek az orvos szavának. Persze ennek a másik szónak, mely őket a legrosszabbra készítette elő. Hisz annak kellett is hinniük mindazoknak, akiknek ez az átlátszó arcz feltűnt, ez a lila szinü sápadtság, mely körülvett két piros pontot, a halálos láz rózsáit. Azok a nagy, barna szemek szinte tulvilági fényben világítottak a mélyen beesett, sötét üregből. Milyen soványok a tagjai, milyen áttetsző a keze azokkal a vékony ujjakkal, a rózsaszínű körmökkel. Biz ez a vézna test, mely nem gyarapszik izomban, erőben, lassan, biztosan közéig feloszlásához. Mig a beteget dédelgette a remény, a melylyel szomorúan felhagytak hozzátartozói: volt egy valaki, aki remény és kétségbeesés közt szemlélte Feri betegségét. Fiatal szerelme volt az, a szép Malvin, gyermekkorának kedves pajtása. Szerelmük oly régi Szuhányi Ödön az ülés végén szóvá tette azon tűrhetetlen állapotokat, a melyek a nagykároly—nagy- somkuti vasút gilvácsi állomásán a váróterem elégtelensége és egészségellenes volta miatt észlelhetők. Indítványozza azért, hogy Írjanak fel az illető miniszterhez, egy megfelelő váróterem létesítése iránt. A bizottság elfogadta az indítványt. HÍREK. — Kinevezés. A főispán Öméltósága Mándy Ödön dijnokot vármegyei Írnoknak nevezte ki. Választmányi ülés. A helybeli Kölcsey-Egye- sület választmányi ülést tartott f. hó 8-án Nagy László elnöklete alatt, Äz első tárgy volt a helybeli függetlenségi és 48-as párt megkeresése márczius 15-nek megünneplése iránt. Nagy László elnök a megkereséssel szemben azon nézetének adott kifejezést, hogy szerinte a márczius 15. és április 11 napjaink megünneplésének rendezésére kizárólag a Kölcsey-Egyesület volna hivatva, s igy megszűnnék az a nézet, mintha a két nap megünneplése ellentétbe volna egymással. Minthogy azonoan hosszabb eszmecsere után, a melyben Bródy Lajos mint a márczius 15-iki ünnepélyt rendező függetlenségi 48-as párt által e czélra kiküldött bizottság elnöke viszont kijelentette, hogy nem hajlandó a márczius 15-iki ünnepély rendezését átengedni az egyesületnek, másrészről az április 11-iki ünnepély rendezésére sem vállalkozik, kimondta a választmány, hogy az egyesület mint ilyen, nem vesz részt a márczius 15-iki ünnepély rendezésében, tagjainak azonban fentartja a jogot az ünnepélyen részt venni. De hogy elvi elhatározása, nehogy tüntetésnek vétessék, másrészről kimondta azt is, hogy e napon nem rendez külön ünnepélyt, hanem e helyett április U-ének megünnepléséről fog gondoskodni. A választmány felkérte a szakelnököt, hogy a vármegye által a Kölcsey szoba és a múzeumra kiutalt 500 forintot vegye fel, Egyben az ügyrendnek mielőbbi elkészítése iránt intézkedett. Utasította továbbá az irodalmi szakosztályt, hogy a jutalmak és pályadijak tárgyában mielőbb tegyen javaslatot a választmánynak. Az idei közgyűlés f. évi április 3-án d. u. 5 órakor lesz. — Ebéd. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja f. hó 9-én, a közgyűlés napján ebédet adott. Részt vettek az ebéden: Nagy László, Domahidy Sándor, Domahidy István, Domahidy Elemér, ifj. Böszörményi Sándor, Böszörményi Zsigmond, Dr. Fekete Sámuel, dr. Serly Gusztáv, Péchy Péter, Thoma László, llosvayEndreDienes Dezső, Dénes Lajos, Böszörményi Endre, Ilosvay Ferencz, DebreczeniIstván, Kisfaludy József, N. Szabó Antal,dr. Adler Adolf, Papp Antal, PálosKon- rád, Képessy Gyula, Komoróczy Miklós, Damokos Ferencz, Jékey Sándor, Szuhányi Ödön, Turmann Olivér, Kölcsey Antal. Az első pohárköszöntőt a főispán mondta vendégeire és a tisztikarra. Az alispán és Domahidy István a főispánnéért űritett poharat. Ilosvay Endre megköszönve a tisztikar nevében a főispán szavait, a főispánért űritett poharat. Nagy László Böszörményi Zsigmondra, Böszörményi Zsigmond az alispánra emelte poharát. Képessy Gyula a fusionáló nemzeti pártot, Domahidy Sándor és Dénes Lajos a létrejött békét éltették. Az ebéd alatt kitűnő volt a hangulat. — Folyó hó 10-én a közigazgatási bizottság ülésének napján is ebédet adott a főispán, a melyre hivatalosak voltak : Domahidy Sándor Kemény Alajos, Balogh Kálmán, Ilosvay Aladár, Jeney Géza, Ilosvay Ferencz, Gőnyei István, Baudisz Jenő, volt, mint ismeretségök; élt a szivükben attól a napról fogva, hogy a tizen kétéves gimnazista egyszer pátfogásába vette a hat éves leánykát. A tizenkét év alatt, mi elmúlt azóta, egymáshoz fűzve érezték magukat mindig. S mikor elég idősek voltak ahhoz, hogy számolni tudtak az élet követelményeivel: számlálták az éveket, hónapokat is, mikor Feri majd odalép Malvin szülei elé, s megkéri imádottja kezét. Megkéri nem meggondolatlanul, hanem mert keresete, mindkettejük kis várandósága biztosítja szerény megélhetésüket. Szegény Malvin, hol reménykedett, úgy mint a kedvese, hol pedig rettegett, hogy bekövetkezik, amit az orvosok oly biztonsággal megjósoltak. Szeretni azonban még jobban szerette Ferit, kinek elvesztését, amint érezte, nem élheti túl. Egymásnak teremtette őket az Isten, hát mért akarja elválasztani ?! Mikor oly igen nehezen nélkülözik egymást, ha csak egy napra is. Hát azok a szép szerelmes ábrándok, azok az igéző Ígéretek mind ne legyenek egyebek puszta leheletnél, ne valósuljanak meg soha ? Pedig Feri ezeket meg akarta valósítani, a mint karácsony táján, a novemberi ködök leküzdése után megint fenn járt. Meg is kérte Malvin kezét annak szüleitől. De nem adták oda, megtagadták mindenféle kifogással. Hiszen az igaz okot csak nem mondhatták meg neki: azt, hogy nem akarják leányukat egy haldoklóval eljegyeztetni. Hogy özvegy legyen, még mielőtt mátkasága véget ért. Hiába esküdött Feri, hogyan boldogítaná minden törekvésével ifjú szerelmét, hiába erősité, hogy Malvin nélkül nem tudja elviselni az életet. Nem tudja elviselni az életet. Mintha bizony ez még oly soká tarthatna. Hiszen ez a kevés erő, mi még benne lakozik, már csak olyan utolsó fellobba- nása a lángnak, mielőtt végkép elpusztulna. A már- cziusi szelek, a tavasz fuvallata beteg tüdejének nem a gyógyulást, hanem az enyészetet hozzák majd. Malvin is esküdözött, hogy ő nem tud Feri nélkül élni. Szülei hiába utaltak Feri állapotára, ő jobban bízott kedvese reménységében, mint az orvosi jóslatban. Ő hű marad hozzá és ha kell, várni fog, mig meggyógyul, de máshoz nem megy. Ezt a másik kérőt, dr. Péchy Péter, Mangu Béla, Szoboszlay József és Gallasz Ödön. Csak egy pohárköszöntő volt: Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató éltette a főispánt. — Esküvő- Péchy István a nagykárolyi járás szolgabirója f. hó 4-én d. e. 11 órakor kelt egybe Nagy Bányán Diószeghy Margit kisasszonynyal, özv. Díószeghy Sándorné bájos és kedves leányával A polgári házasságkötés után az ujpár azev. ref templomba ment, a hol az esketési szertartást Gergely Károly lelkész végezte. A délutáni vonattal az uj pár Nagy- Károlyba utazott. Az ég áldása kisérje a szerető szivek frigyét ? — A helybeli régi kaszinó közgyűlést tartott f. hó 5-én, a melyen, az elnök és igazgató akadályozva lévén a megjelenésben, mint korelnök Balogh Kálmán választmányi tag elnökölt. A közgyűlés leglényegesebb tárgya volt, az építkezés folytán beállott 7000 frtos hiány mikénti fedezése. A közgyűlés, a mely nem volt nagyon népes, dr. Kovács Dezső, dr. Serly Gusztáv és Jeney Géza felszólalása után elfogadta elvben •a választmány azon javaslatát, hogy a hiányt a tagok által önként elvállalandó 120 drb 60 frtos kölcsön részvénynyel fedezi. Ezen határozat keresztül vitelére a következő bizottságot küldte ki a közgyűlés: dr. Adler Adolf, Almássy Ignácz, Balogh Kálmán, Bródy Lajos, Csilléry Dávid, Debreczeni István, Gőnyei István Ilosvay Aladár, Kemény Alajos, Nagy László Papp Béla; Rooz Samu, dr. Schönpflug Richárd, Schuszte- ritsch Ignácz, dr. Sternberg Gyula, N. Szabó Antal N. Szabó Pál, id. Zanathy Mihály továbbá az ügyész jegyző és pénztáros. E bizottság tesz majd javaslatot a 10—14 napra ismét összehívandó közgyűlésnek a mely e tárgy felett végleg fog határozni. Utasította a közgyűlés a könyvtári választmányt, hogy tegyen javaslatot az iránt, hogy czélszerüen értékesíthetők volnának-e a régi német könyvek. A közgyűlés a játék kártyák után személyenként 10 kr dijat azonnal életbe léptette, a mi nem volt egészen indokolt, vagy legalább is időelőtti határozat volt. Végül a helybeli függetlenségi párt megkeresésére kimondta a közgyűlés, hogy márczius 15-én nem rendez külön ünnepélyt. — Eljegyzés. Ihrik Vilmos uradalmi főerdész Polenán a napokban jegyet váltott Rohay Margit kisasszonynyal, Rohay László nyug. számellenőr kedves és szép leányával. Boldogság kisérje a szívből kötött frigyet! — Gyászeset. Sepsy Károly adorjáni és egrii földbirtokos, a ki sok éven át megye bizottsági tag is volt, f. hó 4-én Szatmáron elhunyt. Temetése f. hó 6-án ment végbe nagy részvéttel Szatmáron. Az imát Bencsik István esperes monda, az egyházi beszédeket pedig Szabó József ar.-megvesi és Papp József adorjáni lelkészek tartották. — Alapszabályok jóváhagyása. A belügyminiszter a nagykárolyi torna- és vivó-egyesület alapszabályait a bemutatási záradékkal ellátta. — A nmélt. m. kir. belügyminiszter ur, a községi- és körjegyzők módosított nyugdíj szabályrendeletét jóváhagyta. — Márczius 15-ike Nagy-Károlyban. A helybeli függetlenségi és 48-as párt állandó rendező bizottsága f. hó 5-én ülést tartott, a polgári olvasókörben s elhatározta, hogy megkeresi az összes helybeli közművelődési és társadalmi egyesületeket, hogy vele közösen ünnepeljék meg a nevezetes nap évfordulóját. Nekünk nem volna az ellen semmi kifogásunk, hogy városunk társadalma egy szívvel és lélekkel ünnepelje meg e napot, csakhogy a párt kebeléből nyert rendezés iránti megbízatás lesz oka annak, hogy idővel a rendezendő ünnepélyen csak egy párt fog résztvenni, t. i. a függetlenségi párt. Adja az ég, hogy ez ne kö— mert kérő toppant be a házba, olyan, a kit jó partinak szokás nevezni —■ ezt meg sem hallgatja. Pedig folyton erre unszolták őt szülei, rokonai, kik egy beteg miatt nem akarták elszalasztani a kedvező alkalmat arra, hogy gazdagon biztosítsák a leány jövőjét. Így teltek a hónapok, szomorúságban, a két szerelmes részéről. Feri nyomott lelki hangulata még siettetni látszott elemésztő baját. Egyre gyengült az ereje, egyre hosszasabban volt lánczolva az ágyhoz. Malvint pedig otthon biztatták avval a másikkal, kiről tudni sem akart. így lassanként elszált minden remény — nem maradt más, mint a kétségbeesés. Ez pedig rossz tanácsadó. A fiataloknak is, kik nem lehetnek egymáséi az életben, azt tanácsolta a kétsegbeesés, hogy egyesüljenek a — halálban. Meg is Írták szépen a leveleket, a melyekben búcsút mondtak az életnek, s aztán kimentek a kertbe, kedvencz helyükre, melyhez a legédesebb órák emléke fűződött. Feri kivette a forgópisztolyt s kedvese szivére irányozta, ki boldognak mondta magát, hogy szeretőjének keze adja neki a halált. A lövés eldördült. Feri mégegyszer csókban felfogta a haldoklónak elszálló lelkét, aztán a saját szivébe röpített egy golyót. Azaz nem a szivébe, csak a mellébe, s a lövések zajára^elősiető cselédek még életben találták. És ő életben maradt! Sőt mintha a börtön, s a végtelen lelki fájdalom meggyógyították volna testi baját. Pedig a bírák engedtek neki időt, hogy a halállal meneküljön a szentenczia elől. Késő őszszel azonban mégis megtartották a végtárgyalást, el is ítélték egy esztendei rabságra. Azóta már sok esztendő múlt el, s Feri viruló egészségben, de gyászoló lélekkel gyakran felkeresi annak sirját, kit nem bírhatott az életben, kivel nem egyesíthette a halál. De sajgó szivét egész életén át mindhalálig csak az ő emléke tölti be. Petrus.
