Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

ját ? Azt hiszük e kérdésre minden józanul gondolkodó gazda egyértelműen tagadó választ ad. Éberségre s a legnagyobb ellentállás kifejtésére vagyunk utalva, hogy ennek alapján legalább némileg megoldhassuk ezt a kérdést; hogyan gazdálkodjunk ? Lapunk szűk keretében nem terjeszkedhetünk ki mind azon kérdések fejtegetésére, melyek az okszerű gazdálkodásssal összefüggésbe vannak; itt csak főbb vonásaiban utalhatunk azon elvekre, melyek a gazdálkodás jövedelmezőségére, terméseink fokozására és biztositására befolyást gyakorolhatnak.

Kezdjük a talaj művelésével. Mit tapasztalunk e tekintetben földmiveseinknél ? Azt, hogy az a talaj művelés a melyet ők foganatosítanak, tulajdonképen nem is miveles, hanem csak olyan müvelésféle. Ki mennek a szántóföldre egy régi, rozoga ekeféle eszközzel, azzal megkarczolják kissé a földet s azt gondolják, hogy ezzel eleget tettek a jónak. Ilyen talajműveléssel ma már nem boldogulhatunk. Jó volt az talán évtizedekkel ez előtt de ma mit sem ér. Első és főkellék, hogy szerezzünk be egy oly ekét melyet a szántások külömböző nemeinél egyaránt sikerrel használhatunk. Ilyen a Sack eke. Ezzel biztosan és nyugodtan dolgozhatunk, s tökéletesen szabályozhatjuk azt úgy mélyebb mint sekélyebb szántásra. Ezen utóbbi eredmény 'egyike a legnagyobb előnyöknek, mert a növény diszlésének egy fő előfeltétele az, hogy a részére adandó szántások különböző mélységűét legyenek, pl. ősziek alá feltörjük a tarlót sekélyen, majd adunk egy mély szántást s közvetlen a vetés előtt egy közép mély szántást. Tavasziaknál ezen munkálatokat hasonlóképen végezzük azzal a külömbséggel, hogy ha kora tavaszi növényt termelünk, pl. árpát, zabot, akkor a vetőszántás elmarad, s helyette csak egy fogast vagy esetleg extirpártort használunk, ha ellenben késő tavaszi veteményről van szó, pl. burgonya, akkor a szántás ismétlése elkerülhetetlen. Jó termésre csakis akkor számíthatunk, ha földimket jól munkáljuk meg, mert a földben levő nyers nöyényi tápanyag csak akkor alakulhat át felvehető táplálékká, a művelés utján a nyers tápanyagokhoz férhető levegő, melegség és nedvesség behatása következtében.

De a talaj megművelése egyedül még nem elég biztosíték a termés sikeréhez. Van még egy másik tényező is, mely befolyását érvényesíti s ez : a trágya. Jól tudjuk, hogy a növény ép úgy él mint bármely más szerves lény, akár az ember, akár az állat. Életét csak úgy tarthatja fenn, ha kap táplálékot. Elegendő táplálék nélkül életműködése megakad, fejlődésében hátramarad, elcsenyevész, majd elhal.

Ép ezért szükséges növényeink részére az éléskamrát megtölteni, szükséges annál is inkább, mert a folytonos termeléssel mindig el-el veszünk abból egy keveset. Erre a megtöltésre ma már nemcsak az is- tálótrágyát használhatjuk, hanem a műtrágyákat is, vagyis azokat, melyeket többnyire mesterséges utón, gyárilag állítanak elő. Az az eredmény, melyet a műtrágyákkal az ország külömböző részein ma már elértek, bátran feljogosít bennünket annak kijelentésére, hogy műtrágyák nélkül gazdálkodni úgyszólván nem is lehet. A ki ismeri, aki tisztában van az ístállótrá- gya hatásával, csak az tudja igazán kellőleg mérlegelni a műtrágyák használatának jogosultságát. A műtrágyákban egy oly anyagot bírunk, melyből bármikor bármenyit s bármilyent a növények szükségletének, kívánalmainak megfelelőt adhatunk; s a mig egyrészről ez egy igen nagy előnyéül hozható fel, addig másrészről az is tény, hogy műtrágyákkal, ha azokat helyesen okszerűen alkalmazzuk, pl. istállótrágya hiányainak pótlására azzal kapcsolatban oly eredményeket érhetünk el, minőkek az istálótrágyának egyma- gábani alkalmazásával soha. A termelés sikerének harmadik tényezője a vetés. Jó vetőmag s a vetésnek teljés keresztülvitele az, a melyre kellő figyelmet kell

fényben egymást érik a nagyvilág és félvilág hölgyeinek a fogatai és közbe-közbe erős prüszköléssel száguld egy automobil — amint Párisban mondják: „autó“. E tavaszi napfénynek ragyogása aranyozza be ezt a mozgalmas képet és úgy látszik, ide nem hatol el az az átkozott politikai viszály, mely két részre osztotta Francziaországot ; itt nem beszélnek a Dreyfus-ügyről, a melyet különben egyszerűen „az affaire“-nak neveznek. Úgy látszik, itt senki sem törődik azzal, vájjon a semmitőszék egyesített tanácsa itél-e a revízió felett, vagy csak az egyik osztálya ; itt mintha mindenki elfelejtené a politikát, élvezi önfeledt, édes gyönyörűséggel a tavaszt, a mely itt olyan mámoritón szép. . .

De ah! nem lehet megszabadulni ettől a lidércz- nyomástól! A Dreyfus-ügy, az örökös, soha véget nem érő affaire eljön ide is ebbe a tündérvilágba s szétfoszlatja azt a mámort, azt az álmot, melyet ránk hoz a'tavaszi szellő, ibolyaillat és szép asszonyok mosolya. A gyalogjáró mellett áll egy kocsi és a mint a kocsis kezébe veszi az ostort és indulni akar, rá kiált a lovára : Hé ! Zola !

És egyszerre megint ránk nehezedik az „affaire“, a soha véget nem érő, komor, vigasztalan szürkeségével. És egy vágya, kívánsága van Francziaországban minden becsületes embernek : finissons en! . , végezzünk vele! Mert ha sokáig tart még ez a gyászos affaire, akkor tönkre teszi a gloire szomorú nemzetét, íme, még a kocsisok is politizálnak! És — csodálatos —- valamennyien anti-Dreyfusisták. Valamennyien esküsznek a Rochefort és Drumont hazugságaira, valamennyien szentül meg vannak győződve arról, hogy Clémenceaut, Jaurést és a revízió többi hősét óriási pénzzel megvették a németek, vagy a zsidók. Hiszen mindenki emlékszik még arra a hires csókra, a melyet Rochefort kapott a kocsisától, a Zóla-pör tárgyalása alkalmával. És a kocsi-állomásokon egymással vitatkoznak, élénken gesztikulálva a titkos „dossier“-ről, a semmitőszékről, — a minthogy* mindenütt csak erről beszélnek. Hiába jelentik ki minden társaságban:

fordítani. Gondoskodjunk időnként a vetőmag változtatásáról mert ha évről-évre mindig csak ugyanazon magot használjuk szaporításra., igen természetes, hogy az utód mindig silányabb lesz. Vetőmagul mindig a termény legjavát használjuk fel, ezt alapos tisztítás s rostálással készitsük elő a vetésié.

Ha az elmondottakon kívül anövények tenyész- ideje alatti ápolásról nem feledkezünk meg, akkor senki nem vádolhat benünket azzal, hogy nem iparkodtunk szembe szállani azon nehézségekkel melyek bennünket a növénytermelés terén kisérhetnek.

HÍREK.

— Meszlényi Gyula megyés püspök öt napig időzött városunkban, a honnét a múlt hétfőn utazott vissza székhelyére. A püspök itt létté alatt, mint említettük több látogatást tett és az iskolákat is szerencséltette megjelenésével.

— Estélyt tart folyó hó 26-án, vagyis ma este 6 órakor a helybeli Kölcsey-Egyesület, a régi kaszinó nagytermében. Az érdekes estélyen R. Kovács Laura szavaló művésznő is közreműködik, emelve a műsor érdekességét. A műsor a következő számokból áll: 1. „Honvágy“. Költemény. Irta Rud- nyánszky Gyula. Szavalja R, Kovács Laura 2. A magány. Irta Domahidy Ujfalussy Amadil. Felolvassa Baudisz Jenő. 3. „Az irodában“. Monolog. Irta Porzsolt Kálmán. Élőadja R. Kovács Laura. 4. Jogi problémák a háztartásban. Irta és felolvassa dr. Kovács Dezső. Beléptidij : 1 korona. A jövedelmet részben a régi kaszinó felszerelésére fordítják.

— Meghívás. A Magyar Szentkorona Országai Vöröskereszt-egyletének szatmármegyei választmánya által a folyó évi február 26-án délelőtt fél 11 órakor Nagy-Károlyban, a városházánál polgármester ur hivatali szobájában tartandó zárülésre, az egylet tagjai meghivatnak. Kelt Nagy-Károlyban, 1899. február 19-én. Az elnökség.

— A helybeli regi kaszinó február 24-én választmányi ülést tartott, a melynek legérdekesebb tárgya az volt, hogy miként fedezzék a kaszinónak körülbelül 7000 frt tartozását. Sok terv merült fel. Végül azt fogadta el a választmány, hogy' az egyesület ezen tartozását 120 darab 60 forintos részvények kibocsátásával fedezi, a melyekből évenkint 12 darabot fognak kifizetésre kisorsolni. A kisorsolt részvények értékét pedig akként akarják beszerezni, hogy jövőre minden egyes játékos a kártyapénzen felül fejenként 10 krt fizet. Tehát a közgyűlésnek ezt a kibontakozási módozatot fogják elfogadásra ajánlani. Hisszük azért, hogy az egyesület tagjai, a kik mig az uj helyiség tervbe vett felépitéséről volt szó, még részvények aláírásával is készek lettek volna fedezni az építési költséget, most, mikor már meg van a díszes helyiség, nem fogják engedni az épület elárvereztetését csak azért, mert nem akad 120 olyan tag, a ki 60 frtot kölcsönzött volna az ország egyik legrégibb kaszinójának És ha még sem akadna 120 ilyen tag, akkor a kaszinó bukása lesz a legnagyobb botrány, a mi társadalmi életünket érhette, valóságos abderai állapot. Végül a választmány titkos szavazással a következő uj tagokat vette fel: Singer Lipót, Bakó Bálint, Jakabovits József, dr. Székely Kornél, Schiff József, Csengeri Beniámin. Schifbeck Mátyás.

— A honvédség köréből. Clair Gyula altábornagy a III honvéd kerület parancsnoka, Schuller Jenő őrnagy kerületi segéd tiszt társaságában csütörtök este városunkba érkezett. Másnap átjött Szatmárról Habrovszky dandár parancsnok és Ludmann ezredes is. Az altábornagy a legénység felett szemlét tartott, és péntek reggel utazott vissza Kassára.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó hó 24-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácsterméTilos az affairről beszélni, s vége az, hogy összevesznek azon, igazságosak voltak-e a semmitőszék birái, vagy részrehajlók, ideális jellem-e Quesnay de Beaure- paire, vagy gazember!

A szinház az egyedüli hely, ahová nem jut el az affaire. Utóbbi időben ugyan a bonapartisták még a színházban is rendeztek egy kis tüntetést, de a francziák általában zavartalanul akarnak mulatni, gyönyörködni, a színházban és száműzik a politikát. A legvadabb antiszemita és legtüzesebb antiklerikális békében megférnek egymás mellett a nézőtéren és megható módon egyetértenek például abban, hogy Sarah Bernhardt az isteni Sarah, legnagyobb művésznője a világnak.

Sarah Bernhardt! Mennyi diadal fűződik ehhez a névhez és micsoda jogos reményekkel kezdheti meg működését az a szinház, mely az ő nevét viseli.

Theatre-Sarah Bernhardt! Ott ragyog villamos fényben esténként ez a büszke felírás annak a színháznak a homlokzatán, melynek eddig Theatre de la Republique volt a neve. Az ő neve a programmja ennek a színháznak, az ő lelke a színháznak a lelke, ez a szinház ő általa, ő benne, ő érte van.

És Sarah Berhardt nagyobb most mint volt valaha. Hogy ötvennégy éves?! Ki volna erre elég ostoba gondolni, mikorlátja például a Gauthier Margit szerepében bájosnak, elragadónak, az ő kimondhatatlanul igéző mosolyával az ajkán; ha hallja az ő csodálatosan édes, lágy hangját, melyről bizony elhisszük, hogy mint Medea, könnyen visszahódítja Jasont. . . .

Olyan csodálatosan szép, olyan felségesen nagy ez az asszony! És érthető a Catule Mendés mondása, aki rajongva felkiált: Sarah! Reine! . . . Déesse . . , Sarah, királynő, istennő ! . . . .

De ő róla írni nem lehet, őt látni kell! És ha láttuk, akkor megértjük a francziák büszke mondását: Sem előtte nem volt, sem utánna nem lesz hozzá hasonló nagy művésznő ! . . . .

Biró Bajos.

ben tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: A jégszükségletnek Kolozsvárról leendő , beszerzése tekintetében intézkedés, minthogy az helyben be nem

szerezhető.

— R. Kovács Laura recitatrix v. i. nőszavaló szom bat este a tornateremben mutatta be magát művészetét a gimnasiumi ifjúság előtt. A szép testál- lásu és kellemes hangú hölgy először Ruha czimű darabot szavalta. Jobban sikerült neki a Honvágy elszavalása. Közbe a recitatorné dalolt, mi eléggé szokatlan recitatoroknál, de az a nehány dal mit kiséret nélkül előadott, eléggé jól hangzott az öblös tánczteremben. Végezetül a Kevlári búcsút szavalta nagy hatás mellett.

— Vármegyénk 1899. évi költségvetését a belügyminiszter a napokban leérkezett leiratával 123580 frt 78 kr kiadással és 123269 frt 09 kr fedezettel és igy 311 forint 69 krajczár hiánynyal helybenhagyta. A kért három központi és három árvaszéki dijnok helyett egy központi, egy árvaszéki dijnok alkalmazását engedélyezte csak a miniszter. Továbbá az állami pótjavadalmazás terhére 300 frt fizetés sei és 60 frt lakpénzzel egy árvaszéki gyakornoki állást rendszeresített, nemkülönben a szolgaszemélyzet ruházatára és az irodai szükségletek beszérzésére 552 forint 52 krnyi, illetve 500 frtnyi pót ja vada] mazást engedélyezett. Ezek szerint a vármegyének a törvényben meghatározott 97100 frtnyi állami javadalmazása és 17536 frt 59 krnyi pótjavadalmazása van jelenleg.

— Purim ünnepét tegnap szép társaság ülte meg Sternberg Jenő központi takarékpénztári főkönyvelő vendégszerető házánál. Mint minden évben, az idén is megjelent nála a takarékpénztári igazgatóság és felügyelőség minden tagja, továbbá az intézeti tisztviselők. Jelen voltak : id. Zanathy Mihály, ifj. Sternberg Sándor, Szoboszlay József, Hadnagy Ignácz, Spitz Antal, Bródy Lajos, Czilly György, dr. Jékel László, Janitzky Albert, Gallasz Ödön, Sternberg Dénes, Bermann Ignácz pénztáros, Róth Károly részvényes, Horváth László és ifj. Csepreghy Antal könyvelők. A dús vilásreggeli d. e. 11 órakor vette kezdetét és derült hangulatban késő délutánig tartott. Voltak pohárköszöntők is; éltették a házigazdát és családját, később id. Zanathy Mihály vezérigazgatót, sikerült tósztokban. Valóban nagyon szép az a páratlanul szivélyes viszony, mely az intézet és kitűnő főkönyvelője között fennáll, minek a szépen fejlődött fiatal pénzintézet előhaladására csak kedvező eredménye lehet.

— Nevezetes határozatot hozott a földmivelés- ügyi miniszter a napokban. Ugyanis megsemmisítette vármegyénk alispánjának azon határozatát, a melyben kimondta, hogy a Szatmár feletti balparti Szamos-ár- térben fekvő községek az ezen ártér védelmére eddig fennálló régi védtöltéseket azok jelenlegi méreteiben a jövőre fentartani kötelesek és az ecsedi-láp lecsapoló társulat által czélba vett töltésépítés engedélyezését megtagadta, — s helyette a következőleg határozott: A felsőszamosi, nevezetesen a Szatmártól Krassóig terjedő ártérből csakis azt a részt találta a miniszter az Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos-balparti ármente- sitő társulathoz csatolandónak, a mely a Homoród— Sóspatak—Balkány csatorna baloldalára esik, mint a a mely a társulat árterületével elválaszthatlan összefüggésben áll és a Szamos mentén már létesített, valamint a csatorna baloldalán tervbe vett töltésekkel teljes védelmet fog nyerhetni. Ellenben a szóban forgó ártér ama részére nézve, a mely a Homoród—-Sós- patak—Balkány csatorna jobb oldalára esik, a miniszter kimondta, hogy nem csatolhatok a társulathoz s ezen vidék érdekeltségei külön kötelesek ármentesitő társulattá, avagy töltésfentartó érdekeltséggé alakulni.

— Zeneestélyt ad ma este, a Kölcsey-Egyesület felolvasó estélye után a régi kaszinóban Fátyol Józsi zenekara, s igy valószínű, hogy a felolvasó-estély közönségének legnagyobb része ott marad vacsorára. Különben Fátyol Józsi zenekara mától fogva minden vasárnap zene-estélyt fog tartani a régi kaszinóban.

— A honvéd zenekar városunkban. Az itteni honvéd zászlóaj tisztikara azzal akart kedveskedni Clair Gyula altábornagynak, kerületi parancsnoknak, hogy itt tartózkodása alatt a szatmári honvédzenekarral asztali zenét adott az altábornagy tiszteletére. Az ezredes készséggel átküldte a zenekar felét a tisztikar kérelmére és kellemesen volt meglepetve az altábornagy péntek délben a tiszti étteremben, mikor egy- szere csak rázendítette a szomszéd teremben a zenekar asztal feletti zenéjét. A zenekar itt tartózkodása alatt, péntek és szombaton zeneestélyt adott terített asztalok mellett a régi kaszinó nagytermében. A pénteki estélyen ott volt Clair altábornagy, Habrovszky dandár- nok, Ludmann Gyula ezredes, Schuller Jenő őrnagy, segédtiszt a helybeli honvéd tisztikar Bauer őrnagy vezetése alatt és szép számú közönség. A zenekarnak csak fele, 24 ember jött át hozzánk, mivel másik felének a szatmári színházban kell játszani. A közönség egészen el volt ragadtatva a kitűnő játéktól s nem volt vége-hossza a sok tapsnak és újrázásnak. Nyári karmester bemutatta uj szerzeményeit is, a melyek nagy tetszést arattak. Szóval a honvédzenekar népszerű és kedves intézményünk!

— A tanítvány hálája. Hogy a háládatosság még nincs kimulóban az emberi szivekből, s van még erény, jó fiú és háládatos tanítvány ez önös világon, bizonyítja a helybeli főgymn. tanárához, dr. Czirbusz Géza úrhoz intézett levél, melyet a tanár ur szives engedelmével közlünk. A levél írója dr. Kanitz Arisz- tidesz, a nemrég Kolozsvárott elhunyt Kanitz Ágost dr. egyetemi tanárnak fia, kit dr. Cz. Kolozsvárott tanított, s most dr. Osváthnak, a lipcsei egyetem híres chemnikus tanárának assistense. Mint ilyen stipendiummal utazott Stockholmba, a phisiko-chemiának jeles tanára, dr. Arrheniusnak intézetébe, hogy a vegytannak legújabb ágát a physico-chemiát tanulja s később annak a professzora legyen valamelyik német, esetleg