Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY nagykárolyi-, szatmári és szinérváraljai járásaira, Nagy-Károly és Szatmár városok területére. Személyzete: Egy m. kir. erdőmester, egy m. kir. főerdész, egy m. kir. erdész és egy erdészjelölt. A kir. tanfelügyelő havi jelentésében foglaltak alapján a közigazgatási bizottság Dienes Dezső főszolgabírónak azért, hogy tapintatos eljárásával elősegítette azt, miszerint Szakálos- Dombón és Nagy-Sikárlón állami iskola létesülhetett, elismerését nyilvánította. Nagy-Károly város árvaszékének jelentése alapján felír a bizottság az igazságügyminiszterhez, hogy a telekkönyvi ügyek gyorsabb elintézése érdekében a nagykárolyi kir. járásbíróságnál személyszaporitást engedélyezzen. Örvendetes tudomásul vette a bizottság az alispán abbeli bejelentését, hogy a miniszter kiküldöttének azon körútja a vármegyében, a melyet a vármegye kérelme folytán tett meg, fényes erkölcsi elégtételül szolgált a vármegye közönségének s igazolta eddigi úti költségvetéseit és kérelmeinek jogosságát. Ezután részletesen ismertette az alispán a miniszteri kiküldött tapasztalait, ajövő uti-politika iránt felmerült eszméket, a melyekkel annak idején a közgyűlés lesz hivatva foglalkozni és ez irányban határozatot hozni. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint útadó befolyt január havában 1328 írt 96 kr, hátralékban maradt 59750 frt 20 kr. A kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből felemlítjük a következő adatokat. Az ev elején helyesbített tartozás és első évnegyedes részlet volt 903891 frt 64 kr egyenes adó. Erre bofolyt január havában 23142 frt 06 kr, vagyis 1978 frt 71 krral több, mint a múlt év hasonló időszakában. A hamis borok. Magyarországon háromszázezer kát. hold szőlőt ; isztitott el az utolsó 25 év alatt a filloxera. Száz- < emyi ember jóléte, vagyona ment tönkre s a sző- Aben legalább egy félmilliárd nemzeti vagyon pusztult el. A magánosok, a társadalom és az állam a legnagyobb erőfeszítéssel láttak a szőlő telepítéséhez. Az emberek tanultak, befektettek, nem ritkán 1000—2000 forintot költöttek egy hold szőlő felújítására, és az elpusztult milliókat, uj milliók befektetésével igyekeztek visszaszerezni. A földmivelési miniszter szakiskolákat létesített külön országos szervezetet tart fenn a szőlőmivelés adminisztrácziójára; évi budgetjében majd félmillió forint van felvéve szőlőmüvelési czélokra. Az 1896. V. t.-cz. maga egymillió kétszázezer forintot adott egyszerre a szőlőfelujitások támogatására és huszonöt millió frt kölcsönt engedélyezett a szőlős gazdáknak, hogy a teljes valóságot megvallja neki. Az asszony — hónapok óta először — oly igézőén mosolygott feléje, hogy felbátorodott, s elmondta, hogy a tónál történt esemény régi, nagyon régi epizódot juttatott az eszébe. Ő ugyanis hasonlókép bánt első férjével, hogy az imádott nő birtokába jusson. A fiatal asszony elrejtette felháborodását és rémületét, mely ezen elbeszélés közben rajta erőt vett, s mosolyogva, mintha kiváncsi lenne, néhány kérdést intézett urához, mig végre az első férjén elkövetett gyalázatos gyilkosság legkisebb részleteit is megtudta. „A holtak meghaltak, hagyjuk őket nyugodni, de mi élünk, s örüljünk életünkek“ —mondta az asszony, s vidáman fogott munkájához. Hetek óta nem látta őt férje ily jókedvűen. Ezen a napon megint a régi jó háziasszony, a régi gondos feleség és anya volt. Lee Örült, hogy megvallotta az igazat. Ezentúl nem zavarja semmi boldog házaséletüket, hiszen az asszony bölcs nyugalommal vette tudomásul szégyenletes tettét. Ő igazán a legokosabb, legigézőbb nő e világon! Ugyanazon éjjel az asszony tőrt döfött alvó férje szivébe. Azután röktön zsákba burkolózott, feloldotta haját és a halott mellett virrasztóit, a mint a szokás parancsolta. Már késő reggel volt, s a hitvestársak hálószobájában még mindig halotti csend uralkodott. Ez feltűnt az anyósnak, s kopogtatott hogy a lustálkodókat felköltse. Minthogy nem kapott választ, rosszat sejtve belépett, s ott találta vejét vérében fetrengve, mellette a gyilkos nőt. Nyomban jelentést tett s a fiatal asszonyt elfogták. Ennek kívánságára úgy a saját, mint két meggyilkolt férje rokonainak jelen kellett lenniök a tárgyaláson. Valamennyiök jelenlétében mondta el a szörnyű történetet, mint rabolták el tőle első férjét. Midőn végre elhallgatott, ezt kérdezte tőle a mélyen megindult biró: „Te önmagad bosszultad meg első férjed meggyilkolását; mond hát, ki bosszulja meg második férjed halálát ?“ „Megint csak én !“ kiáltott, s mielőtt megakadályozhatták volna, ugyanazzal a tőrrel szivén szúrta magát. D. E. melynek törlesztése és kamataiért, közvetve az állam vállalta magára a felelősséget. És ez óriási áldozatokra, amelyekben ép úgy része van az állam által adott millióknak, mint a szőlő- mivelők véres verejtének, nagy arányokban zöldülnek ki az elpusztult szőlőhegyek. Munkások sürögnek ismét, Tokaj, Zala, Arad Bereg, Bihar, Baranya, Tolna, Érmellék kopár hegyein, újra teremteni az elpusztult nemzeti vagyont. Az Alföld sivó homokján ezernyi beültetett holdak hirdetik, hogy ismét lesz szőlő Magyarországon. A termelő, a fogyasztó közönség boldogan gyönyörködik a nagy munka eredményében, — melynek már-már élvezni kezdjük gyümölcseit. Egyszerre azonban megjött a visszahatás. Egy a filloxeránál is nagyobb csapás, útját zárja a tovább haladásnak; elveszi a termelők ezreinek szája elől a megérdemelt hasznot ; bűnös kezek fennakasztják az újrateremtés nagy munkáját. A termelők borai eladatlanok, megakad a szőlőtelepítés, mig a fogyasztók milliói nem bírnak egy ital jó borhoz jutni. Mi ennek az oka? Hosszas vizsgálatok után erre is rájöttünk. A különböző helyeken összeszedett borminták 60—70 százalékja hamisnak bizonyult. A kutatások bebizonyították, hogy Magyarország el van árasztva hamisitott, sokszor az egészségre is ártalmas borokkal. A csalóknak az egész országot behálózó szövetkezete árasztja el a nagyrészt olcsó, külföldről importált anyagokból készült italokkal hazánkat, megakadályozva a szőlőtermelés jövedelmezőségét, és veszélyeztetve a népesség egészségét. De e pancsok nemcsak Magyarországon vannak forgalomban. Külföldre is vitetnek ki, mint magyar borok és tönkre tették szőlőhegyeinknek világra szóló hírnevét úgy, hogy már nem hisz senki a tiszta magyar borban. Azon a ponton vagyunk, hogy ha meg nem akadályozzuk a borhamisításokat, megakad a szőlők felújítása és tönkre megy külföldi hírnevünk és nem leszünk képesek többé régi piaczainkat az uj szőlőknek megszerezni. És mindez egy pár száz, lelkiismeretlen hamisító kedvéért, a kik üzelmeikkel a termelők és fogyasztók rovására és az ország becsületének árán, milliókat és százezreket szereznek. Nagyon is itt volt tehát az ideje annak, hogy a már évek óta hatástalannak mutatkozó műbortörvény szigorú végrehajtása iránt intézkedett Magyarország földmivelési, kereskedelmi és belügyi minisztere. Az egész ország osztatlan tetszéssel fogadta a kiadott legutolsó rendeleteket, a melyek mig egyrészt a hatóságokat kényszeritették a szigorú eljárásra, másrészt a borellenőrző-bizottságok létesítésével a termelő és fogyasztó közönség köréből az eljáró hatóságok mellé egy segítő, véleményező és ellenőrző organizmust rendeltek. Az összes vármegyék egy félév alatt létesítették ezeket a borellenőrző-bizottságokat, a melyek az ország legtöbb részében működni is kezdettek. És mi lett az eredmény ? Két három hónap alatt 100 és 1000 hamis borminta került a szakértő fórumok elé és a sújtó ítélet egymásután irtja ki a csalókat. Minden borhamisító elitélését az ország tapsai kisérik, mert nemzeti becsületünk kívánja meg azt, hogy ezektől az élősdiektől megszabadítsuk Magyar- országot. Rövid még az idő, hogy általános tapasztalatokra hivatkozhassunk, de már is vannak vidékek, a hol határozott javulás* konstatálható, már az első ítéletek hatása folytán is és általános a meggyőződés, hogy ha a műbortörvényt csak 4—5 éven keresztül is hasonló erélylyel hajtjuk végre, a magyar bortermelésnek és a fogyasztó közönségnek kiszámithatlan hasznára, elpusztulnak a hamis bortömegek hazánkból. Nem ütközhetünk meg azon, hogy az üldözőbe vett csalók védekeznek. De már az mégis hallatlan dolog hogy az elitéit és ítélet alatt levő borhamisítók Budapest székes-fővárosban valóságos szindikátust alapítottak. Ez a szindikátus hires országgyűlési képviselőket ügyvédeket és régi nagy napilapokat szerez meg czél- jainak, nagy apparátussal és nagy összeggel rendelkezik és mindezen eszközeivel kíméletlen hajszát indít meg azon minisztériumok és hatóságok ellen, a melyekben volt és van erkölcsi bátorság még a milliomos czégeket a börtönbe csukni, ha a csalás reájuk bizonyult. A borhamisítók e központi szindikátusának befolyása azonban nemcsak a sajtóra terjed ki, hanem sikerült a budapesti kereskedelmi csarnokot és kereskedelmi kamarát is arra bírnia, hogy e tisztátlan kereskedelmi elem érdekei mellett foglaljon állást. Az érdekelt gazdaközönség természetes, hogy szintén nem nézheti tétlenül érvényesülni kezdő jogos érdekei ellen intézett ezen gálád támadást és sorompóba lépett. A magyar gazdák legnagyobb erkölcsi testületé az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület“ viszi ezen a téren is a vezérszerepet és csatlakozásra hijva fel az összes vármegyei gazdasági egyesületeket, megüzente a harczot a borhamisítók szindikátusának, A legközelebbi jövőben tehát az ország egy érdekes és a nemzetre végeredményében felette fontos gazdasági harcznak lesz szemtanúja, a melyet a magyar szőlőtermelő és fogyasztó közönség viv egyik nagy termelési águnk és kiviteli érdekünk védelmezésére azokkal az elemekkel, a melyek piszkos utakon és a köz rovására eddig űzött jövedelmező mesterségüket akarják most már szemérmetlenül tovább folytatni. Az egyik oldalon a termelők és fogyasztó népek százezrei és milliói, a becsületnek, a tisztességnek és az igazságnak fegyvereivel; a másik oldalon a meggazdagodott borhamisítók bármikor és bárhol, bárminő fegyverek használatára kész csapata. A harcz erős lesz, mert a nagy vagvonuaknak nem tiszta czélzataik elérésére hosszú kezük van. De mi bízunk az eredményben. Bízunk benne, hogy Magyarország kormánya nem dobja oda százezernyi szorgalmas, verejtékes munkából álló lakosságnak érdekét néhány száz csaló martalékául, hanem kitart és halad tovább a megkezdett irányban. Bizunk benne, hogy az összes vidéki hatóságok és borellenőrző-bizottságok, a melyeknek tagja a magyar társadalom szine-java, teljesíteni fogják kötelességüket és nem engedik meg, hogy a borhamisítók és csalók üljenek diadalt a szentesített törvények felett! Magyarország földje. (E.) Ne áltassuk magunkat, mert ez sokszor nagyobb baj a nagy katasztrófáknál, Magyarország földje nem az a tejjel s mézzel folyó Kanaán, melynek néhány évtizeddel ezelőtt, — nem kutatjuk, ok- kal-e, vagy ok nélkül — nevezték. Magyarország olyan termékeny földterület, melyen az emberek százezrei küzködnek éhséggel, haza, melynek mostoha gyermekei ijesztő módon szaporodnak. Ez a tény melyen sem tendencziózus hivatalos jelentések, sem nagyhangú frázisok változtatni nem fognak. Nagy baj ez és nagynak kell lennie annak a törvényhozási és társadalmi intézkedésnek, mely e bajon segíteni lesz hivatva. Hogy a budapesti rendőrség kitolonczoztatta a fővárosból a vidéki illetőségű szoczialistákat, ezzel kész veszedelmet zúdított az ország nyakára. Az agitátorok most illetőségi helyeiken fáradoznak a szo- cziáldemokrata propaganda terjesztésén. Az a mélységes csönd, a melybe most azok a tőzsgyökeres magyar vidékek merültek, a hol tavaly csak a csendőr szuronyok tudták féken tartani a fékét vesztett szenvedélyeket, nem azt jelenti .ám, hogy ott tényleg csönd van. Csak azt jelenti, hogy most csöndben folyik a szocziáldemokraták végzetes aknamunkája. A tanyán, a pusztán, az utszéli csárdában, és a nagy alföldi városok piaczterein egyaránt bolonditják a népet a a szükebb hazájukba tolonczolt apostolok, kiket bár űzőbe vesznek a hatóságok, eredményes intézkedéseket még sem lehet ellenük foganatosítani. Persze a szoczializmus kiirtására nem elegendő a szoczializmus üldözése. Segíteni kell mindenáron a nép bajain Európa minden müveit államában egyedül ezt az orvosszert ismerik el hatásosnak a szoczi- alizmussal szemben. Nálunk a nép bajainak kutforrása a földbirtok- viszonyokban rejlik. Ezeknek tapintatosan, rázkódtatá- sok nélkül való rendezésében rejlik az az erő, melyet eredményesen lehetne a mindinkább terjedő szoczializmus ellen fordítani. A nemzet érdeke, hogy a modern földbirtok politika éppen az ellentétje legyen a réginek, az eddiginek. Eddig és régen az volt az elv: minél töob földet egy tulajdonba összehozni, mert ez erősítette meg a külső és belső ellenség által egyaránt zaklatott hazát. Most pedig az elv, melyet minden jó nemzetgazdásznak és politikusnak vallania kell: minél több kisbirtok és minél kevesebb nagybirtok, hogy az elaprózott erők összesége alkossa a magyar földet, mert az aránytalanság megrontja az államalkotó nép óriási többségének exisztencziáját. S hogy ez az elv máris érvényesülni kezd, azt bizonyítja a magyar törvényhozásnak az uj polgári törvénykönyv keretében tervezett reformja az egyházi és világi hitbizományokra vonatkozólag. Ez a reform rendkívül kíméletes lesz. Nem czéloz egyebet, mint hogy a hitbizományok megváltását lehetővé tegye olyképpen, hogy a megváltási ár tovább is szolgálja a a hitbizományt alapítók intenczióit. A megváltási ár a törvény értelmében érintetlenül száll a törvényes örökösökre, a kik csak tiszta jövedelmeit élvezhetik, de hozzá nem nyúlhatnak. Tehát hitbízomány lesz ez, pénzben és értékekben. Maga a föld azonban fölszabadul. Fölparczellázák és megveszik. Ez a reform semmi érdeket sem sért, csak enyhít egy elhibázott törvény kihívó ridegségén. Magyarországnak harmadrésze, öt millió holdnyi terület kötött birtok. Fele hitbízomány, másik fele egyházi birtok. Ha ez a rengeteg terület fölszabadul az eladhatatlanság és elérhetetlenség nyűge alól, ha a földéhes föld népe nem fog a latifundiumban egy másik csillagzatot látni, amelyre eljutni földi embernek nem lehet, ha a nemzetgazdasági tevékenység és forgalom ez évszázadokra elzárt magyar föld részeire is diadalmas bevonulását tartja: boldogabb kor virrad Magyar- országra. Van a föld bajainak egy másik nagy orvosszere is: a telepítés. A kormány és nemes gondolko- zásu főurak szép eredménynyel és meglehetős mennyiségen tettek ez irányban kísérleteket. De csak kisérleteket. Az igazi nagy telepítéseknek, melyek hivatva vannak a magyar nemzet históriai fejlődését is irányítani a jövőben kell megtörténnie. Nagy kár, hogy az ország vezetői nem méltatják kellő figyelemre a telepítéseket, de bizonyos, hogy az idő és az események egyenesen rá fogják szorítani őket. Mert a telepítés nemcsak gazdasági czél, de a magyar nemzeti politika eszköze is. A telepítés Magyarországon nemcsak egy hálásabb talajú földre való átköltözés de szükebb értelemben vett népvándorlás is, melynek hódítani kell a magyarság számára. Persze sok baja van még a magyar földnek. A sok közül legsúlyosabb a 25 százalékos földadó és a
