Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

Huszadik század.

A század melynek bölcsőjénél állunk, épp úgy mint az apja a harcz százada lesz. De nem a politika, nem a nemzeti hiúság vagy gyűlölködés, nem az államfők szimpátiája vagy antipatiája lesz a huszadik század har- czának szülő oka, hanem az egyénnek a minden irányban való szabadság utáni törekvése és a népnek gazdasága. Harczolni fog az emberiség, hogy minél jobban éljen. A gazdasági erők, az elvonult és az uj szabadságok fognak surlódni és küzdeni és ki tudja, nem lesznek-e ezen harczok épp oly véresek, mint voltak az eddigiek ?

Mi magyarok még nem vagyunk elkészülve erre a küzdelemre. De biztos, hogy azért kivesszük a részünket belőle. Amikor a vihar végigzug a tengeren, rengésbe jön a tenger vizének minden atomja.

Az európai kulturállamok között mégis mi állunk legtávolabb ettől a harcztól. És ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk és alkotnunk, hogy ha majdan ütni fog a nagy óra, önbizalommal és érett felfogással vethessük magunkat a népek kavarodó árjába. És ha igy lesz, kell hogy megujhodva kerüljön ki a legmeszebb menő szabadsági jogokkal felruházott és gazdaságilag erős és arányos Magyar- ország a küzdelemből, hogy folytassa hivatott szerepét a világtörténelem csinálásában.

Roppant sok a tenni valónk a huszadik században s a nagy munkához hozzá kell járulnia minden egyes honpolgárnak, a románnak, a szerbnek és a tótnak is. Nincs messze az idő, hogy mint a nagy kulturállamok ezek a nemzetiségek is átfogják látni, hogy irriden- tikus törekvéseik sem nem aktuálisak, sem nem hasznosak, hanem kárhozatos fantomok, melyek a reális boldogulás lehetőségét megnehezítik, sőt kizárják. A gazdasági boldogulás, mint egyedüli aktuális és reális ambi- cziója a XX-ik század népeinek, őket is átfogja hatni. A mindenféle pánszláv törekvéseket el fogja nyelni a XX.-ik század viharos tengere, a minthogy elnyelte a XIX.-ik század a vallási viszályokat: egy lesz a magyar nemzet abban a törekvésben, hogy minden egyes polgára jólétben, jó törvények védelme alatt éljen. A modern tudományos és gazdasági haladás egyik legszebb vívmánya a villamos reflektor, bevilágít az agyakba és szivekbe is, és akik eddig sötétségben tapogatóztak, homályban keresgéltek, látni fogják az igazi czélt, mely ment az elfogultságtól és melyet a felebaráti szeretet szentesit meg.

A felebaráti szeretet! A gazdasági boldoguláson kívül ez fog legjobban érvényesülni a huszadik században. Humanitárius intézményeknek most még sajnos nem is sejtett országokban kell szerepeket játszania a jövő

ugyanazon nappal kezdjék, könnyű belátni. Bár lenne közös minden mérték és a pénz is. Hogy azonban az év épen január elsején kezdődjék okvetlenül nem szükséges. A Föld mindig pontosan ugyanazon idő alatt futja be pályáját a Nap körül, vagyis az év hossza változatlan. Kezdhetnők tehát az évet bármelyik napon is, ugyanarra a napra a Föld pályáján megint csak ott lenne, a hol a kezdet napján volt.

Legtermészetesebbnek látszik mégis az évet akkor kezdeni, a mikor valamelyik évszak, a tavasz, nyár, ősz vagy tél kezdődik, s ez tényleg, ha nem is szigorú pontossággal úgy is van. Január elseje közel esik a tél kezdetéhez, deczember 21-hez, a mikor a Nap ismét emelkedni kezd, s azzal reánk nézve is uj élet kezdődik.

De még a régi népek is az évszakok kezdetéhez fűzték az év kezdetét. A zsidók újéve közel esik az ősz kezdetéhez, a rómaiaké pedig márczius elseje nem sokkal előzi meg a tavasz kezdetét. Az őskeresztények az esztendőt részint márczius huszonötödikén részint deczember huszonötödikén kezdték. Nem természeti okokból, hanem azért, mert az első napon ünnepelték Mária üdvözöltetését az angyal által, a másikon meg karácsonyt. Hanem azért ezen ünnepeknek a nevezett napokra való kitűzésénél, akarva vagy nem akarva, még is csak a nap járásához alkalmazkodtak. Annak azonban, hogy épen a karácsony ünnepét deczember 25-re tették, s pedig először Európa északnyugati felében, más oka is volt.

A mai bámulatosan kifejtett természettudomány a természet összes jelenségeit néhánj' egyszerű s egymásba átalakulni képes hatónak tulajdonítja, s azokból magyarázza; a régiek azonban tudomány nélkül szűkölködvén magyarázni nem tudtak. |Ők egyszerűen azt hitték, hogy a természeti tüneményeket az emberhez hasonló, de sokkal hatalmasabb személyiségek intézik. Benépesítették a természetet jó és rossz indulatu istenségekkel, a kik úgy harczoltak

nemzedék közéletében. A technika jövendő vívmányaival, melyek mind nélkülözhetőbbé teszik az emberi munkaerőt, négyszeres arányban kell fejlődnie az emberszeretet intézményeinek. S a huszadik század embere szívesen fog meghajolni a kor azon követelményének hogy adjon másoknak mert belátja, hogy amit másnak ad, azt tulajdonképpen a saját javára adta.

De daczára a technika vívmányainak, daczára a mindenható kereskedelmi és ipari forgalomnak, a huszadik század legdédelgetet- tebb és leggondozottabb drágasága a föld lesz, a föld, a mely táplál. A XIX. században rosz- szul bántak a földdel, zsarolták és nem becsülték, de ebben a században, melyben több lesz az ember, de csak ugyanakkora a föld, nagyon megfogják becsülni, egész nagy állami intézmények fognak létesülni, hogy őrködjenek a föld jogai felett. És a tudományos és embe- ries miveltség magaslatán igy fogunk visszatérni a földhöz, az őstermészethez, az igazsághoz.

A huszadik század legérdekesebb problémája a nő. A nő néhány évtized óta mind határozottabb szárnypróbálgatásokat tesz, hogy ott hagyja a Gondviseléstől neki adott hivatását és részt vegyen a férfi kenyérharczában. Igaz, hogy nem szívesen teszi. A kiforratlan társadalmi rend az ő fél jogaival és fél felvi- lágosodottságaval, gazdasági berendezkedésének aránytalanságával készteti arra, hogy erkölcsi élete rovására, termeketlensegre kárhoztassa magát és a férfit kenyérkeresetében megrövidítse.

Hogy hová fog fejlődni a nőemancipáció, azt nem is sejtheti most senki, mert az emberiség történetében nincs példa erre a jelenségre. A nőemanczipáció a XIX. század eredetisége és egyúttal bűne is. Bűne, mert elvonja a nőt a termékenységtől. Csak ezt az egy igazságon alapuló érvet lehet felhozni a nő- emancipació ellen, de ez az érv oly súlyos, hogy meg kell döbbennünk a jövőtől.

A nő problémáját valószínűleg meg lógja oldani a huszadik század es csakis úgy oldhatja meg, hogy a nőt visszatereli a családi tűzhely mellé és családi tűzhelyet biztosit minden nőnek.

És bízva, remélve áll az uj század küszöbén az emberiség. Nem sötétség, nem homály az, amit lát, hanem ködben úszó világosság. Könnyüt, vért, nyomort takar a köd — de el fog oszlani mint minden köd és ragyogni fog a világosság. Ez a század a világosságé.

HÍREK.

— Lapunk tisztelt olvasóinak és munka~ társainak, boldog újévet kívánunk.

— Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla, várme gyénk főispánja folyó hó 27-én az esteli vonatta

egymás között, akárcsak mint ők magok, s a kik közül hol az egvik győzött, hol a másik. Azoktól rettegtek, azoknak hálálkodtak, azokat engesztelték.

Ha látták, hogy az ősz évadjában a Nap sülyedni kezd, annak fénye és melege mindinkább fogyatkozik, szerintök ezt csak valami gonosz istenség okozhatta. Féltek, rettegtek s aggódva várták a kifejlődést. Hanem aztán mikor észrevették, hogy az elalélt Nap uj életre kél, ismét emelkedik, nagy volt az örömük. Ünnepeltek hegyen-völgyön, napokig zajosan, s épen ilyenkor a téli napfordulat idején. Ezen ünnepeket pedig régi szokásból akkor is megülték, mikor már keresztényekké lettek, s a nyugati egyház épen ezek ellensúlyozására hozta be a karácsony s az újév megünneplését, de Krisztus után csak a negyedik században.

Ma pontosan kiszámítjuk a Nap járását, másod- perczekre határozzuk meg az év, a nappalok s az éjjelek hosszát; kiszámítjuk, mennyi meleget áraszt ki a Nap magából általában s mennyi jut abból Földünkre. Megmérjük, mennyivel kap több vagy kevesebb meleget akár csak egy négyzetméternyi terület is, a szerint a mint a Nap egy fokkal magasabban, vagy mélyebben áll. Értjük miképen függ össze a melegség és világosság a szerves élettel. Nem félünk a régi istenektől. De azért eltekintve mindettől, minket is csak úgy lehangol a mindig mélyebben járó Nap, a fogyó melegség, a növekedő sötétség, mint akár az ősembert, vagy az állatot, s aztán a vidám tavasz, a meleg nyár, az enyhe ősz reményében mi is uj életre ébredünk, ha eljutottunk oda, a hol tényleg már vagyunk, a mikor a Nap már emelkedik.

Dr. Lucz lgnácz.

városunkba érkezett s másnap vissza utazott a fővárosba a honnét Bécsbe utazott. A főispán ur Öméltósága az uj évet Budapesten tölti.

— A szent év. A jövő 1900-ik év, nagy jubileumi év a kath. egyházban. Nagy jelentőségét fényesen domborítja ki a püspökök közös pásztorlevele, a melyet a lelkészek egyházmegyénkben decz. 31-én s folytatólag jan. 6-án, vizkereszt napján olvasnak fel a szószékről. Deczember 24-én, minden templomban a szent mise előtt felolvasták a jubileumot hirdető pápai bullát. Délután 3 órakor, mindőn Rómában a szent Péter templomban a nagy kaput megnyitották, minden templomban egynegyed óráig harangoztak. A litánia előtt pedig veni Sancte énekeltetett. Ez volt a jubileum megnyitása. — Minthogy pedig ugyancsak deczember 31-én, éjfélkor, befejeződik a jelen század, a szent Atya engedelméből 12 órakor éjféli mise lesz kitett szentséggel, mely alatt áldozni -is lehet. A mise végén hálaima lesz Jézus szentséges Szivéhez — Nagy idő ez, midőn egy uj századba lép az emberiség; a kath. egyház szent pompával és kegyelmi kincstárának megnyitásával vezeti azt be.

— Adomány. Dr. Steinberger Ferencz nagyváradi kanonok a kath. tanügy kilencz százados múltjának megírására 1000 korona dijat tűzött ki.

— Az állami polgári leányiskola tudvalevőleg véglegesen átköltözködött uj helyiségébe, de mert ez az átköltözködés megkésve történt, s az iskolai év megnyitásakor még nem is volt minden teljes rendben, az iskolát nem is lehetett fontosságának megfelelő ünnepséggel adni át rendeltetésének. Most azonban és pedig 1900. január 8-án, a délelőtti órákban a gondnokság és a tanítótestület ebből a őzéiből ünnepséget rendez, a melynek tárgysorozatát jövő számunkban fogjuk hozni.

— A Kölcsey-Egyesület legközelebbi felolvasó estélyet január első hetében tartja.

— Eljegyzés. Kovási Kovássy Illés, a helybeli kir. pénzűu>yigazgatóság titkárja, vármegyei bizottsági tag, közéletünk e rokonszenves tagja f. hó

30-án váltott jegyet Szombathelyen Krasznay Aranka úrnővel, krasznai Krasznay Pál nyug. in. kir. honvéd ezredes szép és müveit leányával. Boldogság kísérje a szerető szivek frigyét!

— A helybeli fögymnasium önképzö-köre f. hó

21-én Petőfi ünnepet tartott. Az ünnepély nem volt a nyilvánosságnak szánva. A megnyitó beszédet az ítjusági-kör elnöke Altmann István 8. oszt. tanuló mondta, Tőtős János 8. osztály tanuló szavalta Pósa Nászutazás czimü költe ményét, Gottlieb F.8 o. t. méltatta Petőfi „János vitézét“ s ezt az ifjúsági zenekar által előadott,, Elveszett szerencse“ couplet követte. Ezután Papp György 5. o. t. szavalta Petőfinek „A hazáról“ czimü költeményét, a ki után Makoldy Sándor 8 o. t. tartott emlékbeszédet Petőfiről. Befejezte a programot Szintay Lajos 7 o. t. szavalata, a ki Petőfinek A jó öreg korcsmáros“ költeményét adta elő és a zenekar játéka. Végezetül a kör vezető tanára Csóti Márk szép és lelkes szavakban buzdította az ifjúságot a Petőfi kultusz ápolására.

— Kereskedelmi bál. A farsang egyik legszebb báljának ígérkezik ez idén a kereskedelmi bál, melynek rendezősége most van alakulóban. Mivel már évek óta nem volt a kereskedőknek ilyen nagyobb szabású báljok, igy azt remélik, hogy sikerülni is fog. Mint értesülünk február hó 2:án lesz megtartva, melyre előre is felhívjuk a hölgyek figyelmét.

— Az ecsedi-láp társulat f. hó 29-re összehívott rendes közgyűlését meg nem tarthatta, a mennyiben az érdekeltek nem jelentek meg határozatképes számban. Az alapszabály értelmében az elnök az uj közgyűlést 1900. év január 6-ra vagyis a jövő szombatra hívta össze, a mikor is a közgyűlés, a megjelentek számára tekintet nélkül, megtartatni fog.

— Ügyészségi megbízottak. Az igazságügyi miniszter, dr. Antal Sándor szatmári, dr. Hunvald Izidor fehérgyarmati, Földváry Sándor mátészalkai, dr. Haracsek Imre nagybányai, Venglárcsek István szinérváraljai ügyvédeket, valamint Nemestóthy Szabó Antal nagykárolyi és Komáromy Zoltán halmii lakos ügyvédjelölteket, végül Pályi Béla nagysomkuti aljegyzőt az ottani kir. járásbíróság mellé ügyészi megbízottakul rendelte ki. Az ügyészi helyettesek helyettesei lettek: Szatmáron : Uray Árpád aljegyző, Fehér-Gyarmaton: Szabó Zoltán aljegyző, Halmiban : Báthory Zsigmond aljegyző, Máté-Szalkán : Gál István aljegyző, Nagy-Bányán : Husovszky László joggyakornok, Nagy-Károlyban: Elbel Béla aljegyző, Szinér-Váralján: dr. Sörösi Gyula aljegyző.

— Meghívás. A képvisélő testület tagjait a f. év deczember 31-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly. 1899. deczember 27-én. Debreczeni István, polgármester. Tárgy: Vármegyei alispán ur 36123—99. sz. rendeleté folytán a képviselőtestületnek az 1886. évi XXII. t.-cz. 53. §-a értelmében megalakítása.

— Nyilvános köszönet. A kaplony-utczai ovoda karácsonyfája részére Kerekes Ödön, Kőszeghy Gyula, Vanke József, Róth Károlyné, Schifbeck Mátyásné, dr. Serly Gusztáv, Tímár Péter, Vida Elekné 1—1 frtot, Tietz Sándor, Hollósy Béla, Palczer Ernő, Zaják Antal, özv. Ekker Ferenczné, Nonn Gyuláné, Nonn Ferenczné, Nonn Jánosné, Pucser Károly, Merk Ferenczné, Liebhauser Ferencz 50—50 ;krt, Vajda Mari 10 krt voltak szívesek adakozni. Fogadják a nemeslelkü j adakozók hálás köszönetét a gyermekeknek, kiknek i a karácsonyfa olyan nagy örömet szerzett. Vezetőnő.

— Karton bál. A polgári olvasó kör szokásos karton bálját az idén f. hó 26-án tartotta meg. Talán a kedvezőtlen anyagi viszonyoknak lehet betudni azt, hogy ezen a máskor oly látogatott mulatságon az idén kevesen vettek részt. De a kik ott voltak igen jól mulattak. Az első négyest 20—25 pár tánczolta.

*