Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
SZATMAR MEGYEI I Ö Z L 0 N Y Jó tanácsok a gazdáknak. Ha a magyar gazdákhoz azt a kérdést intéznők, hogy minő véleményt táplálnak a műtrágyák hatása s alkalmazhatósága iránt, a többség bizonyára adós maradna a felelettel, egyszerűen azon okból, mert azok alkalmazását még mindig divatos kapkodásnak tartván, a műtrágyákat még csak arra sem érdemesítette, hogy azokkal kísérletet téve, hatásukról személyesen szerzett volna meggyőződést. Eléggé sajnos, hogy ez az állítás minden kétséget kizáróan való igazság. Gzikkiró az elmúlt gazdásági év alatt azon szerencsés helyzetben volt, hogy az ország különböző vidékeit beutazgatva, földesurainkkal eszme cserét folytathatott gazdasági kérdésekben. Egy ily eszmecsere alkalmával szóba került a műtiágyázásnak sokat vitatott kérdése is és szinte szégyenletes bevallani, oly tájékozatlanság, annyira ferde felfogás hangzott el földesuraink ajkáról, hogy felette szükségesnek mutatkozik a műtrágyázásra vonatkozó egynémely tudni valót nem annyira a szorosabb értelemben vett szaklapokban, hanem főkép társadalmi irányú lapokban szellőztetni azon véleményből kiindulva, hogy a gazdasági szaklapok közleményei többnyire a pusztában elhangzó szó gyanánt maradnak. íme, álljanak tanácsul a következők : Ne tekintsük a műtrágyát egy oly tápanyagpótló szernek, mely az istállótrágyát teljesen nékülözhetővé teszi; mert ha valaki az istálló trágyát teljesen kiküszöböli és mindig csak műtrágyákat vásárol, az rövid idő alatt becsukhatja kapuját és hátat fordíthat portájának. Soha sem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az istállótrágya teljes trágya, a műtrágya pedig egyoldalú de épen ezen egyoldalúságánál fogva alkalmas arra, hogy az istállótrágya hatását kiegészítse, fokozza. A műtrágyáknak tulajdonképeni rendeltetése tehát az, hogy az istállótrágya esetleges hiányait pótolja, s igy a két trágyanem együttes alkalmazása ily eredményt produkáljon. A ki tisztában van a műtrágyának most vázolt szerepével, a ki ilyen értelemben vásárolt műtrágyákat, az bizonyára soha sem fogja elmulasztani az alkalmat, hogy időközönként kellő figyelemre ne méltatná a műtrágyákat. Nem ritkán hallani azt a különös kérdést is, hogy földem termőereje megapad, minő műtrágyát vásároljak. Ember legyen a talpán, a ki erre a kérdésre határozott feleletet ad. A trágya megválasztását illetőleg ne intézzen tehát senki ily kérdéseket szakemberekhez, hanem intézze talajához. Igenis kérdezze meg talajától, hogy mire van szüksége, ez adja meg a legbiztosabb választ. A megkérdezés kísérletek végrehajásában nyilvánuljon, s ennek eredménye lesz a döntő válasz. A ki kísérletezés nélkül megy bele a műtrágyák vásárlásába, az — előre is megjósolhatjuk — többé nem igen fog műtrágyát használni ; ellenkezőleg, egy helyesen végrehajtott kísérletek eredménye csak buzdításul fog szolgálni még inkább arra, hogy a műtrágyák beszerzésére is áldozzunk nehány garast. Évek óta szerzett tapasztalataim vezettek azon meggyőződésre, hogy műtrágyák alkalmazása nélkül ma már egy gazda sem existálhat. Fődolog azonban, hogy az, ki műtrágyát használ, ismerje is azt; ismerje ama szabályokat, melyek az elhintés módjára, idejére, mennyiségére vonatkoznak a mely ismeretekről majd egyik legközelebbi számban ; .tünk részletesebb adatokat. HIRE k. — Kinevezés. 0 felsége a király Jancsó Gyula debreczeni kir. telekkönyvvezetőt a helybeli kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a városház tanácstermében folyó évi február 5-ik uapAzután kerestem sokáig^ mindenütt. Kerestem, mint a boldogságot szokás. És nem találtam sehol. Egy évre rá megint fehér világ volt, mikor a vadászkürtök szóltak és sürü puskalövés hallatszott az erdő felől, — — láttam őt újra egy pillanatra. Szép fekete ménen ült s hasonlított azokhoz a legendás hősnőkhöz, a kikről a világtörténelemben oly sokat tanultam és olvastam. Kinyitottam az ablakomat, úgy néztem a fehérségbe, de a látomány csakhamar elveszett szemeim elől. Azóta sok, sok esztendő telt el és hasztalanul keresem, hasztalan várom. Pedig keresnünk, követelnünk kell a boldogságot, joga van hozzá mindenikünk- nek. Igen, édes uram! Azonban a boldogság mindig rejtett ködben jár és titkos, sürü fátyollal takarja be magát előttünk. Nagy ritkán mutat egy kicsike sejtést, de már ez a sejtelem is felér egy czélnélküli élet gyötrelmeivel. Oh hányszor és hányszor töröm a fejem azóta azzal a gondolattal, hogy miért nem futottam utánna a ködbe. Úgy lehet ő is keres engem, s üzzük, hajtjuk egymást, mint a futó csillagok. A franczia nyelvtanár ábrándosán hajtotta fejét a könyökére, s kipirult arczával, lángoló szemeivel szinte szép volt, pedig esztendőről esztendőre sok ábrándot elnyűtt már az ő boldogságot szomjazó leikével. . . . Vannak, a kiket megöl ez a vágy, ez a szomjuhozás. Elperzseli a láng, mely önmagát emészti fel. Egy év múlva, mikor látogatóba hazajöttem, hallottam, hogy a szegény nyelvtanár moghalt. Úgy találták a télen egyik ködös napon ablaka előtt a szoba padlóján feküdve. A nyitott ablakon keresztül ki s bejárt a nyirkos, fehér pára, körülnézegetve az apró négyszögletes papirszeletet, melyre az ő szép férfias vonásaival fel volt írva: „Elvitt a köd. . . .“ Lévai Béla. jának délelőtt 10 órájára évnegyedi rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1899. január 31-én. Debreczeni István, polgármester. Tárgy- sorozat: 1. A polgári leányiskola átalakítására beérkezett ajánlatok tárgyalása. 2. A kisdedóvoda épületének átalakítására beérkezett ajánlatok tárgyalása. 3. A városház és gymnasium épületében levő ürszékeknek tőzegredszerre beállítása iránt elkészített költségvetés. 4. A dögtéren építendő istálló, bonczterem, szekérszin tervrajza és költségvetésének bemutatása. 5. A pénztárak vizsgálatára kiküldött bizottság jelentése. 6. November havi péntárvizsgá- lati jegyzőkönyv bemutatása. 7. Deczember havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 8. Nagy János városi hajdú segély iránti kérvénye. 9. Kis Ferencz városi hajdú segély iránti kérvénye. 10 Polgármester indítványa az ápr. 1-ső vasárnapja helyett a rendes közgyűlésnek ápr. 9-re áttétele iránt. 11. Polgármester indítványa földhordó helyül id. Tóth Antal nagykárolyi 1909. s 403. sz. tjkvben 1553/b., 1553/c., 1552/c hrsz. alatt felvett ingatlanának megvétele végett folyó évi ápr. 9-re közgyűlés összehívása és a vételi szerződés tárgyalásának kitűzése végett. 12. A kövezetvám szedésére a m. kir. államvasutakkal kötött szerződés elfogadása. 13. Nagy- Ecsed község felebbezése a 114/98 kgy-s határozat ellen, melyben az általuk tartandó vásár engedélyezése nem véleményeztetett. 14. Vármegyei alispán ur felhívása az országos hitelszövetkezet üzleti részének jegyzése iránt. 15. Ifj. Schnébli Károly kérvénye Kölcsey-utczai telkéből csatolt terület árának 100 írtban megállapítása iránt. 16. Városi árvaszék jelentése a kezelése alatt levő összeg kölcsön adása ellen fennálló akadály elhárítása végett. 17. A Wesselényi utczán eszközlendő építkezés folytán a 414. népsorszámu telek építési vonalának megállapítása. 18. A nagyhajduváros utczán eszközlendő építkezés folytán az 1472—1480. népsorszámu telek építési vonalának megállapítása. 19. A Kálmánd-utczán eszközlendő építkezés folytán az 1523. népsorszámu telek építési vonalának megállapítása. 20. A város által fenntartandó utakra a felügyeletet gyakorló tisztviselő kijelölése. — Előléptetés. Mondics Jenő pénzügy ig. szám- vizsgálót, Parti Szabó János pénzügyőri főbiztost és Dankó Gyögy kir. adóhivatali tisztet a pénzügyminisz- terium magasabb fizetési fokozatba léptette elő. — A vármegyei úthálózat beutazása A vármegye közgyűlése az 1899—1900 évi úti előirányzat megállapításakor felkérte a kereskedelmi minisztert, hogy kiküldötte által szerezzen meggyőződést arról, hogy a vármegye úti alapja elégtelen az úthálózat fentar- tására s igy, bár a vármegye a legnagyobb útadó százalékot fizeti, mégis államsegélyre szorul és azt joggal kérheti. A kereskedelmi miniszter Petracsek Ferenczet, a központban alkalmazott kir. főmérnököt bízta meg a vármegyei úthálózat beutazásával és javaslattétellel. A miniszter kiküldötte folyó évi jan. hó 25-től február 2-ig bezárólag az állami építészeti hivatal főnökével Kacsó Károly kir. főmérnökkel beutazta a törvényhatósági úthálózat összes kiépített szakaszait s minden tekintetben részletesen imformál- tatta magát. A megejtett vizsgálat folyamán constalálva lett azon körülmény', hogy daczára annak, hogy a kavics szükséglet a legkisebb menyiségben lett felvéve a hidak kiépítésének egy része későbbi időre elhalasz- tatott, tetemes összegű államsegélyre lesz szükség. Hogy pedig a vármegye úthálózata teljesen kiépíthető és annak rendszeres fentartása az útalapból minden fenakadás nélkül eszközölhető legyen, az alispánnal közösen felvett jegyzőkönyvben a miniszter kiküldötte elsősorban a mostani úthálózat redukálását és az ekként megmaradt úthálózat teljes kiépítését hozta javaslatba, továbbá másodsorban azt javasolta, hogy ennek lehetővé tétele czéljából a vármegye vegyen fel egy nagyobb öszegü hosszú lejáratú kölcsönt, önként értetődvén az, hogy mig idővel egyes utak állami kezelésbe lesznek átvéve, addig az évenkénti segély szüksége fenforog. Tehát ezekből az tűnik ki, hogy a minisztérium most már komoly figyelembe részesíti a vármegye úti ügyeit és még egy részről a megtartott vizsgálat alapján kijelöli azon irányt, a mely a vármegye által megfontolva, a mostani súlyos helyzetből kivezethet, másfelől erős a remény arra nézve, hogy az államkincstár mindaddig segélyezni fogja a vármegyét, mig a kijelölt úti politika, illetve kibontakozási rendszer megvalósulhat. Tehát szerencsés eszme volt a miniszter megbízottjának kiküldetését kérelmezni. A miniszter kiküldötte előzékeny eljárásával mindenesetre lekötelezte a vármegye közönségét. — Hangverseny. A helybeli izr. uőegylet és tanuló-segélyző egylet által január 28-án a régi kaszinó nagytermében tartott hangverseny minden várakozáson felül kitünően sikerült. A terem, daczára a nem egészen mérsékelt helyáraknak egészen iinegtelt intelligens közönséggel, a melynek soraiban ott láttuk a főispánnét, gróf Hugonnai Bélánét, Nagy László alispánt és nejét. A rendezőség mindent elkövetett arra nézve, hogy változatos műsort állítson össze és kitűnő erőket szerepeltessen. És a mit nyújtott, az igazán élvezetes is volt. A műsort megnyitotta Békéi Józsa kisasszony hegedű játéka Mendelssohntól. A hegedű hangversenyt adta elő bámulatos preczizitással, úgy hogy valóságos taps vihar tört ki mikor befejezte játékát. Zongorán Bródy Miklós kisérte a kisasszonyt és a kisérő játék is művészi volt. Ezután Csetényi Juliska k. a. és Rajz Ödön ur a szatmári színház tagja adtak elő Almássy Tihamér szellemes vígjátékét „Két év múltán“ Csetényi k. a. művészileg alakította meg a vígjáték női szereplőjét, de sajnos, úgy az ő, mint Rajz játéka sokat vesztett azáltal, hogy nem színpadon érvényesülhetett, szóval nem volt meg színpad hiányában az illúzió. Ezután Bródy Miklós ur Liszt Ferencz „Magyar Rhapsodiá“-ját adta elő zongorán remek játékkal. Ezen kívül Békéi Józsa kisasszony hegedülte a „Csárda jeleneteket“ Hubaytól óriási hatás mellett és Csetényi Juliska k. a. szavalta a „Gyilkos levél“-t s Rajz Ödön ur a „Hajó törött“ monológot nagy hatás mellett. Előadás után vacsora, és ezt táncz követte, a mely egész reggelig tartott. Szóval egy sikerült estély volt. — Ezüst lakodalom. Makai József, tekintélyes helybeli polgár, temetkezési intézet tulajdonos, f. hó 3-án tartotta ezüst mennyegzőjét nejével, Fiók Euláliá- val. A család ismerősei és jóemberei barátságos lakomára gyűltek össze az ezüst házaspár házánál. Az első pohár köszöntőt nt. Asztalos György helybeli ev. ref. lelkész mondta. — A Nagykárolyi Önsegélyző Népbank január 29-én tartotta évi rendes közgyűlését saját helyiségében, a mely az intézet fennállása óta a 28-ik rendes közgyűlése volt. A szép számban megjelent részvényeseket az elnöklő Csipkés András üdvözölvén, konstatálta, hogy a közgyűlés határozatképes, minek folytán a jegyzőkönyv vezetésére Nemestóthi Szabó Antal egyesületi ügyészt kérte fel. Ezután a közgyűlés tárgyalás alá vette a napirendet. Tudomásul vették az igazgatóság jelentését, az 1898. évi zárszámadást és az erre vonatkozó felügyelő-bizottsági jelentést és az igazgatóságnak és felügyelőségnek a szokásos felmentvényt megadták. Elfogadták továbbá a nyereményfelosztási tervezetet is. A tiszta nyeremény 20576 frt 07 kr, a melyből az igazgatóság, felügyelőség és tiszti személyzet részére alapszabályilag biztosított 25% jutalékra 5144 frt 01 kr, tartalék alapra 2000 frt, jótékonyczélokra és szolgának jutalomdijára 232 frt 32 krt fordítanak, s a fennmaradó 13200 frtból 550 drb részvény után 24 frtot fognak részvényenként kifizetni. A szelvények február 15-től beválthatók. Miután az elnöklő igazgató a jegyzőkönyv hitelesítéséről gondoskodott, a közgyűlést berekesztette. — Hű cselédek jutalmazása. Hiripről a következőket írják: Ritka szép, s páratlanul álló ünnepély színhelye volt a folyó évi január hó 28-án Hirip község körjegyzői irodája. E napon osztotta ugyanis ki az erdődi - járás érdemdús főszolgabírója a föld- mivelésügyi tn. kir, miniszter ur által Hodossy Ignácz gazdasági cseléd és Szabó György napszámos részére kiutalt jutalomdijakat. Megszoktuk már, hogy Nagy Ákos járási főszolgabíróban egy olyan főtisztviselőt tekinthetünk, a ki minden hatáskörébe utalt dolgokat a legszerencsése bb kézzel old meg, s ezen meggyőződésünkben még jobban megerősített azon körülmény, hogy ezen jutalomdijak kiosztását is épen a tisztujitás napjára tűzte ki, a mikor az egész köz- zégi lakosság jelen szokott lenni, hogy alkotmányos jogát gyakorolja, s igy a jutalomdijak kiosztása az egész községi lakosság, s a községben laké birtokos urak jelenlétében történt, a mi a kiosztás tényének ünnepélyét hathatósan emelte. A főszolgabíró a körjegyzői lak udvarán egybegyült községi lakosok előtt a két kitüntetetthez fordult, s messze hallható hangon kifejtette, hogy a magas kormány megmutatandó, hogy figyelme mindenre kiterjed, s hogy a nép minden egyes osztályának érdeke szeme előtt lebeg, s a szorgalmas, hűséges, becsületes szolgálatot és munkásságot megjutalmazni nemcsak tudja, de akarja is, megbízta vármegyénk főispánját Gróf Hugonnai Béla urat, miszerint terjessze elő a vármegye területén lakó azon gazdasági cselédek és gazdasági munkások kimutatását, a kik hosszas, kitartó becsületes és hűséges szolgálatukkal, a munkaadók teljes megelégedését kiérdemelt munkáságokkal érdemet szereztek maguknak arra, hogy a legmagasabb helyről elismerésben részesittesenek. A főispán ur Öméltósága a leglelkiismeretesebben megejtett nyomozása eredményeként Hirip községből egy gazdasági cselédet és egy mező- gazdasági munkást talált é rdemesnek a felterjesztésre. A földmivelésügyi m. kir. miniszter ur ezen ajánlat következtében Hodossy Ignácz gazdasági cselédet, ki a Szuhányi Lajos csengeri birtokos hiripi gazdaságában már évek hosszú sora óta 10 tagból álló családja fentartása mellett szolgálatadója teljes megelégedésére müködik,25 forinttal, Szabó György mezőgazdasági munkást pedig, ki azon 30 év alatt, mióta Hiripen lakik, magát és családját napszámból, saját keze munkájával tartja fenn, 50 írttal jutalmazta meg. A legnagyobb örömére szolgál, — úgymond — hogy a főispán ur azon megbízatásának, hogy e jutalmakat a kitüntetetteknek kiossza: a mai napon az egész községi lakosság színe előtt megfelelhet. Kétszeresen örvend ennek azért is, h ogy a főispán ur e megtisztelő meghagyásának egy oly községben tehet eleget, a hol a közelmúltban itt dolgozott alföldi kubikos munkások közt elterjedt veszélyes tanok éppen a munkásnép józan és becsületes gondolkozása folytán nem találtak megfelelő talajra, s nem verhettek gyökeret. Óva inti a lakosságot, hogy sohase engedje magát hangzatos jelszavak által a becsület útjáról eltérittetni, mert a törvényekkel való összeütközés rendszerint veszedelmes, mig ellenben a szorgalom, hűség és becsületes munkásságról, — mint azt a jelen eset is fényesen bizonyítja, — még a legmagasabb helyeken is tudomást vesznek. Ezzel a jutalmazottakhoz fordulva, a jutalomdijakat köztük kiosztotta, s midőn szerencsét kívánt nekik eme kitüntetéshez, egyúttal figyelmeztette őket, hogy továbbra is a hűség, becsületesség és munka ösvényén maradjanak. Az egybegyült nép a főszolgabíró ur beszédét a legmélyebb csendben hallgatta, s annak végén éljenzésben tört ki, melyből bőven kijutott a főszolgabíró urnák, a két ünnepeknek, de valójában a vármegye főispánjának szólott, aki ezzel is megmutatta, hogy a gondviselésére bízott vármegye lakosságának valódi atyja, s a legalsóbb néprétegeket is figyelemmel kiséri. A két kitüntetett a meghatottságtól remegve, könnyes szemekkel rebegte köszönetét. így folyt le ezen ünnepély, melynél az egész nép együtt
