Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-03 / 49. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

melyek ez érzelem nyilvánításra erkölcsi s igy megdönthetetlen alapot nyújtottak.

Ezen okok legelseje azon igyekezet, mely- lyel egyéni hiúságomat, anyagi érdekeimet háttérbe szorítva, igyekeztem az igazi közérdeket szolgálni, igyekeztem az igazság és a méltányosság hü szolgája lenni. Azt hiszem, nem tévedek, ha ezen igyekezetem önkénytelen is megérintette az önök szivének belső, sokszor titkos húrjait s e sokszor nem is hallható hangok ma egy üdvözlő hanggá olvadva össze, nem az én, a gyarló, gyakran tévedő ember, hanem az általam erőmhöz képest híven szolgált eszme hozsánnája lett.

A gyarló földi embert sokszor nem abból kell megítélni, a mint tett, hanem azon törekvésekből, melyek működésének rugói voltak. Nem szerencsés emberek azok, én legalább úgy érzem, mert közülök való vagyok. Az az Idealismus, melylyel én — nem szégyenlem bevallani — tiz évvel elébb a közpályára léptem, vagy részben szétoszlott s ma kifáradva, csaknem csüggedetten pillantok vissza a múltra, tekintek előre a jövőre, mert a tiz év tanulságai a múltban csak újabb csalódásokra készítenek elő a jövőben.

Nem a küzdelemtől való félelem az, mely e szavakat mondatja velem, hiszen ha egyéb nem, a mai nap erőt, bátorságot adna egy újabb küzdelemre, hiszen mindig tapasztaltam az önök támogatását, az önök sohasem változó rokonszenvét irántam, de minden nap jobban érzem azt a szerencsétlen helyzetet, melyben vagyok, midőn egy állás a mindenhatóság színében él az egyesek lelkében és az a ki ez állást elfoglalja, minden perczben érzi a tehetetlenség sánczónak fájdalmas szorítását.

Bocsássanak meg e hangért, mely panasznak tűnik fel, de a melylyel önmagam előtt kellett menteni magamat, ha a mai nap ünnepére gondolva, érzem, hogy nem engem, csak az általam képviselt eszme ünnepét üljük ma. Szerettem volna bátran, büszke felemelt fővel válaszolni, szeretném ha a jövő reménye csak perezre is büszke önérzettel dagasztaná keblemet, mert csak akkor felelhetnék méltóan a t. bizottsági tag beszédére, csak úgy látszanám méltónak a mai nap ünnepére. Engem a dicséret lenyom, sohasem érzem úgy gyarlóságomat, mint ilyen pillanatokban s lelkem nem képes a lélek által átérzett érdemek ragyogó mezét magára öltve, egyéniségét s ezzel érdemeit az önök leikébe ragyogó kép gyanánt megörökíteni.

De van bennem is hiúság s keresek legalább eszméim, ezélzataim közül egyet, melylyel ez ünnepies pillanatban szivükhöz férkőz- hetem, és azt hiszem találtam is egyet, mely ha arra talán nem is oly öntudatos érzet önöknél, idővel, midőn nálam érdemesebb fog e helyen ülni, kétely nélkül s határozottan fog érvényesülni sziveikben s ez az eszme, az a

ezélzat, mely tiz év alatt sohasem hagyott el, mely legnagyobb harczaim közt is érvényesült: a szabad szó, a szabad gondolat e teremben. Én mint alispán a legnagyobb támaszt e vármegyei bizottság függetlenségében, önállóságában hittem és e hitemben nem csalódtam. Minél függetlenebbnek, önállóbbnak találtam e vármegye bizottságát, annál erősebb — ha szabad e szóval élnem — annál hatalmasabb voltam én : az alispán.

Nem tagadom, hogy nagy kisértéseknek van kitéve az ember, hogy az esetleges vereség félelme, a hiúság sugallata által el ne tévedjen ahelyes útról s csak akkor vagyunk képesek megmaradni, ha az igazság és méltányosság egyedüli czélunk, ha a vereség nem az egyént, hanem a becsületes czélt vagy eszmét éri.

E tiz év alatt voltak harczaink, de e har- czek e küzdelmek nem távolítottak el egymástól bennünket s a lezajlott küzdelem után ma ugymondhatjuk ismét egyek vagyunk. Ezt csak úgy érhettük el, hogy mindkét rész a harcz megengedett fegyvereivel élt, de engedjék meg, hogy e napon az érdemből a magam részét kivegyem, engedjék meg hivatkoznom arra a tényre, hogy azért, mert valaki nem volt velem egy nézeten, soha az üldözés, a bosszúvágy hideg szellőjét sem érezte maga körül.

A vármegyei élet tiz évi harczai alatt a pártok váltakoztak, de voltak olyanok is sokan kiket szent hűséggel láttam mindig az én eszméim mellett sorakozni és a jó barátok iránt hálátlannak lenni a legnagyobb erkölcsi fogyatkozás lenne s a szív ridegségét bizonyítaná, és midőn feléjök száll hálás szivem őszinte köszöneté, nem hallgathatom el köszönetemet azok előtt sem, kikkel mint ellenfelekkel tálál- koztam. Köszönetéin érzi őket azért, hogy sarkantyút adtak a tevékenységre, megtanítottak igazságosnak lenni s az elfogultság fátylát nem engedték lelki szemeimre borulni.

Még egyszer megköszönve az irántam tanúsított jó indulatot, nem tudok egyebet Ígérni mint azt, hogy hanyatló erőim tudatában csak korosabb lesz igyekezetem igazságosnak és méltányosnak lenni, csak fokozottabb mértékben munkálkodom azon, hogy a vármegyei bizottság független és önálló legyen, mert minél inkább bebizonyítja ezt, a jövőben is annál nagyobb éltéke, annál nagyobb erkölcsi súlya lesz a mai napnak.

Ezzel véget ért a közgyűlés a főispán és alispán éltetése mellett, s a mint említettük is már a tárgysorozat többi pontjait a másnapra halasztott közgyűlésben tárgyalták le.

Küldöttségek tisztelgése.

A közgyűlés befejezte után a vármegyeház egyik kistermében a küldöttségek tisztelgése következett.

3

Az első küldöttség a vármegyéé volt. Kölcsey Antal vezette a küldöttséget és a következő szavakat intézte az alispánhoz :

Nagy munkában eltöltött tiz év korszak az emberi életben. Mikor alispán urat elsőben e megye első tisztviselőjének szeretetből megválasztottuk, reményünk volt, hogy hivatalát betölti, nem csalatkoztunk. A későbbi választásnál már tudtuk nagy érdemeit, melyhez szeretetünk, elismerésünk és nagyrabecsülésünk is járult és úgy választottuk meg. Most hogy hivataloskodásának 10 évét ember feletti munkában a legbecsületesebben eltelve látjuk, most tudjuk milyen kiváló tehetséget nyertünk alispán urban, ezért ünnepeljük most. Szatmár vármegye törvényhatósága üdvözölni jött alispán urat, kijelentve, hogy hivataloskodása tiz évi működését helyesli. Tudjuk, méltatlansággal, igazta- lansággal találkozhat, de azt is tudjuk, hogy alispán urra nézve van egy nagy vigasz, hogy e megyének minden igaz fia mellette érdemeiért van. Egy kérésünk van alispán úrhoz, hogy minden körülmények közt jelszava az legyen : itt, másutt nem ! hogy mindég a miénk legyen. Az isten adjon alispán urnák sok örömet, megelégedést, boldogságot, hosszú életet. Uraim kiáltsuk: Nagy László szereretett alispánunk sokáig éljen !

Az alispán meleg szavakban köszönte meg a szónok által tolmácsolt érzelmeket.

A második küldöttség Szatmár szab. kir. város törvényhatóságáé volt, a mely a következő tagokból áll: Dr. Vajay Károly, Kőrös- mezey Antal, Pethő György "és Tankóczy Gyula. A megjelenésben akadályozva lévő polgármester helyett Dr. Vajay Károly volt a küldöttség szónoka.

A testvér törvényhatóság udvarias figyelme igen jó hatást tett.

Majd a róm. kath. papság küldöttsége következett Kosztra Ignácz esperes vezetése alatt, a kiket a szatmári, nagybányai és nagykárolyi ev. ref. egyházmegye küldöttsége követett, Biky Károly esperes vezetése alatt.

A közigazgatási bizottságot Kende Zsig- mond vezette az alispán elé. Vármegyei közéletünk ezen rokonszenves és intelligens tagja a következő szavakban üdvözölte az alispánt:

Tekintetes alispán ur!

Midőn Szatmár megye közigazgatási bizottságát szerencsém van a tekintetes alispán ur elé vezetni, hogy alispáni működésének tiz éves évfordulója alkalmával elismerését, ragaszkodását, bizalmát és szerencse kivánatát tolmácsoljam, könnyű feladatot teljesítek, mert e bizottság minden tagja át lévén hatva azon érzettől, hogy elismerése komoly, ragaszkodása benső, bizalma tántoríthatatlan, örömmel jött szerencse kivá- natának ünnepélyesen adni kifejezést.

Mindazon tisztelgő bizottságok között, melyek e napon a tekintetes alispán ur előtt megjelennek, alig van egy is, mely a tiz évi alispáni működést oly elfogulatlanul bírálhatná meg, mint a közigazgatási bizottság, mely havonként tanúja volt annak az önmagát nem kímélő odaadó szorgalomnak, melylyel egész idejét, lelkének Istentől nyert szép tehetségét teljesen a megyének szentelte.

Nehéz feladat egy elavult rendszer korlátái között e haladó korszak minden kívánalmának megfelelni, kivált megyénkben, melynek kiterjedt fekvése és a vizszabályozás terén tett óriási haladása e feladatot kétszeresen megnehezítette.

Ujfalussy Sándor 1889. évben főispánná neveztetvén ki, Nagy Lászlónak a vármegyei gazdasági egyesületben titkári s a vármegyei közigazgatási bizottságban közgazdasági előadói minőségben kifejtett tevékenysége és nagy tudása garancziát nyújtván Nagy László adminisztratív képességéről, a vármegye igen tekintélyes vezető embereinek egy része őt kandidálta az alispánságra Zanathy Ferencz vármegyei főjegyző ellen. A vármegye többségének akarata győzött is és 1889. évi október 3-án Zanathy Ferencz 224 szavazata ellen 285 szavazattal a vármegye alispánjává választotta. Akkor elmondott programja rövid volt, de azt megtartotta máig. „— Nem egyesek, de a közbizalom kegyét kivánom keresni. Jó, gyors és igazságos közigazgatást akarok teremteni. Emelni akarom a tisztviselők tekintélyét!“ Ezek voltak programmjának sarkalatos pontjai s e mellett kitartott. Az e Választás után csakhamar bekövetkezett 1889. évi deczember hó 19-iki általános tiszujitáson pedig már egyhangúlag emelte őt a közbizalom az alispáni székbe; majd az 1895. évi deczember 19-én tartott tisztujitáson Domahidy Sándor 74 és Kováts Jenő ö9 szavazata ellen 293 szavazattal ismét megválasztották. Ekkor az ellene mesterségesen szított izgatások, erőszakoskodások és mindennemű machinacziókra czélozva, nemesen úgy nyilatkozott, hogy „elfelejti, hogy egy párt választotta meg s azon lesz, hogy állását igazságosan, méltányosan, és kötelességtudóan töltse be.“ S szavainak ura maradt. Általában jellemző is rá nézve, hogy nehezen igér, de a mit megígér, azt be is váltja.

Tiz éve, hogy őt a közbizalom a vármegye élére állította s ez idő alatt sok nehéz küzdelmen ment át, de megnyerte a sziveket s nagyobbára régi ellenfeleiből szerezte legjobb embereit.

Ellenségei szeretik ugyan kisebbíteni, de a józan szemlélő előtt nyilvánvaló, hogy Nagy László alispán- sága óta tetemesen javultak a vármegyei közigazgatás

viszonyai, s a tisztikar tekintélye tényleg erősen emelkedett, a mennyiben nagyban hozzájárult a tisztviselői kar megrostálásához s különösen a községjegyzői kart purifikálta erősen, úgy hogy a rövid tiz év alatt annak több mint 25 százaléka jött változás alá.

Az ő alispánsága alatt fejeztetett be a csenger — mátészalkai törvényhatósági közút kiépitése. — Ő kezdte meg a szatmár—tiszaujlaki törvényhatósági ut építését s annak 14.5 kilometer szakaszát ki is építtette. — Alispánsága idejében — s leginkább az ő buzgólkodása folytán — épült ki a szatmár—fehérgyarmati vasút, továbbá a n.-károly—somkuti vasút és a folyó évben megnyílt zsibó—nagybányai vasút s jelenleg is erősen buzgólkodik, hogy kiépíttessék a

n.-károly—mátészalka—csapi, a mátészalka — fehér- gyarmat— beregszászi s szatmár—bikszádi vasút,

mely terveit, ha megvalósítani tudja, úgy vármegyénk vasúthálózatával kevés vármegye leend képes versenyezni az országban.

Ezenkívül még egy nagyobbszabásu tervezet is foglalkoztatja s ez az összes vármegyei főbb törvény- hatósági útvonalak nevezetesen a nagy-károly— debreczeni, szatmár—tiszaujlaki, szatmár—fehérgyarmat—kisari, magosfalu—nagynyiresi, szatmár—erdőd- krasznabélteki és a nagybánya—tőkés—garbonáczi utak teljes kiépitése, mely művelet egy fél millió frtot igényelne, s e művelet kölcsön utján lenne fedezendő. E tervezete felett még a folyó évben megtartandó vármegyei bizottsági közgyűlés lesz hivatva dönteni s hisszük is, hogy ez elfogadja a javaslatot és ezzel a vármegye főbb utjai kiépülvén, egyelőre az összes jogosult közúti igények kielégittetnének.

Az ő fáradozásának köszönhető az is, hogy az annyiszor dűlőre jutott Ecsedi-láp lecsapolásának keresztülvitelét elősegítette, a mennyiben az ő buzgólkodása folytán volt keresztülvihető, hogy az „Ecsedi- láp lecsapoló és Szamos balparti ármentesitő és bel- vizszabályozó társulat“ megalakult.

Alispánsága óta vezeti a Szamos jobbparti és Tisza balparti vizérdekeltségek ügyét s e téren csekély eszközökkel oly szép eredményeket ért el, hogy pár év alatt az érdekeltségek összes védtöltései teljes biztonságot fognak nyújtani.

Ezek századokra szóló alkotások! Kisebb alkotásai közül megemlítjük, hogy ő építtette ki a vármegyei székház keleti szárnyát. A vármegyei levéltárat rendeztette s abban díszes és becses történelmi müvekből álló könyvtárt rendeztetek be, mely alkotásairól a levéltárban megfordult idegen szakértők is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak.

Alispánsága idejében festtette le a vármegye közönsége Széchenyi István és Kossuth Lajos képét közgyűlési díszterme részére. Széchenyi képének 1893. évi október hó 5-én tartott leleplezésekor ő mondta az emlékbeszédet s az egy magas szárnyalásu, költői lendületű essay.

O honosította meg, hogy a rendes vármegyei bizottsági közgyűlések elé terjesztett féléves alispáni jelentések kinyomassanak s a bizottsági tagok közt szétosztassanak. Ez alispáni jelentések teljes hü képét nyújtják a vármegyének, s azok bevezető részét mindig ő maga Írja meg; s ezekben pedig mindig talál valami újat, valami figyelemre keltőt. Különösen kiemelkednek e tekintetben a vármegyei tisztviselők helyzetéről, az úti törvény bírálatáról és a soczializ- musról irt magvas tanulmányai, melyekben leleplezet- lenül, őszinte jelleme egész nyíltságával mondja el a maga igazát. Ez alispáni jelentésekről a fővárosi sajtó is mindig a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik, s csak egyszer nyilatkozott meg ellene egyik fővárosi napilapban a névtelenség vitézi vértjébe öltözve valamelyik titkos ellensége, midőn a soczializmusról leplezetlen ősszinteséggel mondta el tapasztalatait és véleményét. Azonban a névtelen vitéz Nagy László nyomós okoskodása ellenében semmi ellenérvet nem tudott felhozni, csakis személyeskedéssel akarta