Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-01 / 40. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY vonal mütanrendőri bejárását szept. 29-én ejtették meg. A kereskedelmi minisztert Papp Árpád osztály- tanácsos, vármegyénket Gőnyey István tb. főjegyző és Kacsó Károly kir. főmérnök, Szilágy vármegyét Kiss Lajos és Biró Ferencz képviselték s ott voltak ezen kívül a m. kir. államvasutak, a Szamosvölgyi vasút képviselői is. Ezen kívül Szilágyból 40, Nagy- Bányáról ugyanannyi vendég szállt fel a vonatra. Sz.-Csehben villás reggeli volt és Nagy-Bányán vacsora. A vasútnál az érkezőket Nagy-Bányán Gellért Endre polgármester üdvözölte. — Esküvő- Stofán János vállaji róm. kath. kán- tor-tanitó ma délután vezeti oltárhoz Baumann József' vállaji közgyám kedves leányát Rózát. Boldogság kisérje frigyöket. — Lelkészvizsga. Veress Gusztáv helybeli ev. ref. segédlelkész a lelkészi vizsgálatot a napokban kitüntetéssel tette le, a debreczeni ev, ref. theologiai akadémián. Gratulálunk. — Ér-Endrédi orvosnak szept. 29-én dr. Vinter- nicz Antal farkasi lakost választották meg. — Színészet. Szept. 23-án Vihary Elemér jutalomjátékául, teltház előtt „Krach Mónit“ adták. Kár, hogy a társulat ez a hasznos tagja ily müvet választott jutalomjátékául. Különben a karzati publikum elég jól mulatott. A vasárnapi díszelőadásról már megemlékeztünk, lapunk múlt számábán. Itt csak annyit említünk fel pótlólag, hogy Baghy remekül alakította Petőfit. Meglátszott rajta az igyekezet a fővárosi hirlapirók előtt jó nevet szerezni. És meg is szerezte. Szept. 25-én „Az eleven ördög“ czimü operette ment, kis számú közönség előtt. Csongory Mariska élénk játékával és szép énekével tűnt ki. A darab Ráthonyi Stefiké jutalomjátéka volt, a ki sok tapsot és virágcsokrot kapott. Szept. 26-án Offenbach szép zenéjü operettéjét adták a „Szép Helénát“ Csongory remekül alakított, és énekelt. Igazán fess és szép Heléna volt. Hunfi megbirkózott emberül nehéz énekszámaival mint Páris. Vihary Mpnelausa, kissé túlzott volt, valamint a többi szereplő is igen sok rögtönzést engedett meg magának. Szept. 27-én volt az utolsó előadás. „Sulamithot“ a Kisfaludy színházban nagy sikert aratott zsidó operát adták. Nehéz vállalkozás volt, de azért sikerült. A czimszerepben Huckstedt Irén remekelt. Nem is hittük a kisasszonyról, hogy ilyen drámai erővel tud alakítani. Csongory is jó volt, valamint Bethleni. A darabnak szentimentális szép zenéje van, igazi keleti motívumokkal. A színház tömve volt közönséggel. És ezzel befejezte Csóka társulata nálunk nyári szezonját. Meg voltunk vele elégedve, mert bár sok üres és félháza volt, de azért több mint hat hétig tudta ébren tartani az érdeklődést és sok telt házat összehozni, a mi társulatának szervezettségére és jó előadásokra mutat. Összesen 48 előadás volt, a mi városunkban kissé hosszas szezon. Jövőre is szívesen látjuk. — Szüreti mulatság. A nagykárolyi kath. legényegyesület 1899. évi október hó f-én, vasárnap vagy is ma házfelépítése javára, a „Polgári Olvasókör" helyiségében zártkörű szüreti mulatságot rendez. Belépti-dij: személyenként 60 kr. A disz!elvonulás az egyesület helyiségéből délután 5 órakor lesz. A szüreti mulatság kezdete este 7 órakor. Felülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Rendezők: Papp István egyl. alelnök, Irsik Ferencz egyl. pénztárnok, Zicher János egyl. titkár, Bendli Gyula, Blum József, Csepreghy Ignácz, Dienes István, Fodor József, Héb Ignácz, Heim Sándor, Kern János, Luczai Mihály, Mercs György, Orosz István, Szalóky József, Thoma Pál és Treiber Ferencz egyl. tagok. Tánczrendezők: Akkerman Antal és Kirilla Zachar. Czigánybiró: Orosz István egyl. dékán. — Adomány. Csongori Mariska, a Csóka színtársulatának primadonnája a társulat eltávozásakor 5 frtot adott a helybeli szegényeknek. — Felhívás olvasóinkhoz a „Petőfi-Ház“ létesítése érdekében. A nemzeti kegyelet, mely Petőfi Sándor dicsteljes halála 50-ik évfordulóján az országos ünneplésekben oly fényesen nyilatkozott meg, most törekszik megmutatni mély és szilárd jellemét az által, hogy legnagyobb magyar költőnk nevének, ereklyéinek, müvei dicsőségének, eszméi világgá terjesztésének egy díszes csarnokot kíván emelni, diszéül a főváros- és az egész országnak: a „Petőfi- Ház“-at. Tudvalevő már igen tisztelt olvasóink előtt is, hogy a kormányzat, ép úgy mint a főváros, egyként sietett magáévá tenni a „Petőfi-Ház“ eszméjét, mert a nemzeti élet e kiváló zászlóvivői azonna átlátták, hogy ennek megvalósítása nem puszta kegyeleti tény, hanem a mily feunkölt, szint oly gyakorlati becsű kultúrpolitikai ; követelmény is a nem zeti közművelődés erőteljes fejlesztésére. Pantheont emelni egy világhódító magyar költői alak és irodalmi eszméi propagálására: ez a leggyőzedelmesebb hóditó politika, mely csakis elismerést és barátokat szerez nekünk az egész müveit Nyugaton, de gáncsot vagy ellenségeskedést nem szülhet sehol. Ehhez a kultúrpolitikához — a magyar kormány és Budapest székesfőváros után — hozzá csatlakozni a magyar nemzeti társadalomnak is elengedhetetlen erkölcsi kötelessége. Hisz Petőfi az ő fényes költői szellemének örökbecsű kincseivel a magyar nemzet összeségét ajándékozta meg, illő hogy e nemzeti közkincsek és az ő kegyeletes emlékezete, a magyar nemzet együttes áldozatkészégéből létesülő „Petőfi- Ház“-ban leljenek örök otthont! Egy magyar szivü, bár még német ajkú község hazafias vezérembere, a „Petőfi-Ház“ alapjához pénzadományával ekként járul: „A Petőfi-Ház létesítésével a magyarnemzet önmagát becsüli meg!“ Bár jól tudjuk mi, hogy a magyar társadalom hazafias áldozatkészsége sok oldalról van igénybe véve, de számíthatunk ezúttal is tisztelt olvasóinknak nemes ügyek iránt mindig megnyilatkozó áldozatkészségére. Nem kivánjnk mi, hogy ki-ki erején felül áldozzon, de kérjük, hogy mindenki erejéhez mérten hozza meg ez alkalommal, ha mindjárt fillérekben is, igaz hazafiui áldozatát, hogy majd, a „Petőfi-Ház“ alapkőletételénél elmondhassuk : „Építette az egész magyar nemzet!“ Mai nappal tehát rendszeresen bevezetjük a gyűjtéseket a Petőfi-Ház javára olykép, hogy a befolyó hazafias pénzadományokat lapunkban nyilvánosan és névreszó- lóan nyugtázzuk és azokat minden hó végével a kezelés sei végleg megbízott „Pesti hazai első takarékpénztárihoz szolgáltatjuk be. Ismételjük Jókai Mór és Jártok Lajosnak ez ügyben nem régen a magyar nemzethez intézett lelkes szózata e jellemző szavait: „Nem egy-egy nagy erszény ezrei, hanem ezrek fil- érei segítsék felépíteni a Petőfi-Házat!“ Hazafias tisztelettel, a szerkesztőség. — Kosa Ede volt jármii ev. ref. lelkészt, kinek elméje teljesen elborult, a napokban felszállitották az országos tébolydába. Sorsa általános részvétet kelt. — Gyomor-, bélhurút és elhájasodásnál a Ferencz József keserüviz jótékony gyógyhatása páratlan. Bevásárlásánál nagyon ajánlatos csakis Ferencz József vizet kérni, nehogy más csekélyebb értékű vizet kapjunk. Apróságok. Lapunk múlt heti számának terjedelméről a „Szatmár és Vidéke“ szerkesztője a következő apróságban emlékszik meg : „Mély csodálkozás fogott el, mikor kezembe vettem a „Szatmármegyei Közlöny“ legújabb számát. Három egész ívnyi tartalommal jelent meg. Látszik, hogy nem praktikus ember a szerkesztője, ennyi közleménynyel egy egész hónapig megélhetett volna“. Igaza van a mi kedves kollegánknak. Mert nem fizeti ki magát az, hogy a kisvárosi lapot a „Magyar- ország“ módjára jelentessük meg, tehát ugyanaz nap este. Mindent akartunk hozni s még sem hozhattunk, mert akkor nem 12, de 24 oldal kellett volna. Két hónapra való kézirat pedig még is csak sok lett volna egy napra. * * * Az erdődi lakomán a veterán Lauka felköszöntve Bartókot, felemlítette, hogy mint gyermeket sokszor a tenyerén hordozta, Erdődön. Rákosiból erre kitört Sipulusz humora: Én nem voltam oly előrelátó, hogy a dajkámat magammal hoztam volna, hogy dicséneket zengene rólam. * * * A Burda Károly mondása sem mindennapi. Ki ne ismerné ezt a joviális erdészt, és az ő sajátságos beszédjét ? Mikor az első erdődi ünnepek lezajlottak és hire kelt a másodiknak is, jóizü kedélyével oda állt Rébay elé, s igy aposztrofálta az erdődi ünnepélyeket : „Inkább, Piskárkoson énekelte vón az a Petőfi, mert bizony itt Erdődön még sok bajt csinálja nekünk!“ * * * Az öreg Guszti bácsi Virginiát óhajtott, de bizony az egész Erdődön csak nagy utánjárással tudott közkedveltségü János czimboránk 2 darab virgóniát felhajtani, (Nem volt ott Peczek Demeter vagy Schusz- terits Náczi.) S János vadászati zsákmányát kellő udvariassággal ajánlta fel az öreg urnák, mire az az ő szokásos simaságával kérdezte : — Legalább a nevét mondja meg uram öcsém, hogy tudjam, kinek köszönhessem meg ? Mire János barátunk nagy pózba vágta magát, s az ő találékonyságával igy mutatta be magát óriási derültség közt: — Végre ! Csakhogy egyszer legalább az én nevem is meg lesz örökítve ! Vagács János vagyok. Teljék benne kedve. * * * Pósa bácsi és Sipulusz elválhatlan jó czimborák, ezt az egész ország tudja. A Petőfi ünnepélyek után azonban a szatmári „Ezres“ által rendezett nagy asztalnál Sipulusz szörnyen kifigurázta Pósa bácsit, s felmondta neki a barátságot. S miért ? Mert Pósa bácsitól nem tudott nyugodtan aludni. Ugyanis közös szállásukon egymást érték az üdvözlő gyermekküldöttségek, hogy Pósa bácsinak áz ő verseivel kedveskedjenek. Ez még a különben türelmes Sipuluszt is ki hozta sodrából. * * * Az egész ünnepségen Dr. Miskolczy Sándor volt a legnagyobb zavarban, s a sok idegen arcz közt annyira nem tudta magát kiismerni, hogy a legjobb barátját is másnak nézte. így Róth Károlyt Képessy Laczi helyett fogta el, s minden áron főszolgabírót akart belőle csinálni; majd pedig Róth Károly helyett Szuhányi Ferinek a vállaira csapdosott erősen s minden áron medvét akart vele lövetni; mire Szuhányi méltó rezignáczióval tiltakozott, hogy ő még a nyulakkal is jó barátságban szeret lenni. * * * Bartók Lajos a poéta bizonyára sohasem hitte volna azt, hogy ő valaha lókereskedőnek csapjon fel. Pedig a Szatmár vármegyei ünnepségek alatt megtörtént ez vele. Ennek pedig érdekes története van. Az ünnepélyek fő vonzó varázsát keresték ugyanis az ünnepély főrendezői Bartók és Nagy László, s Nagy László ezt a levelezésekben és táviratokban clou szóval jelölte, és ezt fogadta el Bartók is. A clou pedig Maróthy Margit volt, ki azonban az intendáns makacssága miatt letört. Bartók ekkor uj clou után nézett és azt megtalálta egy ünnepelt fővárosi művésznőben, sezt úgy jelezte, hogy „clou ára 180 forint.“ A táviratot kezelő tiszt pedig ezt úgy vette fel: „a ló ára 180 forintra rúg1', szentül azt hívén, hogy Bartók és Nagy László valami ló felett alkudoznak. Az uj clou azonban későn jött, s a vásárból nem lett semmi. Azonban Nagy László már töri rajta a fejét, hogy ezt a vásárt a tél folyamán még megköti. * * * A Petőfisták annyira megkedveltek bennünket, hogy Rákosi az újabb lejövetel okát is megtalálta már. És ez Gaál, a „Peleskei Nótárius“ szerzője szülőházának emléktáblával való megjelölése. * * * De hát hol van városunkban a Gaál József szülőháza? Lapunk e kérdést már 15 évvel ezelőtt felvetette, de hiába kereste, akár csak a régi jó peleskei nótárius Budán a Mátyás király palotáját! Hát ha Eble Gábor ráakadna a régi uradalmi számadásokban, lévén Gaál uradalmi tiszt fia. * * * Gellért Endrét megválasztották Nagy-Bánya város polgármesterének, nagy többséggel. Vele szemben Bay Lajos 2l-gyel is befucscsolt. De hát olyan érdemest ért a megválasztás, hogy még talán Bay is őt kívánta podesztának másodsorban. * * * Nagy összejöveteleknél az apró félreértések sem maradhatnak el, s igy történt, hogy egyik hivatali testület az összes ünnepségektől tüntetőleg távol maradt. Pedig hát aki haragszik, annak nincs igaza, s ez egyszer csak vélt mellőzés esete forgott fent, a melyet túlérzékenységgel fújtak fel kemény esetté. * * * A N a g y-B á n y a és Vidéke“ laptársunk ma ünnepli 25 éves jubileumát. Lapunk is az idén töltötte be göröngyös pályafutásának negyed századát. Álljon azért a mi jubileumunk is annyiból, hogy meggratuláljuk a kortársat. Mert igy a sok jó kívánság között talán ez lesz a legönzetlenebb. * * * Egy vidéki lap 25 éves fenállásának a titka két féle. Szellemi: tiszteljed apádat, a város és vidékének kis publikumát, hogy hosszú életű légy a földön; légy discrét, a hol kell, a szenzácziót hagyd a napi sajtónak, a nagy publikum lapjának. Anyagi: legyen sok előfizetőd, még több hirdetésed. Az utóbbi önként megjön, mint a korral a hájasodás. Jelen számunkhoz féliv melléklet van csatolva. Felelős szerkesztőiBAÜDISZ JENŐ. Laptulajdonos: ROTH KAROLY. HIRDETÉSEK: Báli selyem 45krwi 14 írt 65 krig méterenként, — valamint fekete, fehér és színes „Henneberg-selyem“ 45 krtól 14 frt 65 krig méterenként — a legdivatosabb szövés, szin és mintázatban. Privát-fogyasztóknak póstabér és vámmentesen, valamint házhoz szállítva, — mintákat pedig postafordultával küldenek Heneberg G. selyemgyáraifcs.és tudv.szállító) Zürichben Magyar levelezés. Svájczba kétszeres levélbélyeg ragasztandó. ad 677—1899. v. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bir. végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a debreczeni kir. törvényszék 1352 1898. v. sz. végzése folytán Hazai ált. bizt. társaság javára Keller Sándor ellen 89 frt 22 kr követelés s jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 380 frtra becsült ingóságokra a m.-szalkai kir. járásbíróság 1899. V. 441—6. sz. végzésével a további eljárás elrendeltetvén, annak az alap- és felülfoglaltatók követelései erejéig is, amennyiben azok kielégítési jogot nyertek volna, Tunyogon végrehajtást szenvedett udvarán leendő megtartására határidőül 1899. évi október hó 16-ik napjának d. u. 3 órája kitüzetik a mikor a biróilag lefoglalt lovak a legtöbbet ígérőnek készpénz fizetés mellett szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégítéshez jogot tarthatnak, amennyiben részükre a foglalás korábban eszközöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, hogy elsőbbségi jelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnél Írásban beadni, vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák, mert különben csak a vételár feleslegére fognak utaltatni. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Máté-Szalkán, 1899. szept. 17. l’éner, kir. bir végrehajtó.
