Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
Nagy-Károlv. 1899. augusztus 27. 35. szám. XXY. évfolyam. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. **SZEBKESZTŐSÉG ós KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: hf agy-Károlyban, megyeház-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI • ABAK: Egész évre 4 írt. Félévre 2 fit. Negyedévre I Irt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egesz évi előfizetés beküldése mellett z irt 50 Kr.-==*í ügyes szám ara 1U kr. m=Hirdetósek jutányos áron közöltetnek. „Nyiltter“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bórmentetlen levelek, csak rendes levele zőktól fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ sz. Óvári községben Weisz Antal és tár^^afíSE5?^>íWab 1 éves, fehér szőrű, üsző borjú bitangságból befogatott s ottan fogva tartatik. Csenger, 1899. aug. 13. Böszörményi, főszolgabíró. 2720—1899. sz. Falusy József jegyzői írnok, ezelőtt mintegy 2 hónappal 3 darab kuffer hátrahagyásával Ököritó községből nyomtalanul eltűnt s azóta vissza nem tért, miért is felkéretnek a társhatóságok, miszerint nevezettet hatóságuk területén nyomoztatni s feltalálás esetén lakhelyét velem közölni szíveskedjenek. Csenger, 1899. augusztus 12. Böszörményi, főszolgabíró. — 24200—-1899. sz. Czikai Pál kiskolcsi lakos 427—‘ 1899. községi és 74072—1899. törvényhatósági szám alatt egy darab 1 és fél éves, fehérszőrü, üsző bor- nyuról kiállított marhalevelét julius hó 4-én a szatmári hetivásár megtartásakor elvesztette. Ezen marhalevelet semmisnek nyilvánítom. Nagy-Károly, 1899. aug. 9. Nagy László alispán. Szatmár vármegyének a községi és körorvosok kötelességeiről szóló szabályrendelete. (Folytatás.) 6. §. Az első és ujraoltást a községi s körorvos, ha oltóorvosnak kirendeltetik, a hivatalosan kiszabott dij mellett az 1887. évi XXII. t.-cz. s az annak alapján kibocsátott miniszteri utasitás értelmében teljesiti s a község által vagy megfelelő s alkalmas természetbeni, vagy kilométerenként 15 krral megváltandó fuvarral láttatik el. 7- § A halottkémlést saját lakhelyén a szegényeknél ingyen, a vagyonosoknál a megállapított dij mellett végrehajtja. 8. §. Az orvosrendőri hulla vizsgálatot, orvosrendőri bonczvizsgálatot, mi a járásorvos kötelessége, ez utóbbi indokolt akadályoztatása esetében ha kirendeltetik, minden dij nélkül köteles elvállalni a saját körében. A vizsgálatokról felvett bonczjegyzőkönyvet, véleménynyel ellátva az eljáró főszolgabírónak azonnal a helyT A R C Z A. Üdvözlöm őt. Már olyan rég nem láttuk egymást, Fél év szállt el fejünk felett . . . Láttad s beszéltél véle, mondod, S rólam is emlékezett: „Üdvözlöm őt.“ Ne játszál, kérlek, a szivemmel, Ne ámíts engem hasztalan, Ugy-e, csak úgy közönynyel mondta, Csak épen mert szokásba van : „Üdvözlöm őt.“ Oh, mond, hát, hogy vontatva ejté, S reszketve; tán el is pirult, Amint e két szó álmodozva Lebbent el édes ajkirul: „Üdvözlöm őt.“ De miért is kérdem ? . . . Egyre megy már, Ha igy, ha úgy, . . . csak fáj nekem, A szivem mégis fölzavarta, S mindegyre ismételgetem: „Üdvözlöm őt.“ m Fehér Jenő. A vám felügyelőIrta: Alphonse Daudet. Az alkalmatosság, amelyen szomorú utamat a Lavezzi szigetek felé megtettem, az „Emilia“ volt. Régi vámhajó volt ez, P.-Vecchióból, melynek fedélzetén a szél, a hullámok és az eső ellen való védel- mül rozoga sátor szolgált, alig elegendő egy asztal és színén átadni, illetve megküldeni köteles. Az orvostörvényszéki munkálatokat azonban az illető bíróság felhívására meghatározott dij mellett teljesiti. 9. §■ A községi s körorvos köteles a hevenyfertőző bajok nem csak első, hanem szórványosan felmerülő eseteit is mindaddig, mig a betegség járványos jelleget nem öltött, járásorvosának s főszolgabírójának azonnal bejelenteni, járványnyá fejlődés esetében a nevezetteknek a községi orvos az elöljáróságnak s a t. főorvosnak 8 naponként jelentést küldeni mig csak a járvány meg nem szűnt. 10. §. Köteles a községi s körorvos a havi jelentésén kívül a hevenyfertőző bajokról 15 napon kimutatásokat, a félévenként a községi, ille.ve egészségi körében megejtett trachoma szem vizsga latokról trachoma szemvizsgálati jegyzőkönyveket, végül az egész évről szerkesztett egészségügyi jelentést a 31 darab hozzátartozó mintával mindég a következő év január hó 31. napjáig a járás, illetve t. főorvosnak beterjeszteni. 11. §. A községi körorvos minden hivatalos irat beérkeztéről és kiadmányozásáról rendszeres iktatókönyvet vezet. 12. §. Nyolcznapig terjedő szabadságot a járási főszolgabíró, nyoleznapon túli szabadságot csakis a törv. hatóság első tisztviselője adhat, mindkét esetben azonban csakis a t. főorvos indokolt véleménye alapján. 13. # Az ezen szabályrendelet 1—-12 §-ában részletezett kötelességeken felül a kör és községi orvos mindazt teljesíteni tartozik, mit a törvény vagy más felsőbb hatósági szabályzat vagy rendelet elébe szab. (Folyt, köv.) Tanév előtt. A nagy vakáczió boldog órái lassanként leperegnek. Még néhány nap s eljön újra szeptember : megkezdődik a tanév. Már tatarozzák a tantermeket, melyekbe az ifjú nemzedéket az életre fogják előkészíteni. A pedellus letörli a katedráról és a padokról a tavalyi port. két pad számára. Matrózaink a rossz időjárásnál nem sokkal külömbek voltak. Izzadt orczáik, nedves ruháik, mint a száritóban fölaggatott ruhadarabok gőzölögtek, a legzordabb téli hidegben a szerencsétlenek egész napokon s éjszakákon át összekuporodtak a nedves padokon és csatakos ruháikban majd megvette őket a hideg. Mert a fedélzeten nem volt szabadj tüzet gyújtani, a partra meg csak ritkán szállottak. És még sem panaszkodott volna egyikük sem. A legförtelmesebb időben egyformán jókedvű volt a szánandó vámhivatalbeli matróznépség. Majdnem mindegyik feleséges ember volt már, némelyiknek gyermekei is voltak és mégis hónapokon keresztül távol kalandoztak családjaiktól e körül a veszedelmes partvidék körül. Táplálékul alig kaptak egyebet, penészes kenyérnél és foghagymánál, soha egy pohárka bor vagy hús, mert hisz a bor is, hús is drága és sohasem keresnek meg többet 500 franknál évente. Elképzelhető, milyen kunyhóban laktak odahaza családjaik s mily pőrén futkosnak a gyerekeik. És mindamellett ezek az emberek egész megelégedetteknek látszottak. A kormány mellett nagy esővízzel telt kád állt, amelylyel a legénység szomját oltotta s a jóleső „oh“, mely minden korty után felhangzott a szegény ördögök ajkáról, még máig is fülemben cseng. A' jólesés e kifejezése oly nevetséges, de mindamellett oly megindító is volt. A legmegelégedettebb közülük egy bonifácziói fiatal szálas legény volt, akit társai Palombonak hívtak. Lett légyen szép idő, vagy a legförtelmesebb vihar, egyaránt jókedvű volt, fütyölt, dalolt. S mig a többiek görnyedtek a hullámok által hányatott hajó egyensúlyának helyreállításán, nyugodtan csendült Palombo hangja: Nem, jó uram, ne tessék, Túlságos nagy tisztesség. Lizett okos kis leány, Nem megy túl a faluján. Kicsiny és nagy diákoknak már a uj tankönyvek beszerzésén jár az esze; a szülék sok kisebb-nagyobb hétköznapi gondja mellé pedig megjelenik egy másik gond. A gyermekek jövője veti előre árnyékát. — Minden gondolatukat az a kérdés foglalja le, hogy: mivé neveljük a fiút! Az apa és az anya tanácskozik. Az a gondolat, hogy gyermekük jövendő pályáját döntik el, szinte ünnepies zománczczal vonja be ezt a hátralevő néhány hetet. S éppen ez a szeretet sugalta gondolat keveri a szülőket a legnagyobb tévedésekbe. A szegény urat akar nevelni fiából. Az iparos és kereskedő azért taníttatja a gyermekét, hogy ügyvéd vagy orvos legyen belőle. Beteges ambiczió ez, mely sokkal szomorúbb, semhogy ezt a jelenséget gyemekeink pályaválasztásánál figyelmen kívül hagynunk szabadna. Csak a statisztikai kimutatásokra tudunk hivatkozni. A számok e labirintusa hidegen beszéli el, hogy hányán válnak évente a beteges ambiczió áldozataivá. Mikor egy életpályáról, a jövendő megélhetésről van szó, akkor nincs helye olyan aprólékos szempontoknak, mint a hiúság. Mennyi megszámlálhatatlan útja van a boldogulásnak ! Vannak akik hires ügyvédekké válnak, mások a mérnöki pályán alapítják meg a jövőjüket. De ki merné azt állítani, hogy a kereskedői vagy az iparosi pálya nem alkalmas arra, hogy a boldogságról és megelégedésről szőtt ideálokat meghozza. Természetesen a szegény és szerencsétlen emberek rendszerint szűk látkörüek. Ők az egész világból csak a gazdag és szerencsés embereket látják. Pedig minden pályán kell dolgozni s ha már munkáról van szó, akkor a szurtus kötény munkásai ép oly tiszteletreméltók, mint azok, akik tollal keresik meg kenyereket. Az az alkalom, amelynek kapcsán ezeket elmondjuk, minden esztendőben újból és újból Fütyülhetett a déli szél, meg-megrecsegtetve az árbóczokat, a vámfelügyelő nótája egyforma vígan csendült bele a vihar bömbölésébe. Egy napon azonban nem hallottam a hangját, bár vihar volt s az eső hatalmasan zuhogott a fedélzeten. Annyira feltűnt a dolog, hogy kidugva fejem a sátorból, kérdezősködtem : — Nos, Palombo, hol marad a nóta? Palombo nem felelt. Mozdulatlanul feküdt a kormánykerék mellett. Fogai vaczogtak és egész testét a hideg rázta. — Punturája van, mondták a társai szomorúan. A mit ők punturának neveztek, az mellhártyavagy tüdőgyulladás. A hideg, a szél és a hajó ringása csak fokozták betegségét. Félre beszélt s mi sűrűn raktuk rá a borogatásokat. Estefelé roppant erőfeszítések árán egy elhagyott kikötőbe eveztünk, ahol alig adott más életjelt magáról, mint egy néhány ragadozó madár. Köröskörül kopár sziklák meredtek a parton, lent, majdnem a vízben pedig a vámház állt. Ebben a félelmes egyhangúságban ez a számozott hivatalos épület bizonyos titokzatos jellegűnek tűnt fel. Ide vitték a szegény Palombót, szomorú kórház a beteg számára ! A vámfelügyelő családjával az asztalnál ült. Mindnyájuknak sápadt arcza volt, s lázasan fénylő szemük. A fiatal aszszonyt, aki csecsemőjét ringatta karján, a hideg rázta, mialatt velünk szóba ereszkedett. Szörnyű egy hely, szólt csendesen a felügyelő, minden második évben más vált fel bennünket, mert a láz egymásután pusztítja el az embereket. Most fődolog volt, orvost keríteni. A legközelebbi azonban nyolez mértfödnyire lakott. Mifiez fogjunk ? A matrózok holtfáradtak voltak, s nem tehették meg az utat. Az asszony ekkor kiszólt az ablakon, mire egy erős, csontos legény lépett be. Valódi mintaképe a banditának. Már a partraszálláskor feltűnt nékem. — Ez az én bátyám, szólt a vámfelügyelő neje, amint Cecco, kissé kipirulva a szobába lépett. Rendkívüli bátorsága meglátszott rajta.
