Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
Nagy-Károly, 1899. augusztus 6. 32. szám. XXY. évfolyam. YÁHMEOYE KÖZLÖNY]-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG és KIAD HIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények 1 — küldendők: ■Nagy-Károlyban, megyeliáz-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 írt. Negyedévre I írt. Megyei községek, egyházak és iskolák részér-, egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr.-=#| ügyes szám ára J O kr. it=Hirdetósek jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora.2 Bólyegdij minden 3V, kr. Kéziratok nefti küldetnek vissza, bórmenté%9ft'T^vjáeB^csaS: rendes levele zőktől fogadtatnak él. ' Az erdödi Petőfi ünnepély. Petőfi halálának 50-ik évfordulóját vármegyénkben is méltóan ünnepelték meg. Nagyon helyes eszme volt a Nagy károlyi Kölcsey-Egyesülettől az, hogy a nagy költő emlékét Erdődön ünnepelje, a hová fűződnek Petőfi szerelmének és házasságának emlékei. És bár a központ, a Petőfi-társaság nem képviseltette magát az ünnepen, holott ennek a segesvári ünnep után jelentőségben a másodiknak kellett volna lenni, de azért az erdődi ünnepség kellő szellemi magaslaton volt tartva s méltó volt a nagy költő emlékéhez. A Kölcsey-Egyesület ezúttal próbálkozott nagyobb szabású ünnepség és kirándulás rendezésével s örömmel konstatálhatjuk azt, hogy az minden tekintetben sikerült. De hát általános jellemzés helyett adjuk magát az ünnepély lefolyását, a mely igazolni fogja azt, hogy az erdődi Petőfi ünnepély méltó volt az ország hasonló ünnepségeihez. * * * A nagykárolyi Kölcsey Egyesület az erdődi Petőfi-ünnepélyt, tekintettel arra, hogy juli 31-ike köznapra esik, juli 30-aii vagyis a múlt vasárnap tartotta meg. A kirándulók a rendes 8 órai személyvonattal utaztak Gilvácsig, ahol az utat Erdődig külön vonaton folytatták. Elismerés illeti a nagykároly—n.-somkuti vasút üzletvezetőjét Brandsch Mihály urat, aki nagy előzékenységet fejtett ki a kirándulás sikere érdekében. Összesen 137-en utaztak Nagykárolyból az erdődi ünnepélyre, amely szám maga is mutatja már azt, hogy városunk intelligens közönsége együtt hódolt az országgal a Petőfi kultusznak és hogy a Kölcsey-Egyesület társadalmi és közművelődési ügyeink terén megillető vezérszerepet visz. A kirándulók sorában képviselve volt városunk egész intelligentiája. Ott volt a Kölcsey-Egyesület érdemdús elnöke Nagy László alispán is, a kinek különben is köszönhető e sikerült ünnepély eszméjének megpen- ditése valamint annak megvalósítása. Emelte a kiránduló társaság becsét azon körülmény, hogy városunkból több nő is részt vett a hazafias ünnepélyen. A kirándulók közt örömmel láttuk ott gróf Károlyi Györgyöt is, aki hazafias kötelességének tartotta, hogy mig apja a segesvári ünnepen vesz részt, addig ő Erdődön hódoljon Petőfi emlékének. A nagykárolyi lelkes dalárda zászlója alatt vonult ki és tette meg az utat. A kirándulókat vivő külön vonat délelőtt háromnegyed 10 órakor már Erdődön volt, a hol a községi lakosság szép számban és lelkesen fogadta az érkezőket, élén Damokos Fe- rencz h. főszolgabíróval, a ki különben is megtett mindent arra nézve, az uradalmi tisztséggel együtt, hogy az ünnepség sikerüljön. Az elhangzó lelkes éljenek után a társaság tagjai, az uradalom és a községi lakosság által rendelkezésre bocsátott kellő számú fogatokon a várkastélyhoz hajtattak. Megnyitotta a menetet a szép számú bandérium és egészen megélénkülni látszott a különben csendes Erdőd, a melynek házai is ezúttal lobogódiszt öltöttek. A várkastély parkjának bejáratánál diadalkapu fogadta az ünnepségre érkező közönséget. Itt az uradalmi tisztviselők és az erdődi vár urának gr. Károlyi Lajosnak nevében Pro- hászka Lajos erdőmester fogadta az érkezőket rövid, de csinos beszéd kíséretében, a kinek Nagy László alispán válaszolt. Ezután a társaság legnagyobb része az ünnepély kezdetéig felhasználta az időt arra, hogy megtekintse a várkastélyt és a romokat, másrésze pedig ez alatt az uradalmi tisztek lakásán átöltözködött. Pont 11 órakor kezdetét vette az ünnepély. Nagy László alispán mint a Kölcsey-Égye- sület elnöke az ünneplő közönségtől kisérve, a restaurált bástya-toronyba vonult, a hol elhelyezte az egyesület babér koszorúját a Petőfi szobor talapzatán. Ugyanis gr. Károlyi István, midőn mint gr. Károlyi Lajos gondnoka, res- taumltatta a bástya-tornyot az ezredéves ünnep alkalmával és azt, valamint a hajdani várkastély templomot, nemkülönben a nevezetes tó partját megfelelő emléktáblával jelölte meg, egyúttal a bástya teremben Petőfi mellszobrát is elhelyeztette. Ezután a várkastély udvarán lefolyt a megállapított programúi szerint a hazafias szép ünnepély. Megnyitotta az ünnepélyt a dalárda éneke. Igen szépen a Hymnuszt adták elő. Ezután Nagy László alispán mint a Kölcsey-Egyesület elnöke tolmácsolta pár ’gadó szóban az ünnepély jelentőségét és ragyogó szavakban fejezte ki az egyesület hódolatát Petőfi nagy szellemével szemben. Majd Baudisz Jenő a „Szatmármegyei Közlöny“ szerkesztője tartott beszédet Szend- rey Júliáról, a mely nagy hatást tett. A beszéd következőleg hangzott: Tisztelt ünneplő közönség! Azon szellem óriások nyomait, a kik már visszatértek a mindenségbe, a melynek mint kiváló részei keltek egykor életre, kegyelettel kutatják az utódok s ha ráakadnak, a nyomokat a hála megemlékezésével jelölik meg. így gyűltünk ma itt mi össze e helyen, a szabadság és szerelem dalnokának halála 50-ik évfordulóján, a hol minden az ő nagy szivének lángoló szerelmére, élte legboldogabb napjaira emlékeztet. Lehetetlenség azért ma itt a Petőfi nagy neve mellett meg nem emlékezni ez ünnep keretében egy más névről is, a Szendrey Julia nevéről. De midőn emlékének áldozom pár szóval, megvallom őszintén, hogy óvatosságot parancsol épp az a kegyelet, a mely bennünket itt összehozott. Mert tény az, hogy soha nőt — a kinek sorsa egy nagy névhez volt fűzve — kortársai annyira el nem ítéltek, mint Petőfinét! Bünül tudták be azt, hogy a nagy nevet, a Petőfi nevet, még a gyász év letelte előtt más férfi nevével cserélte fel. Elitélték különös viselkedését, erkölcsileg gyanúsították, ignorálták, úgy hogy a nagy név egész életén át végzetszerüleg nehezedett reá, a melyért vezekelnie kellett, mig csak meg nem szabadította a korai halál. Pedig ez a nő nem annyira elitéltetést, de inkább szánalmat érdemel. Ezzel ma már tisztában van az elfogulatlan utókor, a mely őt léléktanilag Ítéli meg. Szendrey Julia, ritka műveltségű, de exaltált lélek volt, a kiért ép azért gyűlt szerelemre Petőfi, mivel a zseni benne a szélsőségnek hódoló saját énjét, lelkét szerette meg. Nagy akadályok leküzdése után hitvese lett a költőnek. Élt szeretve és szerettetve, nélkülözve és ünnepeltetve. És midőn már elfeledte azt a kört, a melyből erőszakkal kiszakította magát, két évi boldogság után egyszerre csak nyomtalanul eltűnt a szabadság véráztatta mezején az a nagy szellem, a kiért mindent feláldozott. Értsük meg a lélektani helyzetet ! Eltünt-e, tehát él, avagy meghalt ? ezek közt a kételyek közt hánykódott hónapokon át a mindenkitől elhagyatott nő. Már pedig a legridegebb való nem oly lélekölő, mint a bizonytalanság! E bizonytalanság izgalma, a csapás nagysága, megtörték lelki erejét. Az öngyilkosság eszméjével kezd foglalkozni és élete ezután már csak a kétségbeesés, a bukás kisszerüsége, a halál utáni gyáva vágy. Azért a mit ezután tett, a z nem esik beszámítás alá, mert az csak az egyensúlyát vesztett lélek szélsősége, öntudatlansága. Igaz azért az a mit Szendrey Julia, a költő irt önmagáról. Meghaltam én régesrégen, De nem nyughatom békében. Kísérteiként járok-kelek, Keresve, mit nem lelhetek. Igen! Mikor Petőfi eltűnt, meghalt, Petőfiné lelkének idealismusa is szétfoszlott, nem maradt meg benne semmi abból, a mi a költő szivét meghódította. Ez az ő második, dicstelen életének szomorú talánya, a melyet kortársai meg nem fejtettek s azért kérlelhetlenül elitélték. Elitélték, mert elfelejteni tudták azt, hogy ő annyira szerette a költőt, hogy a kínálkozó jólétet és szüleit is elhagyni volt képes azért, a ki pedig azt mondta magáról, hogy a szegénység olyan régi ellensége, hogy a megszokás által már barátokká lettek. Elfelejtették, hogy ő volt Petőfi szerelmi múzsája, kinek köszönheti a világirodalom a legszebb szerelmi költeményeket. Elfelejtették, hogy mig a költő élt, boldogságot nyújtott neki, a kiről Petőfi még a Bem táborából is azt irta, hogy emberi lény méltatlan hozzá! De mindezeket nekünk, a kiket félszázad választ el a szabadság vértanú költőjének halálától, elfelednünk nem szabad. Mi és az utóvilág csak azt a Szendrey Júliát fogja ismerni, a ki megszerezni tudta saját ekzaltált lelkének elégése árán, a tragikus életű költőnek azt a pár évi igaz boldogságot, a mely oazként emelkedik ki az ő örömtelen életéből, s azért e boldogságért megérJl li a Petőfi Juliskája azt, hogy neve a költő neve után emlittessek. Szendrey Julia tragikuma az volt, hogy az a ragyogó csillag felvitte őt a horizont legtetejére, s midőn onnét hirtelen lefutott mellőle ez a tüneménysze- rüség, hogy megkezdje a szellemvilágban örök, halhatatlan pályafutását, ő megsemmisülve, szerelmük egéről a prózai földre hullt. De mert egykor méltóan ott ragyogott mellette, a kegyelet e napján, szelíd érzelmekkel szivünk- j bői kivánjuk azt, hogy e vár egykori tündérének emlékezeténél, mindenkor szólaljon meg az e ngeszte- 1 é s szava! Ezután Andrássy Ilona kisasszony szavalta szépen és értelmesen Poór János alábbi alkalmi költeményét: Gondolatok az erdödi várban. Könnyes szemekkel nézek szét e tájon S az ősi vár elomló romjain, A múlt időkből fenmaradt jeleknél Úgy elidőznek gondolataim . . . Amott a tó, idébb a százados tölgy, A fűz léhajló ága ott rezeg, A várkápolna szentelt csarnokát im’ A pusztító enyészet szállta meg! . . . Nem igy volt egykor! . . Ott a ló vizében Megfürdik még a fénylő napsugár, Az árnyas fák megingó ágain Csak úgy dalol a dalos kis madár; De ah, mi egykor fényesebbé tette A nap sugárt, a kisded tó vizet, Mitől merengőbb volt a szép madár dal, Elszállt, talán örökre elveszett! . . . Egy ifjú járt itt a kinek nevénél Nincs a magyarnak fényesebb neve, Kinek világot bétöltő hírénél Egy volt nagyobb csak, lángoló szive. E szív kiönté édes bus keservét Belőle tündérfátyolt hímezett, S boldogságának drága gyöngyeivel Felékesitve mindent béfedett. Es itt, a most már rombadőlt falak közt Két szív szerelme összeolvadod, Két szív szerelme, melynél ember eddig Igézőbb álmot még nem álmodott. Kinek szivét oly ős erő ragadta A régen űzött ideál felé, Izzó hevében felmagasztosulva A drága nőt magához öleié . . .
