Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

20- szám.

Nagy-Károly, 1899. Julius 16.

XXV. évfolyam.

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI

Közlöny

P AT.TVTTT TTTT.'T'TT. A T>

és VEGYESTARTALMU HETILAP,

: ATM AR VABMI6I1 HIVATALOS KÖZLÖNY]-3» MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSEG és KIAD HIVATAL

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közleményei; küldendők:

Nayy-Károlyban, megyeház-utcza étí. sz.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évre 4 írt. Félévre 2 írt. Negyedévre I írt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr.

Myyes szám ára lO kr. !^=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el.

HIVATALOS RÉSZ

17041—1899. sz. Tar János kispeleskei lakosnak tulajdonát tevő egy piros peiy szőrű, homlokán kis csillag, első bal lába kesely jegyű, 2 éves csikó folyó hó 25-én az udvarból elbitangolt.

Nagy-Károly, 1899. julius 8.

20359—1899. sz. Román Tógyer felsőfernezelyi lakos 4 éves Frazina nevű leánya és 5 éves Flóra nevű fia a felsőfalusi határban levő hegyről, hol juhokat őriztek jun. hó 25-én nyomtalanul eltűntek.

Nagy-Károly, 1899. julius 9.

18613—1899. sz. Székely Mihály görbedi lakosnak egy drb 3 éves pej kancza lova elveszett.

Nagy-Károly, 1899. julius hó 8.

19744—1899. sz. Kádár Miklós egrii lakosnak egy drb 2 éves, hegyes szarvú,fehér szőrű üsző tinója elbitangolt.

Nagy-Károly, 1899. julius hó 8.

17374—1899. sz. Vajtku András sárközi lakos egy drb Sárközön február hó 12-én 19658—97. községi szám alatt egy 2 éves fehér szőrű tehénről kiállított marhalevelét elvesztette. Ezen marhalevél ezennel semmisnek nyilvánittatik. x

Nagy-Károly, 1899. julius 8.

llosvay Aladár

vm. főjegyző.

17355—1899. á. sz. A vármegyei számfejtő hivatal 1506—99. sz. a. a gyámoltak és gondnokoltak vármegyei gyámpénztárban kezelt tőkéi után 1899. év julius 1-től 1900. év junius 30-ig fizetendő kamat százalékának megállapítására vonatkozólag javaslatát beterjeszti. Végzés. A gyámoltak és gondnokoltak vármegyei gyámpénztárban kezelt tőkepénzei után az 1899. év julius 1-től 1900. év junius 30-ig fizetendő kamat, a vármegyei törvényhatósági bizottság 635 —97. bjkvi számú határozatával elfogadott, s a nagymélt. m. kir. belügyminiszter ur által 104445—VIII. a 98.

T Á R C Z A.

Temető.

A múlt soká kisértett, e rém ;

De elhantolta az idő.

Mi vagy te mostan szomorú lény ? Bolyongó, néma temető.

Szived legkedvesebb halottja Az édes, büszke ifjúság;

A múlt göröngyét arra ontja Oh, fel hogyan támasztanád 1

És halva fekszik bus szivedbe A lángoló vágy, szerelem ;

Többé nem várod már epedve A lánykát nyári éjjelen.

Lelkednek a becsvágy se drága És elrepült onnét a hit;

Reményeidnek száraz ága Hullatja hervadt lombjait.

Dercsényi Tihamér.

Az égi lény.

Már megint olyan sötét az én kapuczinerem. hiába beszél az ember ennek a mamlasz pinczérnek,

— Pinczér! hozza az ifjúság hetiközlönyét.

— Mit tetszik parancsolni, nagyságos uram ?

— Hát a Magyar Figarót, nem érti meg az embert!

Minden boszant ezen a világon; tegnap is húsz pengőt veszítettem a tarokkozásban ; hát az egész világ ellenem szegődött ? — ördöngős egy élet ez!

sz. alatt jóváhagyott gyámpénztári szabályrendelet 47. §-a alapján 3 és 8/io százalékban állapittatik meg, úgy azonban, hogy az ezen százalékban megállapított kamatból a gyámpénztári tartalék-alap javára levonás nem eszközlendó. Az 1899—1900. évre 3.8 százalékban volt megállapítandó a gyámoltak és gondnokoltak tőkéi után fizetendő kamat, mert az 1898. év végén kikölcsönözve maradt 60821 frt 10 kr után 7°/u-al 4257 frt 47 kr, a tartalék alapnak megtéritendőleg vezetett 10254 frt 25 kr után 3'9%-al 399 frt 90 kr, a m. kir. adóhivatalnál letétként elhelyezett 489150 frt után 4%-al 19566 frt, összesen 24223 frt 37 kr kamat jövedelem irányozható elő, mely összegből a tartalék alapot megillető 10% s a már mutatkozó tartalék alap egy évi jövedelmének 3022 frt 33 krban levonása után lesz a felosztható kamatjövedelem 21201 frt 04 kr, mely összeg a gyámoltak és gondnokoltak 553959 frt 24 kr követelésének százalékát teszi ki. Miről a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz jelentés tétetni, jelen végzés a hivatalos iapban közzététetni, az árvaszék elnöke, előadóival, vármegyei gyámpénztár, számfejtő hivatal és számvevőséggel, vármegyei tisztiügyészséggel közöltetni rendeltetik. Kelt Szatmár vármegye árvaszékének Nagy-Károlyban, 1899. évi julius hó 7-én tartott üléséből. llosvay Ferencz, elnök.

Jog, törvény és igazság.

Az elátkozott királyleány várta a tüskevárban az ő szabaditóját, az ő tündérlovagját, aki életre kelti majdan. És a tündér lovag eljött.

S a megátkozott tüskevárban uj életre támad minden.

. . . Valami csodálatosan üdítő szellő járja át Magyarországot. Úgy tetszik, hogy valóban tündérmesét éltünk át. Csodálatos metamorfózis ez. Feltámadása a múlt tisztaságának, boldogító biztatás a jövőre.

Magyarország kormányzása erős alapokon nyugszik. Széli Kálmán gyönyörű hármas jelA kávéház rendesen megtelik a szombati vén aszonyokkal és elég nyomasztó a levegője is. Meg kell ezt is szokni, mivel kávéház nélkül el nem lehetek.

— Való-e vagy csak képzelet ? Épen a szomszéd asztalnál ül egy „égi lény“ ! Nem is lehet az más.

Oh ezek a szemek, a legszebb azúrkék színbe játszók, milyen ábrándosak, milyen szelid a tekintetük ! Az a picziny száj és az apró fogak, mintha mindenike a ceyloni gyöngyök legszebb példánya lenne. A karcsú termet, a rózsás arcz, mind az igazi szépség és gyönyörűség.

Most már megváltozott az egész környezetem : a füstös levegő, mint menyei félhomály tür.t fel, melyben a bájos angyal ábrándosán tekint reám ; az Auer- világitó mindmegannyi egy-egy csillogó bolygó a menyei háttérben; a vendégek egész serege pedig, mint hódoló alattvalói a szépség e fejedelemnőjének.

Rajta csüng tekintetem és oh boldogság! Ő is reám tekint néha-néha . . . Nem tudom, talán csak képzelem, hogy reám mosolyog.

E mámoritó légben tölték vagy két órát, mikor egyszerre a szellemeknek virradóra fújtak, akarom mondani a gonosz szellemek közreműködésével eljött a vállás pillanata. Mint mindenkor úgy most is a vén anyóka okozta a bajt, az az anyóka, aki egész idő alatt mellette ült, sötét háttér gyanánt.

Felálltak. A leány még egy sokat mondó pillantást vetett felém és távoztak.

E pillantást nem tudtam megérteni; kövessem-e őket, vagy nem. Nem tudtam határozni.

Végre eltűntek. Nyomasztó lett a levegő, fölösleges minden, a mi mellettem volt, kiállhatatlan lett a füst; siettem a szomszéd játékterembe, hogy a tarokkozással elűzzem a démonokat.

Mi sem természetesebb, mint hogy veszítettem ; no de mi az, harmincz pengő, hiszen áll a közmondás : aki szerencsétlen a játékban, szerencsés a szerelemben.

Ez a babonás mondás felvidított, ujjongtam örömömben. Azt képzeltem, hogy e bájos teremtés rózsás ajkaira czuppanós csókot nyomhatok.

szava tett itt csudát, ez a hatalmas ige váltotta meg a mi elátkozott édes királyleányunkat : Magyarországot.

Szinte rosszul esik vissza gondolnunk arra, ami megelőzte ezt a megváltást. Visszagondolni a setét napokra, mikor kínos testvér- harcz emésztette a nemzet erőit. Sem a jogot nem tisztelték, sem a törvény előtt meg nem hajlottak, sem az igazságnak érvényt nem szereztek. Érthetetlen volt annak, aki gondolkozott, hogyan pusztulhattak ki a régi tradi- cziók annyira, hogy büntetlenül letiporhatott mindent az önkény gőgje.

Örülünk annak, hogy vége immár és élvezzük boldogan a jelen biztonságát. De nagy tanúságai vannak e szomorú korszaknak és ez okulást ad a jövőre nézve.

A kiegyezés megalkotója, Deák Ferencz a régi iskola embere volt. Azé a régi iskoláé amelynek egyetlen elve a tisztesség volt. Ő úgy akarta felépíteni a modern Magyarországot, hogy a jog, törvény és igazság maradjon az alapja. De Deák Ferencz, sajnos, nem állott a kormány élére. Munkatársai pedig nagyeszű emberek voltak ugyan, de kevésbbé lelkiismeretesek. És a mikor eljött az az idő, hogy Deák nagy müvét megvédelmezzék, akkor lassanként kezdték feladni a nemzet bölcsének szigorú elveit. Kényszerűségből tették eleinte és jóhiszemüleg, azért, hogy megvédelmezzék a Deák alkotását, de a kényszerűségből megszokás lett. Megszokták azt, hogy ne érvekkel harczoljanak érvek ellen, ne az igazságot állítsák szembe a támadásokkal, hanem boldoguljanak szelid nyomás, hivatalos erőszak és a hatalom erejével. És megszületett a kurrupczió,

Szűk lett már a kávéház ; mennem kellett ki a szabadba, hogy lázasan lüktető szivemet a korai tavasz levegőjével lehűtsem. Hiába, a balzsamos levegő mint ittas embert tántorított. Haza mentem és lefeküdtem. De nem tudtam elaludni. Forrongott képzeletem, előttem ült a vén anyóka, gúnyos mosolylyal ábrázatán, előtte a kis angyal, akinek csak szende piillantása tévelygett a környezeten, mintegy bocsánatot kérve az alkalmatlankodásért, s ez az ártatlan tekintet, az igéző szemek annál csábosabbak voltak. Démoni gondolatok gyötörtek : miért hagytam elmenni őket, miért nem kutattam lakásukat, talán nem látom viszont soha azt az aranyost. Izgatottságom nőttön-nőtt, majdnem tomboltam dühömben, hajamat téptem mérgemben, fel kellett kelnem és rendetlenül öltözve menekültem a szabadba.

Végig jártam az utczákat, bolyongtam a ligetben, fáradtan, kimerültén dőltem egy padra, s mint valami hosszú, sikertelen harcz után, nyugalmat kívántam.

Már hajnalodott, az utcza élénkült, mikor hazaérkeztem és lefeküdtem, hogy aludjam, de agyamban irtózatos rémképek vonultak végig: csalódott voltam, tanulmányaimat elhanyagoltam, hazulról kitagadtak és sok minden más, a mire már nem is emlékezem.

Dél volt, mikor felkeltem. Rendbe szedtem magam és étvágytalanul fogyasztottam el ebédemet.

Két órakor már a kávéházban voltam. Mindenkinél tudakozódtam, vájjon nem ismerik-e azt a hölgyet, a ki tegnap itt volt . . . pinczérektől, ismerősöktől, még a kaszirnőt sem rösteltem megkérdezni; mindenkitől csak tagadó választ kaptam ...

Leültem, végig lapoztam az összes illusztrált és nem illusztrált lapokat, de nem olvastam, minden egyes ajtónyitáskor nagyot dobbant szivem.

Négy óra lett, öt óra, s még mindig nem jöttek. Végre — boldog pillanat — beléptek.

Ő még szebb, még elragadóbb volt, mint tegnap. Velem szemben ültek le, és e pillanattól kezdve szememet róluk le nem vettem, figyeltem minden moz-