Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
se. szám. Nagy-Károly, 1899. junius 25. XXV. évfolyam. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP. S1ATMAR VáBMIilS HIVATALOS KÖZLÖNYE.-S# MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG és KIAD HIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kár olybán, megyeház-utcza 40. sz. HIVATALOS RÉSZ 1308—1899. sz. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Az erdődi törvényhatósági magán kórháznál kinevezés utján betöltendő igazgató-orvosi állásra pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz. l.s 9. §-ai irányadók. Javadalmazás kétszáz forint évi fizetés, lakás fűtés és világítás. Pályázati kérvényeket julius hó 15-ig átveszek. Nagy-Károly, 1899. junius 10-én. Gróf Hugonnai Béla, 1—2 főispán. 2153—1899. sz. Körözés. Kozma György csengeri lakosnak 12 éves, barna pej, heréit, szügyén sűrű szemölcsös lova f. évi junius hó lO-én reggeli 5 óra tájban Csaholczon a Vályi-féle tagból elveszett. Csenger, 1889. junius 14-én. Böszörményi főszolgabíró. 2917—1899. sz. Körözés. Szent-Miklós községben egy négy éves, pej kancza hátulsó jobb lábára kesely f. hó 11-én bitangságból befogatott. Nagy-Károly 1899. Junius 17. Domahidy főszolgabíró. Az lij kiegyezés. Véget ért egy nagy gazdasági küzdelem, melybe a személyi momentumokon kívül bele- játszott mipden, ami küzdelemre sarkalhat. És mégis véget ért, maradandó dicsőségére annak, aki a küzdelemben Magyarországot vezette. Hazánk és a testvér (?) állam között biztosítva van a kereskedelmi- és vámszövetség 1907-ig, amikor az ismét megújítandó lenne, ha ugyan akkor már az illetékes faktorok nem lógják irányelvül azt tekinteni, hogy MagyarELŐFIZETESI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr.-=SI Egyes szám ára lü kr. Írország és Ausztria gazdasága nem egy kalap alá való. Megvan hát a kiegyezés, hét esztendőre és könyebülten sóhajt fel a politikus, a gazda, a gyáros, iparos és kereskedő. A keserves küzdelem folyamán számtalanszor hangzott fel a jelszó: önálló vámterületet Magyarországnak. S akik e jelszót kiadták, elmagyarázták nekünk, hogy a kiegyezés tulajdonképpen kárára van Magyarországnak, mert Ausztria számára köti le minden gazdasági erőnket és tőle teszi függővé minden nem belföldi szükségletünk fedezését. Hogy nincs meg nálunk a kellő vállalkozási szellem, hogy gyáriparunk még mindig oly fejletlen, hogy a külföldi tőke nálunk nem remélhet jövedelmező befektetést, azt mind a kereskedelmi- és vámszövetség terhére r itták fel. S ennek ellenében felhozták, hogy az önálló vámterülettel mesés föllendülést fog venni a magyar gyáripar. Ausztria nem adhatja oly olcsón áruit, mert vámot fizet, lehetőleg magas vámot s ez legbiztosabb alapja annak, hogy iparvállalatok bújjanak ki a földből, melyek az illető ipar- czikkeket sokkal olcsóbban árusíthatják, mert vámmentesen hozhatják íorgalomba és igy prosperálásuk biztosítva van. A külföldi tőke is habozás nélkül megkezdi vándorlását Magyar- ország ieie, mert mar nem kell tartania Ausztria konkurrencziájától. Hat szó sincs róla, igen sok tekintetben igaza van az önálló vámterület barátainak. Hanem arról elfelejtettek elmlékedni, hogy mit csinálunk mi az önálló vámterület esetén gazdasági terményeinkkel, melyeknek csaknem egyedüli külföldi piacza Ausztria.-—Amerika, Románia, Oroszország hatalmasan és sikerrel kon- kurrálnak a magyar föld legdusabb termésével, a búzával. S hogy Ausztriát el nem árasztotHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. ták eddig búzájukkal, annak az az oka, mert Magyarországból vámmentesen kapta a kétségkívül legkitűnőbb búzát. Földrajzi fekvésénél fogva mint a gyűrű övezi át Ausztria Magyar- országot; Németország, Svájcz, melyek Ausztrián kívül legtermészetesebb fogyasztói volnának búzánknak,a köztünk fekvő Ausztria által vannak elválasztva tőlünk. S az önálló vámterület esetén milyen drágán fizettetné meg velünk Ausztria, ha terményünket osztrák földön keresztül továbbítjuk távolabbi országba ? Még mindig mezőgazdasági állam vagyunk és ha jelenleg csaknem kizárólagos és legközelebbi piaczunk elzárja magát tőlünk, Magyar- ország olyan válság előtt áll, melynek következményei beláthatatlanok. Ez a válság, az átmenet a közös vámterületből az önállóra, ez rettentette vissza leginkább az önálló vámterülettől intéző köreinket. Ka január 1-én megszűnik a vámközösség a monarchia két része között, Magyarország bevitele és kivitele óriási százalékokkal csökkent volna az első időben. Mert mig gyáripart, mely iparczikkekkel lásson el, és piaczot, ahol terményeinket elhelyeztessük, találtunk volna, okvetlenül eltelik nehány esztendő. És e néhány esztendő alatt óriási gazdasági krízis színhelye lett volna Magyarország. Ki tudja, elég erősek vagyunk- e már arra, hogy ilyen krízist kibírjunk? Ezért látták jónak azok, akik a törvény jog és igazság aerájában vezetik a nemzet ügyeit, hogy eltekintsenek az önálló vámterület kétségkívül nagy előnyeitől, és a vámközösség kipróbált, megszokott és biztos fundamentumán fejleszszék tovább az ország gazdaságát. Az uj kiegyezés egyébként nem kicsinyelhető előnyöket biztosit Magyarországnak. Ilyen T Á R C Z A. Szeretlek . . . Szeretlek! — mint a fölfelé törő fa A levelének szint adó napot, Szeretlek, mint a mennynek tiszta boltját A rajta csüngő, égő csillagok. Szeretlek, mint a rét ölén kanyargó Patak az első parti ibolyát. Mit hullámozni kezdő kebelének A fiatal tavasz jutalmul ád ! Szeretsz-e ? kérdem a mély éjszakától S rejtelmes csendje, hajh, választ nem ad. Szeretsz-e ? kérdem a nagy rengetegtől, De minden ága inást-mást bólogat. Szeretsz-e ? óh, ez egy szóért letépem, Ha kell: száz erdő minden levelét, S csak az utolsó mondja az igent ki, Cserébe egy világért ez elég! Szávay Gyula. & A képviselő ur leánya. Ida apja gazdag, jeles, ügyes prókátor volt. Jó szónoki képesség, nagy ész és jókora vagyon ura. Leánya igen gyönyörűséges teremtés volt. Szép, kedves és mint parthie is igen kívánatos. Ida kisasszony azonban már lekötve érezte magát ügy védj elöltjükhöz, a ki szegény volt mint a templom egere. A segédet úgy hívták, hogy Szaplon- czay Aladár. Szerelmüket az atya jó szemmel nézte, az anya tűrhetetlennek találta. Elfelejtettem azt előrebocsátani, hogy az ügyvéd egyszerű ember, jó szivü lélek volt, az anya pedig gőgös és nagyravágyó. Egyszer csak meghalt a kerület képviselője, ki talán ötödizben képviselte a várost és a kit haláláig megtartottak volna akkor is, ha az két évtizeddel későbben következett volna be. És az eddig nyugodt városban a legelkeseredet- tebb harczok keletkeztek, fel volt dúlva a béke. A városnak kicsinyje-nagyja megmozdult, hogy bekerüljön a parlamentbe. Ezt unni kezdte a város, annak bölcs tanácsa és Szabó Gézára, a gazdag előkelő prókátorra esett tekintetük, ki a legnagyobb csendben maradt. Őt kérték fel azután a jelöltségre. Szabó restelte elfogadni. De mikor előállottak azzal, hogy ha ő enged az általános óhajnak, a sok jelöltségnek vége, mert mellette más embernek nem akad hive, a városban helyreállítandó csend, béke és nyugalom érdekében elvállalta a jelöltséget. Hogy olyan nehezen vállalta el, nagy része volt ebben a nejének, aki igy szólt hozzá : — El kell fogadnod; igazad van, ügyvédi irodád rovására teszed, de legalább végre valódi ur leszel, miniszterek barátja, bizalmasa és leányod még talán miniszterné is lesz. — Megbolondultál ? — kérdezte a férj, és nem akarta elfogadni a jelöltséget. Végre valahogy még is beleáztatták. S Szabót egyhangúlag választották meg. Már most kötelességszerüen akart eljárni, tehát ott akart lenni az üléseken. Felküldte nejét leányával, hogy nézzenek körül s vegyenek lakást a fővárosban. Azok aztán vettek is vagy 8 szobából állót. Szabót bántotta is a lelkiismerete, hogy képviselővé engedte magát tenni. —• Mire való ez a nagy lakás nekem ? kérdé végre elkeseredetten. — Mi is veled megyünk. Es Szabónak bele kellett egyeznie neje akaratába, ha nem akarta, összerombolni háza békéjét. Idát pedig az ügyvédjelölt ezután napjában egyszer alig látta. Akkor is csak úgy végig sietett az iroda előtt a folyosón, nehogy szóba álljon a fiatal ember véle. Egyszer még is megszólította. — Ida kérem ? — Csak Ida ? — igen nekem csak Ida, mig azt ön is úgy akarja. — S ha én azt nem akarnám ? — Az már más, hebegte a fiatal ember, és az ajtóba kapaszkodott, hogy el ne szédüljön. Tehát vége volt mindennek. Az anya leánya is már miniszterné akart lenni. Szabóék Pestre költöztek s ritkán jöttek haza, ha olykor haza is jöttek, selyemsuhogás verte egész nap a szobákat. Öltözködtek, éltek czifrán és Ida nem ereszkedett le egy pillanatra sem az irodavezetőhöz. Nem is tett kérdést róla apjánál, ki viszont Szaplon- czayról szántszándékkal hallgatott s elhallgatta azt is hogy az már letette az ügyvédi vizsgát s irodát nyitott, mely már versenyezni kezdett az övével. A cziklus letelt s Szabó elbúcsúzott családjától azzal a kifogással, hogy neki haza kell mennie újra választatni magát. Ők csak maradjanak itt fönn Pesten, ne jöjjenek haza, nehogy kedveskedniük kelljen a sok kortessel. Szabó haza utazott tehát és ott kijelentette, hogy nem lép föl többet. Kényszerből elfogadta, de most már ismer egy oly kiváló férfiút városa társadalmában kire osztatlanul rá lehet bizni a mandátumot, ez pedig nem más mint Szaplonczay Aladár. Szárnyai alatt nőtt fel, az ő nevelése, be fog vállni s városa érdekeit meg fogja védeni tudni. És mig Szábóék zsuroztak a fővárosban, Szaplonczay képviselő lett így van ez helyesen, dörmögte magában Szabó. A kevés napidij ellenében irodám el- hanyagolódott s ott Budapesten évente 10 ezer frtot költöttünk. Ezt be kell hozni a következő öt évben. Szaplonczay fiatal ember, még karriert csinálhat s Ida kívánsága szerint még miniszter lehet belőle.
