Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
1. szám. ✓ Nagy-Károly, 1899. január 1. XXY. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP SÍ ATM ÁB VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNY]-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SNSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közleményei; küldendők: Nagy-Kár olybán, megyeliáz-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák i szere egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr. H5* ügyes szám ára ÍO kr. :#sHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktól fogadtatnak el HIVATALOS RÉSZ. Az 1898. évi augusztus hó 18-án kelt legfelső kézirattal alapított „diszérem 40 évi hű szolgálatokért“ szabályzata. 1. §. Ő császári és apostoli király felsége oly szándékkal, hogy kitartó és lelkiismeretes kötelesség teljesítését tiszteletben részesítse és legfelső elismerésének látható jele által az osztrák magyar monarchia népességének minden osztályát hivatásos tevékenységében való hű kitartásra buzdítsa, ötven évi uralkodói jubileumának ünnepe alkalmából érmet méltóz- tatott alapítani, mely „diszérem negyven évi hű szolgálatokért“ nevet fog viselni és rang, állás és nem különbsége nélkül adományozandó. 2. §. Ezen érem bronzból való és az előlapon O császári és apostoli királyi felsége mellképét mutatja e fölirással „FRANC. JOS I. D. G. IMF. AUST., REX BOH. ETC. ET REX AP. HUNG.“; a hátlapon, közepén e fölirást.- „XXXX. ANNORUM“, köriratul pedig: „SIGNUM LABOR1S F1DEL1TER PERACTI.“ Az érem 39 mili- méter széles vörös szalagon a mell baloldalán viseltetik és az ezüst érdemkereszt után sorakozik. 3. §. Az érem egv és ugyanazon nyilvános vagy magánszolgálatban megszakítás nélkül 40 évi hű és kielégítő alkalmaztatásért adományoztatik. Az éremre való igényt a pályázók tartoznak a fentebbi követelmények igazolása mellett érvényesíteni, még pedig, ha az illetők tényleges állami szolgálatban vannak, följebbvaló hatóságuknál, minden más esetben szolgálati illetve lakóhelyük első fokú közigazgatási hatóságánál. Az igény- ;ogw.> ,Uság megbiialása és erem megadásának megalapítás: ha a tényleges állami szolgálatban levő pályázóról van szó az elsőfokú felettes hatóság által történik s ha iiető valamely központi hatóság tagja, ugyanezen hatóság tál; minden más esetben a közigazgatási országos hatóság által. 4. §. Mindenki, a ki a „diszérem negyven évi hű szolgálatokért“ kitüntetést nyerte, jogosítva van, hogy magát az érem „tulajdonosának“ nevezze és minden szolgálati iratban mint olyan jelölendő meg. Pusztán a szallagot, az érem nélkül, viselni nem szabad. 5. §. A tulajdonos halála után, az érem az örökösöknek marad. 6. §. A büntető törvénynek a rendjelek és díszjelvények elvesztésére vonatkozó határozmányai ezen éremre vonatkozólag is alkalmazást nyernek. 36904—1898. sz. Fenti szabályzat azzal tétetik közzé miszerint az alapszabályok 3 §-a első bekezdésében, mely az igényjogosultság feltételeit állapítja meg az „egy és ugyanazon szolgálat“ akként értelmezendő, hogy a szolgálatadó egy és ugyanaz lett légyen a megszakítás nélküli hű és kielégítő negyven évi alkalmaztatás alatt, tekintet nélkül arra, hogy az illető a szolgálat bármely ágában (közigazgatás, közoktatás stb.) vagy bármely minőségben (fogalmazási, számviteli, kezelőtiszti stb.) működött. Mindenki igénynyel bir tehát a diszéremre, ha a többi feltételeknek megfelelvén, negyven évet töltött állami szolgálatban, vagy negyven évet törvényhatósági, esetleg egy és ugyanazon magán szolgálatban. Minthogy pedig a katonai szolgálat szintén állam szolgálatnak tekintendő, ennélfogva ha állami alkalmazottról van szó, annak összolgálatában a katonai szolgálati évek is betudandók. Ellenben nem jogosít a diszéremre az, ha valaki a negyvenév egy részét törvényhatósági, városi vagy községi szolgálatban töltötte, a többit pedig állam szolgálatban, mert ebben az esetben a szolgálatadó nem ugyanaz. Az éremre való igény igazolásáról ugyanazon §. második bekezdése világosan intézkedik. Az igényjogosultság megbirálása és az érem megadásának megállapítása ha tényleges állami szolgálatban levő pályázóról van szó, az elsőfokú felettes hatóság által történik, a mely aztán az ígényjogosultság igazolására vonatkozó okmányokkal felszerelt folyamodványt, az igényjogosultság fennforgásának megerősítése mellett hivatalos utón a miniszterelnökséghez terjeszti fel. Minden más esetben az az elsőfokú közigazgatási hatóság, a melynél az igény érvényesíttetik, az igényjogosultság megbirálása és az érem megadásának megállapítása végett az ügyet rendes hivatalos utón a miniszterelnökséghez terjeszti fel. Nagy-Károly, 1898. deczember 29. Nagy László, alispán. 2886—1898.' klx. sz. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy a nágymélt. kereskedelemügyi m. kir. miniszter f. évi november hó 13-án, 70541. szám alatt a Pelle AuJtl és társai, remetemezői lakosok tulajdonát képező veresmarti ázamoSi komp vámszedési jog érvényesítésénél alkalmazandó vámdij- szabályzatot a következőleg állapította meg, u. m. : I. Vámdijak'. 1. Egy gyalogemberért 2 kr, 4 fillér, 2. lóhátas emberért 5 kr 10 fillér, 3. egy darab igavonó marháért 3 kr 6 fillér, 4. egy darab szabadon hajtott 1 éven feüli szarvasmarháért, lóért, vagy szamárért, 3 kr, 6 fillér, 5. 1 drb sertésért, juhért, kecskéért, vagy egy éven aluli szarvasmarháéit, lóért, szamárért 1 kr, 2 fillér, 6. egy üres szekérért, vagy taligáért 5 kr, 10 fillér, 7. egy terhes szekérért 7 kr, 14 fillér. II. Vámmentesek : Az 1390. I. t.-cz. 99. §-ában 1 —17., 20. es 21. pontok alatt felsorolt vámmentességek ezen vámszedésnél is ervényesitendők, s ezeken kívül vámmentesek még a következők: 1. A távirdai küldönczök, s az azokat szállító fogatok, s állatok. 2. Az állami adót szállító községi elöljárók, s azok által használt fogatok s állatok, midőn az elöljárók ily minőségben működnek. 3. A. községi elöljárók, azok fogatai, s midőn sorshúzás, ujonczállitás, vagy ellenőrzési szemle czéljából utaznak. Mindazoknak, akik az 1890. I. t.-cz., 99. §-ának 5., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 15. és 20. pontja alapján, a fentebbiek szerint vámmentesek, valamint a fennebb 1—3 pont alatt felsorolt vámmenteseknek, amennyiben ezen minőségük felismerhető nem volna, megfelelő iga,- -----1 1- . M 1.. * . __ ZO l V cUjy liy Ul r\ou L/ri uívJiv. "* Kelt Szatmár vármegye közig, bizottságának Nagy- Károlyban, 1898. évi deczember hó 9-én tartott üléséből. Gróf Hugonnai Béla, főispán, mint elnök. 35735—1898. szám. Benkő Sándor, kölesei lakos kárára, f. évi novemoer hó 14-én 2 drb jegynélküli, fehér szőrű, 8 hónapos sertése elbitangolt, s azóta meg nem került. Nagy-Károly, 1898. deczember 7-én. 33997—1898. szám. Veinberger Etelka, istvándii lakos, szatmárvármegyei 040562. szám alatti járlatát, mely egy 9 éves, pej, kancza lóról volt kiállítva, f. évi május 3-án elvesztette. Nagy-Károly, 1898. november 22-én. Körözvény. Ninács Mihály, sárközi lakos, Sárköz község bírája által részére egy 7 éves, pej, heréit lóra 1541 — 1898. községi szám alatt, a 113,787. törvény- hatósági számmal elllátott, járlat-ürlapon kiállított marhalevelét elvesztette. Nagy-Károly, 1898. deczember hó 17. 36103—1898. szám. Hadházi István, SzatmárZsadány községben lakó kubikos, egy 162. községi, 124534. törvényhatósági számmal ellátott, s egy 7 éves, csillagos homloku pej kancza lóra kiállított marha-jár- latot elvesztvén, ezen marha-járlatot ezennel semmisnek nyilvánítom. Nagy-Károly, 1898. deczember 10-én. llosvay Aladár, várm. főjegyző. Előfizetési felhívás a „SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY“ XXV-ik évfolyamára. Lapunk az uj év kezdetével XXV-ik évfolyamába lépett. Egy negyed százada szolgálja a vármegj^ét, a közönséget. Már pedig egy negyed század tisztességes kornak mondható a hírlapok életében, főleg ha vidéki orgánumról van szó. Mert ha visszatekintünk lapunk 25 éves pályafutására, azt tapasztaljuk, hogy ez idő alatt a hírlapirodalom óriási fellendülést nyert, főleg a napi sajtó absorbeált minden erőt és érdeklődést, úgy hogy csak olyan, politikával nem foglalkozó vidéki lap állhatott fenn ennyi ideig, a melynek létjogosultsága volt, a mely bizonyos társadalmi és zsurnalisztikái hivatással bírt. E nélkül, a napi verseny fokozódó hevében, az igények emelkedése mellett, rég letűnj volna a sajtó termékek sorozatából. Azért joggal azt hisszük, hogy a „Szat- mármegyei Közlöny“ negyed százados fenállá- sát annak köszönheti, hogy feladatát helyesen felismerve, azt mindig híven igyekezett betölteni. Pedig kettős feladata is volt. Igyekezett egyrészről figyelemmel kisérni a város érdekeit, hü krónikása lenni a város és vidék eseményeinek, mindenkor tisztességes laphoz illően, nem keresve a mulékony becsű szenzácziót, a feltűnési vágyat. E mellett szép- irodalmi részét is bizonyos irodalmi színvonalon törekedett fenntartani. —Ez volt társadalmi feladata. Másrészről mint a vármegye hivatalos lapja a hivatalos részen kívül e negyed század alatt, nem hivatalos részében tárgyilagosan, pártczé- lokat nem szolgálva adta elő a zöld asztal eseményeit, úgy hogy vármegyei közéletünk történetére nézve valóságos kutforrás gyanánt fog szolgálni az utódoknak, a kik e nélkül hiába fordulnának *csak a száraz eredm ényeket Összegező közgyűlési jegyzőkönyvekhez. Ez volt alap hivatása, mint a vármegye orgánumáé. Midőn tehát köszönetét mondunk a jubiláns év beálltával Szatmár vármegye, Nagy- Károly város és vidéke közönségének a lefolyt 25 év alatt tapasztalt támogatásért, bizalommal ujitjuk meg előfizetésünket a 25-ik évfolyamra. A múltban be vált programmunkhoz hívek leszünk a jövő évben is, vagyis mindig szem- előtt fogjuk tartani azon distingvált helyzetet, a melyben van lapunk Nagy-Károly városával, mint a vármegye székhelyével és a vámegyé- vel szemben, mint ennek hivatalos lapja, a mely helyzet még nem hivatalos részére is a íélhivatalos jelleg bélyegét üti rá s igy kötelességévé teszi: a szigorú tárgyilagosságot és pártatlanságot minden irányban. Mert mint az összesség lapja nem csatlakozhatott a mulékony életű törekvésekhez és mozgalmakhoz, a napi politika felszínre került irányzataihoz s igy történhetett meg aztán az, hogy a lap ekszponált helyzetében is túl élni volt képes a legkritikusabb eseményeket is, megmaradhatott a vármegye lapjának. E programm mellett kitartottunk a múltban s ezen következetességnek köszönhette a „Szatmármegyei Közlöny“ 25 éves fenállását. E megnyugtató tudatban érte meg lapunk jubileumi évfordulóját. Nagy-Károly, 1898. decz. 17. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A „Szatmármegyei Közlöny“ előfizetési ára : Egy évre .............................4 frt. Fé lévre..............................2 frt. Negyedévre..........................I frt. Községek- és iskoláknak egész évre 2 frt 50 kr. n j » &wm> . ■ ■ it .■ 1» y Szatmarmeővei Kozlonf
