Szatmármegyei Hírmondó, 1917 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1917-01-14 / 2. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 2-ik szára. ellátásra van reá szorulva a város közönsége. A kereskedelem ma olyan elégtelennek és olyan lelketlennek bizonyul, hogy reá bizva az ellátás feladatát, egész biztosan éhenhalás lenne belőle. Föltétlenül szükséges, hogy mellette a hatóság nemcsak támogatóképen, hanem elsőrendű cselekvő tényezőként szerepeljen. A társadalom okos és igazán emberséges életrendje mutatkozik épen a mai rendkívüli időben, mikor a nehéz viszonyok a legreálisabb és a legcélszerűbb beosztásra kényszerítik a társadalmat. Ez pedig abban nyilvánul, hogy a kereslet és kínálat eloszlását, kiegyenlítődését nem szabad a véletlenszerű szabad kereskedelemre hagyni, amely önző alapon fogja fel szerepét, hanem szociális érzékkel, hatósági utón kell elosztani az emberek között azt, ami van és ami nincs. Ami nincs, abban kötelességünk egyformán nélkülözni és ami van, abból jogunk van egyformán részesedni. Korai burgonya termesztés a szőlőkben. A burgonya a mostani időkben a búza után az első és legfontosabb táplálékunk. Ahol burgonya van, ott szükség nincs. Nem csoda tehát, ha manapság mindenkinek egyik főtörekvése, hogy magát és családját burgonyával ellássa. A korai burgonya pedig annyiban is fontos, mert akkortájban, amikorra az előállítható, a régi készletek már nagyon fogytán vannak és igy kétszeresen is kívánatos, hogy a korai burgonyából minél több álljon rendelkezésünkre. E lapban a korai burgonya termesztése már kimerítően volt ismertetve, amiért én nem annyira magáról a termesztésről kívánok írni, mint inkább a sok helyen és kivált a déli *) Az Orsz. Magy. Kert, Egy. hivatalos közlönyéből vesszük át e cikket amit városunkban, hol sok a szőlősgazda nagyon is megszívlelhetnének. (Szerk.) asszonnyal, mert csak a megbékélt remélhet irgalmat . . . Lásd én magam is megbékültem már . . . ! Kiengesztelt bennünket a közös szenvedés . . . megpuhitotta, egymásba forrasztotta sziveinket a halálfélelem s az egyirányú, fájó hazavágyás . . . Békülj meg fiacskám, bocsáss meg szivedből . . .!“ — igy irta az ura, az ő haragos ura . . . aki még az elválásnál is azt mondta : — „Meg ne halljam, hogy kibékülsz vele . . .!“ — Felkereste tehát betegágyán is az asz- szonyt, de az durván, szívtelenül verte el magától. — „Nincs szükségem betegápolóra“ — szólt hozzá gőgösen — „Megvoltunk mi eddig is egymásnélkül s megleszek én ezután is maga nélkül — Szédülten támolygott ki Petőkné a szobából s nem tudom miért nem : ezért e, vagy másért ... ki sem mozdult többet a házból. Egyszer aztán mégis csak kijött. Szelíd arcán szomorúság borongott s jóságos, kék szemeiben meleg könny csillogott . . . Egyenesen Kárásznéhoz tartott. — „Már megint . . . ?“ — villant fel Kár4szné sötét szemében a kérdés, de az egyszer még sem szólott semmit. Várta a fejleményeket. vidékeinken látható hiányos szőlőterületeinknek a burgonyával való jobb kihasználásáról. Az ilyen hézagos szőlő már nem hoz elegendő jövedelmet; ámde okos köztes kihasználással ezt a jövedelmet igen igen jelentékenyen fokozhatjuk. Evégből ajánlom, hogy mihelyt tavasszal a szőlőt kitakartuk és az ültetés ideje elérkezett, rakjuk be a bakhátakat előre kicsirázott burgonyával. Sőt a mai viszonyok között nemcsak a hézagos szőlőkben ajánlom ezt, hanem valamennyi olyan szőlőben, melyben a tövek egy méter sor és tőtávolságra állanak egymástól. Biztosíthatok róla bárkit, hogy a felhozható hátrányok mellett jóval több előny kínálkozik ezen eljárás folytán és ami a legfőbb: tetemesen több lesz a jövedelem. a nyereség. A köztes ültetés ugyan a szőlőben a szabad mozgást akadályozni fogja, de csak az első permetezésnél és az első kötözésnél: már a későbbi munkák idejére kikerül a burgonya a földből (junius második felében) és ezentúl nem fogja akadályozni a további munkákat. Azért pedig, hogy az első munkáknál kissé útban volt és vigyázatra kötelezett: a zsebünkbe befolyt szép jövedelemmel bőven kárpótólt. Felvettem önként azt a kérdést, nem hátrányos-e a burgonya az által, hogy a szőlőtövek elől táplálékot von el. Számítással felelek. A szőlőbe felényi burgonyát rakunk el, mint szabadföldbe; tehát 5 q-t egy holdra. Ennek az ára 20 K-jával IGO K. Ebből közepes terméssel a hozam 30 q lesz; ennek az ára, — mert korai, tehát 30 K-jával, — 900 K. Ezen bevétellel szemben számítom azt, hogy a máskülönben négyévenként trágyázott szőlőt most kétévenként fogjuk trágyázni, azért, hogy ha a burgonya a trágyának a felét igénybe is veszi, a szőlőnek a rendes táplálék szintén megmaradjon. 40 kocsi trágya 6 K-jával 240 K, egy évre esik ebből fele: 120 K; egyéb munkálatok 30 K, vagyis a 1G0 K áru vetőgumóval együtt a 900 K bevétellel szembe áll 250 K költség, tehát a tiszta haszon 650 K lesz a burgonya után egy holdról. Ez pedig arra az esetre kétszeresen is fontos, ha a szőlő elfagyna, a jég elverné, vagy más okból is a szőlőtermés meghiúsulna, mert a burgonya jövedelme révén az adó, a munkáltatás, sőt még a szőlőbe fektetett tőkének kamata is megtérül. Ezért ajánlom én a burgonya ültetést a szőlőbe. Szücsy János. SZÍNHÁZ. A szezon utolsó hetéről számolunk be e számban. Három hónapi referálás után valami bucsu-félét kellene mondanunk e helyen a színész és közönség nevében. De hogyan? Sem a közönség felfogását, sem a társulat érzelmeit nem ismerjük oly mértékben, hogy abból a bucsuzás tónusát megállapiihassuk. Általában annyit mondhatunk, hogy a közönség részéről bizonyosan a fájdalmasan elválás azoktól, akiket törekvő játékukért és megnyerő modorukért megkedvelt. Azt hisszük, az ilyenek maguk is nehezen vesznek búcsút attól a közönségtől, mely őket szeretete minden jelével el halmozta. Viszont vannak a társulatban olyanok, akiknek sikerült a nézőtérből akkora területet meghódítani, mint másoknak. Kellemetlen emlékeket azonban ők sem vihetnek magukkal, I mert a nagykárolyi színházi közönség mindenkor gyöngéd és figyelmes volt minden szinész- sze! szemben. Szombaton és vasárnap A kis alamuszi című operett vonzott mindkét estén zsúfolt házai. Az előadás kiérdemelte a rendkívüli érdeklődést. Óriási sikere volt a darabban Jávor Antalnak. Tom szerepét oly kiválóan játszotta meg, hogy ilyen alakítást tőle sem sokat láttunk a szezon alatt. A lehetetlenül félszeg, gyámoltalan Tömőt pazar humorral alakította. Bőven kijutott a sikerből Thurzó Margitnak is, ki szintén igen kedves szerepére Italált a vicomtéban. N. Szelényi Ilonka a kacér i farmernél pajzán kedvvel, sikkesen játszotta. — „Levelet kaptam az uramtól . . .“ — kezdte remegő hangon Petőkné. — „Miközöm van hozzá . . .! ?“ — vágott szavába Kárászné s már ajkán lebegett az újabb megszégyenítés, a kiutasítás hangja . . . — Csak annyi — „folytatta szelíden Petőkné, hogy irta az uram, a Pali, hogy a férje ura . . .“ — itt elcsuklott a hangja s kicsordult a könnye a szeméből . . . Kárászné rosszat sejtett. Kiragadta a levelet Petőkné kezéből s pirosra gyűlt arccal, lázas sietséggel futotta végig a kuszáit sorokat . . . — „Meghalt . . .!“ — sikoltotta s ájul- tan vágódott végig a szoba padlóján. Petőkné segítségért kiáltott. Mindjárt jött is a szemköztről Cseri Andrásné asszonyom s ketten ágyba fektették az elalélt asszonyt. Hidegvizes ruhát rakott aztán Petőkné az asszony fejére, mellére s szerető részvéttel, meleg gyöngédséggel próbálgatta életre téríteni. — Cseriné meg csak hajtogatta egyre. — „Megmondtam no: van Isten az égben . . .“ s azzal eldöcögött szét vinni az újabb szomorú hirt. Petőkné meg csak élesztgette az ájultat . . . Lassan ment a dolog, de végre is sikerült, Kárászné felnyitotta nagy fekete szemét s ime abból már többé nem a dac és gőgösség lángja, hanem a lesújtott élet megtört fénye kandikált ki. • Sokáig feküdt a megtört asszony. Lelkimegrázkódtatása súlyosan kihatott testére is. Ezalatt Petőkné ápolta. Főzött a siró gyermekeknek, mosott reájuk. Tisztán tat^otta, nehogy azt mondják majd: Látszik, hogy beteg az anyjuk. S a beteg no nem utasította már el. Megbüvölte őt az asszony angyali jósága, áldozatos szeretete. Eleinte még csak dúlt benne a régi ellenszenv, de lassankint elcsitult ez is . . . elsimultak lelkén a gyűlöletnek vad hullámai. S amikor már annyira magához tért, hogy Petőkné karján kimehetett a zöldes udvarra, ahol már a meleg tavaszi nap kacagott a szemébe, hálásan rebegte. — „Maga egy angyal . . . Bocsásson meg a múltért és szeressen a jövőben is . . . nagyon . . . Szükségem van rá ...! — Petőknének az arcán kimondhatatlan boldogság ömlött el. Szelíd szeme imádattal kapcsolódott a kékelő égbe s diadalmas örömmel suttogta: — „Hála neked, Isten! Feloldódott a szív jege. Megbékített a közös szenvedés — !“ S úgy elsírt a két asszony békés fájdalmában . . .!
