Szatmármegyei Hírmondó, 1917 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1917-02-11 / 6. szám
Nagykároly 1917. február 11. Vasárnap. VII. évfolyam. — 6. szám. A VARMEGYE“ Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZÖEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős SS* szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-ÜTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesiiiet főjegyzője. Munkatársak BODOKY ISTVÁN. KjO. IORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapó kbányai jzö, e. jző. Előfizetési árak: Egész évre — — — Félévre — — — — Nvilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes -szám 20 fillér. 1 lesz a központi szeszfőzde felállításának kérelmezésével. Erre a kérdésre várunk most cselekedetekkel adod feleletet. Lapunk legutóbbi számában feltártuk az előttünk álló helyzetet, hogy mielőtt még nem késő, változtassa meg városunk képviselőtestülete elhatározását és a kínálkozó alkalmai megragadva, könnyítsen valamit a pótadóval agyon nyomort polgárság helyzetén. Állásfoglalásunkat támogatta a Nagykároly és Vidéke újság is. Hisszük, hogy olvasóink között sem a! adt senki, aki nem osztozott volna felfogásunkban, és nem helyeselné okfejtéseinket. Mindamellett nem akadt senki, sem hivatalból arra illetékes, sem jóakaratu kezdeményező, aki a legutóbbi képviselőtestületi gyűlésen szót emelt volna, hogy a mostohán elkezelt szeszfőzde ügyét újból a kép- vfse u\éviméi elé vigyeá 'Ettől reméltük volna, hogy a felületesen ismertetett kérdés behatóbb megbeszélés aiá kerülvén, megértőbb, méltóbb elbánásban fog részesülni. Olyan ügyről van szó, ahol az elhamarkodott határozatot többé nem lehet jóvá tenni. És gondoljuk meg, hogy nemcsak jelenlegi állapotainkat, hanem a jövőt is kell ekintenünk. Bizonyos, hogy momentán nagy feladat volna a városnak tőkét szereznie -a gyár alapításához, mindamellett a föld alól is elő kell teremtenie a szükséges pénzt, hogy ezt a nagyjövedeimü intézményt biztosítsa polgárainak. Néznünk kell a fejlődésre is, mely minden terén a gazdasági életnek jogosan várható. Ha a vuvk gyümölcstermelő jellege ma nem is állapítható meg, ki mondhatja, hogy ez az irány jövőre is jellemezni fogja a vi ék gazdálkodását.. Tudott dolog, hogy talajunk és éghajlati viszonyaink a almaféle gyümölcsöknek nem kedveznek, de annál jobban megfelelnek a xsonthéju gyümölcsök (szilva, cseresznye, barack) igényeinek, amelyek pedig a szeszfőzés -legfőbb és legértékesebb anyagait adják. Hogy ezek termesztése cTilendüljön, arra is épen az adna impui, st, ha volna itt tríynri ipari rá n a 'fab,' - a i i fe ry i k 'meii/Tveuu értékesítésüket lehetővé tenné. De hogy lesz ilyen vállalat, afelől teljesen nyugodtak vagyunk. Hiszen már alakulóban is van. Bennünket épen az aggaszt, hogy a város vezetősége kiengedi a városi kezelésből ezt a jövedelmező vállalatot. Bizonyára kényszerítő körülmények miatt. Értve alatta főképen azt, hogy nincsen meg a szükséges tőkéje s annak előteremtésére nem mer vállalkozni. Mert ha merne nem döntött volna olyan értelemben, hogy nem kérelmezi a szeszfőző engedélyezését. A jelen nehéz viszonyai miatt nem szabad egy városnak úgy határoznia, mint egy elkedvetlenedett valakinek. Ha most nehéz feladat is a pénz élőkéiitése, meg kell kiséríeii, mert a jövőről van szó. Ha most eiszaiaszíjuk az alapítást, az elvesztett jogot többé vissza nem szerezhetjük. Tudjuk, hogy sok nehézséggel jár a kölcsön megszerzése, de nem kivihetetlen. Csak azon, hogy az utánjárás kellemetlen és fárasztó, nem szabad elmúlnia ennek a kérdésnek. Lelkesítse az intéző köröket annak a gondolata, hogy a város fejlődésének egyik lendítő kerekét indítják meg e vállalkozással. Képviselőtestületi közgyűlés. A városi képviselőtestület vasárnap d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tartott közepes érdeklődés mellett. De breeze ni [István, kir. tanácsos, polgár- mester üdvözli a megjelenteket és napirend Emlékeim. Mióta elmentem beteg vagyok! Mióta nem látom . . . nem kacagok! Fájó lelkem bojong mint az árnyék, Oh .. . ha tudnék, újra vissza szállnék. A vágyaknak szárnyaira ülnék, Gyorsan mint a madár, elrepülnék. Megkeresném ami most már álom . . . Az ittmaradt, elmnlt boldogságom. Jávor Antal. Bodnár Gáspár „Békében és háborúban“ c. füzetének ismertetése. Irta: Léber János. Nem akarunk hízelegni. Még csak nem is tömjéneziink. Csak az igazságot szögezzük le. Sokan ismerik, de kevesen ismerik — el. Bodnár Gáspárról, a „Szatmári Hírlap“ volt szerkesztőjéről emlékezünk. Nem véletlenül, nem is ötletszerűen, hanem azon alkalomból kifolyólag, hogy egy újabb füzettel"gyarapította a szépirodalmi müvek számát. A „Családi könyvtár“ legújabb sorozatának első száma az övé. Teli szépséggel, bájjal, az őszbe hajlott élet csendes mosolyával. A „Családi könyvtár“ egészen uj eredetű. Most husvétkor jelent meg csak az első öt szám, de a kedves kiállítású, olcsó, zöld fedelű kis fiizetkék annyi szépséget, irodalmi értéket tartalmaznak, hogy egy csapásra meghódították a tiszta tartalomra vágyó olvasó közönséget Egy Harsányi, Sik Sándor, Erdős Renée, Domonkos és sok . . . sok elsőrangú iró ragyogtatja benne Istentől nyert tehetségét s ha más nem is, már ezek a nevek eléggé garantálnak a vállalat életrevalóságéról s az egyes füzeteknek tartalmi kiválóságáról. Ezeknek a sorába lépett be Bodnár Gáspár. Beillik a gárdába. Hajlott kora, télfelé kacsintgatása talán külsőleg kiválik, dióharmo- I niáí a fiatalkorú ,nyárelejét járó társaktól, de a lelke, örökké mosolygós tavaszi lelke egy az övékkel. O is tud még mosolyogni, mosolyog- tatni, lángot festeni és tüzet gyújtani, érezni és érzést fakasztani. Mert az iró, a vérbeli iró lelke változatlan ifjúsággal él az időtől megrokkant testben is. És ilyen a Bodnár Gáspár lelke Meggyőző példa rá ez a legújabb füzet. „Békében és háborúban“ — írja címül az iró. Méltán." Felfedi előttünk a múlt békéjének melegét, édességét, gondos gondtalanságát. Belátunk a háborútól fel nem kavart, legfeljebb a „kis“ szenvedélyektől hullámzó emberi lélekbe s itt annyi gyöngyöt, drágaságot találunk! Ritkaság a mai világban olyan irodalmi munka, amelyikbe bele nem dörögne a háború vihara. Nem is célja talán az írónak háborús korfestés, harctéri szenvedély, de önkéntelenül is beviszi müvébe, beleönti fakó betűibe a háború sötét komor, hangulatát. Kiérzik ez a sorokból, a betűk láthatatlan leikéből Kihalljuk a szavak toliban maradt hangtalan csengéséből. Épen azért jólesik, ha olyat olvashatunk, ahol még a vérzivatar árnya sem kisért. _ És ilyen a füzet első része. Van komorság ebben is, van benne sötét szin, de ez nem ijjesztő puskaporfiist, nem vörös vérszin. Ez a köznapi életnek, a békés idők rossz embereinek feketesége. Hogy azután belekóstoljunk a háborúba is, ad ilyeneket is az iró. De itt se’ retlegtető s vérfagyasztóan háborút festő! lit is itthon marad s a szeretetnek melegágyából veszi tárgyát. Inkább enyhít, vigasztal, csendesít s az áldozatos lelkek angyali szeretetéből önt olajat a sajgó lelkekre. (Krisztus leányainak türelme.) Ennyit általánosságban. Anti a részleteket illeti, arról keveset szólunk. Idézhetjük Harsányi Lajosnak a kritikáját: „A veterán iró minden dolgozatán a népköltészet bája lebeg.“ Tehetsége, képzelő ereje, minden munkájában friss, eleven, üde, sokoldalú; nyelvezetén ott fénylik a zamatos, erős népiesség zománca. „A karácsonyfa magva“, „Édesanyám szenteítje“, „A szombat“, mindmegannyi gyönyörű élet-darabok, melyekben a hitetlen szellem küzd a vallásosan szép keresztény élettel." Az ütközés azonban nincs bántóan kiélezve. Erősen koccan ugyan, de remény nyillik a kibékülésre, a hitetlenség térdretörésére. Egyikben a hitetlen bankár szenved vereséget, aki butaságnak bélyegzi a karácsonyfa kedvességét; de amig ő erről filozofál, gyermekei odaszöknek a szomszédék szegényes karácsonyfájához s örvendeznek a „Jézuska jöveteién“. A másikban egy üresfejü „miniszter- jelölt“-et szégyenit meg hitével egy katonatiszt,
