Szatmármegyei Hírmondó, 1917 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1917-01-07 / 1. szám

Nagykároly 1917. január 7. Vasfett sáp. VII. évfolyam. — 1. szám. „A VARMEGYE“ Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE jEGYZÖEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős S* szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. •©■ Kiadtóivatal: NAGYKÁROLY, SZECSENY1-ÜTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) FeleKS szerkesztő; NAGY ISTVÁN, aszstmarvArmeiiyei jegyzüogyesüiet főjegyzője. M»iskatársak; BQDOKV ISTVÁN, KOfOHÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikhányaa jző, e. jzö. Előfizetési árak: Egész évre — — — Félévre — — — — Nvilttér sora 40 fillér. — — — S korona. — — — 4 korona. Eaves szám 20 fillér. is aj refeflrálás serényen! folyik. Eredményeit még nem tudjuk, de kíváncsian várjuk, hogy a vármegyére rótt kontingens adagok ieszál liíásával is elérhető lesz-e? .Reméljük a legjobbat akkor, ha az alispán erélyes keze által mozgatott akciót kisérjük fi­gyelemmel s gondolkodóba esünk akkor, ha azokat a készleteket idézzük fel em­lékezetünkbe, .amiket leleplezésükig a csempészók elvontak tőlünk — aratás óta. A készletei; felkutatása ^erélyes, ez igyis van rendjén. Akiknek titkolni valója nincs, azt .'semmiféle szigor nem hozza zavarba; a nemzetenek nieglppésára spe­kulálóval szemben pedig aaemcsak a szigor, de a korbács is jogosult. A városi közönség—moncfják—intelligenciáját te­kintve is bizonyos kíméletet igényel. Ez csak anyiban alkalmazandó, atrenyiben .az intelligencia jéÉiszemüségg®! is pá­rosul. A készletek éld Ligására a városi elemben éppen ttgysiegvan a hajlandóság, mint a termelőben. Ez utóbbi .ugyanis csak a jobb árra spekulál, a-Város kö­zönségének nagy részét pedig a kishitűség szállja meg arra a gondolatra, hogy drágán szerzett készletét maga fefcje föl. Ebben a nélkülözéstől való indokolatlan félelem mellett közrejátszik még az ő átvitt bizalmatlansága, hog y becsületes bevallása mögött is nem sejt -e az*.d'járó áközeg rafinériát.? iÉs mőst ezek .és ilyen jr.ézevik összeötvözhetnek s néha olva?i-j ibáztaríisok kárára is, amelyekben az ] c-ljárás túlhajtott szigorát semmi sem ; indokolja. Szerelnénk szót ernekti a ha- dicsaládok s a hivatalnoki osztály érde- ; kében. Az előbbiek kenyérkeresője távol, ■az otthon maradt .asszony a rászakadt í) gondol: terhe alatt megöriött idegekkel türelmetlenkedik, vitatkozik, talán zs őrtől X. ■ . ..Értsük ezt meg ! £s éitsv: !; meg a hivatalnoki karnak bizonyára fcecsü letess rszáridéítu bevalli-isát is. fez az «osztály az, Lamely ebben a :.háborúban legtöbbet [•veszteit s nem volt módjában tern ény- |’készleí£inek hi árnyait más ékeim leikkel ópótolni úgy, amint azt a boldog víá j:ßok irányban tekeri! ma is. I I szaktudást kívánna, a közgyűlés a városi keze­lést nem ajánlja s nem is fogadja el, annál is inkább, mert a Központi Bank és az Önse- j gélyző Népbank ilyen gyár létesítésére az engedélyt már megkérte. A polgármester ezulán a jegyzőkönyv hitelesítésére Brichta Miksa, Görög József, dr. [Melinda László, Rosenberg Bertalan és Stroh- ' májer Ferenc képviselőtestületi tagokat felkér­vén, a gyűlést bezárta. Br. 2 Ipari cikkek árszabályozása. Városunk .képviselőtestülete decenti er Í3S- án cendkivüH .közgyűlési gyenge ér­deklődés mellett. Debreczeni itetvAn, kir. tanácsos., potgár- aiestei' üdvözli a sHiegjeíent tagokat s a gyűlést megnyitja. A gytüléscek egy tárgya volt : a központi szeszfőzdének felállítása. A közgyűlés qg& :lmtározott, lhxagy 'központi szeszfőzdét nem állit fel. itigyanis városunk határában szilva egyáüalában nem terem, a bortermés is nagyon csekély, úgyhogy a megfelelő, szükséges nyers- terményünk nincs; a szeszfőzde pedig nagy befektetést .ijgényeíae >s «unnak vezetése széles Az ipari érdekeltség nem fogadta valami ! nagy lelkesedéssel az Országos Magyar Gaz­dasági Egyesületnek azt az akcióját, mely az j ipari cikkek árszabályozását kivárija. Sok min- j denféle érvet hoznak ellene. Mindenekelőtt azt ! mondják, hogy Omge ezzel az akcióval csak a I Gyáriparosok Szövetségének ama másik akció- I ját akarja ellensúlyozni, amely az élelmicikkek rekvirálása és árszabályozása terén erélyesebb rendszabályokat követel. Továbbá elismerik ugyan, hogy az iparicikkek folytonos és meg nem okolható drágulása ellen is tenni kell valamit. De szerintük a cikkek sokfélesége és minőségbeli különbségei következtében az egységes árszabályozás és nevezetesen a határ­árak megáilapitása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ennek az ellentétnek a mezőgazdasági és ápari szakképviseletek között igen egyszerű a magyarázata. Mindkét érdekeltség a maga ér­dekeit védi és a maga érdekében igyekszik a Viszontlátás. Irta: Léber János. Alkonyat borult a tájra . . . Haza jöttem valahára Hü öledbe édes anyám Hosszú véres harcok után. Hej, pedig de messzejártam! . . . Hol viharos, vad-világ van, Hol a rózsa nem virágzik, Hol a madár-dal sem hallszik . . Leveled oly busán vártam . . .! — Hozzád mindig visszavágytam Földrengető ágyu-zaj közt Lelkem titkon hazaszökött. Láttalak a kertek alján . . . Könnyes szemmel, édesanyám — Vágyva-vártál katonádra . . . S im’ itt vagyok valahára. — Irta: Léber János. Még a falat kenyér sem esett volna jól Petők Pál uramnak, ha előtte meg nem szidta volna Kárász Péter szomszédot. Hiába no, régi tánc é’ már. JMég csak -nem is az apáik zör- dültök .össze először, fearusn régen . . . nagyon régen . . . talán még a Lurac-világ idejében született meg a civódás. .Mert hogy világosan szóljak, hőbbek közt a „fránya“ politikában is ellenkezett a Icát atyafi. Hogyha Petők ruungóra szavazott, Kárász uram egész bizonyosan a „függetlenségieknél“ itta Le miagát ... — De szó, ami szó: jó hazafiak voltak különben és mégsem tudtak megférni egymástól. Folytono- j san piszkálgatták, boszantgatták egymást, ami­ben még a -szeszélyes sors is kezeikre játszott, levének őkelraék tőszómszédok. / Ha a Kárász kakasa valahogyan átkerült a Petők udvarára, holt bizonyos, hogy félláb­bal ment vissza. Amit aztán Kárász szomszéd úgy boszult meg, hogy a Petők kedvencének — a Bodri kutyának — oldalát simogatta úgy meg egy léccel, hogy a szegény állat tört bor­dákkal bukott át a mesgyétjelző kerítésen. Egyszer csak azonban megszűnt a csete­paté. Nem hallatszott ki az utcára a haragos atyafiak mérges dörmögése. Békén repülhetett át a .hegyes kakas, egyik udvarról, a másikra s nein kelleft. attól, félnie, -hogy-ott hagyja a foga fehérjét — azaz a fél lábát, akartam mondani. Volt pedig oka ennek a nagy vál­tozásnak az a még nagyobb változás amelyet a ,-háború hozott magával. Elnémultak hang­talanul a kis emberek civódásai, amikor a nemzetek, népek haragjának vihara tört ki. Petők és Kárász szomszédot egyszerre hívták be katonának, lévén a koruk 42-ön alul. S mintha a kaján sors kedvét lelné abban, hogy badarnál badarabbb helyzetet teremtsen: egy ezredbe, egy századba került a két hara­gos szomszéd. Elmentek nehéz lélekkel, könnyező sze­mekkel váltak meg az asszonyaiktól, akik bucsuzásra feljöttek a városba. — „Csak aztán ügyelj mindenre!“ — végezte szavait Petők Pál uram — tartsd rendbe a házat s ne engedd, hogy annak a . . . „Uram bocsá . . .“ ! ütött a szájára. Talán meg kén engedni egymásnak, hiszen azt sem tudjuk, megélünk-e jövő ilyenkorra . I . Pillanatig tartott csak az ellágyulás. A másik- perében már megint a dacos Petők volt őkelme s odamondta az’asszonynak. — „Ügyelj! nehogy a szomszédunk jó­szága emészen fel mindent! Hiszen tudod, hogy; mindig,abba spekulál . . 4? Még jobban felforrt benne- a méreg, ami­kor az udvar másik végén Kárászékat látta fontos beszélgetésbe ipélyedve.

Next

/
Thumbnails
Contents