Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-16 / 3. szám

SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ.-3ik szám.

2-ik oldal

amint a dogma, még magyarázható sem volna

Ekkor, ily esetekben értelme volna a közjegyzői okmány kényszernek.

De ki hiszi azt Magyarországon, hogy a fél, ha perelni akar, nehezebben szánja el magát a perelésre akkor, ha az ő magán okiratát a kir. közjegyző készítette, vagy hitelesítette és nem a községi jegyző?

Azt pedig komoly igazsággal senki sem állíthatja, hogy a Nagybányán lakó kir. közjegyző jobban ösmerhesse Kap- nikbánya nagyközség térképét, birtok- viszonyait és jogkereső népem ügyesbajos dolgait, mint én, aki közöltük élek, ügyeikkel, haja kkal foglalkozom és minden titkukat tudom.

Megtámadható tehát perrel az a magánokirat, akár a kir. közjegyző állította azt ki, akár a községi jegyző, bizonyítani is lehet annak a magánokiratnak a valódiságát, a tartalmát pró és kontra, — szabadon; és az igazság serpenyőjében sohasem volt és nem is lesz nagyobb súlya a kir. közjegyző készítette magánokiratnak a községi jegyző állal készítettnél.

Hiszen a 316. §. még a közokirattal szemben is megengedi az ellenbizonyítást, a 318. §. pedig szabad bírói mérlegelés tárgyává teszi az összes magánokiratok valódiságát is, bárki is állította azt ki.

Nincs tehát jogelőnye, nagyobb jog- biztositéka a kir. közjegyző által készített vagy hitelesített magánokiratnak a községi jegyzők által készúeít magánokiratok felet.

Épen csak annyi a külömbség, hogy az előbbi, mig annak valódisága kétségbe vonva nincs „teljes bizonyítékul“ szolgál, de mihelyt perre kerül a dolog, vitatható, bizonyítható, ellenbizonyiíható az is.

A perre való juthatás esélye sem kizárva, de még csökkentve nincs.

Nincs semmi értelme annak, hogy az uj perrendtartás 317. §-ából messze menő köveíkeztetést vonjon le a kir. közjegyzői kar az általuk készítendő magánokiratok nagyobb jogbiztonsága javára.

Marad minden úgy, amint eddig volt. A községi jegyző volt és ő is marad népének első és legközvetlenebb jogi tanácsadója azzal a nemes szerénységgel, de hivatotíságga! is, amellyel a községi jegyzői kart a századokon való kapcsolat, hagyomány és népének bizalma és ragaszkodása valóban szellemi vezetőjévé tette.

Mi községi jegyzők, legfeljebb több jogvédelemmel hivatkozhatunk az uj per- rendtartásra, amelynek törvénybe iktatása előtt pedig az ügyvédi és kir. közjegyzői testületek egész hadjáratot indítottak az ügyvédi, illetve közjegyzői okmány kényszer érdekében, de amiből, hála a törvényhozók bölcsességének — semmi sem lett.

Nem a községi jegyzői karnak áll érdekében a régi joggyakorlat törvénye- sitése, hanem a falusi népnek az előnye, hogy magánjogi kérdéseiben olcsóbban és közvetlenül ott helyben és bármikor veheti igénybe az ő jegyzőjének a közreműködését.

És ne feledjünk el egyet. A községi jegyző teljes erkölcsi, anyagi és fegyelmi felelőséggel tartozik megbízója szamára az általa készített magánokiratok pontosságáért; és nekünk szegény és szerény községi jegyzőknek nincs a váltunkon az a „palást“, amelybe oly jó betakarózni, amikor a szél fuj.

A mi fegyelmi törvényünk még a régi rendi világ őskori maradványa, a fellebbviteli fórumokon a szóbeliség teljes kizárásával. Ily fegyelmi törvények uralma alatt nincs kedve egy községi jegyzőnek sem, annak erejével ismeretségbe jönni.

Kérünk tehát mindenkit, még a községi jegyzői kar ellenségeit is, tegyenek íe már arról a teljesíthetetlen ábrándról, hogy valaha sikerülni fog tneg- f osztat ni a községi jegyzői kart a magánokiratok késziihetésétői.

Nem mi bánnánk meg azt, hanem a nép. A jogbiztonság pedig semmit sem nyerne vele.

A perrendtartás 317. és különösen 318. §-ának szerencsés fogalmazása a garancia a községi jegyzői karnak arra, hogy erkölcsi, anyagi és fegyelmi felelősségünk tudatában és hivatottságunk védelmében, bátran, készíthetünk Írni és olvasni nem tudó magánfelek részére is magánokiratot, anélkül, hogy ezért a községi jegyzői kart bárhonnan jogosan gáncs érhetné, avagy a vezetésünkre bízott népnek kárára lennénk.

Ez a tudat nyugtasson meg bennünket.

Kapnikbányán, 1915. decz. 15.

bicskei Komorócy Péter.

községi jegyző.

Uüáialány és a fuvardrágaság.

„A Vármegye“ ez. heti lapnak f. évi 1. számának a „Községek“ rovatában, egy véghatározat látott napvilágot, mely szerint Szenes vármegye törvényhatósági bizottsága az alispán előterjesztése folytán a k. jegyzők utiátalányá- nak 50 százalékkal való felemelését mondotta ki.

Kövessük mi is a jó példát!

Ez úttal kérem fel tehát vármegyei egyesületünk i. t. elnökségét arra, hogy hasonló | értelemben irna fel a vármegyei alispán úrhoz, I utiátalányunknak szintén 50 százalékali felemelése "iránt. Azt hiszem az egész vármegyei jegyzői kar óhajának adok kifejezést akkor, a midőn egyesületünk vezetőségét a további lépések sürgős megtételére kérem fel.

Az átalány felemelését a jelen háborús viszonyok teszik szükségessé, mivel az ntiáta- lányok egyes jegyzőségekben oly alacsony összegben vannak megállapítva, hogy azok béke időben sem voltak elegendők, — de mert a községek anyagi helyzete nem engedte annak felemelését, igy maradt a háborús időkre is, a mi pedig oly elenyészően csekély, hogy a felemelés a hatóságok előtt bővebb indokolásra sem szorul.

Az utiátalány felemelése megtörtént már az összes állami és a vármegyei tisztviselők nagy részénél, tehát a k. jegyzőknél való felemelés is méltányos, a mi azt hiszem meghallgatásra is fog találni.

A jelzett szaklap felhívta a községeket arra is, hogy a jegyzők részére 10 százalék drágasági pótlékot szavazzon meg mintegy kiegészítésül az állam által adományozott segélynek, mert csakis akkor lesz arányos, a hasonló rangn állami tisztviselők állami segélyéhez.

Ezen felhívás igazán hálás köszönetét vált ki a jegyzői karból. Sőt már több község sietett is jegyzőik megélhetését biztosítani e drágasági pótlékok megszavazása által;

Sajnos azonban, hogy lesznek községek, melyek e csekély összeget sem fogják tudni, ami azián még rosszabb, lesznek oly községek is. melyek azt nem fogják .akariji megszavazni.

Lesznek oly jegyzők is azonban, kik a kérelmet eiő sem terjesztik a kép visel iiestület- nek, Nem mintha talán a segélyre rá utalva nem volnának, hanem miután ismerik saját népük egyéni felfogását az ily kért segélyek tekintetében, nein akarják magukat magukat kitenni az esetleges arcpirulásoknak és szé :yen- kezéseknek.

Tehát ezzel sem érünk teljes célt, mert mig egyes jegyzők a körülményekhez képest jó dotátióba részesülnek, addig bizony so< Kar- tásnak meg kell elégednie azzal a sovány adománnyal. melyet részére az állam biztosit.

Vicsay Endre kedves kartársunknak a lehetetlen drágulással indokolt cikkét készséggel adjuk le, azon hozzáadással, hogy a fuvar átalánynak 50 százalékkal való feiemelé ét nem tarthatjuk kellő elintézésnek. Mindennek a példa a világító szövétneke. így például adjuk a körorvosok fuva", illetve lótartási átalányát, mely a boldog, olcsó világban is 600 koronában volt egyöntetűen megállapítva. így tehát az elnökség abban az irányban ad be kérvényt, hogy a törvényhatóság a jegyzők utiátalányát egyöntetűen 600 koronában állapítsa meg. Mert az orvos lova épen annyit eszik, mint a jegyzők s a jegyző ha pénzes fuvarral jár éppen annyit fizet, mit hasonló helyzetben a körorvos ; sőt többet, a jegyző több utat tesz. E mellett a drágasági százalék felvetés helyt álló.

Szatmárvármegye köz- igazgatási bizottsága

pénteken tartotta ez évben első rendes ülését Csaba Adorján főispán elnöklete slatt. A főispán a tagok üdvözlése után az ülést megnyitóiig, mire dr. Falussy Árpád a bizottsági tagok jókiyánalait tolmácsolva biztosította a főispánt arról, hogy a bizottság a rendkívüli célok elérésében támogatni fogja s vele együtt működik.

Az alispáni jelentés különösebb esem ínyről nem tesz jelentést.

Két interpelláció is hangzott el. Az egyik a virilis névjegyzék összeállítása, a másik a telefonhálózat felállítása tárgyában. Az alispán által adott válasz szerint a névjegyzék összeállítása körül a mulasztás egyes adóhivatalukat terheli, a telefonhálózat felállítása pedig a folyó évben az erdődi és avasujvórosi járások központjaival előreláthatólag meg fog történni.

Ezután a bizottság az egyes albizottságokat alakította meg, még pedig a fegyelmi választmányba : Kende Zsigmond, Falussy Árpád, Placliy Gyula és Kacsó Károly rendes tagoknak, Szuhányi Ferenc és Bodnár György póttagoknak megválasztanak. Az árvaügyi felebb- viteli küldöttségbe N. Szabó Antal, Tóth Mór és dr. Böszörményi Emil választattak meg, a főispán dr. Falussy Árpád és dr. Vetzák Ede bizottsági tagokat rendes és Jármy Andort póttagnak kinevezte. A többi albizottság tagjai változatlanul megmaradtak, Jékey Zsigmond helyett a börtönvizsgáló bizottságba Kende Zsigmond küldetett ki.

A vármegyei főorvos jelentése szerint az elmúlt hónapban különösebb figyelmet érdemlő esemény elő nem fordult. A gacsályi és erdő- szádai gyógyszertárak szintén zárva vannak, mivel tulajdonosuk hadba vonult. Az erdődi járásban és általában a vármegye területén nagy az orvoshiány, annyira, hogy egyes járások úgyszólván orvos nélkül állanak.

A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a batiz- vasvári állami iskolánál egy uj tanítói állás szeivezése engedélyeztetett. A felekezeti tanítók