Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-16 / 16. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEl HÍRMONDÓ. 16-k szám. á badiárvákéri. (A városi színházban ápr. 8-án megtartott hangverseny) Lelkünk ragyogó glóriával vonja be az az elesett hősök emlékét, a lelkesedés és tisztelet fénylő sugarát árasztja a hazáért, mindnyájunkért vívott küzdelemben elesett hősre de e fény nyomában feltűnik az árnyék s ebben az árnyékban ott látjuk a háború legszerencsétlenebb szenvedőit: a hallhatatlan hősök nyomorral küzdő hátrahagyottait. Vidám dal, virágos zászló kisérte a távozót utján, melyre bokrétás sapkával s szivében hazafias lelkesedéssel indult itthon hagyva a szorongó aggódást és reménykedést szerettei szivében. S az a golyó, mely a messzeidegenben megfosztotta a kis' családot a szerető apától, az itthon maradadottakat nagy kötelességek betöltésére szólítja. A hősök sírján virág fakad, itthon pédig részvét kél a szivekben az elhagyottak iráni. Remegő kis árvák, siró özvegyek s tehetetlen aggok nyújtják ki kezüket irgalomért esdve a társadalom felé, segítséget, szeretetet kérve. S a társadalom megindult; megértette a hivó szózatot, a szív melegével ölelte át az apát vesztett kis árvát, a férjétől megfosztott özvegyet s a kenyérkeresőt nélkülöző agg szülőket és segítségre siet, hogy a legnagyobb nélkülözésekben enyhülést és anyagi segítséget hozzon mindazoknak, akiket a háború megfosztott támaszuktól. A felebaráti szeretet jő segítségre ott, ahol a törvény rideg paragrafusai közé szorított érzés csak alamizsnát sem tud nyújtani. A jótékonyság terjeszti ki védő szárnyait az elhagyatottak fölé s veszi gondjaiba a hadiárvákat. * Városunkban is megindult a mozgalom a hadiárvákról való gondoskodás nemes ügye érdekében s a kezded a legszebb eredtnényekpompásan, oly nagyszerűen, amint én azt soha még csak álmodni sem mertem volna. Volt fényes primicia koszorús leányokkal, a meghatott rokonok nagyszámú seregével első szent királyunk ünnepén: Szent István napján. És az ünnepélyes ebéden a társház ebédjében részt- vett az ujmisés egész kísérete, rokonsága a nemesszivü házfünök egyenes kívánságára. Hogy a pazar vendégség költségeit a saját zsebéből fedezte, azt említenem is felesleges. Hát a remek pohárköszöntői ? En jobb, temperamentumosabb szónokot nem is ismertem nála. Csak úgy hömpöiygött ajkairól a szó, mint a hőforrásból csörgedező viz. Zamatos magyarsággal elmondott beszédeit gondolatainak logikus összefüggése és mély tartalmasság jellemezte. Hányszor hallgattam csillogó szemekkel, dobogó szivvel a társház ebédlőjében alkalmi pohárköszöntőit, melyekbe mindig tudott hazafias motívumokat ügyesen beleszőni. Mert izzó, hazafias érzéseiről, törölmet • szett igaz magyarságáról sokat lehetne írni* Szeretett volna minden idegen hangzású és eredetű nevet megmagyarosiíani. Többször említette, hogy ő szívesen viselné a névmagyarosítással járó költségeket, ha rendünk fiatal tagjai ilynemű kívánságukkal hozzáfordulnának. Hogy maga miért nem változtatta meg idegen hwgzásu nevét, erről sohasem hallottam nyilatkozni, pedig egyszer egy elég kellemetlen megbízást épen a neve miatt odázhatott el magától. Tanári pályájának kezdetén Szegedről Kecskemétre helyezték át azzal a megbizatáskel biztat. Braneczky József k. r. tanár fáradhatatlan buzgalma április 8-án szép sikerű hangverseny rendezésével juttatóit jelentős anyagi segítséget a nemes célnak s telte lehetővé a városi színházban tartóit hangverseny szereplő művésznőinek, hogy kiváló művészetükkel a közönséget jótékonyságáért egy műélvezetekben gazdag est emlékével ajándékozzák meg. A hangversenyt Debreczeni István, kir. tanácsos polgármester beszéde nyitotta meg. A beszéd a hadiárvák sorsát szomorú képben tárta elénk az észhez szóló számadatokkal, melyek a tovaröppenő hangzatos szólamoknál megrázóbban mutatták azt a sivár jelent és reménytelen jövőt, melyet az állami gondoskodás a hős katona hátrahagyottai számára teremt. E számok sürgető segítséget követelnek. Az a napi 20 fillér, mely egy előbb szorgalmas munkás közkatona özvegyének jut, áz a 16 fillér segély, me'yben egy árva részesül az állam részéről, követeli a társadalmi mozgalmat, mely kiegészíti e csekély összeget a legszigorúbb számítás szerint meghatározható létminimumra. „A társadalom a mint tudomására jutott azon rendkívüli rideg helyzetnek, amilyen a hadiárva helyzete, általában megmozdult jótékonyságát többféleképen kísérelte meg gyakorolni, némeiy helyen ingyen tej osztás, másik helyen napi otthonok déiesitésa által. A napi otthonok a gyermek napközi gondozásáért rendszerint díjazást követelnek és pedig naponként 30 fillér előre .izetendo ö szeget a gyermek számára szükséges napi kenyérnek természetbeni beadásával. Egy árva gyermek naponkénti államsegélye 16 fillér, a közkatona özvegyéé 20 fillér, tehát a dolgozni menő anya ha már két gyermeke van, a maga és két gyermeke segélyéből a két gyermek napi élelmezését nem tudja ellátni; hol van a lakás, hol van a ruházat ?“ Eddig is már 48-an vannak városunkban, akiket a társadalom segítésére utal szomorú sál, hogy egyebek mellett a néniét nyelvet is tanitsa. Nagyon el volt e miatt keseredve és semmiképen sein tudta elképzelni, hogy miért bízták meg éppen őt a német nyelv tanításával, ki maga is annyit tudott a németből, amennyit az iskolában sajátított el nagy nehezen. Fel is kereste az akkori rendfőuököt, Somhegyit és kérte, hogy a rendelkezést változtassa meg a rendkormány, mert ő nem tud németet tanítani. A rendfőnok azt kérdezte tőle: — Mi a neve barátom ? — Palczer Ernő, — felelt a fiatal lanár. — Akinek ilyen neve van, annak németül is kell tudni — mondta komolyan a rend- főnök. És ő tanította is Kecskeméten a német nyelvet, ahol a tisztára magyar ajkú tanulók szerencsére nem vették észre, hogy tanáruk is csak most tanulja azt a fránya német nyelvet, melynek szavai olyan csodálatosan szögletesen esnek ki a kecskeméti magyar szájából. Mint házfőnök rendtársainak szerető atyja, megértő barátja volt. Nem hiszem, hogy azok közül, akik megfordultak az ő házfőnöksége alatt a nagykárolyi társházban, akadt volna csak egy olyan piarista is, aki ne tiszte, ne becsülte volna őt. Javát akarta mindnyájunknak, ártani nem akart, nem tudott senkinek. A gyarlóságot mindig tudta mentegetni, az érdemet méltányolta és minden tőle telhető módon honorálta. Sokan fogjuk jóságáért áldani és emlékezetét hálás kegyelettel megőrizni! sorsuk s az ő hangtalan fájdalmuk és nélkülözésük a segítésért esedezik. A polgármester megrázó szavai után Honigberger Zelma zongoraművésznő Schubert: Wanderer fantasie. Liszt: Lidérc tánc. Doh- nányi: Tohe Gesellschaft cirnii darabokat adta elő. Kifejezésterjes művészi szépségekben gazdag játékával magával ragadta hallgatóit, akik teljes megértéssel s a művészetnek hódoló csendben hallgatták végig a minden tekintetben magas művészi tökéletességű zongorajátékot szűnni nem akaró tapsviharral hódolva a művésznő művészetének. Tisztelői két szép virágkosárral és egy csokorral üdvözölték. A műsor többi számait Honigberger Zelma zongora kísérete melleit üregéi* Györgyné énekszámai töltötték be. — A kiváló művésznő Wagnertől: Erzsébet áriáját Tanhauserbőí, Elka álmát Lohengrinből, azután Liszt : Loreley Schubert: Üzenet és Ramrath; ked es kis melódia ciniü darabjait énekelte. Az ő művészetének városunkban eddig is sok lelkes méltányoiója volt s ezen az estén is szűnni nem akaró tapssal fejezte ki a közönség Jel- kes tetszését. Tiszta Csengésű s a legelrejtet- tebb zenei gondolái érvényre juttató hangterjedelme és előadása a hallgatóit egy feledhetetlenül kedves est emlékeihez juttatta. Gyönyörű énekéhez és a műsor ulolsó számaként hegedűn előadott Aruch : G-mo!i hangversenyéhez minden tekintetében méltó volt a Ho- uigberger Zelma zongora kísérete is, mely úgy az' ének, mint a jhegedüszám szépségét hatásosan juttatta teljes mértékben érvényre, üregemé is két virágkosarat és egy babérkoszorút kapott tisztelőitől. A hangverseny befejeztével a közönség egy értékes élvezetekben gazdag estnek emlékével a jótékonyság érzésével távozott. * Ez volt a kezdet, mely még folytatásra vár, hiszen közöttünk is sokan vannak, akik rá vannak utalva arra, hogy a társadalom jótékonyságát igénybe vegyék s épen az ő érdekükben hozta össze e hangverseny városunk intelligens közönségét. A feltámadt szikrát pedig hatalmasan lobogó s az elhagyatottaknak az otthon melegétől legalább valamit nyújtó lánggá fogja fejleszteni az emberbaráti szeret ;t és hazafias lelkesedés. Adja Isten, hogy úgy legyen ! A hadiárvák részére akár egyszersmin- denkorra, akár havi megújuló részletekben való adományokat köszönettel fogad és hiria- pilag nyugtáz a polgármesteri hivatal s a befolyó összegeket ama pótlásokra fordítja, a melyekkel lehetővé válik, hogy egy-egy hadiárva részére az állami segély 62 fillérre egé- szitíessék ki. Ezek a segélyek ez időszerint havi 720 koronát tesznek ki, s az összeg a háború folyamán még növekedni fog. (—) Tanítók és a bábom. A magyar tanítóság önfeláldozó és emberfeletti munkássága, törhetetlen akaratereje mindenek felé emelkedő hazaszeretete szól hozzánk azokból az adatokból, melyekkel Bodnár György kir. tanfelügyelő a vm. közigazgatási bizottság legutóbbi gyűlésén a megyebeli tanítóság munkásságáról beszámol. Mint e téstü- letnek számokba foglalt magasztalását az alábbiakban adjuk a jelentést egész terjedelmében. Tekintetes közigazgatási Bizottság! Az elmúlt hónapban iskolalátogatásokat végeztünk s a következő községek iskoláit vizsgáltuk meg: a doniahidai áll., kismajtényi áll.
