Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-19 / 12. szám
Nagy károly, 1916. március 19. Vasárnap. IV. évfolyam. — 12. szám. A „VÁRMEGYE“ V Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE jEGYZÖEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős jgí- szerkesztő cimére — Éretidréd — küldendők, -ií? Kiadóhivatal; NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvirmegyei jegyzőegyesiiiet főjegyzője. Munkatársak: BODOivY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. Előfizetési árak: Egész évre — —. — —■ — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. , AZ IFJÚSÁGHOZ. A világháború huszadik hónpajá- ban fokozódott reményekkel, változatlan lelkesedéssel és törhetetlen kitartással haladunk annak vége: a hosszú, tartós és áldásos béke felé. Hogy ennek napja mikor derül reánk, sejtelmünk sem lehet, de hogy el keli jönnie, hisszük tántoríthatatlan hittel, szent meggyőződéssel. És ez a hit, e meggyőződés ad erőt a küzdéshez, mely szakadatlanul folyik nemcsak ott künn a lövészárokban, hanem itthon is. Küzd az ország apraja- nagyja, küzd a katona fegyverrel kezében s küzdenek az itthon maradottak a munka fegyvereivel akkor, amikor a béke idején megszokott s életszükségletnek vélt apró kényelmeikről lemondva a háborús célok szolgálatába rendelik minden teljesítő képességüket. A sikernek, a győzelem nyomában elkövetkező áldásos békének ép úgy biztosítéka a harcoló katonáink vitéz hősiessége, vakmerőséggel határos bátorsága, mint az a ieikierő, mellyel a támaszától megfosztott család a távollevőért átszenvedett aggódás közepette viseli sorsát, amellyel a gyenge asszony és gyermek vállalja az apa, a fiú, a családfenntartó nehéz vcejtékes munkáját. A háború sorsát a végveszedelem fenyegetné abban a pillanatban, amelyben az itthon munkával harcolókat elhagyná e kitartás, lelkesedés, bizalom a jobb jövőben, amely pillanatban csüggedten ejtené ki kezéből az anya, a feleség, a gyermek azt a fegyvert, mely a béke idején a létfenntartás egyszerű eszköze volt csupán. A háború kezdetén büszkén hirdette hatalmas ellenségünk, hogy az a fél fog győzni a népek harcában, amelynek az utolsó millió marad kezében. S az elmúlt hurz hónap minden küzdelme azt mutatta, hogy e fennen hirdetett nehány szó valóban a győzelem titkát hordja magában. Valóban annak kell győznie, aki magáénak mondhatja mindazon erkölcsi és anyagi javakat, kincseket, melyek megszerzésének eszköze ez az utolsó millió lenni akar. A háborúhoz pénz kell, amely ellenértéke minden oly szolgáltatásnak, amire a hadviselésnek szüksége van, de nem ér-e fe! ezzel az „utolsó millióival“ az a kitartás, az az együttérzés, mely nehéz háborús hónapok múltán is megacélozott akarattal állit minden szellemi és testi energiát küzdelembe az egyetlen cél : a dicsőséges győzelem érdekében. Annak a milliónak csak addig van értéke, csak addig van szerepe a háború sorsában, mig azon lehet megszerezni mindent, amire szükségünk van — és ez az „utolsó millió“ nálunk marad, ha mindent magunk teremtünk meg magunknak. Körülzárva mindéifelől az ellenségek megszámlálhatatlan sokaságától a magunk —eddig előttünk ismeretlen erejére vagyunk utalva. — Együtt kell küzdenünk itthoumaradottaknak azok kai, akiknek rendíthetetlen kitartása megvédte eddig s megfogja védeni ezután is földjeinket attól, hogy az ellenség dúló csapatai száguldjanak át azon az édes hazai főidőn, meiy kenyeret ad, mely megóvott attól a pusztulástól, melynek siralmait azok átélték, a kiknek otthona harcok pusztulást hozó színhelyévé lett. S a föld nem lesz hálátlan a védelmében kiontott vérért, a verejtékért, mely a jelenben a rögök közé hullik, hoz ismét kenyeret s ezzel majd az óhajtott győzelmet. A régi márciusra emlékezünk, a melyben hősé "lett a gyermek, emberré az ifjú, hogy megfeleljen arra a kérdésre, hogy „rabok legyünk vagy szabadok“. A márciusi nagy napok emléke adjon a jelen ifjainak lelkesedést, erőt lés kitartást ahhoz a küzdelemhez, meiy reájuk vár a jelenben s a közel jövő napjaiban. Ifjú barátaim! akik ma még az iskola padjai között lelkesedtek a történelem nagyjainak tettein, nézzetek szét magatok körül; tegnapi iskolatársaitok között hányán vannak, akik a hősi harcokban tanúsított vitézség külső jeleit hordják a mellükön s hányán, akiknek egy sokakkal megosztott fakereszt jutott a hazáért, miérettünk szenvedett sebek elismeréséül. Reátok is a munka vár: a jövő év biztosítása! A közigazgatási bizottság f. hó 10-én tartott ülésében elhatározta, hogy felirattal fordul a vallás és közoktatásügyi Miniszter úrhoz az iskolai évmájus hó közepén leendő befejezését kérve, hogy az iskolák ifjúsága ez időtől mezei munkát végezve vehesse ki részét ama közös nagy munkából, mely mindnyájunk jövőjének, a győzelemnek biztosítékát hordja magában. Ne a hosszú szünidőt keressétek, hanem a hosszú, sikert hozó munkát. A nehéz küzdelmek a véres csataterekre szólították azokat, akik a ti mindennapi kenyereteket verejtékes munkával követelték ki a munkáért gazdagon fizető földtől, lépjetek most ti az ő örökükbe s vegyétek kézbe azt a fegyvert, mely ép úgy a győzelem érdeké- i ben küzd, mint a csaták fegyvere. Nem Szabad a saját munkátokat, képességeteket kicsinyéivé félre állapi a küzdelemtől, mert a legnagyobb is parányokból épül fel s a kis eredmények hozzák meg a várva várt nagy sikert! A példát már megadták mások. Az iskolák ifjúsága sok vidéken iparkodik már biztosítani a jövő gyümölcstermését a káros hernyók pusztításával: a fák hernyózásával. Kövessétek az ő példájukat, hiszen a jónak utánzása is erény! S a bekövetkező kerti és mezei munkában keressétek a szórakozást. Legyen a ti szórakozásotok a munka s találjátok meg az élvezetet a munkában! Így a nehéz napok után az a büszke öntudat lesz jutalmatok, hogy a győzelem babérjából benneteket is megillet egy levél s hogy részesei voltatok ama nagy küzdelmeknek, melyek népek boldogságát és békéjét hozták jutalmul! Így lesztek méltóak ama hős fiukhoz, akiknek példáján most lelkesedtek. így teremtitek ti meg az „utolsó milliót“, mely ellenségünk gőgös szavai szerint a győzelmet jelenti. Dolgozzatok azzal a büszke öntudattal, hogy miénk lesz majd a küzdelmek babérja. (-)
