Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-27 / 9. szám
Nagykároly, 1916. február 27. Vasárnap. IV. évfolyam. — 9. szám. A „VÁRMEGYE“ Szatnúrmegyel Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős Sir szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -tg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCttENYl-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesiiiet főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapiwkbányai jző, e. jzö. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. Akié a föld azé az ország! Az ország a haza, a legdrágább tulajdon, melynek állnia kell, ha egyesek elpusztulnak is védelmében. Azé legyen a föld, aki meg is tud halni a védelmében. A magyar nép mutatkozott a legdicsőbben késznek földjéért, hazájáért meghalni. Legyen az övé a haza földje ! A szántóföld a legnagyobb erőssége a nemzetnek. A haza földjéből kell a nép számára olyan erősséget építem, melynek védelme alatt megtudjon felelni gazdasági és történelmi hivatásának. Sajnos, hogy a földben közönséges árucikket láttak, nem a nem- zetfentartó alapot s igy e fontos nemzeti tulajdon szabad forgalom tárgya volt. Az össze-vissza alkotott intézkedések segítsége mellett hihetetlen gyorsasággal forgatták ki élelmes kufárok a magyar földművelőt otthonából. Ezeken a bajokon segíteni kell a háború után, hogy a magyar föld maradjon magyar kézen, maradjon azok kezén, akikben megvan a testi és lelki készség arra, hogy kezelésük alatt a magyar szántóföld jövőben is meg tud felelni történelmi hivatásának. A háború tanulságai mutattak egy pár irányelvet arra, hogy az uj birtok- politikának milyen elveket kell követnie a nemzet és a haza fennmaradásának Germán világban. Megjelent „Az Ujság“ban. Irta Ujfalussy Amadil. Nem tartozom ama megtértek sorába, akik végre kellőképen értékelni kezdik Németországot, mert mindig hódolója voltam a csupa munkabírás, gondolkodás németnek. Egy napon aztán egy kedves tervünket hajtottuk végre. A sächsische Schweizban kemény gyalogolásra vállalkoztunk a valóságos Rip van Winkle, szinte színpadiasán vadregényes vidéken a sajátságosabbnál-sajátságosabb szirtek, szűk hasadékok között. A kőhidakkal egybekötött sziklabástyafokról már mennyivel szelidebb kilátás nyílik a jámborabb völgyekben keringő El bére, várakra, falvakra s a legközelebbi, csupakertes színes, beszédesen ma- gakelletős Rathen községre, ám vissza is a szirtgnómok zegzugai közé. Egészen elütő ez a táj pl. a tiroli Ampezzótól — sajnos ma harctér — vagy az azonképpen regényes bajor Königseetől, meg a mi lomniczi csúcsúnk — mind, mind kedvenceim — királyi fenségességétül, s mégis ritka szép. szép. Berlin irányában már lapos a vidék, de azért kevés a jó termőföld, nem úgy mint végesvégig a délibábos magyar síkságon és inkább afféle dünamenti fenyőerdők járják. Ha nem volnának annyira tiszták, apróra gondozottak, hellyelközzel nyírfával pontosan szegélyezettek, nem hordanák az egyenes sávok az érdekében. Az ellenség által feldúlt és felépített felvidéki községek lakóira nézve kimondja a törvény az elidegenítés tilalmát. Így kell eljárni a rokkantakkal és az Amerikából visszavándor- lókkal szemben is. Általában alapvető tétele a demokratikus, nemzeti birtokpolitikának, hogy a földbirtok hihetetlenül gyors kézről-kézre forgását meg kell szüntetni. Biztosítani kell, hogy a földbirtok jó kézbe kerüljön és állandóan egy kézben maradjon. Ehhez természetesen nemcsak bizonyos elidegenítési tilalmakra, hanem az örökösödési törvény megváltoztatására, a föld tehermentesítésre, a mezőgazdasági hitel rendezésére, földbirtok-feldarabolások törvényszerű szabályozására is szükség lesz, vagyis más szóval, amig a pénz mindenhatóságában vetett hitet le nem romboljuk magasabb beavatkozással, addig a létező bajokon nem igen tudunk segíteni, ügy kell a földbirtokot megszervezni, hogy abbói;tuiajdonosát semmiféle pénzzel ki ne lehessen becsülni. Legyen a föld a szántó-vető népé, s miután természetesen még mindig nagyon sok föld van egy tömegben, egyesek kezén, arról is keli gondoskodni, hogy a földbirtok megoszlás az eddiginél jóval arányosabb legyen. Járassuk a „Szatmármegyei Hírmondóit. í osztályozás bélyegét, azt hihetné egyszer-egy- I szer az ember, hogy őskorba suhant vissza, amikor mértföldes erdőségekben foglaltak tért hős Hermann ellenségetverő vitéz hadai, Teutoburgi erdőségben dúló viaskodások, római légiók futása, régen volt . . . ám az ember ma is éppen úgy megy egymásnak . . . De Berlin, ólálkodó ellenség vágya, a vi- I láguralomra hivatott német munka és szorgalom gócpontja, ahol akropoliszt emelt magának a művészet is, büszke érintetlen maradt a fajok e világharcában. S mennyire beleillik valahogy a hűvös rendes környezetbe, mint egy szép, klasszikus festmény ébenfakeretbe. Drezda csupa báj Lenbach képet juttat eszembe, valami meleg világosság simul át a leiken, de Berlin egy hatalmas, méltóságos Thuszneldára emlékeztet, akitől nem dédelgetős nyájasságot, hanem higgadtságot, felsőbbséget várunk, s meg is találjuk. Most annál komolyabbnak látszott, hogy pezsgőeleven forgalma természetesen megcsökkent a háburu alatt. Valami huszonötezer autó hiányzik belőle s hány de hány belföldi s idegen ember egyaránt. A világváros örvénylés e megcsendesedettségét föl is használja a serényügyes s mindent a maga javára kiaknáznitudó német. Hangyaigyekvőn dolgoznak a földalatti villamoshálózat kibővítésén lépten-nyomon föltépett kövezetek, bekerített helyek jelzik, hogy derüborura folyik a munka a jövendő érdekében. Képviselőtestületi közgyűlés. A képviselőtestület f. hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott gyenge érdeklődés mellett. Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mester üdvözli a megjelent tagokat és a gyűlést megnyitja. Polgármester bejelenti, hogy a képviselőtestületnek egyik buzgó tagja, Papp Lajos meghalt. Javaslatára a képviselőtestület, régi és lelkes tagjának elhunyta alkalmából részvétét jegyzőkönyvben fejezi ki és az elhunyt családjának is tolmácsolja. Polgármester örömmel jelenti, hogy Nagykároly városának és vidékének fiai, akik a 111/12. népfelkelő zászlóaljba vannak osztva, az az ezred többi zászlóaljával együtt az elmúlt hónapban Montenegróban a legnagyobb vitézséggel és halálmegvetéssel küzdöttek, úgyhogy az ellenség állásait elfoglalták és zászlaját is hadi zsákmányul ejtették. Példaképül fog szolgálni városunk fiainak önfeláldozó vitézsége a jövő történelemben fiaink ezen hősiességéről Kirschoffer ezredes értesítette a város polgár- mesterét. Polgármester indítványára a közgyűlés örömmel iktatja be az értesítést a jegyzőkönyvbe és köszönetét szavaz úgy az ezredes- mint küzdő fiainknak. Polgármester előadja, hogy a belügyminiszter a közellátás tárgyában tartott értekezleten megállapította, hogy a gabonamennyiség bejelentése nem vezetett kellő eredményre, azért Van téhát a módos, rangos Germánjának még mostanság is pénze ilyesmire is, amikor úgy fogvasztgatja a bankóraéhes, háborús jelen a milliókat, mint a telhetetlen moloch, a szörnyű kanaámta istenség hajd n áldozatait. Jól esett látni ezt a törhetetlen bronzoszlopokra alapozott gazdagságot, következetes szorgoskodást, megrendithetetlen német erőt, mindenben a Ding an sich veléjének mértani pontossággal való eltalálását és a szintén tehetőségre való hadiléghajókat, amelyek Berlin felett is csodálatotkeltőn keringtek, biztos, magatudatos mozgással gyakorlatoztak. De azt a kedélyes kiváncsiskodást is örömmel nyugtáztam, amellyel a Wachparadét, a várőrség most is zenés fölváltását ugyancsak népes csoportosulásban, végig az utcán élvezték és a Klg. Scloss előtt. Tiszteletet parancsoló, hatalmas a császár laka, négyszegletre, egyik falával borostyánnal befuttattan, a Spreere építetten, de azt hiszem elfogultság vádja nélkül is fenségesebbnek tarthatom a magasabban székelő budai várunkat. Ónémet kinézésével a szász királyi lakot is szeretem, ahonnan „Unsere Luise“ ahogy a drezdaiak hívták, a szürke verébbé szomorodott aranytollu királyi madár, színes világra áhitozón kiröpült. Általában kedveltjeim az öreg német házak, mesélő vén utcák,; mint pl. Nürnbergben. Fölibe helyezem a firenzei lungarnói régi épületsornak is, noha festők álma.
