Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-01 / 40. szám
Nagykároly 1916. október 1. _____________________________ Vasárnap. „A VÁRMEGYE" Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. = SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. = A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős is* szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, •© Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-ÜTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) A mi sajtónkért. Irta: Br. Prohászka Ottokár. A világháborút is kétfelé vivják; vívják a csatatereken, hol milliók pusztulnak, de vivják a szellemi világban is még pedig annak legalaposabb és leg- megbizhatatlanabb részében, a napisajtóban. Ez a papíron folyó s tollal hadakozó háború sokak előtt tán ártatlannak tűnik föl, voltaképp pedig jelentőségre s kihatásra nézve ez a fontosabb. Fontosabb azért, mert első sorban ez uszít embert ember ellen, ez állítja egymással szembe az ütköző érdekeket, ez szítja a szenvedélyeket, ez lobbantja fel a nemzeti gyűlölködést és irigykedés lángját s úgy ferdíti el a nézeteket, hogy a közeledést és megértést lehetetlenné teszi. Tudják ezt a hadakozó hatalmak közül azok, kiknek hazudozás- ra és megtévesztésre szükségük van s ezért ezek le is foglalták a sajtót és rengeteg pénzt költöttek el annak a megvásárlására. Sok szóbeszéd helyett világítsa meg e fölfogást P. Klotz Péter bencés, akinek, — mint a lapok hozták, — három évi hányódás-vetődés után sikerült végre hazájába, Innsbruckba jutnia. Ez a páter a háború kitörésekor Ausztráliában volt, ott mint osztrák állampolgárt internálták, onnan megszökött s bejárta azalatt Észak- és Délamerikát. Az újságok olvasmányai elrémitették és Búcsú levél. Irta: ADIGROB. Odakünn a nagy természetbeli ősz van. Az öreg nap, mely vidám arcával nem sokkal ezelőtt még beragyogta a világot, mintha haldokolna. Az elsárgult falevelek lassan szállnak alá. Mintha mindenik egy magasra törő vágy megsemmisülését akarná szimbolizálni. Mintha mindenik egy összetört lélek atomja volna. Mintha mindenik halált, enyészetet jelentene. Este van. A csillagok milliárdjai már kigyuladtak az égen. Bodor Jenő elegáns legénylakásában néma csend honol. Sötét, meleg szemeivel bele néz a nagy semmiségbe és a nyitott ablakon keresztül hallja a levelek zörgését. Temetnek odakünt — mondja magában — temessek hát én is! Néma, görcsös zokogás remegteti meg testét. Péntek este, 10 óra. Édes Margit! Egy rettenetesen hosszú nap után szinte fellélekzem, amikor azt mondhatom: végre egyedül! Levelét, melyben eljegyezfetését tudatja velem, ma délelőtt kaptam meg. Miután Lukács már előzőleg mesélt nekem valamit a dologról, Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvárniegyei jegyzőegyesület főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. szinte beteggé tették; ezekről Írja: „Világutazásom alatt ismét meggyőződtem arról, hogy a sajtó a legnagyobb világhatalom. Az angolok megvesztegették és megvették egész Amerika számottevő újságait, — hogy az olaszokkal is ezt tették, arról mi tudunk. Csakis az angol nyereségből és egyoldalúságból magyarázható, — folytatja a páter, — hogy mily sületlen és hihetetlen hírekkel árasztották el a lapok a közönséget melyekben a legképtelenebb és legalávalóbb rágalmakkal illették Ausztria- Magyarországot és Németországot. Nálunk hazudni és tóditani lehetetlen. Ahhoz latin kultúra kell. Azt gondoltam, hogy ha háromnegyed részét tartom hazugságnak mindannak, amit olvasok, hogy akkor úgy körülbelül az igazság mesgyéjén járok. Azonban csalódtam, a főn maradt egynegyedrész is annyi alá- valóságot és másrészt oly elszomorító kegyetlenséget és durvaságot fogott ránk, hogy szinte zavarba yöttem honfiú érzésem s honfitársaim emberséges lelkűidé iránt és azt kellett volna gondolnom, hogy a háború kivetkőztette őket összes emberséges érzéseikből.“ A világsajtónak e szerepe és kihatása kettőt jelent nekünk. Jelenti először azt, hogy a nyilvánosság e hatalmas orgánuma mily kezekbe jutott és mily lelkiismeretlenül kezeltetik, jelenti másodszor azt, hogy mily kötelességeink vannak nekünk a sajtóval szemben. Neelképzelheti milyen izgatottan bontottam azt fel. Elolvastam, de csak egyszer. Mégegyszer nem volt bátorságom azt megtenni. Irodában voltam, az érzéseimet vissza kellett fojtanom. A barátaim többször megkérdezték, mi bajom van? Talán valami szerencsétlenség ért? Nem tudtam felelni. Majd azt mondtam : semmi s azzal vettem a kalapom, elmentem egy kis levegőt szívni. Elmentem a városon kivül, egész a keresztig, (melyhez annyiszor sétáltunk ki együtt) azután vissza mentem dolgozni. Felesleges mondanom, azóta már nagyon sokszor elolvastam sorait. Jól tette Margit, hogy mindent őszintén megirt nekam. Nem átkozódom. Nem átkozom sem Magát, sem magam s talán a végzetet sem. Megnyugszom a váitozhatatlanban; tudtam, hogy igy lesz. Amikor még nem ismertem, amikor még csak elképzeltem magamban, hogy milyennek kell lennie annak a leánynak, aki engem boldogítson, már akkor megtestesült előttem az egyénisége, már akkor szerettem, viszont azonban már akkor tudtam azt is, hogy nem lesz soha az enyém. És ime, most megfeleltem arra a kérdésére is, melyet oly gyakran intézett hozzám : miért vagyok mindig szomorú ? Vannak lelkek, melyek csodálatos sejtéssel előre megérzik sorsukat. Fájdalom, én is ezek közül való Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. künk, kik az igazságban hiszünk, azt kincsnek nézzük és akik a katholikus tannak és erkölcsnek térfoglalását szolgálni kötelességünknek ismerjük és e kötelességet mindenáron teljesíteni is akarjuk. Mindig voltak, kik a sötétséget világosságnak és a rosszat jónak mondták. Ezen nem is kell csodálkoznunk, hiszen 2500 év előtt is már erről panaszkodik Izaiás próféta. De hogy ilyen lelkiismeretlenül lehessen hazudni és ferdíteni ahhoz annak a bizonyos lel- kületnek teljes kifejlésére volt szükség, melyről a Bőlcseség könyve emlékezik meg, amikor igy ir; „a hazugság szemfényvesztése meghomályositja a jókat és a kívánság állhatatossága elfordítja a gonoszság nélküli elmét is.“ Ez a hatalom harcol az igazság, a hit, a kultúra és a békesség ellen! Sokszor mondtuk, hogy érdekek sugalmazzák, melyek pengő pénzben váltódnak ki; de a mai világháborúban már nem szükség azt mondani nekünk, s hallani nektek, henem saját szemetekkel láthatjátok és rengeteg veszteségtek és fájdalmatok árán megtapasztalhatjátok, hogy nemcsak egyháznak s a kultúrának, hanem az övéit szerető minden egyes otthonnak a legfontosabb érdeke a jó, a megvesztegethetetlen, a hozzáférhetetlen sajtó. Vonjuk le a keserves, de szükséges tanúságot e rettenetes idők tapasztalataivagyok és hogy ne lettem volna szomorú, amikor tudtam, éreztem, hogy Maga, aki olyan rövid idő alatt magáévá tette minden érzésemet, gondolatomat, a másé lesz . . . Maga a másé lesz ?!! Én meg, én meg majd keresek valakit, aki áldozat legyen Astorte oltárán. . . Bocsásson meg, hogy talán értelmetlenül, össze-vissza irok. Egyik gondolat a másik után tolakszik előre, mind olyan, amelyet nem irhatok, nem szabad írnom a más menyasszonyának és a tollat roppant erővel kell fogva tartanom. Kínoznak, gyötörnek az érzések, gondolatok. Nem is folytatom tovább. Talán még csak annyit, hogy ne legyenek majd miattam lelki furdalásai. Nem haragszom Magára és nem fogok soha rosszat gondolni Magáról. Ennek bizonyára igy kellett lennie. Szemrehányást én nem teszek, Miért tennék? Maga erre okot nem szolgáltatott. Én vagyok a hibás, az én viselkedésem volt helytelen. Egy mentségem van csupán s azt most el kell temetnem. Megteszem Margit! Nem magamért, csakis Magáért. . . Gratulálnom is kell. A jó Isten segítse meg és legyen az élete nagyon-nagyon boldog. Kívánom ezt szivemből, őszintén. Sok kellemes percet köszönhettem Magának s azokat soha sem fogom elfelejteni.
