Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-17 / 38. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 38-ik szám. Felhívás a magyar gazdákhozAz Országos Magyar Gazdasági Egyesület erdélyi állatállomány felvétele, elhelyezése és megfelelő árban való értékesítése céljából lelkes felhívást intéz a magyar gazdákhoz. A háború üszke átcsapott a megvivhatat- lannak hitt Kárpátokon s a legfelsőbb hadiérdek szükségessé tette, hogy Erdély egy része kiüritessék. Erdélyi gazdatársaink ilyképp a háború gyászos következményeinek teljes súlyát érzik, mert otthonuktól, a gazdálkodás lehetőségétől fosztattak meg s nagyrészük ellátásáról az országnak kell gondoskodnia. Ez irányban a szükséges kormányintézkedések már meg is történtek. De a miért a magyar gazdákhoz fordulunk, az az, hogy a lakossággal együtt a szarvasmarhaállomány is eltávolíttatott a veszélyeztetett területekről. Ennek a nagymennyiségű állatállománynak a felvételéről, elhelyezéséről s megfelelő áron való értékesítéséről van szó, nehogy az egyébként is óriási anyagi veszteséggel sújtott erdélyi gazdatársak e réven is károsodjanak, vagy az ezen állatállományban fekvő nagy értékek a közre elvesszenek. Hadi állatértékesitő bizottság alakult, a mely bizottság lesz hivatott a menekülők állatait azok kívánságára a kormány által megállapított árakon a hadvezetőség és a kormány- bizottságok képviselőinek jelenlétében átvenni, azok árát a tulajdonosoknak készpénzben, vagy kívánságukra utalványban kifizetni s az állatok megfelelő elszállításáról, elhelyezéséről és értékesítéséről gondoskodni. Nevezett vállalatok ezen munka teljesítésére saját személyzetüket a szükséges számban fogják a bizottság rendelkezésére bocsátani — minden ellenszolgáltatás nélkül — illetve csakis azoknak az intézetnél élvezett fizetése és napidijai megtérítése mellett. A vállalkozás egész haszna, a mely az átvett állatok jobb értékesítéséből fog esetleg származni, az eladók közt fog arányosan felosztatni. Ha a viszonyok megengedik, a lebonyolítási költségeket is az állam vállalja magára, hogy az állattulajdonosokat minél kevesebb vesztesség érje. Az állatok értékesítésénél irányadó elvek hogy a csak levágásra alkalmas anyagot fokozatosan a hadsereg szükségletének fedezésére fordítják s illetve konzervgyárakban dolgozzák fel. Ugyancsak Budapest és Bécs husszükség- letét is ezen állatokból fogják fedezni s ha kell más állatok felhajtását a kormány el fogja tiltatni, A tenyészképes tehenek és üszők elhelyezésénél a kormány és a bizottság a gazdaközönségre számit, hogy ezen állatokat a saját és az ország érdekében is át fogja venni a továbbtenyésztés czéljaira. Kiszámíthatatlan * * művészi metszésű tajték pipákat és néhány gobelint. A hitelezőknek minden zsebe és minden hónaja tele volt. Már menni készültek, mikor betoppant a rendőrség. Egy polgári biztos vezetése alatt egy rendőrbiztos és három városi drabant súlyos puskákkal a hátukon jöttek nagy dübörgéssel. — Mit csinálnak itt az urak ? — kérdezte ■a polgári biztos botját felemelve. A gróf válaszolt: — Zálogosdit játszunk! — Azaz rabolnak! Parancsot adott: — Fiuk kötözzétek meg ezeket a rablókat. Tetten értük őket! A drabantok szikrázó dhüvel estek neki a rajtaért embereknek, kik szóhoz sem tudtak jutni a meglepetéstől. Egy perc alatt össze volt kötve a kezük. A polgári biztos a grófhoz lépett, hogy megkötözze. A gróf hátratette a kezét. — Pardon, — kérdezte — milyen címen akar ön engem megkötözni. — Mint rablót. — Helyes. Tessék megmondani, kit akartam én kirabolni? — E lakás tulajdonosát, Hugiin Hugó grófot. — Pardon — mosolygott a gróf fölényesen — Hugiin Hugó én vagyok. Az ember nem rabolhatja ki önmagát. Vagy ha igen, ezt a törvény nem üldözi. Itt vannak igazoló okmányaim. Tessék! veszteség érné az országot, ha az erdélyi részek tenyészanyaga egyszerűen a vágóhidra kerülne. Eddig legalább úgy áll a helyzet hogy állat- állományunk reproduktiv ereje nem csökkent, sőt emelkedett s igy a háborús veszteségek a békében könnyen pótolhatók. Ha azonban az erdélyi tehén- és üsző állományt veszni hagyjuk, akkor az állattenyésztésben súlyos bajok fognak bekövetkezni. Azzal a kéréssel fordulunk tehát a magyar gazdákhoz, hogy a kinek elegendő takarmánya van, vásároljanak a piacra kerülő erdélyi állatokból, vagy vállaljanak eltartásra, hizlalásra stb. Miudenkép jó üzletnek fog az ilyen vállalkozás bizonyulni, amellett, hogy hazafias kötelességünk is a kormány által kedvezményezett és a hadi állatértékesitő bizottság által önzetlenül vállalt mentőakciót tőlünk telhetőleg támogatni s ezáltal is a háború eredményes befejezését jelentékenyen elősegíteni. Minden személyes vagy írásbeli érdeklődésre a föid- mivelésügyi minisztérium I. 48. szám alatt székelő „Hadi állatértékesitő bizottság“ szolgál felvilágosítással. Reméljük, hogy a magyar gazdaközönség áldozatkész érdeklődése sikerhez fogja segíteni a kormány e vállalkozását és az erős megpróbáltatásoknak kitett erdélyi véreinket ércsapás enyhítéséhez telhetőleg hozzájárulnak. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevében. Osztroluczky Miklós s. k. alelnők, Ru- binek Gyula s. k. igazgató, dr. Mutschenbacher Emil s. k. titkár. Adakozzunk a háborúban megvakult katonák javára. Haza keil rendelni a magyar katonákat idegenből! Fél Európa tefe van magyar katonákkal. Északon, délen, nyugaton és keleten magyar vér piroslik a sáncokon csak éppen a magyar haza szent földjén nem áll elegendő magyar honvédő katona. Csakis igy volt lehetséges, hogy a tolvaj oláh csordák lángtengerbe borították a szép Székelyföldet, a drága Barczasá- got és határos vidékeit. Füstös üszők van a magyar és szász családok tűzhelyein Erdélyben és 600 menekülő vonaton szállították el a földönfutóvá lett lakosokat. Asszonyok, lányok, gyermekek, aggok sirva zokogva menekülnek. Nincsen az a haladó ember, legyen bár lelke szerint a legnagyobb hős, a kinek a szeme A biztos átnézte az okmányokat, visszaadta és mélyen meghajolt. — Bocsánat, gróf ur, akkor majd ezeknek hegedülöm el a nótájukat! Előre a dutyiba! A drabantok benyomták a puskát a hitelezők bordáiba és a menet elindult ... A Gyapju-utcában minden ablak kinyílt. A többi utcában is ... A gróf kacagott... az ösztön gyűlölet diadalt ült benne. De hirtelen abbahagyta a kacagást. Egy feltűnően szép barna asszony rohant a szalónba zilált tekintettel és lihegő kebellel. — Gróf ur, — kiáltotta kétségbeesetten — a férjemet most vitték el a drabantok. — Nem lehetetlen. Hogy hívják ? — Steiner Antal. Gróf ur, mentse meg a férjemet és én hálás leszek önnek örökre. Ahogy akarja . . . A lábához vetette magát. A gróf felemelte és veszedelmes gyöngédséggel megsimogatta a zilált frizurát. — Tehát annyira szereti a férjét? — Annyira! — Helyes ez esetben megfogom menteni Steiner Antal urat. De viszontszolgálatra nem reflektálok. — Miért? — kérdezte a szép Steinerné csodálkozva. — Mert tisztelem azokat az asszonyokat, kik szeretik a férjüket. Igen, tisztelem és — tisztelettel mellőzöm . . . Alászolgája! éles, a karja erős, a keze biztos maradna, ha azt hallja, hogy messze valahol az édesanyja hajlékára rablók törtek és az édes szülejét gazok fojtogatják. Hősök a magyar fiuk mindenütt, a hová őket a hadvezetőség állította. Az Isonzo mentén, Volhyniában sziklákban és mocsarakban úgy harcolnak ezek a magyar fiuk hogy szövetségesek és ellenségek vetekednek dicséretükben. De lelketlen gépek s nem lelkes hősök volnának ha mellükről nem törne fel a legkínosabb hörgés mikor elérkezik a frontokra a hir hogy vad »oiáli csordák betörtek Erdély szent földjére és százezer számra kell hajléktalanul menekülniők a legjobb a leg- megpróbáltabb a leghűségesebb magyaroknak. Ne beszéljünk most történelmi emlékekről, hogy mi nekünk Erdély ne latolgassuk a kincseket melyek veszendőben vannak ne mélyítsük keserűségünket azzal hogy emberek vagy ordasok törtek-e szent hajlékainkra, gondoljuk meg csak azt az egyet, hogy több ezer kilométeres fronton, sok száz kilóméternyi távolságokban magyarok harczolnak a kik egyszerre azt halják hogy a messzi hazában otthonukat ellenség önti el, szülejüket, testvérüket, hitvesüket, gyermeküket ellenség kergeti s a haza, melyet ők a távolban védenek, otthon jutott veszedelembe. Hát maradhatuak-e, nyugodtan ? És emberek hősök lelkes teremtések volnának- e, ha nyugodtak tudnának maradni ? A magyar fiuk haza kívánkoznak nem pihenni, ha nem jobban, fájdalmasabban, dühösebben harczolni. Hiszen a kórházakból a lábbadozók, a műhelyekből a munkások s a megritkult kúriákból a polgári magyarok mind jelentkeznek, hogy Erdélybe akarnak menni, az oláhok ellen harcolni. Még a székely asz- szonyokból is kitőr az ősi virtus és menni akarnak a betörök, a rabló oláhok ellen Hát lehet e szabad e csodálkozni, ha a távoli frontokon a magyar katonák felhördülnek a vágtató veszedelmek hírére és oda kívánkoznak, a hói nagyobb a veszedelem és nagyobb a szükség. A hadvezetőségnek ezt az elletni erőt úgy keli kihasználnia, a hogy más elemi erőt, vizet tüzet, hideget és meleget, hegyeket és folyamokat kihasznál. Mert a magyar fiuknak ez a dühös keserűsége elemi erő nagyobb és ellen- álhatatlanabb minden más elemi erőnél. S amit a had vezetőség helyesen megkezdett, mikor a 82-es székely ezreded az erdélyi határra irányította, azt folytatni kell az egész vonalon. Most minden magyart oda kell engedni, a hová kívánkozik, mert az nemcsak a magyarságnak hanem az egész hadvezetésnek érdeke, mert ott a magyar hősök még egy fejjel megnőnek s karjuk pőrőly lesz, mely porrá zúzza ellenségeinket. A magyar, tűz a magyar vitézség s a magyar megbízhatóság két hosszú esztendőn keresztül megállta a legnagyobb próbákat, a tiroli sziklákon csak úgy mint a tókitnói mocsarakban. Vérükkel védelmezték szövetségeseink határait mintha a mi édes hazánk határai volnának. Megérdemlik ezek a hős magyar fiuk, hogy egy kis időre váltsák fel őket, hiszen nem pihenni kívánnak hanem nagyobb és véresebb harczokba száilani. Az édes szülőföldjüket akarják megtisztítani az édes anyjukat az ezeréves hazát megnyugtatni. Aztán ha elvégezték ezt a munkát ám rendelkezzenek velük újra s vigyék ahol szükség van hősökre és erős karokra. A törvény is úgy vélte valamikor hogy a magyar honvéd a magyar határokat védje. De nem kopogtatunk a törvényen, mert a háború uj törvényeket teremtett. Azt a legrégibb törvényt azonban, hogy a saját édes szülénk veszedelme legerősebben markol a szivünkbe, a háború nem változtatta meg, csak még jobban megszilárdította. S most ami édes szülénk kiált segítségért. Engedjék haza a magyar fiukat. Hogy megvédjék hazájukat, vagy érte halhassanak. HIRDETÉSEK T»® jutányos áron felvétetnek.
