Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-03 / 36. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 36-ik szám. Megalakult a Fogyasztási Szövetkezet. Örömmel jelentjük, hogy a közvetítő kereskedelem túlkapásainak ellensúlyozására, az elsőrendű élelmicikkek beszerezhetésének megkönnyítésére Nagykárolyban is megalakult a fogyasztási szövetkezet. Az alakulás körülményeiről részletes tudósításunk a következő: Vasárnap d. u. 4 órakor a városháza nagytermében tartotta meg alakuló _ ülését a „Nagykárolyi Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet.“ Az alakuló közgyűlésen a város polgárai, különösen pedig a tisztviselői osztály igen szép számban jelent meg, bizonyságául annak, hogy a szövetkezet megalakulását célszerűnek, működését hasznosnak, áldásosnak tartják. A közgyűlést Gaál József a „Hangya“ Szatmár- és Szilágy megyei fiókjának főnöke nyitotta meg s tartalmas beszédében kifejtette, hogy dacára annak, miszerint háború van és nincs annyi áru rendelkezésre, mint békeidőben, nem okvetlenül szükséges drága és rossz árut vásárolni; akarni kell csupán s a mai viszonyoknak megfelelő árban ugyan és a korlátokhoz mérten, de lehet árut kapni. Ne hallgasson a közönség — úgymond — azokra, kik csak azért igyekeznek gáncsot vetni a szövetkezeti eszmének, mert nem ők kezdeményezték annak létesítését s mert az irigység beszél belőlük, ne hallgassanak a lesipuskásokra; nem akar Ígéretet tenni, hogy mindenféle árut olcsóbban és jobban fog tudni beszerezni a szövetkezetnél, de aki szivén hordja családja és városa érdekeit, lépjen be a szövetkezetbe! Ne gondolja senki, hogy elvesz az az összeg, amit a szövetkezetbe befektet, mert az a tőke meghozza az 5 százalékos kamatot, csak összetartsanak a tagok és a szövetkezetnél vásároljanak. Egyes kereskedők a szövetkezet működése megkezdésekor azt fogják mondani, hogy most már olcsóbban adják az árut, de miért nem adták eddig, míg nem volt a szövetkezet konkurenciája ? És ha akkor olcsóbb árulást akarnak, azt bizonyára csak addig tennék, mig a konkurencia ismét megszűnnék. Válasszon a közgyűlés az igazgatóságba és felügyelő-bizottságba olyan tagokat, kik köztiszíességben élnek és kikről bizton tudni lehet, hogy nem fogják a szövetkezetei meg- kárositani. Utasítsa az igazgatóságot, hogy ügynökökkel ne álljon szóba, tőlük nevásároljon, vásároljon a Hangyától, amely évi 460 millió forgalmat csinál. A Hangyának a vidékre van szüksége. Ha minden árut ott szerzi be a szövetkezet, — kivéve az oly cikket, melyeket két szorítani. Én olyan hősiesen viselkedtem, hogy a trónörökös magához hivatott, megdicsért. Erre már Istók fölpattant és energikusan közbevágott. — A trónörökös velünk vót, az nem pa- rolázhatott kenddel. A két harcsabajusz megrándult. Serbán összeráncolta homlokát, mint a ki nem jól emlékszik. — Hát veletek, na. Nem is a trónörököst akartam mondani, hanem József királyi herceget. Szóval József király herceg. De Istók, mint aki fölfedezte a rést, kemény fejjel tovább ellenkedett. — József királyi herceg is velünk vót! — A má nem ! — De igen! — Hát veletek vót, jó! Bánomisén. Akárki vót, de úgy vót . . . Ne fecsegj váltig a szavamba, beszilj te is, ha tapasztaltál! Istók hallgatott, eltelve magában mohó, haragos indulattal. A korcsmában egy kis mozgás keletkezett, a mely azonban hamarosan megszűnt a nagy érdeklődések miatt.a Serbán egyre hangosabban beszélt, nyakas, ingerlő dacolással. — Aszmondom, hogy egy nagyrangu tábornok, valami hercegféle lehetett, nagyon megdicsért és száz pengőt nyomott a markomba. Ezt valahogy megtudták a muszkák, hát összeesniaga a vidék produkál és itt vásárolható — ha szükségletének 70 százalékát a Hangyánál szerzi meg, akkor a Hangya díjtalanul végzi az egész ellenőrzést, ha azonban szükséglete egy részét másutt szerzi be a szövetkezet, akkor a különbözeti összeg 1 százalékát tartozik a Hangyának ellenőrzési költség címen megtéríteni. Egy rossz szokása a vidéknek — úgymond — a hitelbeni vásárlás; ezt ki kell küszöbölni. A szövetkezet csak készpénzért vásároljon és csak készpénzért árusítson. Szomorú tapasztalatok vannak arról, hogy a nagymérvű hitelezés tönkreteszi a szövetkezetét, mert ha kihitelezi az árut, a szövetkezet hitelt nem kap, tehát a forgalomnak meg kell akadni. A közgyűlés vezetésére a megjelentek Scnébli Károly pénzügyi titkárt kérte fel, aki megköszönte a személye iránt megnyilvánult bizalmat s kifejtette, hogy a fogyasztási szövetkezet megalakulásának eszméje a tisztviselői karból indult ki, mert ez az osztály legjobban érezte egyes kereskedők önző és kapzsi eljárását. A fogyasztási szövetkezet nem akar támadni senkit, mert nem egyéb, mint a fogyasztók szövetkezése azon célból, hogy minél olcsóbban jussanak a fogyasztási cikkekhez. Üdvözli a megjelenteket és annak megállapítása után, hogy a mai közgyűlés a lapokban és dobszó utján kellőleg meghirdettetett és hogy a mai napig a bemutatott 10 darab aláírási ivén 310 egyén által 650 üzletrész jegyeztetett, de két iv még nem érkezett vissza, végül annak megállapítása után, hogy a mai közgyűlésen 340 üzletrész képviseletében 85 tag jelent meg, a közgyűlést megnyitódnak nyilvánítja, a jegyzőkönyv vezetésére Oláh Józzef adóhivatali főtisztet, annak hitelesítésére pedig Néma Gusztáv városi főjegyzőt és Lukács Mihály ipariskolai igazgató-tanítót kéri fel. Ezután felolvastatott az alapszabáiytervezeí s annak egyhangúlag történt elfogadása után megválasztalak 3 évi időtartamra az igazgatóság tagjaivá: Braneczky József, Demidor Ignác, Fézer János, Gál József, Kerekes Zsigmond, Komódy Lajos, Marián Ferenc, Schnébli Károly és Tichy Gyula. — 1 évi időtartamra a felügyelő-bizottság tagjaivá: Dr. Adler Adolf, Barthos Mihály, Csipkés Károly, Filep Imre, Lochmájer Márton, fMarchis Romulus és Patek Béla. — 2 évi időtartamra lett még 36 választmányi tag megválasztva. Itt említjük meg, hogy a szövetkezet tagjai sorába belépni óhajtók üzletrészt jegyezhetnek : dr. Falussy Alajos, Filep Imre, Lukovits Endre, Oláh József, Szolomájer Gusztáv és Tóth Ferenc szövetkezeti tagoknál. Egy üzletrész : 20 korona. küdtek ellenem-, hogy elfognak. Körülvettek, száznál többen vótak, mégis keresztülvágtam magamat és elinaltam. Három napig bujdostam akkor egyedül, csak káposzta torzsán éltem és a halottak alatt háltam. Istók nem nyugodhatott bele. Félig italosán lomhán pöfékelve, foghegyről, a füsttel együtt eresztette ki a szót. — Halloniásbu! mondja kend. A harcsabajuszu, mintha nem is hallotta volna ezt a megjegyzést. — Útközben egy lovas tatárral vót tanál- kozásom. Egyszerre fogtuk egymásra puskánkat. Az én lövésem tanált, az övé is, de a golyó visszaugrott a blúzom gombjárul. — Istók, most már hangosabban, ismételte. Hallomásbul beszéli kend! Egy szava se igaz! Serbán fölegyenesedett: — Nem-i ? . . . Istók, Istók, aszondom, vigyázz a szádra! Istók fölugrott: — De kend is vigyázzon ! Ha igazat mondott, hun a kitüntetés, hun a csillag? — Hát a tiéd hun van? — Most kendrül beszilünk. — Coki, részeg disznó ! — Kend hazug szájhős. — Gyere ide, majd megmutatom. . . — Jöjjön ide kend ha mer! Egy sörösüveg suhant el Istók feje fölött. A kancsi kezében a szurony villogott. A Emlékek. Dr. Biró Sándor és Hegedűs Jenő, ugye mindenki ismeri őket? Kellemes külsejű, végtelen előzékeny, Ieányarcu fiú mindakettő. Ott jártak iskolába Nagykárolyban, én egy osztállyal lejebb jártam. A gimnáziális tárgyakban nem voltunk éppen az utolsók, de a tornatanár ur határozott kijelentése szerint: Hegedűs és Biró a legügyetlenebb tornázói voltak, akik hosszú tornatanári praxisa alatt hozzá kerültek, én pedig ha vézna tagjaimmal a hadsereghez kerülnék valahogyan, mint absolut fegyelmezetlen ember, aligha kerülném el a főbelövetést. A három „ügyetlenek“ ilyen nem épen biztató vélemény után megindultunk az életnek. Megbirkóztunk vele. Sokáig nem voltunk együtt mindhárman, mig a háború összehozott bennünket. T. város mellett voltunk kiképzőtisztek. Hosszabb harctéri szolgálat után lesznek a tisztek kiképzőkké, egyrészt, hogy a legénységet harctéri tapasztalatok alapján továbbképezzék, másrészt, hogy a frontról távolabb pihenjenek. A legcsöndesebb, a legelőzékenyebb két tiszt volt Biró és Hegedűs zászlós. Szerették a tiszttársai és imádták a legényei. A zsidó korcsmáros leányait úgy ostromoltuk, akár a németek Verdunt. Diszkrécióm tiltja, hogy eláruljam az ostrom eredményét. Egy este amikor már-már utrakészek voltunk be a front felé, kicseréltük hozzátartozóink címét. „Kitudja mit hoz a jövő“ ? Aki életben marad, közölje a másik sorsát a hozzátartozóikkal. Megszorítottuk egymás kezét és indultunk be a tüzvonalba uj csatákra. A zsidó- korcsmáros leányai kendőkkel integettek, ki tudja kinek? Biró és Hegedűs is szerénykedtek, pedig talán nekik szólt a zsebkendő lengetés. A Biró és Hegedűs a füzvonalban egy zászlóaljhoz kerültek, én egy másikhoz nyertem beosztást. Megint ritkán találkoztunk. Úgy julius elején 3-ikán, 4-ikén, nagy örömömre betoppan a földalatti palotámba Biró és Hegedűs. Mint tartalékban lévő század az ő vezetésük alatt hozzánk jöttek dolgozni estétői- reggelig, mig a nap feljötte nem akadályozza a visszaindulást. A nap feijötte csak a békés embereknél jelenti a munka kezdetét, háborúban az sokszor a végét jelenti. Egész éjjel künn voltunk a szabadban, bámultuk azt a pokoli kivilágítást, amit tőlünk délre, a gyönyörű I. város mellett rendeztek a muszkák és a mieink is. Ágyuvillanások, rakétafény, fényszóró vésztjóslóan sejtették, az orosz offenzívat. Mi akkor még csak nézői voltunk a borzalmas játéknak. Néha egy-egy erősebb zugás gyönge morajként eljut hozzánk is, hurrát kiált valamelyik fél. Vájjon melyik? Ezen az estén sokat beszéltünk, otthoniakról, károlyiakról, leányokról. Valami nyomott korcsma fenekestül fölfordult, a mint ilyenkor történni szokott. Az asszonyok sivalkodva menekültek a fiatalság két pártra oszlott és dühösen ordítozott. Öklök, székek botok, üvegek emelkedtek a levegőbe. A verekedésből azonban nem lett semmi, mert Náci, a korcsmáros, a fenekedök közé állt és harsány szóval korholta őket: — Emberek kendtek ? Magyar emberek ? Egymást akarják ölni, nem az ellenséget? A ki verekedni merészel azt még ma a csendőrökkel kisértetem el a harctérre. Nem szégyelik magukat? Kend Serbán és kend Istók, ha rögtön ki nem békülnek' holnap megjelentem a katonai parancsnokságnak, hogy mire használják föl a szabadságot. Ez hatott. A szenvedelmek csillapultak, a lármázok elcsöndesedtek és a két öreg csont is csakhamar megbékélt. Zárás után együtt távoztak. Az utón Istók igy szólt: — Serbán bá, bocsásson meg nekem. Könnyíteni akarok a lelkiismeretemen. Megsértettem kendet, de szánom-bánom és megvallom, hogy én nem is vótam harctéren soha. Fogolytábornál szolgálok elejitül. A harcsabajuszu megelégedetten dörmögte. — Azért is tudsz te olyan keveset! Én se vótam kint sehun, mivelhogy verter vagyok egy rezervspitájba . . .
