Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-30 / 31. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 31 -ik szám.J I Magyarország égető és megoldatlan kérdései voltak s amelyek megoldása nélkül csak a lelkesedésünk volt lobogóbb, a hazaszeretetünk lángolóbb és fehérebb minden tettünk — de tépelődőbb és elborulóbb minden aggodalmas gondolatunk. Levél ai orosz frontról B. 1. az 5-ik közös gyalogezred hős zászlósa írja ezt az alábbi megrendítő szépségű tábori levelet. Aki elolvassa megborzongva érezheti át az orosz roham minden idegizgató és a magyar kitartás minden szivbemarkoló rettenetességét, fenségét, szépséget. De irne a levél: Galicia, 1916. juiius 20-án. Megint elmúlt egy nap, mely a halálnak szentelődött az oroszok részéről. Embertömegek áldoztak a Halál Angyalának, talán csak meg fog már telni rettenetes gyomra. Kora hajnalban, két óra felé kezdődött a pergőtűz. Ágyuk százai ontották a dicső „semlegesektől“ vásárolt gránátok és egyéb lövedékek ezreit ránk. De lám, a lövedékek tényleg semlegesek voltak, mert a legtöbbször elfelejtettek felrobbanni. Délelőtt már a lehetetlenségig fokozódott a tűz. Lövést többé már nem is hallottunk, csak egy hatalmas káoszba olvadó folytonos dörgést, mintha egy rézüstöt tompa verővel egyfolytában „dolgoznának meg“. A mi ágyúink csak lesbe vannak s amikor egy ellenséges üteg a nagy tűzben valahogy el árulta magát, — zsúp, már zug egy ötös vagy hatos Lage — s hála a jó Istennek, no meg a derék 5-ös honvéd tüzéreknek, a hatás rendesen fényes. Délben a tűz csendesedik s orosz repülőgép jelenik meg a láthatáron, de mindég olyan „Schletert“ lőnek elébe az ágyúink, hogy vissza kell fordulnia. Ilyenkor kis ideig csend van, de a csend alatt mindenki tudja, hogy most lázas készülődés folyik: jön a roham! És tényleg. Egyszerre, mintegy intésre, megkezdődik a fegyvertüz. Délután egy óra van. Az idő tiszta. Szegény orosz anyák, elő- vehetitek a kendőiteket s keservesen sirhattok. A gépfegyver még nem szól, mert az orosz még messze vau, de a kézi fegyverek már óriási munkát végeznek. Az orosz jön előre, mint a méhraj zudul ki egy-egy völgyből, hogy hirtelen fejlődjön. A fejünk fölött zúgva repül el egy sortüz az ágyukból, aztán hatalmas füstgomolygás támad s mikor az — Hogy-hogy ? — Hát úgy, hogy iszonyitó drága. Mög még ha emellett lehetne kapni éleimet, egy kis dercét, ilyesmit, de nem lőhet. , egy falatot sem lőhet kapni, én nem tudom ki őszi mög, még a malac részére se lehet kapni. . . Hej, de szigorú világot értünk. —Én vövöje leszek Vörös szomszéd a tehénnek, de csak egy föltétel mellett ............ — Mondja szomszéd. — Olyan föltétel mellett ha naponkint tiz liter tejet ad. Akkor aztán mi lesz az ára ? — Hát kérőm ami a tejet illeti arra nem töszöm lé a főesküt, mert egyszer ennyit, máskor annyit ád. A reggeli fejésnél, mondjuk ad négy litert, vagy ötöt, az estelinél mög már úgy lehet hatot is vösz tüle az asszony. — Nos? — Ezt úgy lehetne leghitelesebben megállapítani, hogy pár napig átjön reggel is meg- este is a maga kapásnéja a Juicsa, aztán szömélyösen möggyőződik, hogy mennyi a tej. — Hát az ára ? jóformán gondolkozás nékül adja meg a választ Vörös János: — Nyolcszázötven forint. Szeder szomszéd egyet dobbant a lábával s azután csak annyit mond. — Hm.. — Sokalja ? — emeli föl a szeme pilláit János szomszéd. (Folytatása - köv.) eloszlik, nem látni semmit. Az orosz ott előttünk lehasalt, természetesen csak azok közülök akik életben maradtak. Óriási gabona tábla nyúlik el az állás előtt, egészen az oroszok állásáig. A ringó búza magas, nem lehet bele látni. De ez nem nekünk baj. Ott vannak az aknák, ha azokra rálépnek, repül minden ami élet — s akkor már tudjuk, hogy milyen messzire vannak tőlünk. No lámcsak! A szomszéd század előtt már megreszket a föld, már robbannak az aknák s kihűlnek a meghajszolt orosz szivek. A gépfegyverek megszólalnak . . . lépésnyire van minden gépfegyver beállítva, . . . percnyi lövés és aztán az első orosz sebesültek kibújnak a búzatáblából nem sokan, csak néhányan vannak, de a mellükből omlik a vér, egy-kettő ott esik össze a tisztáson, többen hörögve, kiabálva futnak drótakadályainkig, ott levetik magukat a földre : kegyelmet kérnek megadják magukat. Már nem oroszok, nem katonák, csak szenvedő vérző, szánalomra méltó emberek. Intünk nekik, hogy maradjanak ott, amíg behozhatjuk őket. Közben szól, egyre szól az ágyú. Súlyos lövedékeink verik a mélyedéseket, ahol az orosz rohamoszlopok gyülekeznek. Most újabb roham következik. Most már, hogy a búzatáblát az első orosz rohamozok letaposták, jobb a kilátás cs a lövés már nagyobb, distancra történik. A fegyverek kaszálnak a búzatáblán, de mindhiába, újabb sor jön s az orosz tüzérség a hátunk mögé lő és zárótüzet ad. Újabb orosz sor tör elé. A gabona már félig le van taposva, de hirtelen irtózatos robbanás reszketteti meg a levegőt, az aknák felrobbantak az oroszok alatt és ezer meg ezer véres, alaktalan húscafat repül a levegőben szanaszét. A fegyverek már egészen tüzesek a gyorstüzeléstől, az emberek verejtékeznek, de az orosz dől. Néhányan eljutnak a drótakadályokig, de ott biztos golyótól rogynak össze. Még egy fél óráig tart a fegyverek pokoli orkánja s azután csend borul ránk és a tájra. Három óra van. A nap ragyogva süt le a halálmejőre s előttünk a sárga búzában fekete-szürke halálvirágok hevernek mozdulatlanul. Hozzák nekünk* a inenázsit. Azután menni kell drótot javítani . . . 13 “ '32 Í Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyiet \ nagykárolyi fiókjának. j a '-mzzMsSíisi g I 02V. tír. Serly Ons^távn© | g szül. íáesoi Móricz Ilka I 1850—1916. ^ I Nagykároly város társadalmának ismét mély gyásza van. Hosszú, kínos szenvedés után elhunyt a jótékonyság apostola: özv. dr. Serly Guszíávné szül. técsői Móricz Ilka, aki egész életét a jótékonyság szolgálatának szentelte. Kidőlt társadalmunk leghatalmasabb oszlopa, — elhunyt a vezető egyéniség, aki évtizedeken át munkát, időt, fáradtságot nem kiméivé, önzetlenül küzdött a közjaváért, a mások érdekében a mások javáért. Nagy akaraterővel, igaz lelkesedéssel, soha nem lankadó agilitással dolgozott, fáradhatatlanul küzdött egyrészt azért, hogy Nagykároly város társadalma arra a magas piedesé- tálra emelkedjék, amely intelligenciájánál és hivatásánál fogva őt méltán megilleti és küzdött azért, hogy Nagykároly társadalma teljesítse is azokat a nagy és szent kötelességeket, amelyeket a város szegényei, elhagyatottak betegei s gyámoltalanai iránt teljesíteni hivatott. Minden téren és minden vonalon nemes példát adva buzdított másokat is nemes cselekedetek véghezvitelére. Nemcsak ő maga dolgozott, hanem a nagy eszmék szolgálatára lelkes munkatársakat is tudott verbuválni. Rendkívüli szervezőképességgel volt megáldva. Működésének irányvonalait nagy és korszakos alkotások jelzik. 1872. évben költözött Nagykárolyba. A Nagy károlyi Nőegylet akkori elnöknője: gróf Károlyi Vikíorné mindjárt felismerte benne a ritka tehetségű egyéniséget s meghívta őt az Egylet !. alelnöknői tisztségére, mert tudta azt, hogy személye garancia lesz arra, miképp ügyvezetése alatt az Egyesület a fejlődés magas fokára fog emelkedni. Serly Móricz Ilka 31 évig állt a Nagy- károiyi Nőegyesület élén s e három évtized alatt nagy érdemeket szerzett az Egylet felvirágoztatása körül. Működése folytán az Egyesület igen magas fokra fejlődött, úgyhogy ma Nagykárolynak a város női társadalmát teljesen magába foglaló s a jótékonyságot nagy arányokban gyakorló Nőegyesülete van. E hatalmas fejlődés és e nagyarányú előhaladás Serly Móric Ilka nevéhez fűződik, aki az Egyesület ügyeit mindenkor a legnagyobb ambícióval, igaz lelkesedéssel és fáradhatatlan buzgalommal intézte. Legfőbb törekvése az volt, hogy minél több szegényt és elhagyottat gyámolitson, hogy az Egyesület által tartott árvák minél kevésbbé érezzék a szülői szeretet melegének hiányát. Jótékony működése nyomán siker és áldás fakadt és a Nőegyesület jótékonysága által letörölt könny mindenkor az ő egyéniségének nemes jóságát hirdette. Magasabb eszményi szempontból tisztán a jóért küzdött, nem várva, nem keresve semminemű elismerést s cselekedeteinek jutalmát egyedül abban a boldogító tudatban találta, hogy nehéz munkájával segíteni tudott a társadalom szerencsétlenem, a szenvedő szegényeken. Fáradhatatlanul segítette a szegényeket, gondozta az árvákat, a betegeket, a nélkülözőket. Aielnöke volt a Nagykárolyi Vörös Kereszt-Egyletnek. Az ő alelnöksége alatt épült a Melinda árvaház, az ő kezdeményezésére létesítették a Margit alapot s az ö kezdeményezéséből ruházták fel évenkint azt a száznál több gyermeket, akik a társadalom szerető gondoskodása nélkül ruházat és lábbeli nélkül szenvedték volna át a tél nyomorát. Nagyasszonyunk halálát sok ezren siratjuk, sokan fogják érezni az ö szerető gondoskodásának hiányát s mindannyian el nem múló hálával fogunk emlékezni az ő jóságos, nemes, igaz magyaros egyéniségére. Legyen emléke örökre áldott! ¥ Técsői Móricz Ilka 1850. május hó 28-án a máramarosmegyei Taraczközön született. Édes atyja técsői Móricz Antal máramarosi főszolgabiró, majd 1848—49-ben országgyűlési képviselő volt. A szabadságháboru lezajlása után családjával együtt nyirbéiíeki birtokára költözött. Tehetséges Ilka leányát a szatmári zárdában neveltette. 1872. évi junius hó 4-én esküdött örök hűséget dr. Serly Gusztávnak, Szatmárvármegye főorvosának, akivel boldog családi életet élt. Mindjárt Nagykárolyba való költözése után előbb gróf Károlyi Viktornéval, majd gióf Károlyi Istvánnéval élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki, különösen a Nőegyleí, a Vörös Kereszt-Egylet és a Melinda árvaház felvirágoztatása körűi. Érdemeit a legmagasabb helyen is elismerték. Őfelsége a Nöegyesület felvirágoztatása s általában a jótékonyság terén kifejtett érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. 1910. évi december havában a Nagykárolyi Nőegyesület iinnepies díszközgyűlés keretében ünnepelte meg az Egyesület érdekében kifejtett áldásbus működésének negyedszázados jubileumát. A díszközgyűlésen, melyen nemcsak Nagykároly város társadalma, hanem a szatmári Nöegylet hatalmas küldöttsége Uray Gézánéval az élén és a vármegyéből is még nagyon sokan vettek részt, — a jubilánst előbb gróf Károlyi Istvánná ünnepelte szeretetteljes, lelkes szavakkal, majd dr. Vetzák Ede egyleti titkár mondott lendületes ünnepi beszédet. Csaba Adorján főispán a vármegye közönsége nevében üdvözölte s beszéde végeztével felfűzte az ünnepelt mellére a koronás arany érdemkeresztet. Debreczeni István polgármester a város szegényei nevében üdvözölte az ő patrónusckat, egy kis árvalányka pedig könnyekig megható beszédében az ő ragaszkodó szereíetüket tolmácsolta. Serly Móricz Ilka a beszédekre keresetlen egyszerűséggel válaszolt, minden ünneplést elhárított magáról, mert amint mondotta, — mint gyermektelen nő igyekezett a társadalom elhagyott gyermekei iránt teljesíteni azokat a feladatokat, amelyek teljesítése szent kötelessége volt. Ezután is fáradhatatlanul dolgozott az ő szegényei, árvái érdekében. Közvetlenül a
