Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-20 / 25. szám
\ 25-ik szám. SZATMÁRMEGYE1 HÍRMONDÓ. 3-ik oldal. Látlak, midőn hazafias szived sugallatát követve, önként hadba indulsz hazád védelmére, igaz lelkesedéssel, nagy harcikedvvel és rettenthetlen bátorsággal. S lelki szemeim előtt látom a dicső, de egyben megható jelenetet, amidőn utoljára vezeted hősiesen huszáraidat rohamra azzal a jelszóval, ami a polgári élet küzdelmeiben is jelszavad volt: Előre, utánam! Mert hiszen politikai pályafutásod is örökös küzdelem volt, küzdelem az általad helyesnek megismert és tartott nagy igazságokért. E küzdelmekben is mindenkor igaz lelkesedéssel és tiszta fegyverekkel harcoltál, ezért hajtják meg még politikai ellenfeleid is oly nagy részvéttel és igaz elismeréssel zászlóikat sirod előtt. És végre, amidőn a sok évi fáradságos, de eredményes küzdelmeid után az áldásthozó béke napjai virradtak volna Reád, akkor az egész világ helyett ez a kis koporsó jutott osztályrészedül. De amilyen nemes, tiszta és igaz volt életed, olyan fenkölt, magasztos és megdi- csőitő a te koporsód is. Csak ez a tudat és a keresztény nagy igazság ereje nyugtathat némileg meg bennünket, az a nagy keresztény igazság ereje, hogy a halállal az élet nem szűnik meg, csak az életnek egy alakzata nyer befejezést. Abban a tudatban, hogy még találkozunk, búcsúzom tőled kartársaid és jó uarátaid nevében : Isten veled édes Bercikéin, a viszontlátásra !“ Végezetül Récsey Ede plébános, házfőnök búcsúzott. Az egyház szolgája vezette be e gyászszertartást, — mondá, — fejezze is be az egyház szolgája. Mint a nagykárolyi római katholikus egyházközség egyháztanácsának elnöke a hívek és az egyháztanácstagok nevében búcsúzott. Kiemelte a dicső halált halt törhetetlen elvhüségét, hitéletének tisztaságát s azt az áldozatkész, lelkes részvételt, mellyel az egyház ügyei iránt mindenkor viseltetett. Szem nem maradt szárazon, szivébe lopód- zott mindenkinek valami nagy veszteség érzése, mely Nemestóthi Szabó Albert elvesztésével társadalmunkat érte. Ügyvédtársai vállukra emelték a koszorúkkal megrakott koporsót s a családi sírbolthoz vitték. A koporsót ellepő virágok halmazában olvastuk a következő szal- iag-feli rátok at: Hősi halált halt gyermeküknek. Bánatukban megtört szülei, — Isten veled, drága testvérünk. Hedvig és Pista. — Felejthetetlen Nagybátyjuknak. Melánia, Gizi, Hedvig és Pistike. — Isten veled. Ilonka. — Szeretettel Bercinknek. Gyula és Tibor. — Kedves jó nagybátyjának. Emma, Irén ke és Péter. — Szeretett jó Bercinknek. Elemér, Annus és Béreiké. — Fájdalommal, de büszkeséggel búcsúzunk. Keresztanyád, Lajos, Jenő. —». A néppárt elnökének. Nagykároly vidékének kathoü likus népe hü rakaszkodással. —; Igaz barát és egy igazi hős emlékének, mélységes bánatuk kifejezéséül. Csaba Adorján és családja.— Szeretettel. Ijosvay Aladár és családja. — A legjobb barátnak. Péchy László és családja. — Őszinte barátságod emlékét kegyelettel őrizzük. Ferenc és Kara. — Isten veled édes Bercikéin ! Edus és felesége. — A felejthetetlen jó barátnak. Dr. Brugós Gyula és neje. —- Szeretett barátjának. Serly Jenő. — Az önfeláldozó munkatárs és barátnak, szeretettel. Gábor Armand. — Tiszteletük jeléül. Id. Vonház István és családja Mezőpetri. — Őszinte hálája és kegyelete jeléül. A nagykárolyi Nőegyesület. — Feledhetetlen, érdemes titkárának. A Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókja. — Szeretve tisztelt munkatársának. A Nagykárolyi Önsegélyző Népbank igazgatósága. — Szeretve tisztelt kartársunknak. A nagykárolyi ügyvédi kar. — Igaz szeretete és nagyrabecsülése jeléül. A Nagykárolyi Önsegélyző Népbank tisztikara. Megható jelenet volt, amikor a temetési szertartás vége felé az oszladozó néptömegből egy csoportban kiválva könnyez/e álló vidéki gazdákhoz fordulva a mély gyásszal sújtott apa könnyekig meghatva köszönte meg ragaszkodásukat. Csendes sirás volt rá a válasz. Varjas Endre szatmári hittanár tolmácsolta a családnak gróf Majláth József erdélyi püspök részvétét s azon üzenetét, hogy maga akarta a nagy halottat eltemetni, de táviratra fontos ügyben vissza kellett utaznia. Nagy elismeréssel emlékezett meg az elhunytról s kijelentette, hogy hazaérkezése után első miséjét érte fogja mondani. Az ő varázsa túlnőtt a város határain, egész tábora volt rajongóiból, méltányolták ellenfelei, mint kiváló értéket tartotta számon az or zág. Halála óriási veszteség, tartsuk meg feledhetetlen emlékét lelkünk mélyén. HÍREK. Főispán! vizsgálat. A közélelmezés és hadisegély kezelése körül követett eljárást vizsgálja felül az egyes községekben e hó 17-ike óta Csaba Adorján főispán és Lévay Béla pü. számvizsgáló. Örömmel vesszük tudomásul derék főispánunk ez újabb irányú tevékenységét a közélelmezés és hadisegély kezelése körül, mert ha valahol tehet jót egy kormánybiztos, ; úgy ez a tér az, mert itt van a legtöbb baj j s itt fordult elő a legtöbb anomália a gabonafélék aránytalan elosztása, a liszt keverés és az elromlott dohos liszt kiosztása körül. Primicziák. Faulveíter János ujmisés f. hó 15-én Nagymajtényban primicziázott. Manu- duktora Czier Ferenc nagymajtényi plébános volt. Czumbel Lajos jun. 20-án primicziázik Szaniszlón, dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apát-kanonok, papneveldéi kormányzó vezetése mellett. Gyászeset. Városunk egyik érdemes, nagy időt élt polgára id. Kováts György f. hó 16-án éjjel elhunyt. A gyászoló család a következő jelentést adta ki: Alulírottak úgy a maguk, mint a nagyszámú közeli és távolabbi rokonság nevében is, szivük legmélyebb fájdalmával tudatjuk, hogy a leggondosabb szerető férj, édes atya, após, nagyatya, dtdatya, sógor és rokon id. tordai-vasadi Kováts György életének 81-ik, boldog házasságának 55-ik évében rövid szenvedés után, f. hő 16-án éjjel 12 órakor csendesen elhunyt. „Kívánok elköltözni s lenni a Krisztussal, meri az mindennél jobb“. (Pál Filip 1. 23.) Kedves halottunk hült tetemei f. hó 18-án d. u. '57a órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a Petőfi-utca 5. számú gyászháztól örök nyugalomra helyeztetni. Nagykároly, 1915. junius 17. Legyen nyugalma csendés, az ég áldó keze őrködjék drága porai felett! Özv. tordai-vasadi Kováts Györgyim sz. Tóth Terézia neje, tordai-vasadi Kováts Lajos, tordai-vasadi Kováts Mária férj. Sárvári Mihályné, to dai-vasadi Kováts Amália, tordai-vasadi Kováts György, tordai-vasadi Kováts Teréz férj. Szeszich Gyuláné, tordai-vasadi Kováts Klára férj. Biró Árpádné gyermekei, tordai-vasadi Kováts Lajosné szül. Kató Irma menye. Sárvári Mihály, Szeszich Gyula, Biró Árpád vejei. tordai-vasadi Kováts Irma, Ilona, Margit, Gyurka, Lajos, Károlá, Sárvári Gusztáv és neje szül. Katona Margit, Sárvári Amália, György, Mihály, Irén, Szeszich Sárika, Béla, Gyula, Biró Ákos unokái. Sárvári Irma, Margit dédunokái. Újabb adományok. A magyar szent korona országai Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjához újabban a következő adományok folytak be: Dr. Falussy Árpádné úrnőtől 5 és 4 K, összesen 9-K, a nagykárolyi kir. járásbíróság hivatalnoki karától junius hóra 45 K 11 f, Péchy Lászlóné úrnő gyűjtése junius hóra 120 K, ehhez hozzájárultak az Ecsedi-láp tisztikara 25 K 75 f, Penyigey Viola úrnő 4 K, a Margit-alap 50 K, Péchy László és Péchy Lászlóné úrnő 40 K 25 f, Kincses Dezső adománya egy peres ügyből kifolyólag 10 K, Pal- czer Ernő kegyesr. kormánysegéd adománya junius hóra 20 K, Récsei Ede kegyesr. házfőnök adománya április és junius hónapokry 30 K, Gózner Kálmán 50 K, Róth Lipót 50 K, a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank adománya május és junius hónapokra 200 K, Szaniszló község gyűjtése a főszolgabírói hivatal utján befizetve 20 K, összesen 552 K 11 f. Gyászeset. Kuszka Mihály kereskedő, a városi képviselőtestület tagja, az evang. egyház pénztárosa, utóbb egyháztanácsosa 64 éves korában hosszú, súlyos szenvedés után ma délben elhunyt. Köztiszteletnek és becsülésnek örvendett, jóságos szivii és nemeslelkü polgártársunk temetése tegnap, pénteken délután volt a Gencs-utcai gyászháztól az ág. h. ev. egyház szertartása szerint. Koszorumegváltás. Blau Ignác és neje dr. Nemestóthi Szabó Albert elhalálozása alkalmából koszorumegváltás címén 10 koronát juttattak e a vak katonákat gyámolitó Országos Bizottsághoz. Halálozás. Egy reményteljes ifjú életet ragadott el körünkből ismét a könyörtelen halál. Mike Gyula keresk. isk. tanuló, Rimaszombaton, — hova katonai kiképzés céljából bevonult — f. hó 11-én 19 eves korában elhunyt. Holttestét hazaszállították és f. hó 16-án a ref. egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra. A Gyermeknap városunkban. A háborús ország nem feledkezik meg nagy gondjai és terhei közepette sem a támogatásra szoruló gyermekekről. Sőt még nagyobb az ő értékük most, mert ők a hazának jövendő nemzedékei. Az Országos Gyermekvédő Liga által évente nagy sikerrel rendeztetni szokott Gyeim, knap ez évben f. hó 23-án fog megtartatni városunkban. Elvárjuk, hogy a közönség tudatában van hazafias cselekedete értékének, mikor a jövő nemzedék erősítésére fölkarolja a veszendőbe menő gyermekeket A diák munkások száma 100-ra szaporodott. Most már gimnazisták is igen nagy számmal csatlakoztak a hasznos mozgalomhoz. E héten az uradalomnak dolgoznak. A hét elején a Posta-réten gyűjtöttek, most a kapkmyi határban gyűjtenek. Sokan annyira szerelik a mezőt, hogy ott hálnak ; Matuska István gazd. isk. igazgató, és Sarkadi Sándor púig. isk: tanár hálnak kint a napszámosokkal, hogy felügyelet nélkül ne maradjanak. Megjött a kéngálic. A polgármester a következő hirdetményt tette közéd Azon szőlőbirtokosok, ki a városnál kékkövet, illetve réz- gálicot rendeltek és a pénzt előzetesen lefizették, kilónként 4 fillér utánfizetése mellett most már az egész mennyiséget átvehetik a városházánál. Nagykároly, 1915. junius 16. Debreceni István polgármester. [ . “— -------- ' £1 Ad akozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának,
