Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-13 / 24. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ. 24-ik szám. A 12-es honvédek dicsősége. L00 hadifogoly két nap alatt. Diösy ezredes hadiparancsa. A jelenleg Egerken állomásozó 12. hon- édgOl )Íi:f'1 legén/i é ge most az Or0sz_ lengyelországban Kielcétől keletre folyó nagy harkokban vesz részt a németekkel együtt. A vitéz honvédezred főleg a május 22. és 23-iki Nagykárolyi Nőegyesiiiet közgyűlése. harcokban tüntette ki magát, midőn ez az ezred egymaga 1500 oroszt ejtett f glyul. Ékből z alkalomból bocsátották ki az ezredhez az aiábbi hadpárancsot: Honvédek: I Két nap és három éjjel harcoltatok előkészített állásokban álló szívós ellenség ellen. Minden állásából kiűztétek; az ő védelmi állásait ti foglaltátok el. Ezerötszáz ember hadifogoly, nagy zsákmány fegyverek és lőszerben esett kezünkbe. Hősök voltatok egytől-egyig ! Dicsőséget szereztetek Királyunknak és Hazánknak. Dicsőséget szereztetek a honvédségnek. Dicsőséget szereztetek önmagatoknak. Ti is hozzájárultatok ahhoz, hog'- a Honvédséget csak leemelt kalappal említsék. Én is tisztelgek előttetek s mélyen meghatott szívvel mondok köszönetét mindegyiktöknek, legyen az bármily rendfokozatban, mert mindenki kivétel nélkül érdemet szerzett a fényes győzelem kivívásánál. A május 22. és 23-án ellenséges területen vívott P. K-i harc a 12. honvédgyalogezred történetének mind örökké fényes lapja lesz. Örök hálával tartozik hazánk azon bátor bajtársainak, kik a győzelemért való heves harcban hősi halált haltak Dicsőséges emlékük elmulhatatlan s mindörökké büszkék leszünk táj tűk ! Vitéz Hősök ! fogadjátok meg ez ünnepélyes alkalommal, hogy szerétéit Királyunk és Hazánk dicsőségére mindigga mostani magatartástokhoz méltóan fogtok viselkedni. Éljen a Király Éljen a Haza! Diósy s. k. ezredes. A Nagykárolyi Nőegyesület özv. dr. gyö- möröi Áldor Adolfné II. alelnöknő elnöklete alatt a tagok élénk részvétele mellett f. hó 6-án d. e. 3/+ 12 órakor tartotta meg rendkívüli közgyűlését a polgármester helyiségében. A közgyűlés legfontosabb tárgya volt özv. dr. Serlyné Móricz Ilka úrnő az egyesület nagyérdemű első alelnöknóje ugyanis ezidő- I szerint huzamosabb ideig Budapesten tartózkodik s ennek folytán az ő kérelmére ejtetett meg a helyettes 1. alelnöknő választása. Özv. dr. Áldor Adolfné elnöki megnyitójában ékes szavakban fejezte ki azt a páratlan buzgalmat s lelkesedést, melyet dr. Serlyné Móritz Ilka úrnő a Nőegyesület ügyeiben mindenkor kifejtett és azokat a nagyérdemeket, miket az egyesület felvirágoztatása körül szerzett, úgy hogy rövid időre való távozását is élénken megérzi az Egyesület s emiatt tartja szükségesnek egy helyettes I alelnöknő választását. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul dr. Áldorné úrnő bejelentését s Serív Móric Ilka távolléti időzése és alelnöki jogának épségben tartása mellett helyettes 1. alelnöknővé egyhangúlag s nagy lelkesedéssel dr. Schönpflug Béláné szül Ujfalussy Amadil úrnőt választotta meg. Ezután több kisebb jelentőségű ügyet intézett el a közgyűlés. így a többek között a Melinda Árvaházban ápolt gyermekek házi élelmezési s tartási diját, tekintettel a mai áltaiá nosan ismert drágasági viszonyokra, 1915. évi május 1-től havi 20 koronáról 28 koronára emelte fel a közgyűlés; kimondván egyidejűleg azt is, hogy ez a felemelt di] csak a háború tartama alatt fog folyósittatní. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy gróf Károlyi Istvánná Öméltóságát, mint az Egyesület elnöknőjét, születésnapja alkalmából üdvözlő irattal keresi fel. Ezután dr. Áldor Adolfné a következő megható szavakban emlékezett meg dr. Nemes- tóthi Szabó Albert hősi haláláról: — Hát téged hogy hívnak ? — Varga Ferenc a nevem. 1899. március ötödikén születtem Veszprémben, ahol az apám korcsmáros a Méheskertben. — Mióta vagy huszár ? — Nem régen. 1911-ben tizenkétéves koromban Bábolnán lovászgyerek voltam. Onnan a veszprémi 7-ik honvéd tüzérezredhez léptem be és most nyáron, amikor kiütött a háború, elmentem az 1-ső üteggel Szerbiába. Itt másfél hónapig voltam, azután elvonultunk Uzsokra, ahol vérhast kaptam és hazajöttem a kórházba. Mintha az iskoláról, vagy a játékról beszélne, olyan természetesen mesélte el a fiú az ő élményeit s egyszerre öreg katonásan hozzátette: — Azután átkéredztem a huszárokhoz, mert a betegségem után nem bírtam, kérem, a sok gyaloglást . . . Felvettek és én is a Ferenc József-laktanyába tartoztam eddig. Most áthelyeztek az 1. honvéd yalogezredhez jelentő lovasnak. Huszár leszek .után is, csak hogy szürke ruhában. A kisebbik, a sző^ gyerek közbe szólt: — De azt is mondd el, hogy milyen hőstetteket csináltál! Csodálos, hogy i ezt felejtette el, de azután elmondta : — Mint tüzér, cgv ászárral együtt járőrszolgálatot teljesitr Izsóknál. A huszár felment egy dombra, meg lent maradtam. Ekkor láttam, hogy egy orosz csapat közeledik. A fegyveremet nem használtam ellenük, hanem elsiettem és értesítettem a csapatunkat. Elfogtuk egy szálig őket . . . Tűzben is voltam. A 31-esekkel együtt szuronyrohamban vettem részt. Én tüzér voltam, de az nem volt baj... Azért, hogy a járőrszolgálatot olyan jól végeztem, tizedesi rangot kaptam. A huszár-ruhára nincs fölvarrva a csillagom, de ha felöltözöm jelentő lovasnak, megint meg lesz. Most már nem mertem tovább tegezni a tizedes urat, aki elvégre nekem, mint most besorozott népfölkelőnek feljebbvalóm. A hatosokat, amelyeket az interjú fejében ígértem nekik, kissé félve nyújtottam át, de azért elvették. Még egyre voltam kiváncsi. A kisebbiktől kérdeztem meg: — Mit csinált itt a gyalogos laktanyában ebédkor? A huszároknál nincs menázsi ? — Dehogy nincs. Azt már megettem. De tetszik tudni, mindig éhes vagyok, hát ide is eljövök. — Jó étvágyat. Szervusz. Alásszolgája tizedes ur. Néhány perc múlva a kaszárnya napos udvarán öreg népfölkelőkkel footballoztak a kis huszárok ... L. Z. „Mély megilletődésset jelentem a közgyűlésnek, hogy Nőegyletünk ügyésze: dr. Nemes- tóihy Szabó Albert május havában az északi harctéren hősi halált halt. Dr. Nemest, thy Szabó Albert Nőegyletünknek éveken keresztül lelkes buzgalmu, fáradhatatlan, agilis, minden j : és szép eszmét felkaroló ügyésze volt. Szive hazafias sugalatát követve közvetlenül a háború kitörése után önként jelentkezett katonai szolgálatra. Mindig az első sorokban küzdött. Halál- félelmet, gyávaságot nem ismert, bátran elszántan, csapata élén ment mindenkor rohamra. Katonái rajongásig szerették, tiszttársainak pedig kedves Bercije volt, amint azt ezredese oly megható levélben irta meg gyászoló szüleinek. Korai halála nagy veszteséget jelent nemcsak városunk politikai és társadalmi életében, hanem az egész magyar politikai közéletben is. De rendkívül nagy ami veszteségünk is, mert dr. Nemestóthy Szabó Albert értékes munkássága, az ő nemes jó szive pótolhatatlan s mindenkor hiányozni fog Nőegyletiinknek. Kérem a közgyűlést, hogy dr. Nemestóthi Szabó Albert hősi halála felett érzett mély részvétét jegyzőkönyvében örökítse meg s erről a mélyen sújtott szülőket jegyzőkönyvi kivonatban értesíteni rendelje.“ A közgyűlésen jelenvoltek mély megindult- sággal fogadták az elnök bejelentését, mély részvétüknek a közgyűlés jegyzőkönyvében adtak kifejezést s elhatározták, hogy részvétüknek kifejezését jegyzőkönyvi kivonat utján hozzák a mélyen sújtott szülők tudomására, akiket csak az a tudat vigasztalhat, hogy szeretett fiuk hazánk védelméért esett el. Ezután még 2—3 kisebb tárgyat intézett el a közgyűlés. HÍREK. Mély megiiletődéssel, őszinte részvéttel vettük a lesújtó hirt, hogy város ink nagy fia Dr. Fiók Károly a debreceni egyetem tanára elhalt. Fáj a szivünknek a szomorú halál diadala, mert hisz a mieink is volt. Itt ringott bölcsője, itt tanulta beszélni azt az édesen hangzó magyar nyelvet, ide kötötték gyermek korának kedves emlékei. Innen indult neki a nagy élet nehéz utjának, nagy kincseivel: munka szeretetével s szivének lángoló, költői érzéseivel. Az ősrégi debreceni ref. Alma mater irodalmi remekét ez eddig kevéssé ismert és müveit tudomány ággal gazdagítja az ó-ind és perzsa irodalom remekeinek hü és avatott bu- várlata által. 0 az első ki e tündérvilág tudományos eredményeit költőileg is értékesítette. Három évtizeden keresztül volt a kollégiumnak tanára s mily sok s ércnél maradandóbb emléket állított magának. Tanítványai a rajongásig szerették tanárjukat, ki példás s szorgalmas életével eszményképet állított magában ellőttük. A tudomány, vallás és haza érdekében dolgozott életének utolsó energiájával. Egész életét jellemzük Pap Károlynak, koporsójánál elmondott szavaival „Dolgoztál amig dolgozhatál, mintha mindig nap lenne.“ s. G. Lelkészi jubileum. Asztalos György a nagykárolyi ref. gyülekezetnek nagynevű, ragyogó szónoklatu, érdemdús lelkipásztora, a héten töltötte be helyi lelkészkedésének 70-it évét. Szivünk jókivánatait küldjük a galambőszfürtü pásztornak. Eljegyzés. Nagyilosvai llosvay Bözske és Nagyilosvai llosvay Péter jegyesek. Nagykároly, 1915. junius hó. Uj ügyvéd. Dr. Suták István ügyvédjelölt a marosvásárhelyi ügyvéd vizsgáló-bizottság előtt az ügyvédi vizsgát letevén — képesítettnek nyilváníttatott. Dr. Suták városunkban nyitja meg irodáját.
