Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-10 / 2. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ. 2-ik szám. lesével; 3. kisközségekben a biró elöljáróság két tagjával ; 4. Budapest székesfőváros kerületeiben a kerületi városbiró; 5. Fiume városában és kerületében Fiume város tanácsa részéről er- j re a célró rendelt egy vagy több közigazgatási tisztviselő ; 6. olyan városban vagy községben, ahova békebiró van kinevezve, a békebiró. Hatáskör tekintetében az az általános szabály, hogy a községi bíróság azokban a polgári perekben jár el, amelyeket a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk a községi bíróság hatáskörébe és illetékességéhez utasít. Az eljárásra az a községi bíróság illetékes, amelynek területén a panaszlott lakik. Ha a panasz- lottnak több lakóhelye van, a pert bármelyik lakóhely szerint illetékes községi b.róság előtt meg lehet indítani. Oly személy általános illetékességét, akinek lakóhelye nincsen, az a hely állapítja meg, hol tartózkodik, ha pedig tartózkodásának helye ismeretlen vagy külföldön van, akkor az utolsó lakóhely. A harmadik fejezet a felek személyes eljárásának, a meghatalmazott utján való képviseltétésnek szabályait tartalmazza és megállapítja, hogy szegénység címén kik részesülhetnek bélyegmentességben. A negyedik fejezet a községi bíróság előtti eljárásról szól. Kimerítő útbaigazítást ad ez a fejezet a panasz előterjesztésére, alakjára, tartalmára, az idézésre, a kézbesítésre, a tárgyalásra, a bizonyításra, az ítéletekre és végzésekre, a perköltségekre, az ügynek a járásbíróság elé vitelére és a felfolyamodásra nézve. Az ötödik fejezet a végrehajtásról szól, a hatodik fejezett pedig kimondja, hogy a rendelet 1915. január 1-én életbe lép s ezzel a nappal a községi bíróság hatáskörébe tartozó polgári ügyekben követendő eljárásra vonatkozó eddigi jogszabályok (különösen az 1877. évi XXII. törvénycikk és a 443—1878 1. M. rendelet) hatályukat vesztik A községi polgári bíróság ügyvitelét a tizennyolc szakaszból álló 197.200—1914 B. M. számú rendelet állapítja meg. Kimondja ez az A létfentartása. Iparos műhelyét, Gazda szántóföldjét Örömmel hagyja el, S megyen a hazáért. S katonának volna A szive oly rideg, Hogy ő ne menne most, Mikor mindenki megy ? Nem! ezt én nem hiszem! Nincs olyan katona, Aki gyávaságból Most itthon maradna. De én Te rólad sem Akarom elhinni, Hogy ne tudnál Te is Bár fájón — lelkesedni! És ne jutna eszedbe Szilágyi Erzsébet; S leküzdve bánatod, Áldd utján testvéred! Bátorítsd, lelkesítsd Ott a csatatéren, Nehogy elcsüggedjen, Gyáván, kishitüen! Én meg azt kívánom: Diadalt arasson! * ► Hazánk hírnevére Hősi dicsfényt hozzon! Telegdi Nagy Erzsébet. utasítás, hogy a községi bírósági ügyeket a többi ügyektől elkülönítve kell kezelni és külön iktatökönyvbe kell bejegyezni. Amennyiben az utasítás másként nem rendelkezik, a községi bíróság elé tartozó ügyekben is a községi bíróságként eljáró közigazgatási hatóságra irányadó általános ügyviteli szabályokat kell követni. A községi bíróság eljárásának és ügyvitelének szabályszerűséget és törvényességét kis- és nagyközségben a főszolgabiró, városban a polgár- mester, Budapesten pedig a Kerületi elöljáró ellenőrzi, akik ebből a célból a községi bíróság ügyvitelét a rendszeres vizsgálatok alkalmával és a szükséghez képest más alkalommal is megvizsgálják. A békebiró eljárását és ügykezelését a törvényhatóság első tisztviselője vizsgálja meg. Ez az ügyviteli szabályzat is január l-én lép eletbe. Becsület és bátorság. A háború forgatagában úgy kavarognak az emberi gondolkodást irányitó eszmék és erkölcsi fogalmak, akár a polyva a szélviharban. Ami tiszta búza, az csakhamr leülepszik, ha fel is kapta a szél, de a tartalmatlan héjat tova röpíti a semmibe. így van ez most a háború viharát álló erkölcsi értékekkel. Ami nem életre va'.ó eszme, hazug erény volt, elenyészik a semmibe. Ami Örök igazság, az kiállja a próbát, sőt edződik a további életre. Ugyanígy megválogatja a háború tisztitó tüze az emberekből is azt, aki érték és azt, aki salak. Tanulságos szemlét lehetne tartani úgy az eszmek, mint az emberek birodalmában. Hogy milyen az igazi hazafisá'g, az igazi becsület, az igazi bátorság, az áldozatkészség, emberbaráti szeretet stb. stb., azt mind most lehet tanulni. Egypár újsághír, egy pár közeli eset arra indit, hogy a mindennapi életben sokszor egymás mellé került két erényt, a becsületet és a bátorságot a háború tisztitó tüzének világosságánál figyeljünk meg. Apró esetek és megrendítő tragédiák sorakoznak elénk, hogy belőlük tanulságot meríthessünk azon szempontokhoz, melyekből a becsületet és bátorságot értéke szerint Ítélhetjük. Rendezetlen ősállapotunk, az ököljog korának torz örökségeképen ránk maradt párbaj-kultusz felfogása szerint a becsület és bátorság egymást kiegészítő fogalmak. A becsületet a bátorság kitüntetésével lehet reparálni. E szerint a felfogás szerint aki nem bárbajozik, az gyáva és elveszti a becsületét. Hogy ez a felfogás milyen buta s amellett igazságtalan, arra nézve a közeli nagy események egyik epizódja szolgálhat meg- világositásul. Bizonyára akad több is, de ez már kitudódott. Azoknak az erkölcse, akik minden tyukszemrelépésből párbajt költenek, sokszor a legbátrabb lelkű emberre süti rá a gyávaság bélyegét. Fényesen igazolja ezt egy főgimnáziumi tanár esete. Dr. Hauska Márton pancsovai főgimnáziumi tanárnak u. n. becsületügye akadt egyszer. Valami csekélységért párbajra hívta valami lovag, aki sportot űzött abból, hogy minél több párbaj-üggyel foltozza meg a becsületét. A komoly, tudomá- mányosan gondolkozó tanár elvileg ellene volt mindenféle párviaskodásnak s nem engedett az ügyből u. n. lovagias- kérdést csinálni. Nem fogadta el a kihívást. A harcias ellenfél rögtön világgá kürtölte, hogy X. Y. közönséges, gyáva fickó. Sőt tovább ment a nemes bosz- szuban. A tanárt, ki tartalékos hadnagy volt, feljelentette a katonai hatóságnak, hogy rendezetlen becsületbeli ügye van. Lefokozták. Kitört ez a hatalmas háború, mikor a haza fegyverbe szólította fiait, a gyávákat is, meg a hősöket is. A lefokozott hadnagy mint népfölkelő őrmester ment ki a harctérre, hogy kiáiljon az igazi párviaskodásra mindnyájunk becsületéért. Nem szól róla a történet, hogy vajon a krakéler ur oda jutott-e, de a gyávának bélyegzett ember bejutott a hősök galériájába. Az első alkalommal névszerinti kitüntetésben részesült, majd egy hősi küzdelemből sok sebbel és az I. osztályú vitézségi éremmel került be egy kórházba. Ismét visszajutva a harctérre, egy veszedelmes csatározásban, hova mint kipróbált vitézt küldték, hősi halált halt Lehetetlen, hogy meg ne indítson bennünket a dr. Hauska Márton marti- romsága. Az ő halála értékesebb mint más drága hőseink halála, mert a hazának áldozott életével bizonyságot tett egy ostoba és igazságtalan felfogás ellen is. Amilyen bátran szembeszállt a világ előítéletével, mikor visszautasította a párbajra való kihívást, épolyan hősiességgel fogott fegyvert, mikor komolyan volt arra ok, mikor a haza kívánta. Az ő bátorsága az igazi bátorság, mely azoké, kik készek az igazságukért, a meggyőződésükért szembeszállni a világ ítéletével, mintsem alávessék magukat a becsületről alkotott sablonnak. És kételkedik-e valaki az ő becsületében, noha egy formák szerinti párbajjal nem is foltozta meg. A fegyveres elintézés joga sohasem állt előttünk olyan nagydiinenzióju fogalomként, mint most. Ma, mikor népek milliói állnak fegyverben, halálos pár- viaskodásban, mi most két embernek a lovagias ügye? Úgy érzik a levegőben, hogy most nem lehet bárbajozni. Énnek az öntudatlanul érzett elvnek igazolása lett a napokban két pesti urnák az esete, akik nem párbajozhattak meg, mert nem kaptak négy embert, aki a segéd- séget vállalja. Mindenki azzal kosarazta ki őket: „Hja barátom, ha te most verekedni akarsz, eredj a harctérre!“ És a két ur mellőzve a komédiát, mindjárt a dologra tért. Kibékültek. Mert a legtöbb párbajnak ez a vége. Ha a dolog mélyére nézünk, a párbaj, eltekintve rendkívüli esetektől, formális eljárás, mely a béküléshez vezet. Egészen olyan, mintha gondolatszegény vagy kis erkölcsi bátorságu emberek találták volna ki. Aki helytelenül cselekedett embertársával s vagy nem tudja magát kimagyarázni, vagy a beismerésre nincs erkölcsi ereje, összeverekszik s e forma után éri el a végcélt, a megoldást, a békülést. E háború talán kiöli a párbaj kultuszát. Annyi önérzetes férfi lesz köztünk, akik a kardok egész erdejével, a golyók záporával néztek szembe, hogy ez lejárja a párbaj tekintélyét. Rátérünk arra,
