Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-15 / 33. szám
Nagykároly, 1915. augusztus 15. Vasárnap. HL évfolyam. — 33. szám. A „VÁRMEGYE“ Szatmármegyeí Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős jgf szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -tg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő : NAGY ISTVÁN, a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője. Előfizetési árak: Egész évre — — - Félévre — — — - Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. A magyarság egy szebb jövőért küzd e háborúban. Egész szereplése egy grandiózus demonstráló felvonulás tűzesőben, vérözönben a világ előtt. A gonoszul reászőtt hálókat kardjával vágta szét, hogy kilépve az ismeretlenség homályából drága vére hullatásával váltsa meg a nemzetek sorában őt megillető helyét. A sok rosszakaratú félreértés, gyanúsítás már az első ütközetek füstjével szétoszlott s azóta a magyarság nagysága mind szé- ditőbben bontakozik ki a világ előtt. A szövetséges népek csodálattal, az ellenség félelemmel tekint a magyarra. Az elismerés egész koszorúját tette a jövőjéért küzdő magyarság vérző fejére József királyi herceg. Azon a magánkihallgatáson, melyen Az Újság hadi tudósítóját fogadta a harctéren, egész apotheozisát adta a magyarság hallatlan erényeinek. Az Újság vasárnapi száma hozta Szomory Emil cenzúrázott tudósítását erről a fenséges eseményről, mikor egy Habsburg királyi herceg lobogó ex- tázissal beszél a magyar katonáról. „Itt, a Kárpátokban tanultuk megismerni teljes értékében a magyart, nemcsak mi, de az egész vdág.“ „— az első és rég elmmt küzdelmeink óta az egész ország, az egész világ méltányolta a magyar katonák működését, melyeknek teljesítményei örök büszkeségemet k pezik. És büszke vagyok rá, hogy érzéseim nem egy parancsoknak katonái iránt érzett elfogult szereiete volt, hanem felismerése azoknak a kiváló erényeknek, amelyek a mi dicsőséges hadseregünk egész külön fejezetét fogják majdan képezni. A németek is nem egyszer elszédülten nézték a magyarok irtózatos küzdelmét és csodálták őket és rajongtak énük, amikor a Kárpátokban olyan feladatokat oldottak meg, amelyekhez emberi erő már-már elégtelennek tetszett. A lelkem sir minden egyes elesettért, de aki magyar pusztult el a tizenegy hónap fergetegében, annak külön-küiön kellene márványba^ vésni örök emlékezetül a nevét.“ „Ámde szentül hiszek benne, hogy a sok magyar vér, amely a harctereket áztatta, nem folyt hiába és minden csepp egy boldogabb, egy békésebb és zavartalanabb jövőt készített elő. A magyarságnak, amely a háború első percétől kezdve olyan gyönyörű harmóniában nyilatkozott meg, a háború meg fogja teremni a gyümölcseit. Én szentül hiszek ebben és bízom benne és nemcsak én, de mindenki tudja, milyen része van a magyarságnak ebben a háborúban.“ Egy Habsburg királyi herceg fejezte ki e lendületes szavakban a magyarság azon szent meggyőződését, hogy pazarul ontott vére nem folyt hiába. Minden kiomlott csepp vér egy szebb jövőt készít elő, mikor méltó helyet foglal el a magyar a nemzetek sorában, hol páratlan képességeit kifejtheti. A királyi fenség ajkáról elhangzó döntő elismerés szent igéretképen hangzik nekünk, hogy részünkre a háború meghozza a maga gyümölcseit. Mi nem harcoltunk idegen népek leigázásáért, sem területgyarapitásért, mi csak a magunk életéért, egy szebb jövőért harcoltunk. S hogy ennek el kell következnie, annak a kiontott vér szent záloga. Egy év után.* *) „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak. Isten óvja csapásoktól mi magyar hazánkat“ mondja a koszorús költő, — Bizony! rossz időket éltünk, mert — mint szomorúan emlékezhetünk — múlt év február 23-án történelmi nevezetességű uj püspökségünk legelső és dicső Főpásztorát gonoszul akarta bombával elpusztítani a pokoli elvetemültség; — most pedig ugyancsak múlt év junius 28-án ismét vérfagylaló megdöbbenés és sötét gyász jutott részünkül abban, hog/ bomba mellett gyilkos revolver két golyója tragikusan oltotta ki Sara- jevóban drága életétFerenc Ferdinand és neje Hohenberg Zsófia Őfenségéiknek, mint édes Magyarhazánk trónvárományosainak ! Igazságos Istenünk! most már értjük — Manasszes szerint — hogy Te bánkódol az emberek gonoszságain ; — de milyen sokféle és sötét is a bűn: bomba; revolver; vér, halál, a nyomán pedig: siralom, mély gyász és földrengető világháború !! A sarajevói tragédia évfordulóját a minap milliók hazafias kegyelete gyászünnepségekkel ülte meg mindenütt az országban; mi is meg- gyujtottuk a fájdalmas megemlékezés szövét- nékét a kettős monarchia nagy halottjának; de hőn szeretett Püspök Urunk újólag elrendeli hogy ismét szenteljünk kegyeletes emléket a *) Készítette és aug. 9-én elmondotta: Szócska János g. kath. magyar lelkész é esperes. most folyó véres küzdelmek eiső vértanúi áldozatainak; Ferenc Ferdinánd és neje Hohenberg Zsófia Őfenségieknek — s kapcsolatban résztvevő szeretettel adakozzunk a dúló háború rokkantjainak számára. * * * Junius 28-ika! te! a világháború születés napja ! milyen gyászos évforduló lettél te nekünk! Mily gyászosan keserű édes Magyarhazánkra a te emlékezeted! Hisz’ te ragadtad el tőlünk a fenséges trónörököspárt: a haza- fiság és vallásosság tündöklő példányképeit — s előidézted a ma is tartó háborút1 Igen ! megdicsőült s feledhetetlen Trónörökösünk először is honfiúi s uralkodói hivatásának teljes magaslatán állott. Ugyanis az Osztrák-magyar monarchiát heterogen népek alkotják, s azért Ferenc Ferdinánd Őfensége azon magas eszmében élt, hogy a Habsburgok trónját a délszlávok közvetlen megnyerésével kell megerősiteni. Ezen hóditó _eszmét lelke mélyéből munkálva tartózkodott Ő legtöbbet a viszályos csehek között és e szemponttal akarta magához vonzani a boszniai szerbeket is. S ezen imperialis eszméjének tragikus vértanúja Ő! — Kiváló magyar szeretete is megbecsülhetetlen örökség s el nem múló emlék marad fennn mindenha. A körülmények miatt ugyan csakis már férfi korában foglalkozott behatóbban a nekünk édes magyarnyelvvel; de azt mihamar annyira elsajátította, hogy még a kiejtésén sem érzett meg az, mintha eleve is nem beszélte volna azt. Naponkint fordított magyarra és viszont. Kedves angyalként szeretett gyermekeit is korán bevezette a magyarnyelv ismereteibe. Magyar érzését élénken jellemzi gyermekeire nézve is a következő epizód. A Főherceg éveken át ellátogatott st Moritzba. Ott egy alkalommal egy magyar mágnásnak — kivel sétált — a következőt mondotta : „ma nagyon boldog napom volt. A nagyobbik fiam ma egy hosszú magyar költeményt mondott fei.“ S majd igy folytatta: „Igen én szeretem a magyarokat; ha majd király leszek: látni fogják.“ — Ki tudná kellőleg mérlegelni; mennyi tul- nan biztató remény hullott porba, s mily nagy magyar történelem nem nyerhetett kívánt megvalósulást a szivet szúró, lelket megrendítő katasztrófában!? — különösen, ha elgondoljuk másodszor az Ő istentszerető mélységes vallásosságát is. A keserű könnyek között elsiratott Trónörökös mélyen vallásos egyén volt. Hatholikus hitét és világnézetét hűen megvallotta a nagy nyilvánosság előtt is; hisz’ Ő volt Bécsben a kath. iskolaegyesület fővédője is. Fenséges Felesége, a leghűségesebb hitves, a legjobb anya, nemes hevülettel párosította vallásos érzését rajongva szeretett férjével. Felemelően nyilvánvaló tény, hogy minden reggel szent misét hallgattak és havonta gyóntak és áldoztak. Magyarország Patronájának alázatos tisztelői voltak; Máriaczelbe is búcsúkra gyakran eljártak, s vendégség alkalmából is r« Legtökéletesebb arctisztító- és szépitő-szerek a AKÁCIA AKÁCIA világhírű KRIEGNER-féle AKÁCIA arckrémé, tégelye 2 kor. szappan, darabja 1*20 kor. pouder, doboza 1-20 kor. Kaphatók az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Postán küldi az egyedüli készítő: Kriegner-gyógyszertár Budapest, Kálvin-tér,
