Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-25 / 30. szám

melyek már közvetlenül ható kellemetlen helyzetté váltak, mikor a harcok Lehowcze vidékére terelődtek.

Diadalmas előrenyomulásunktól kezdve fölfordult az él.t Lehowczében. A vesztüket érző orosz katonák sanyargatóivá lettek saját községeiknek. A végzetes hátrálás idején közhírré tette a katonaság, hogy a kintlevő terményeit mindenki takarítsa be és amit tud, vigye magával az ország belsejébe, amit nem tud, azt égesse fel. Minthogy a lakosság (nagyob- bára lengyelek) vonakodott ezt megtenni, az ott székelő orosz cfragonyosokat elvezényelték és kozákokat eresztettek a falura. Ezek aztán elvégezték a nagytakarítást. Azon pár nap alatt, mig a falut kilakoltatták, egész sorát követték el az erőszakoskodásoknak. Úgy kezelték saját népüket, mint ellenséget. Gyanús elemnek tekintettek mindenkit, aki nem szívesen hagyta ott hajlékát, hol inkább bevárta volna a mi csapatainkat. A katholikus lengyel papot egyszerűen kilökték a templomból, mikor misézni akart. A lakosságot záros határidőn belül kilakoltatták. Csáky nagynénjének kastélyába egy este állított be a kozáktiszt, hogy az egész háznép és cselédség azonnal pakkoljon és menjen az ország belsejébe. Könyörgéssel és főleg pénzzel el tudta érni az öreg asszony, hogy reggelig maradhattak.

itt következtek el Csáky Sándorra a megpróbáltatások napjai. Már napokkal a kilakoltatás előtt Csáky és a nagynéni gazdatisztje éjjelenkint gödröket ástak a kertben hova az értékesebb tárgyakat elrejtették. Ezenkívül Csáky magának is gondoskodott egy búvóhelyről. A kastély elhanyagolt parkjában a legbozótosabb helyen lefele táguló gödröt ásott, melybe meglehetős kényelemmel beleférhetett. A munkát természetesen éjjelenkint folytatta s a kiásott földet kosárral a közeli tóba hordta. A gödör párkányát deszkával bélelte ki s a nyílásra deszkafedelet csinált, melyet gyeptéglákkal rakott be. Hogy levegője is legyen a barlangnak, a föld alatt két vastag gummi- csövet vezetett egy közeli bokor tövéhez, hol észrevétlenül nyílt a szabadba. A rejtekhelyei szénával kibélelve, vizet, ennivalót téve bele előkészítette a tartózkodásra.

Azon emlékezetes éjszakán, mikor a kozáktiszt el akarta a családot szállíttatni, Csáky tudta, hogy itt az utolsó alkalom elbújnia, hogy bevárhassa a mi csapataink érkezését. Nagynénje tudni sem akart az öccse vakmerő tervéről, de végül is 50 koronát és 30 rubelt adott át a tervétől eltérni nem akaró fiatal em • bernek. Az éj leple alatt a lakásból kiszökve, elhelyezkedett a rejtekhelyen.

Másnap az egész falu népét elhajtották a kozákok. Amint a falu üres lett, hozzáfogtak a fosztogatáshoz. A fedelet meg-megemelintve tanúja volt, mint vadásznak a kozákok hosszú pikáikkal a rémülten kodácsoló és röpködő tyúkokra. A mindenhol felállított nagy üstökben sütötték, főzték a leölt jószágokat. Evés- ivás után felgyújtva a falut, elvonultak.

Két és fél r.apot töltött Csáky a gödörben, csak éjjel merve a fedelet fel-felemelni, hogy frissebb levegőre dughassa a fejét.

Kimerítő raboskodásának harmadik napján déltájban szokatlan zajra lett figyelmes. Hogy jobban halljon, felemelte a fedelet is. így tisztán hallotta, amint cikornyás magyar káromkodással kisérve szid valaki bizonyos „Csillag“-ot. Magafeledten, boldog örömmel ugrott ki a gödörből s felemelt kezekkel rontott elő a bokrok közül a hang irányában. Honvédhuszárok kötötték be lovaikat a gazdátlan ólba. Nagy meglepetéssel fogadták az idegen földön eléjük szaladó magyar fiút. Haj,

2-ik oldal.

de idegen földön mindenki gyanús, aki él, Vitték az alezredes elé. 1 ásni elkallódván, nem tudta magát igazolni. Az alezredes őrizet alá tétette, mondván, hogy közeledőben vannak a 12-ős honvédek, azok közt biztosan lesz, aki felismeri, ha tényleg nagykárolyi.

Másnap valóban más csapatok között megérkeztek a 12-ősök is. Nagy örömére valóban akadtak is ismerősei: Németh Béla tart. honvédhuszárfőhadnagy és egy Óbis nevű 12-ős szakaszvezető. Erre Balassa alezredes a következő tartalmú igazolványt adta ki neki: „Csáky Sándor, miután személyazonossága több tiszt és altiszt bemondása alapján igazolást nyert, feljogosittatik, hogy minden módjába eső közlekedési eszközön hazájába utazhassák és kérem a közbeeső hatóságokat, hogy útjában támogatni szíveskedjenek. Harctér, 1915. jun. 39. Balassa, alezredes.“ Ezen igazolvány segélyével Lemberg— Delatin—Munkácson át huszárokkal, béliekkel, gyalogosokkal és teherautókkal vegyesen utazgatva 8 ut után f. hó 7-én hazaérkezett a vi- szontagságos élményeken átment fiatal ember. Minthogy 1896-ban született s igy katonai kötelezettsége van, melynek eddig még eleget nem tehetett, hazajövetele után rögtön jelentkezett a katonai hatóságnál, mely be is sorozta. Igy abban az érdekes helyzetben lesz, hogy mint katona mehet ki arra a harctérre, melyet már civil korában bejárt.

SZAMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ,

________

HÍ

REK.

Rezet—Vasért.

Gróf Andrássy Gyuláné, az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület kormányzó elnöke azzal a kérelemmel fordult a Vörös Kereszthez, hogy azt a lelkes akciót, melyet hazánk győzelmére szolgáló eszközök előteremtésében az Uránia végez, lehetőleg támogassuk. Mi e nemes mozgalmat teljességben méltányolva, itt adjuk és közönségünk szíves figyelmébe ajánljuk Gróf Andrássy Gyuláné felhívását:

„A magyar társadalomhoz, külünösen a magyar háziasszonyok, egyházak gononoksága, jegyzői kar, lelkészek, tanári s tanítói kar, kereskedők és iparosok jó szivéhez fordul az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület és áldozatot kér a haza oltárára

Az Országos hadsegélyző hivatal lelkes felhívást intézett a magyar közönséghez, és elsősorban a magyar háziasszonyokhoz. Ez a felhívás azt kívánja tőlünk, hogy háztartásunk fölös és nélkülözhető fémtárgyait adjuk oda részben a hadseregnek, részben egyesítvén a kettős célt a társadalom munkájának segítségére. Bizonyos, hogy e felhívás nem is marad hatástalan s minden magyar háztartásban már készen várják összegyűjtve és megválogatva az erre szánt tárgyak a gyűjtés idejét. Ehhez a felhíváshoz kapcsolódik, bár tőle függetlenül a mi kérésünk is. Adják nekünk háztartásaik vagy kereskedéseik egyik másik darabját, mely talán nem felesleges, de nem is pótolhatlan. Az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület ugyanerre a célra a rézmozsarakat, rézgyertyatartókat vagy egyéb nélkülözhető réztárgyakat és rézmérleg- sulyokat (leginkább Va kilón felül) kéri azoktól, kik ellenszolgáltatás nélkül, vagy mert nem nélkülözhetik, nem adhatják át réztárgyaikat. Nem ingyen kérjük, mert ellenértékűi felajánlunk minden adott rézmozsárért, vagy 3 kgr. súlyú vörös vagy sárgaréz tárgyért vagy törmelékért, egy a használatnak, úgy ízlés, mint hygienicus szempontból teljesen megfelelő nik________ 30-ik szám.

i

ke

lezett vazsmozsarat. Másfél kgr. súlyú rézgyertya tartóéit, vagy ugyanannyi súlyú sárga vagy vörös réztárgyért vagy törmelékért egy nikkelezett vagy bronzirozott vasgyertyatartót; '/a kilós és ezen felüli rézsulyért a megfelelő hiteles vassulyokat. Ezen vastárgyak bízvást pótolják a háztartásban, templomokban és az üzletekben támadt hiányt. E jelzett tárgyak e történelmi napok emlékére „pro Viktoria“ „a Győzelemért“ 1914—15. felirattal vannak ellátva és mindenkor ékesen szóló emlékei lesznek ennek a nagy időnek.

Réztárgyaik helyett fogadják el tehát szívesen az általunk felajánlott és a rézadományokat miidenképen pótló nikkelezett vagy bronzirozott vastárgyakat, hogy egyrészt uj eszközöket adhassunk küzdő hadseregünknek jövendő győzelmek kivívásához, másrészt pedig, hogy a hadicélra adott anyagnak nyilvánosan elszámolandó átvételi árával támogassuk az „Uránia“ Országos Nővéda Egyesület már megkezdett munkáját, egy-egy téglával hozzá járuljunk ahhoz az otthonhoz, melyet az egyesület a hadbavonultak özvegyeinek és árváinak lehetőleg még a háooru tartama alatt felállítani óhajt.

A fenti tárgyakon kívül minden egyéb réz vagy vörösréz tárgyat, üst, konyhaedény stb. adományt is szívesen fogadunk és kérünk és azt kívánság szerint az adományozó által megnevezett bármely, általunk forgalomba hozott nikkelezett vagy bronzirozott felirásos emléktárggyal kicserélünk.

A hazafias nagy cél érdekében bizalommal várom a becserélendő réz- és vörösrézadományokat, gróf Andrássy GyulánéHV., Váciutca 20. vagy az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület helyiségébe V , Szervita-tér 8. sz. alá.

Budapest, 1915. junius havában.

Gróf Andrássy Gyuláné s. k.“

Kitüntetés. A király dr. Rótli Sándornak az ungvári kórháznál alkalmazva levő segédorvosnak az ellenséggel szembe kitűnő és önfeláldozó szolgálatai elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta.

Számvevői helyettes. A nagykárolyi járási szemvevőségi teendők teljesítésével a m. kir. pénzügyigazgatóság Komlóssy József nagy- somkuti járási számvevőt bízta meg.

Megbízás. A mátészalkai járási állatorvosi teendők ellátásával a főispán a szatmári járási állatorvost bízta meg.

Unger István gyásza. Megrendítő csapás érte Unger Istvánt, az osztrák-magyar bank szatmári fiókjának főnökét. Hat éves kis leánya, Manczika rövid betegség után vasárnap hajnalban elhunyt. A gyászbaborult család iránt általános városunkban is a részvét.

Az első rokkant-bizottság. Fiók Zoltántól, a nántüi kör jegyzőjétől vette a Választmány az első rokkantbizottság megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet. Dobra, Nántü, és Rákos- terebes községek buzgó lakosai fogták fel elsőben a rokkant-ügy komoly és sürgősen fontos voltát és a központ felhívására Korány János, dobrai ref. lelkész, korelnök, Zádor József, nántüi r. kath. lelkész, diszelnök és Tatár Gyula, rákosterebesi g. kath. lelkész, h. elnök, vezetésével megalakították a nántüi körhöz tartozó rokkantak bizottságát, amely az erdődi járás többi községeihez csatlakozva az Erdőd székhellyel biró járási rokkantbizottsággá fog kialakulni.

Hősi halál. lfj. Mándi László helybeli bérkocsi-tulajdonos május 8-án az északi harctéren hősi halált halt.