Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

2-ik oldal.

SZAMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ.

27-ik szám.

leg, ami némely gazdának volt, elrejtőzött. Nem uzsorás hajlamokból, hanem ösztönszerü aggodalomból. Épugy mint a tehetősebb fogyasztó a félelem miatt sokkal többet halmozott fel éléskamrájában, mint a mennyi az uj aratásig kellett volna.

Normális gazdasági és politikai viszonyok között a félelem okozta aránytalan áremelkedés nem oly nagy, amint azt Gregory King állítja. Mert a fejlett forgalmi eszközök a mai modern kereskedelmi életben lehetővé teszik a hiány más jobb termésű országokból való gyors fedezését. Ma azonban, amikor a háború következtében a külföldtől nem remélhetünk és a belföldön a vasúti szállítás lassúvá és bizonytalanná vált, ismét erős tápot nyer a gazda félelme a hiány fedezése tekintetében, minek kövefkeztében visszatartja, elrejteni igyekszik minden feleslegét. A kínálat úgyszólván teljesen megszűnik. A termeiében fölébred az állatvilágban tapasztalt ösztönszerü hajlam, mely nem ösrner semmiféle altruistikus, magas .bb szempontot, mint a gyűjtést és félretevést. Valamint a méh, mely egész nyáron szorgalmasan gyűjti a mézet, hogy télre is legyen miből táplálkoznia és nem veszi észre, hogy tulnagy aggodalmaskodásában sokkal többet tett félre, mint ameny- nyit tényleges szükséglete igényelne, úgy cselekszik önkéntelenül az áhalános hiánytól meg- ijedt gazdálkodó is. És valamint a méhész ügyes mesterségével el tudja szedni a méh féltett kincsét, a nagy szorgalommal és gondossággal gyűjtött és félretett, de fölösleges mézét, úgy az annyira megrágalmazott közvetítő kereskedelemnek a mai súlyos időkben az a szerep jutott feladatául, hogy a forgalomtól eldugott jószágot kereskedelmi ügyességével elő csalogassa rejtekhelyéből és odairányitsa, ahol a legnagy >bb szükség mutatkozik. Ez a csalogatás azonban csak magasabb árak igérésével eszközölhető. Tudjuk, hogv adás-vétel ugv keletkezik, ha úgy az eladó, mint a vevő hiszi, hogy az ügylet által gazdasági előnyben részesül. Ha t, i. az eladó többre becsüli a kínált pénzösszeget az eladandó j »szágnál és ha viszont a vevő nagyobbra taksálja az áru értékét az érte fizetendő pénzmennyiségnél. (Lásd Mandello Gyula: „Érték és ár“, Budapest, 1893. 22. oldal.) A vevő és eladó különböző értéket tulajdonit az árunak és a pénznek és e ellentétes becslésnek köszönhetjük a csere létrejöttét. Minthogy a hiánytól való túlzott félelem a gabonának nagyobb értéket tulajdonit, mint amennyi a tényleges hiány arányának megfelelne, a termelő csak akkor óhajt gabonájától megválni, ha az érte kínált pénzösszeg az ő saját egyéni subjektiv értékbecslését is fölülmúlja. Az eladót ugyanis nem készteti az eladásra azon aggodalom, hogy a fogyasztó máshonnan fogja kielégíteni szükségletét. Mert tudja, hogy a szükséglet a háború és a múlt évi rossz termés és a bel- és külkereskedelem a háborús viszonyokból folyó korlátoltsága miatt semmiképen sem elégíthető ki teljesen, minek következtében úgyszólván semmiféle ellentétes szempont nem akadályozza a termelő gazdasági önzésének féktelenségeit. Nem uzsorás szándékból, hanem a rendkívüli viszonyokból és a természetes gazdasági önzés mindig megengedett, sőt a törvényhozás által nagyranevelt ápolásából folyik a termelők a fogyasztókra nézve oly súlyos következményekkel járó, szinte hidegnek látszó álláspontja.

Fölmerül azonban egy másik kérdés. Ha igaz, amit fent kifejtettünk, akkor miért oly drágák azok az ételmicikkek. amelyekben nemcsak hogy hiány nincs, hanem ellenkezőleg a világkereskedelem és forgalom megbénulása és a kivitel korlátozása folytán nagy és bőséges fölöslegek állanak rendelkezésünkre ? Tehát ismét elő az uzsorával és a közvetítő kereskedelem káros és veszedelmes voltának a hangoztatásával, ■' éA nemzetgazdaságtan elemi törvényeinek .az ismerete, a szénvedélyességriél és elfogultságnál erősebb igazságszeretet azonban árra "kénysze^it bennünket, hogy-' iW-fs megvédel- mezz#k az igazságtalanul megrágahhazottákát az ujsorá és lelkiismeretlenségí vádjá;étTen.'

A drágaságnak a nemzetgazdák szerint még egyéb okai is vannak, .Emelkednék az árak, ha sokvp£nz forog közkézen.’Sók embernek van pénze, tehát sokan fásáról'iák ná- ígyobb a »kereslet, emelkedik a£ ár/AÉ ntíterSi még fontosabb áremelő tényező: a pénz vásárló erejének a csökkenése. Ha p. o. ma 10 koronáért annyi kenyeret és olyan ruhát kapok, mint azelőtt 2 koronáért, ez azt jelenti, hogy a pénz vásárló ereje ötször kisebb, mint volt a háború előtt. 1790-ben a nagykárolyi keresztény mészárosok alázatos kérelmükben kérik a nagyságos stb. Vármegyét, hogy ők is négy krajcárért árulhassák a húsnak fontját, amint az a zsidó mészárosoknak meg van engedve. (Lásd: 1790. évi vármegyei jegyzőkönyvet 1427. számú határozatát.) Mellesleg meg kell jegyeznünk, hogy a kérvényezők igazságtalanul hivatkoztak a zsidó mészárosok magasabb áraira, mert tudjuk, hogy a rituális vágatás külön költségekkel és speciális kockázattal jár. Vajon nem bizonyítja ez, hogy 1790-ben Nagykárolyban három krajcárnak — egy font húsnak ugyanis három krajcár volt ára — oly nagy j volt a vásárlóereje a húsra vonatkozólag, mint j ma két koronának? vagy fordítva: két koro-; nának ma nem nagyobb a vásárló ereje, mint j volt 125 évvel ezelőtt három krajcárnak. Ve gyünk-egy másik példát: 1794-ben Gróf Károlyi uradalma, mint földesúri hatóság, a zsidó communitasusk 100 köböl búzát adott el 6 frt 14 krajcárért köbölként, hogy az a zsidó lakosság között ugyanolyan áron kiosztassék. Úgy látszik, hogy említett évben gabonában nagy hiány lehetett, mert az akkori hitközségi jegyzőkönyv ebből kifolyólag nagyon fölmagasztalja a Gróf ur kegyelmét és jóságát. Egy köbölnek az űrtartalma tekintve, hogy egy köböl négy véka, egy véka 40 itce és égy itce

0. 845 liter, 135.2 liter és Ínség idejében a mai árakhoz viszonyítva igen olcsónak mondható.

A XVI. század második, felében a búza ára 2 frt 54 krajcár volt. Igaz, bogy a XVII század első felében a búza 'ínség folytán 40 írtra emelkedett, mégis a következő bő aratásu években a legszebb búza 2 írtért volt kaphat. (Acsády: Nemzetgazdasági Szemle 1888. Földes

1. in. 1. Köt. 310 -old.) 1797. évtől kezdve 1848-ig a nagykárolyi izr. anyahitközség zárszámadásában a kiadási rovatban évenként az uradalom és vármegyei f ótiszt viselőinek Szent Márton napján ug/nevezett mártonludakkal való megajándékozása szerepel kiadásként. (A pozsonyi «zsidó hitközség a mai napig is fen- tartotta est -a szokást. 'Syent Márton napján 6. mártonluddakajándékosza meg a királyi udvartartást, melvből kettő ja trónörökös udvartartását illeti. Az ajándékozással egyidejűleg a hitközség elöljárósága audiencián jelenik meg a király előtt, amikor tógában- áll esetleges kérelmeit szóbelileg előterjeszteni.) 1804-ben a legszebb liba 2 frt volt. E példákat csak érdekességük miatt hozom fel. A statistikusok számtalan példával igazolják, hogy á pénz vásárló ereje folytonos ingadozásnak van kitéve és a drágaság emelkedésével az elsőrendű szükségleti cikkekben ugyanolyan arányban csökken. Acsády szerint(I. u. o.) a mai forint vásírló ereje 1522—30 évjbenGS-ször, 1530—46 évben 12-szer, 1546— lßOO 10-szer, 1600 után 7—8-szor és 1650 után.5—6-szor oly nagy volt, mint ma. íüí L

Ha már most az elsőrendű szükségleteket kielégítő áruk mai árát összehasonlítjuk a háború előtti árakkak^razt kell megállapitanuk, hogy a pénz vásárlóiért'4 3—4-szeres áremelkedéshez fordított arányban 3—4-szer kisebb, mint volt1 a háború " előtt. Nem szabad tehát csodálkozotnik, ha" :a tojás, zöldségfélék stb. bőségesen található (másodrendű- szükségletek kielégítésére szolgáló élelmiszerek a háború előttkárak 3—4-szereséTe emelkedtek. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a; tojás stb. cik kék tulajdonképem épp ojy olcsók a termelő szempontjából; mini a háború előtt, az árakat nem pénzmennyiségben',.számítva, hanem az érte cserében kapptt^sőredü; fogyasztási cikkekhez viszonyítja. fa. b|bqtu alatti időben ugyanis j.0—12 fillérjével eladóit tojásért a termelő nem kap több /gabonát, kenyeret, ruhát stb. mint a jiábpru előtji időben 4—5 fillérjével eladott tojásért.

Az áremelés mas gazdasági szempontból nem indokolatlan és nem a parasztaSszony bűnös szeszélyének következménye, hanem a csereüzletet megkönnyitő, és., közvetítő-pénzeszközben beállott nem pénzügyi, mint inkább gazdasági értékcsökkenés tefméVz^fég föfyorfíánya. Hogy ezt még jobban megvilágítsuk, föTTfőztíhk fegy példát a pénz XIX. századbeli törtéhetéböl : 184-1 —»13 évben az állám kényszerfprgalojnmal

»j ellátott papír pénzt u. n. váltó forintokat bo- I csájtott ki. 1820-ban devalvatio következtében e papír pénz eddigi értékének 2/s-ére sülyedt, azaz a .váltó forint értéke, amíg a pengő forint 60 krajcár volt, 24 krajcárnak és 1858 után, amidőn a pengő forint 100 krajcárra lett osztva, 40 krajcárnak felelt meg. Ha már most — tegyük fel — egy mártonnapi ajándékul szolgáló liba, melynek ára fent idézett hitközségi szá- madási könyvek szerint 2 forint volt, 1820-ban a váltópénz értékcsökkenése következtében 5 váltó forintra emelkedett, vajon jelent e az ilyen áremelkedés drágaságot? Nem fejezi-e inkább azt ki, hogy a pénzben, mint értékmérőben, mélyreható belső változás állott be? És azt hiszem, hogy az eladóra nézve teljesen mellékes szempont, vajon a pénz vásárló erejének ! csökkenése pénzügyi, mint 1820-ban, avagy gazdasági okokra vezethető vissza. A tény az 'hogy a parasztgazda nem vehet ma a piacon drágán eladott gazdaságának mellékterményeiért befolyt pénzen több gabonát, kenyeret, ruhát és cipőt, mint egy évvel ezelőtt ugyanennyi áruért szedett kisebb pénzösszegen. És ez a fő szempont. Szabályként merem fölállítani, hogy az elsőrendű szükségletek kielégítésére szolgáló jogászok drágasága feltétlenül maga után kell hogy vonja a másodrendű szükségleteket szolgáló áruk majdnem ugyanolyan arányú áremelkedésék Jelentős szerepe az áremelkedésben nincsen sem az uzsorának sem a köz v éti tő kereskedelemnek.

Külön fejezetet kell szentelnünk a „közvetítő kereskedelem“ ellen felhozott vádaknak. Rossz hangzású név ma a közvetítő kereskedelem. Sokan rajta töltik ki dühöket. A gazda- sági élet minden bajáért őt okolják. Igaz sohasem volt nálunk valami népszerű. A magyarok csak az ősfoglalkozást tartották nemes emberhez méltónak. Meg is sínylette ezt hazánk. Visszamaradt, gazdaságilag nem fejlődhetett kellően és nem tudott lépést tartani más nemzetekkel, amelyek nagyságukat és világhatalmukat csakis óriási módon kifejlett kereskedelmüknek köszönhetik. Széchenyi, a „legnagyobb magyar“, 1830-ban megjelent „Hite1“-ben panaszkodva felkiált: „Magyaror zág kereskedelme nincs !“ (Lásd Gróf Széchenyi István : Váloga- , főtt Munkái. Budapest, ja köt. 60. old.) Tovább meg kikel-azok elten, akik a kereskedelmi foglalkozást lenézik. Követeli, „hogy a korán kelő dolgos gazda és a gondos ügyes kereskedő is találhassa haszna mellett a közdicséretet és hazafiai tapsát“ (U. o. 64. old.) Sőt elvárja, hogy maga a földesur is űzzön kereskedést és utánzásra serkentse a nemzet széles rétegeit. „A földesurnak az volna többek közt a kötelessége, hogy jobb gazdaság és elevenebb kereskedés józan systemája és ennek elismerése ő általa szivárgana lassan-lassan az ország minden lakóiba.“ U. o. 90. oldal.) Széchenyit 40 évvel megelőzve benedekfalvt Lufep Károly, Szatmárvái megye az 1790. országgyűlésre küldött első követ je, az 179!. április 5-én tartott megyei közgyűlésen elmondott gyönyörű, cicerói emelkedettségü beszámoló beszédének 10 pontja igy szói: „Kívánatos dolog, hogy a kereskedésre a Nemesek is reája adják magokat, hogy ezáltal a kereskedés becsületet- nyerje11 Hibának tartom azt, hogy most a kereskedés, mini egy alávaló Élet módjának nézettelik, innen van az, hogy a Magyar Haza kincse idegen kézen forog“. (Lásd Szatmárvármegye 1791. jegyzőkönyvét 430. szám. alatt.)

Mindezekkől az tűnik ki, hogy még sem oly megvetendő valami a kereskedelem, amint azt a mai szóvivők közül néhányan hirdetni szeretik. „Közvetítő kereskedelem.“ Vájjon melyik kereskedelem nem közvetítő ? Hisz a kereskedelem fogalmához tartozik, hogy a [termelő ■ és fogyasztó között közvetít. Mit jelentsen tehát a kereskedelem szó mellé tett megszorító jelző :... „közvetítő“. Úgy érzem, hogy itt egy elfogult, egyoldalú agrárius áramlattal állunk szemben, ’ mely a kereskedelemben nem lát produktív, termelő foglalkozást, csupán csald11közvetítést;; holmi nagy haszonra dolgozó tísere-berélést, melyhez nem kell munka, nem verejték, csak- ravaszság, csalafintaság és. spekuláció. így értjük mi azt a bizonyos gesztussal mondott közvetitó kereskedelem szónak érzés és felfogásbeli tartalmát. Kereseti osztályok — bár csak látszólag — ellentétes érdekei összeütközéséből folyó gyűlölködés hangja ez. A gyűlöletnek és haragnak, amint tudjuk, soha sincs igaza. Nem