Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-15 / 11. szám
11-ik szám SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. egy-egy községet közelebb hoztak a járási központhoz, anélkül, hogy az átcsatolás nehéz és kényes útjára kellett volna lépni. Ilyenek a kirendeltségek, melyeknek az a célja, hogy a járási központot közelebb vigyék a közönséghez. Ez drága orvosság és ezenfelül bizonyos szolgálati nehézségekkel jár. A kirendeltség rendszerint előfutárja az uj járásnak. Hiszen a kirendeltség nem lehet állandó jellegű, viszont elvinni a hatóságot olyan helyről, ahol a közönség közelebb találta, olyan helyre, ahol ismét messzebb találja, nehéz és jogosult elégületlenséget szülő elhatározás volna. A kompromisszumos eszközök másika a távbeszélő, amely ilyen minőségében tényleg bevált. Az a község, mely be van kapcsolva a távbeszélő hálózatba, nincs már olyan messze a járás központjától, mint régente volt és mivel a távbeszélő aránylag kevés költséggel oldja meg a feladatot, ezért ajánlatos volna minden olyan esetben, amikor egy olyan község átcsatolásáról van szó, amely a távbeszélő hálózatba bekapcsolva nincs, előbb ezzel az eszközzel próbát tenni. A harmadik eszköz a közlekedési lehetőség megteremtése. Az esetek legtöbbjében az átcsatolás kérdése azért merül fel, mert valamely községnek egy másik járási székhellyel jobb közlekedési összeköttetése van. Ma még, amikor az útügyi-igazgatás a régi sablonok keretében bonyolódik le, az utügy még nem olyan fontos a járási igazgatás szempontjából, mint lesz rövid időn belül, amikor átfogunk térni a járási utak rendszerére. Ebben a rendszerben talán a legnagyobb súlypont a járási útadó kérdésére esik, amely előreláthatólag közvetlen következménye lesz a járási utak rendszerének. A járási útadó felhasználása volt és marad mindenütt, ahol járási önkormányzat van, főeredője a panaszoknak ős az elégü- letlenségnek, de egyúttal az ön- kormányzati keretekben mozgó járási közigazgatásnak mozgatója, élénkitője, frissítője. Hogy milyen utat vegyünk fel a járási utak hálózatába, hogy a felvett utak közül melyeket építsünk ki, hogy a kiépítés sorrendje mely községnek hozza meg a várva-várt utat, hogy a fenntartásra szánt összegből mennyit fordítsunk erre és mennyit a másik útra, mind olyan kérdés, amely igen közelről érinti az egész járás utadófizetőinek egyetemét. Ezek azok a kérdések, amelyek fölött hajba kapni, amelyeknek eldöntésén örülni vagy .zúgolódni lehet, de kétségtelen, hogy ezek a kérdésék érdeklődéssel, utánjárással, kapacitálással is járnak s ilyen hatásukban kiváltják az igazi önkormányzat ismérveit. Ilyen körülmények között, ha egyik-másik község a többi községek rovására, azok anyagi hozzájárulásával jut úthoz, a járás községeinek egyetemére nem lesz többé közömbös s nem az a kérdés sem, hogy a járás hány községből áll. Itt kapcsolódik be egy-egy község átcsatolásának kérdésébe a többi község anyagi érdeke és ezért a járási utak rendszerét a járások történelmi eredetének védbástyájaként tekinthetjük. A járás tehát a járási utak rendszerében egy olyan eszközt nyer, amellyel eddig megoldhatatlannak látszott közlekedési és forgalmi problémákat játszva tud megoldani. Igen sok esetben azután ez a megoldás elégíti ki azokat a községeket, amelyek közlekedés hiányában, más járási székhely felé kacérkodtak. Poroszország, mely a nemzetiségi kérdést nemcsak a külön e célra rendelt állami szervek, nevezetesen a belső telepítés központi bizottsága, hanem a járási közigazgatás utján is dűlőre akarja vinni, újabban szívesen hajlik ama felfogás felé, hogy a járások átszabásánál figyelembe kell venni a lakosság nemzetiségét is, sőt üdvösnek tartják, hogy egész kormányzósági kerületek (Regierungsbezirk) a nemzetiségek által határoltassanak el. Ez okból legújabban a memeli járást csupán abból az okból akarják a königsbergi kormányzósági kerületből a gumbin- neni kerülethez átcsatolni, hogy ekként a königsbergi, gumbinneni és allensteini kormányzósági kerületek tiszta porosz kormány a litván és mazur nemzetiségeket kezeli. A járások nagyságát illetőleg is krízis előtt áll a porosz köz- igazgatás. Azzal tisztában vannak, hogy mentői kisebb a járás, annál jobb, gyorsabb és közvetlenebb a közigazgatása. Ám a porosz járásnak van még egy oldala, az t. i., hogy a porosz járás egyben önkormányzati szerv, vagyis legisz- lativ kényszeruton alakult inter- konnnunális szövetség, melynek viszont az az érdeke, hogy a járás mentői nagyobb, lakossága mentői sűrűbb és számosabb, és végeredményében a járás kommunális teherbírása mentői fejlettebb le- gyen. A porosz járás területi kiterjedésének átlaga 50,156 négyzet- kilóméter. A legnagyobb porosz járás volt 1910. évi december 1-én a legutolsó népszámláláskor a teltowi járás 438,918 lakossal, a legkisebb a dannenbergi 13,560 lakossal. Az átlag a százezren felül van. A porosz járást tehát inkább a magyar vármegyével lehet összemérni, és igy érthetővé válik, hogy a porosz kormánykörök a járások kisebbítésére gondolnak. Itt-ott minálunk is felmerült a járások elapritásának ötlete, legutóbb az 1913. évi jog- és államtudományi továbbképző tanfolyam keretében megtartott vitadélután során. Ezt az álláspontot azonban nem tehetem a magamévá, épen a járásban jelentkező kommunális érdekek miatt. A magyar járások területi és lélekszámviszonyai amúgy is aggasztóan kedvezőtlenek a járások épen legszebb hivátása : a járási önkormányzat számára. A aggályok a járások gyengeségében rejlenek. Nagyobb járások sokkalta kedvezőbb helyzetben vannak a kommunális feladatok megoldása terén, mint kisebbek és ebből az okból nem a járások elapritására, hanem azok összerakására volna szükség. Ha a mostani közigazgatási reform nem is hozza meg a járási önkormányzatot és vele mindama reményeink beváltását, amelyet egy korszakot alkotó reformtól vártunk, mégis csak ez a járási önkormányzat marad meg reményeink csúcspontján ; ettől várjuk sok évtized tespedésének elmúltát és uj, lüktető élet megindulását. Mi, a reménykedők, komolyan hisszük, hogy a reform veleje, ha nem most, hát majd később nem lesz és nem is lehet más, mint a járási önkormányzat és ezért azt a kérdést, hogy mekkora legyen egy-egy járás, hol legyen ennek a középpontja, mi ennek a nagy kulturális és nemzeti érdeknek szeretnők alárendelve látni. Hunyár Algernon. Nagykárolyi színészet. Ezzel az utolsó cikkel még tartozunk. Neményi Lipót társulata e hó 10-én fejezte be három hónapos színi előadásainak sorozatát Nagykárolyban és Zilahra mentek, ahol 11-én már játszottak is. Ma már nem emlékeztet külsőleg bennünket semmi rájuk, hacsak a színház vaskerítésének ledőlt oszlopát nem vesszük úgy. Ez az oszlop még akkor dűlt le, mikor Neményi behurcolkodott Saját készitményü s nemgyári áruban még senki sem csalatkozott, ha cipőit Papp László Dagykdroly Gróf Károlyi György-féri raktárából szerezi be. Téli posztó cipők, sárcipők, fiú- és leány csizmák és cipőkben nagy választék! l Csak Papp László által készített cipőt használjon.
