Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
10. szám. 2-ik oldal. SXATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ vádlójuk egyben biráj uk is. Felsőbb hatóságuk száma oly sok, azoknak rendelkezési joga oly tágkörü és annyira szabályozatlan, hogy jóformán meg sem lehet állapítani, melyiknek mily mérvű ingerentiája van a jegyző működésére. Hozzájárul még ehhez a helyhezkötött- ség, mely egyrészt kizárja ,a tehetséges, képzett jegyző előliala- dásának lehetőségét, másrészt pedig nem engedi szabadulni egyik helyről a másikra azt, akire nézve a helyi körülmények kínossá és elviselhetetlenné teszik az ottmara- dást. Ezek az okok, amiért a jegyzők többsége az államosítást kívánja. Igen sok jegyző az államosítástól várja nemcsak sorsának jobbra fordulását, anyagi dolgainak rendezését, hanem azt is, hogy valamely elviselhetetlennek tartott légkörből minél előbb szabadulhasson. Ezzel szemben azonban vannak jegyzők, kiket hosszú évek munkája, a helyi viszonyok ismerete, a község népével éveken keresztül megosztott jó és balsors, a múltak emléke, a már elért alkotások és megteremtett intézmények sorsa iránti érdeklődés, családi traditióik, a község boldogulására és előrehaladására kitűzött céljaik megvalósításának vágya, a község népének bizalma, szeretető, a községben , levő otthonuk állandósága, nemkülönben a társadalmi élet kapcsolatai is oly módon forrasztották össze a községgel, hogy ha azt elliagyniok kellene, annak nemcsak ők, hanem a község további fejlődése is nagy kárát válláná. Az ily jegyzőt bűn volna kiszakítani a megszokott környezetből, hol az egész nép ügyes bajos dolgait ismeri, hol a község népe bizalmának valódi letéteményese. Az ily jegyző valósággal összeforrt a községgel s nevét a község nevével együtt emlegetik. Államosítás, kinevezési rendszer behozatala esetén bizonyos, hogy bármikor következhet ily jegyző áthelyezése is. Egy áthelyezés megtörténhet akár a befolyásos földbirtokos, képviselő, akár a főispán, vagy bárki más kívánságára. Figyelembe véve a két ellentétes érdeket, nagyon nehéz oty megoldást találni, mely minden irányban kielégítő lehetne. Számolva azzal a körülménnyel, hogy lehetnek esetek, mikor a nép érdekéből is kívánatosnak jelentkezhet valamelyik jegyző áthelyezése, vagy mikor maga is szívesen cserélné fel állását, mégis csak kell, hogy a reform keretében ezen kérdés valahogy megoldassák. _________ A kérdés megoldásánál szerintünk az a döntő szempont: mily mérvben és terjedelemben terveztetik az államosítás. Ugyanis mindkét érdeket ki lehetne elégíteni akkor, ha a kormány a jegyzők egy részét önkormányzati tisztviselőknek hagyná meg, más részét pedig mint állami tisztviselőket kinevezné. Ez a gondolat csak az első pillanatban látszik absurd- nak. A városokban tudvalevőleg továbbra is választott tisztviselők maradnak. Nagyközségeink kell, hogy ugyanolyan tekintet alá essenek, mint a városok, itt tehát meg lehetne hagyni az önkormányzat jeg}rzőit. Á kisközségek ön- kormányzati élete oly fejletlen, hogy jóformán ma sem élnek az önkormányzati jogokkal, a körjegyzők választása ma is csak formaság. Bizony inkább kinevezés az. A körjegyzők kinevezése csak form a változást jelentene. A körjegyzők kinevezése és áthelyez- lietősége nem volna nagy sérelem a kisközségek autonómiájára, mely autonómia valóságban tulajdonképpen nincs is meg. Kinevezhetők volnának még ezenkívül a nagyközségek adókezelő jegyzői. Hogy pedig az előmenetel és az egészséges fluktuáció biztosítva legyen, természetesen a kinevezett jegyzőknek biztosítani kellene azt a jogot, hogy önkormányzati jegyzői (községi polgármesteri) állásra választhatók legyenek a jelölés kötelezettségével. * A közigazgatás mai szervezetében a községi és körjegyzők a valóságban sem nem állami, sem nem önkormányzati tisztviselők. Nem állami tisztviselők, de azért tevékenységük nagyobb részét állami igazgatási teendők kötik le, nem önkormányzati tisztviselők, mert inkább függnek az állami hatóságoktól, mint attól a testülettől, amelytől állásukat nyerték. A közigazgatási reform előkészítése során az alapelvek megállapítása közben egy érdekes és uj ideát vetettek fel. Kifejezésre jutott, nem volna e helyes és célszerű külön állami szervekre bízni az összes állami igazgatási teendőket és más külön önkormányzati szervekre a községi önkormányzati teendők végzését. Ily formán a mai jegyzők kétféle státusra szakadnának. Volnának, kik megmaradnának, — lehetőleg saját tetszésük szerint — önkormányzati tisztviselőknek, mások az áilami igazgatási teendőknek a községekben való ellátására mint állami tisztviselők kinevezés alá kerülnének. Nagyközségekben, hol a község önkormányzati életével Összefüggő ügyek ellátása több feladatot ró a jegyzőre, nem is volna akadálya az ily megoldásnak. Ámde a kisközségekben, körjegyzőségekben, hol a községek gazdaságával és önkormányzati életével összefüggő teendőket majdnem teljesen kimeríti az évi költségvetés és zárszámádás elkészítése, a községek önkormányzati ügyei nem kötnék le egy élethivatásos tisztviselő munkaerejét. Mi azonban most, mikor e kérdés fölött döntő tanácskozások folynak, sietünk rámutatni a helyes megoldás módjára. Nincsen semmi szükség arra, hogy az összes állami igazgatási teendők külön állami szervekre bízassanak, az anyakönyvi,katonai, illetőségi, gyámügyi, szegényügyi, általános igazgatási összes önkormányzati és helyi ügyeket jegyzők továbbra is képesek elvégezni. Az egyedüli, melyre szükség van, az összes adóügyeknek külön állami szervekre bízása. És pedig úgy az adókivetés, beszedés, végrehajtás mint az ezzel járó összes teendőkét. Ennek előbb-utóbb amúgy is be kell következnie. A differenciá- tiós folyamat különben a nagyközségekben már megindult, a fejlődés rákényszeritette ezeket, hogy külön adóügyi jegyzői állásokat szervezzenek. Ezen tovább haladva könnyen megoldhatónak látszik a jegyzők tehermentesítése. Egyszerűen le kell venni róluk és a községekről az állami és összes egyéb adók kivetésének és beszedésének terhét, azt állami közegekre kell ruházni, kik a község által továbbra is kivetendő községi adókat is beszedhetnék és a községnek átszolgáltatnák. Magykárolyi színészei. Az utolsó hétről írunk ezúttal megemlékezést. Még néhány nap s üres lesz a színház, nem lesz jó ideig lakója. Elérkezik újból a már-már elfeledett minden- napiság, az unalom ideje. Ngm lesz hová menni s nem látunk jó kedvvel csevegő társaságot; kihalt, néptelen lesz az utca és nem beszélünk másról, mint az időjárásról, a politikáról. Pedig ezt régen eluntuk. Az időjárásról egyforma a tapasztalat s a politikával is ilyenformán vagyunk. Csak azért beszélünk róluk, hogy szóljunk valamit; nem használunk vele sem magunknak, sem embertársunknak, hanem inkább ártunk. Mindenki érzi, hogy valami baj I van, hogy valami szerencsétlenség Saját készitményü s nemgyári áruban még senki sem csalatkozott, ha cipőit és cipőkben nagy választék! i Csak Papp László által készített cipőt használjon.
