Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-11 / 2. szám
2-ik oldal. 2. szám. Vonzott az ő szép és kivételes helyzete és igaz, tiszta idealizmussal választottam e pályát, melynek akkor csak a fényét vettem észre, árnyait pedig nem. Hogy mennyiben nem teljesedtek vágyaim, arról most nem beszélek, az más lapra tartozik. De ki az a boldog, aki elmondhatja, hogy minden beteljesedett, amire vágyott ? Vonzottak a jegyzők összejövetelei és megkértem tanitó- mesteremet, hogy vigyen el magával a jegyzők közgyűlésére. Ma is — majdnem két évtized múlva — meghatottsággal gondolok arra a napra, mikor ezen vágyam teljesült. Szorongva léptem be bátyám után az alispáni kisterembe, ahol a jegyzők gyüléseztek. Valami különös melegséggel fogtam kezet azokkal a kedves jó bátyáimmal, akik ott voltak. Rajtok felejtettem a szemem a három Bodokyn, Orosz Árpádon, Becsky Gézán, Néma Lajoson, Kis Májeren, Rohay Gyulán, Hadady Jóskán és a többieken. Kérdeztem magamban: ezek hát azok a jegyzők, akik vezérei a vármegye jegyzői karának, akik oly régen fáradnak, költenek, kérnek, követelnek s oly önzetlenül az egész jegyzői karért? Hálával gondolok ma is ezekre a nevekre s mindazokra is, akiket nem említettem meg, de akik fáklyavivői voltak egyesületi éle- ] tünknek. r , Bodoky Béla bátyám már itt hagyott bennünket. Kegyetlen volt a sors vele szemben s nem engedte meg neki megérnie annak a jegyzői hajnalnak a pirkadását, amely itt kopogtat az ajtainkon és amelynek eljövetelét ő oly reménykedve várta. A többiek hála Istennek még itt vannak közöttünk. Soraink élén küzdenek és nem tették le kezök- ből a tárogatót, melynek édes-bus hangja juttatja eszünkbe a keserves multat s a szebb jövendőt. És amily fölemelő, ép oly lesújtó is az a tudat, hogy akik ott akkor azon a gyűlésen jelen voltak — eltekintve az elszóllitottaktól — ma is legnagyobb részt ezek az ismerős és kedves arcok töltik ki a jegyzői gyűlések sorait is, tarkítva az azóta felnőtt generáció néhány tagjával. Joggal kérdem, mi lehet oka annak, hogy csak az az egy pár jegyző költi a pénzét, vesztegeti az idejét és futja meg a küzdelem rögös útját valamennyiért, midőn az osztozkodásnál ős a küzdelem- j mel kivívott gyümölcs betakarj- [ SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ tásánál éppen azok a leghangosabbak és éppen azok nyújtják legelőbbre a kezöket, akik csak gáncsoskodnak, de az építéshez a köveket vállaikon vinni soha meg sem kísérelték. Miért van az, hogy azoknak a működését, akik küzdöttek, akik tiszteletet, megbecsülést szereztek ennek a testületnek, most ép azok kicsinyük le, akik a kényelem jól fedezett állásából nézték vezéreinknek a harcát. Miért van az, hogy midőn mindnyájunknak ott kellene lenni a csatasorban, hogy ki-ki tehetsége szerint szolgálja az igaz ügyet, mégis fájdalommal kell meg-, állapítanunk minden közgyűlésünkön azt az ismét és ismét bekövetkezett szomorú tényt, hogy a vármegyei jegyzőkarának legnagyobb része távolmaradt? Nem tudok belenyugodni Kartárs ainknakközgyüléseinkkelszem- ben tanúsított részvétlenségébe. Nem. fojthatom el keserűségemet a felett, hogy itthon éppen azoktól kell hallanom a szemrehányást, hogy »na megint nem csináltatok semmit«, akik mindig hiányoztak, de akiknek a sarlója a legnagyobb rendet vágná le a többiek által megmunkált dús kalászokból. Hát > 3m tudjátok ti kishitüek, hogy a t .ígér az esőcseppek sokaságából Jesz és hogy a százados kínai ^fa1 k rakta bilincseket oly kömiy en ^nsfgunkról le nem rázhatjuk. Miért nem segittek ti is legalább csak egy-egy kalapácsütéssel is széttörni ezen rabláncokat. Nem! Ez igy nem maradhat. Ezen változtatnunk kell akármi módon is ha azt akarjuk, hogy számba vegyenek bennünket s ha nem akarjuk, hogy kiölődjék még a leglelkesebb Kartársakból is az ambíciónak, az összetartozandóság érzésének még a szikrája is. Sokszor szóba hoztam ezt már közgyűléseinken; a módot is megadtam, hogyan lehetne ezen segíteni s hogyan lehetne Kartársainknak közgyűléseinken való megjelenéseit biztosítani. Közgyűlésünk kérelemmel is fordult e tárgyban a vármegye vezetőségéhez. Sajnos, — hiába kopogtattunk. Sorsunk intézői vagy nem voltak eléggé felvilágosítva e kérdés nagy hordereje felől, vagy téves szögből nézték a mi előterjesztésünket. Elutasítottak bennünket. De ily könnyen nem rakjuk le a fegyvert és él bennünk a hit, hogy sikerül meggyőznünk vármegyénk nemesen gondolkodó vezetőségét, hogy itt nem apró, kisded j átékokról, nem egyeseknek érvényesüléséről van szó, hanem olyan igaz ügyről, amely ha létesül, örökre be fogja Írni annak az alispánnak a nevét a jegyzők szivébe, aki az egész karnak ezt az ügyét magáévá teszi. Mert nem szorul bizonyításra, hogy a jegyzői közgyűlés magas színvonala mily közérdekű dolog. Ezek a közgyűlések ritkán foglalkoznak a saját anyagi bajainkkal. A közigazgatás hatalmas és nemzettartó oszlopainak kiépítése az a szent cél, melyhez egy-egy téglát beállítani ennek a Karnak hó vágyakozása. Hiszen ellenségeink sem tagadhatják, hogy a jegyzői kar s az önzetlen munkálkodás egymásnak régi ismerősei. Úgy lebeg lelki szemeim előtt, hogy a jegyzői gyűlések volnának azok a véleményező testületek is, amelyek az egyes vármegyei szabályrendeletek meghozatala előtt szavokat hallathatnák és üdvös gyakorlati tanácsokkal szolgálhatnának a vármegyének. Merem állítani, hogy sok vármegyei szabályrendeletnek fogyatékos szövegezése és a gyakorlatba való átültetésnél tapasztalt hiányossága nem következett volna be, ha ezeket a vármegyei szabályrendeleteket a vármegyei jegyzői egyesület előbb véleményével elláthatta volna. Kérdem, fontosabb hivatást teljesít a kereskedelmi s iparkamara, mint mi? És mégis azt látjuk, hogy a vásártartási, husvizsgálati commu- nális és vármegyei szabályrendeleteket a vármegye vezetősége előbb kiadja az iparkamarai elnökségnek előzetes véleményadás végett és csak az ők meghallgatása után határóz. Minket ? Nem kérdezz meg senki! Nekünk csak kiadják a szabályrendeletet megtartás és megtartatás végett. Nem hiúság beszél belőlem. Ezen már túl vagyok. De képzelje akárki, aki a közigazgatás jóságát a szivén hordja, káros volna-e a közre, ha az önmérséklettel s ami fő — élettapasztalattalbiró jegyzői testület, a meghallgatás reményében hallathatná a véleményét valamely közérdekű vármegyei szabályrendelet megalkotása előtt. De ehhez szükséges volna az az erő, amelyet az egész vármegyei jegyzői kar egyetemének jelenléte Saját készitményii s nem gyári áraiban még senki sem csalatkozott, ka cipőit Papp László Dagykároly Gróf Károlyi György-féri raktárából szerezi be. Téli poszté cipők, sárclpők, fiú- és leány csizmák és cipőkben nagy választéki i Gsak Papp László által készített cipőt használjon
