Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-22 / 8. szám
SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 8. szám. 3-ik oldal. zőnek azon indítványa, hogy a jegyzőknek tétessék a közérdek szempontjából is a közgyűléseken való megjelenés kötelességükké. Komorócy Péter a tőle megszokott tartalmassággal érvelt s indit- vánva elfogadtatott. Egyesületi aljegyzőkké a lemondott Báthory György helyett Hoffman Ferenc győrteleki és Dömötör Elek érdengelegi aljegyzők választattak meg. Nyugdíj-választmányi tagok lettek 1. Hadady József alelnök, tyu- kodi körjegyző. 2. Nagy István egyesületi főjegyző, érendrédi jegyző. 3. Becsky György egyesületi jegyző, csomaközi körjegyző. 4. Veres Sándor egyesületi pénztáros, pettyéni körjegyző. 5. Bodoky Gyula börvelyi körjegyző. 6. Rohay Gyula mátészalkai jegyző. 7. Finta Sándor nagyecsedi jegyző. 8. Komorócy Péter kapnik- bányai jegyző. Ezután a személyi és nyugdíj vonatkozású ügyek letárgya- lása után elnök a közgyűlést berekesztette. Csak egy virágszálat!... Egy árva gyermek andatg ott, szivét bú tölti el Hisz az, ki öt szerette még, többé már föl nem kel. (báró Eötvös József.) Sötét este van. Merengve ülök ablakom mögött. Örökre eltávozott Kartársaimra gondolok. Némán figyelem a csendet. Egyszer csak komoran szollal meg a gépműhely daruja. Hatalmas zúgása betölti a kapniki völgyet és búgó hangja kér a föld alatt dolgozó munkásokhoz is, tudtul adva nekik, hogy itt a felváltás órája. Én meg ahogy a sötét égen ragyogó csillagokat nézem, mintha az elköltözöttek üzenetét hallanám e bus zúgásból. Nemsokára apró fény sávok vonulnak el előttem. Egy-egy bányász siet hazafelé és a kezében tartott fonca lángja halványan világítja meg előtte s utánna az utat. Mintha egy-egy a másvilágról haza térő lélek volna, úgy fosz- foreszkálnak a tova vonuló alakok előttem a sötétségben. Fel-fel lebben előttem a múltak emlékének a fátyola. Hogy igy a jegyzői árvákról gondolkozom, mintha csak elhalt kartársaim szelleme lengne körül, oly melegséget érzek itt a keblemen s mintha az ők lelke világitana előttem, amint a nagy setétségbe kibámulva, elvonulnak előttem a tova siető s lámpát vivő alakok. Mintha a szembeszökő könnycsepp lenne az a kapocs és erő, amely visszavonhatatlanul üz, kerget, hogy az elhaltak árváiért perbe szálljak Kartársaimmal, hogy megtörhessem azt a jégpáncélt, ami a jegyzők nagy részének a lelkét elzárja az árvák iránti könyörület- től és az ő sorsuk elősegítésétől! Nincsen írva senkinek sem a homlokára a sorsa! Ti mátészalkai járási jegyzők, kik között boldog gyermek — s ifjúkoromat töltöttem, — emlékeztek-e még Margittay Gyurkára és Bakos Istvánra ? Midőn önszorgalmotok szerezte szerény avagy dusabb anyagi jólét között élitek le napjaitokat, emlőkeztek-e még arra, miket mondott a Margittay Gyurka nyitott sírjánál azaz Endrédy József, aki már maga is járja azóta az utta- lan utakat, ahonnan nincs visszatérés ? Ugy-e hiszitek, hogy az ők özvegyeinek és árváinak a kar- tácsi jó te ttel letörölt egy-egy könnye mily megkönnyebbülést jelent aőoknak a lelkeknek, akiknek földi porai a setét sirbán porladnak ! ? Én még ma is érzem sajogni a Bakos Pista bátyám halála felett érzett fájdalmas sebet és hétszeresen fájdalmas az a tudat, hogy az ő gyermekei támasz nélkül maradván, mint az oldott kéve szóródtak szét a nagyvilágban. De mikor ezen Kartársaink itt hagytak bennünket, még hire sem volt meg a jegyzői Erzsébet árvaházi egyesületnek. Csak a meleg szivü jegyzők gondoltak mint egy késői szép álomra arra, hogy elfogja érni valaha a magyar jegyzői kar, hogy saját árvái soráról önmaga is gondoskodhatik. Hála a Mindenhatónak! Meg van már a jegyzői árvaház egyesület; tekintélyes törzsvagy ónnal rendelkezik és már a múlt évben is, megalakulásának első esztendejében több mint 30.000 korona segélyt osztott ki a jegyzői árvák között. 30.000 korona! Vagyonnak is tekintélyes ösz- szeg és megremeg a lelkem a belső örömtől, hogy evvel a 30.000 koronával hány küzködő özvegynek és árvának törölte le a jegyzői kar a könnyeit az arcáról! Ott voltam az Erzsébet jegyzői árvaház megalakulásánál ős felejthetetlen emlékem marad az a felemelő lelkesültség látása és őrzése, amely az ott jelenlevő jegyzők lelkét eltöltötte. Mily dús reményekkel jöttem el onnan ! Mily lelkesedve gondoltam arra, hogy a 6000 jegyző és 12000 község egytől-egyig elfogja vinni a maga áldozatát a kartársi szeretet oltárára, hogy ki-ki legördíthessen egy-egy súlyos követ azoknak a jegyzőknek a sírjáról, akik szükölködésben hagyták itt hátramaradottaikat s amely kövek úgy nyomják azokat, akik ott lent porladnak. És mily könnyű lett volna a segítség ! Egy-egy jegyzőnek csak 10—10 koronát és egy-egy községnek csak 20—20 korona megter- heltetőst jelentene ez a jótékonyság. Csak egy szerény virágszál lett volna ez a jótékonyság drága oltárán és ha mindanyiunk szivének fagyát fel tudta volna olvasztani a szeretet melege, ma már építenék azt a hatalmas épületet, amely örökkön-örökké hirdetné, hogy vannak még meleg szivek a világon és nem feledkezett meg a magyar jegyzői Kar sem Kartár- sainak az árváiról. Mily gyönyörű reménység volt s mily fájdalmas csaladkozás ! Nem beszélek az ország összes jegyzőiről s községeiről, de ha beletekintek abba a kimutatásba, amelyet Klimes Antal bátyám az árvaházi egyesület elnöke küldött meg nekem, — elszorul a szivem a fájdalomtól, amidőn olvasom, hogy Szatmárvármegyéből csak két jegyző: Soltész József s még egy ős csak harmincnégy község lépett be évi 10 20 koronával az egyesület tagjai közzé. Nem sorolom fel névszerint, hogy kiknek távolmaradása fáj sokszorosan a lelkemnek. Tudom, úgy is tudni fogja mindegyik, midőn e sorokat olvassa, mert a lelkiismeretök és az árvák iránti szeretetök lehetetlen, hogy meg ne dobogtatná bennök a szivüket ős ne tudatná velők, hogy ő nekik nem szabad elmaradni a szent cél megválósitásának elősegítésétől. Lelkem egész melegével szivem minden vérével fordulok azért hozzátok édes Kartársaim ős kérlek, gyertek adjatok egy-egy virágszálat a jótékonyság oltárára és járuljatok az áldozati asztalhoz Saját készitményü s nemgyári áruban még senki sem csalatkozott, ha cipőit Ä Papp László Dagykdroly J> fewS. Gróf Károlyi György-téri W raktárából szerezi be. Téli posztó cipők, sárcipők, fiú- és leány csizmák és cipőkben nagy választék l m Gsak Papp László által készített cipőt használjon.
