Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

Nagykároly 1914. február 8.

Vasárnap.

II. évfolyam 6. szám.

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap

SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőseg és kiadóhivatal:

Nagykároly, Kaszinó-utca 10. szám.

Telefon 115.

Felelős szerkesztő :

NAGV ISTVÁN

aszatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője

Előfizetési ár:

Egész évre — — Félévre

Nyilttór sora 40 fillér.

— — 8 korona.

— — 4 korona. Eflyes szám 20 fillér.

„DE GICY URAM MEG VICEESPÁNY ÁM!“

(N. 1.) . . . Na látják, látják megint belebotlottam a históriába, úgy látszik nem tudok kibontakozni Klió múzsa-birodalmából. Pedig hát egyik másik pajtásom kérdőleg duruzsolja a fülembe, miért szereted te a történelmet?«

Ezeknek csak azt mondom, azért, mert a történelem az élet mestere, az idők tanúja s az igazság felderitője«.

A múltak mindig tanúságot nyújtanak a jelen életre. Az öreg tapasztaltabb a fiatalnál. Egy megtörtént esemény után jönnek a bírálatok. A megtörtént események adnak alapot a következtetésekre s nyitnak utat e bozóttal benőtt uttalan életre.

. . . dehát »Gicy uram meg vice’espány ám«! Ez is történelmi

eset. Való, igaz, következésteljes, bár egyszerű, rövid, magyaros.

A jó öreg Ferdinánd császárkirály korában történt biz ez eset meg, amikor Gicy nagy jó uram, komáromi vicispán volt és végig hegedültetett amúgy magyarosan egy nagy befolyású bécsi pénzemberen. Akkor történt, hogy a midőn ez követeld a vicispán rettenetes megbüntetését s látta a császár habozó eljárását, magából kikelve azt mondotta a császárnak >hisz Felséged Magyarországnak s igy Komáromnak is királya tán . A császár erre azt felelte: »Igaz én nemcsak Bécsnek császára, Magyarországnak királya,, hanem Komáromnak is királya vagyok, de ott G^y uram meg vice’espány ám!

E furcsa históriának szép alap értelme van.

Respektálta ugyanis a császárkirály, a helyi kormányzó jogát. Itt meg lett adva a példa arra, hogy a felsőbb tényezők, a helyi kormányzatot végzők nagy, terhes és felelősségteljes működésének s hivatali egyéniségének becsét emeljék. Tudta a király, hogy a vice’espány tekintélye az övé is s tudnia kellene a felsőbb hatósági régiókban élőknek is, hogy az ő tekintélyüket a helyi tényezők respektusa adja meg s ez ad eredményes munkát is.

A túlhajtott hatalmi fölény, különösen a községekkel, azok vezetőivel van egyesek által éreztetve, pedig ezek tekintélyének törése: a fenti régiók tekintélyének csorbítása, mert az alap tartja az épületet, mert ha a föld reng a iég»jGii röpködd madarak is tova rebbennek.

Kevesek azon tiszteletre méltó kivételek, kik a császár-király elSzomoru éjszakák.

Irta : Paul Despons.

Künn hópihék szálltak, kanyarogtak kecsesen, könnyedén, lágyan. Fehér színben varázsoltak mindent. Szüztiszta fehérbe, aminő semmisem lehet más, csak a frissen hullott hő.

Benn komor sötétség ülte meg az ódon divatu szobát. Nagy cserépkályha ontotta magából a meleget, mégis fázósan húzódott meg körülötte három éltes hölgy cifrán faragott karosszékek öblös mélyiben. Beszélgettek. |De oly halkan, csendesen hagyta el ajkukat a szó, mintha ravatal mellett virrasztottak volna. A múlt emlékeit bolygatták.

Josefine a legifjabb közöttük, aki most került haza messze idegenből a »gouvernante« mondott most halk bánatos meséket, amik előtte váltak valókká, idegen népek között . . .

Mint ifjú leány került el hazulról nővéreitől, akik már akkor hivatalba jártak, hogy szerény nyugdíjjal biró apjuknak segítsenek az élet kemény ' harcával való megküzdésben. Azóta már rég eltemették az öreget és eltemették

régen bohó ifjúságuk álmait, ábrándjait is. A szerelem már csak úgy élt emlékükben, mint imakönyvük lapjain a szinét, illatát vesztett szántott virág. Közömbösen, hidegen, minden gondolat nélkül nézték ezt is épp úgy, mint robogó kocsikban az idegen ifjak nászmenetét, — ha véletlenül ütjük szembehozta őket.

De ahogy Josefine most a szerelemről beszél, az megdöbbenést keltett lelkűkben és heves dobogásra késztette öreg szivüket. Hát olyan szerelem is van, amely erősebb a halálnál is . . .

Ők eddig a halálra sem birtak másként gondolni, mint csendes megnyugvással az elkerülhetetlenre, amely az egyedüli lesz, aki elválasztani tudja ezentúl őket. Ameddig lehet küzdenek ellene, aztán majd lassankint elkészíti mindenik a maga halotti köntösét. De minél később legyen szükség reá, hiszen az ő erős lelkűk megküzdött a a gonddal, szenvedéssel, ezernyi bajával az életnek és szeretnének még sokáig együtt lenni, igy csendben, békében a szép tiszta meleg szobában, amelynek falát már befutotta egészen az a borostyán, mit fiatal korukban ültettek el az akkor még aranyozott vederben. A hideg tél zöld virága is egészen jól érzi magát a meleg szobában. Megszokott közöttük. Szívós, kitartó erővel, mindent meglehet szokni. Csak ragaszkodni kell az élethez . . .

... — És ő fiatal volt és önként dobta el magától — szólt halkan Josefine s a másik kettő reszketve vonta össze magán a puha, meleg sált. Története a régi mese. Szeretett. Megcsalták. Sokáig nem tudta és mikor megmondták neki nem hitte el, aztán meggyőződött róla s mivel nem tudta nem szeretni férjét, szegény meggyötört szivéhez szorította a fegyvert.

Olyan szép halott volt . . . Láttam. Megnéztem. Én öltöztettem fel halotti ruhájába. Nem féltem, nem irtóztam tőle, hiszen olyan nagyon szerettem szegényt. Az egész ház imádta a mindig jólelkü asszonykát, ki csengő kacagásával uj életet hozott közénk. Rajongott érte mindenki, pedig nem barátkozott senkivel, csak barátságos volt mindenkihez. Lehetetlen volt nem szeretni őt, aki csak egyszer is találkozott beszédes szemei□Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése.

S+.

Bőrkabátok, keztyök festése. !! Minta után vaió festés 11

. Hauffei 5ämuel ^ villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegytisztitó Nagy- károlyban, Kölcsey-utca 1. szám. A rém. kath. templom mellett. Műhely : Petőfi-utca 59. szám.

Bármely kénes szín yüés gazdag diszitésö ruhanemöek vegyileg tisztittatnak. == Plisé-gouvré. = PlUsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.

□