Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-06 / 49. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYE1 HÍRMONDÓ. 49-ik szám. Jótékonyság rovata. Szinte könny lopódzik szempillánkra, midőn látjuk nap-nap után a magyar nép önfeláldozó készségét megnyilvánulni. Ez a megnyilvánulás ereje a jellemnek s bizalmat nyújt a jövőre. „Viribus unitis“ e jelszó a magyaré s meg is tartja, hogy veszélyben a haza, egyesül a poklok minden szörnye ellen, ha ellen támadja Attila és Árpád tejjel, mézzel folyó honát. Csak előre édes magyar véreim ! Csak előre! Ki vérrel áldozzon, ki anyagilag. Szép példáját nyújtják a hazafias szeretet megnyilvánulásának a dobrai kurucok és. azoknak méltó birájuk Sirnay György. Bár nem illik, hogy megtudott dolgokat a nyilvánosság elé vigyünk, de mégis meglopjuk az etikett szabályait és leközöljük a dobrai biró ur kezünkhöz jutott és jegyzőjéhez címzett jelentését. Leközöljük okulás és példakéníi alkalmazás, követés végett. A dobrai Biró ur jelentése, melyben tudatja, hogy miként fogadta magyar véreit, itt közöljük: Dobra község Elöljáróságától. Tekintetes Körjegyző urnák Nántü. „Tisztelettel van szerencsém értesíteni, hogy f. hó 2j-án d. u. 3 órakor tudomást szereztem arról, hogy a sziiágysági vasut-vonalon tömeges katonai vonatok vonulnak Nagykároly felé, vitéz katonáinkat szállítják az é. zaki harctérre. Hogy mi is részesítsük a mi jó Istenünktől nyert javainkból az értünk is küzdő és életeket feláldozó vitézeinket, este 5 órakor dobszó utján felhívtam a lakosságot, hogy ki-ki tehetsége szerint amit tud élelmiszert, a községi biró házához esteli 8 óráig hozza el, hogy 9 órakor az ákosi állomásnál lehessek vele. Tekintettel az idő rövidségére, oly lelkesen vette a nép tudomásul, hogy rövid pár órák alatt egy szek'r kenyér, körülbelül mintegy 300 liter bor, szalona,szalámi, szivar és 6 liter kis üstön főtt térkő pálinka gyűlt össze, amit is én és — Nem restelíe kend érte a bérest fölverni ? — De bizony resíeltem szegényt. Csakúgy elszólitoítam mellőle a készséget. Úgy sé köll néni álmában. Az asszony rátekintett az urára; nem szólt, csak úgy. a szemivei mondta: — Látja kend, immár is lopott . . . Gábor kerülgette a bosszankodását; kereste, hogy szólaltassa meg a neheztelését: — Nem nagyon szeretem pedig, nézze kend, ha éjszaka masinát gyújtogatnak az istállóban . . . Az öreg nevetve tömködte a pipát. — Ne, te, ne I ’5z annyit tán én is tudok. Aztán odahajolt a tűzhöz rágyújtani. — Hogy akadt kend rá sötétben ? — kérdezte jókedvüképen az asszony. A vén Gömbkötő leült a tűz mellé: — Nene ? Hát sose láttad még, mikor a macskának a hasa fáj, hogy az csak nekiszalad a rétnek, aztán millióm fü közül megérzi a macskagyőkér-füvet ? . . . Hátha hat esztendeig nem pipált volna! Minden szó után nagyot szippantott, csak úgy dagadt a nyeldeklője a nagy gyönyörűségtől. Mig evett, Gábor rászólt a feleségére : — Vessd meg édes apónak a nagy ágyat. Édes apó megütközött: — Nem ment el a jó dolga! Meg ne vessd a világért! A gazda erősítette: — Ha én mondom, vessd meg ... Az lesz, édes apám, a kend helye. — Hogy én idebe háljak? Ágyban, derékaljon, fődé! alatt? Az asszony is beleszólt: több lakos társaim örömtől repdeső szívvel szállítottunk el az állomásra. A jószivü adakozók névjegyzékét alant közlöm: Szász Sándor, Balog Lajos, Veres Janka, Csenteri István, Tordai Antal, Bodor Sándor, Kádár István, jáger Gyula, özv. Sógor Lászlóné, Gáti Juliánná, Kató György, Szabó Károly, Varga Antal, Gáti Sámuel, Szilágyi Sándor, Kocsis Mihályné, Winkler Dávidné, Demjén Mihályné, Jáger Gusztávné, Fodor József, Béréi Károly, Á. Gáti Lajos, ifj. Kovács Lajosné, Kádár Ferenc, Kovács Lajosné, Pongrác Lajos, Pongrác Elekné, Kocsis Gyuláné, Kása Lászlóné, N. Győri Ferenc, ifj. Bujdosó Zsig- mondné, id. Bujdosó;Zsigmondné, Kató Károly, Rác Bálint, Sipos Károly, Sipos Bertalan, Sipos Miklós, Gáti Mózes, Márton Leopold, Sógor Sándor, Bujdosó László, Szendrei Sándorné, Mezei Ferencné, Győri Sándor, Cambel Mihály, Sajtos Ferenc, Sajtos József, Keserű Lajos, D. Gáti József, Sajtos Gyula, Kis Ádám, Varga József, Bodor Zsigmond, Kató Lajos, ifj. Kallós Józsefné, Sirnay György, Zaboiai István, Fodor Gáborné, Á. Gáti Miklós és Szabó Lajos szekérrel. Dobra, 1914. november hó 29. Sirnay György, községi biró.“ Hadi kölcsönök nyugtázása. A gacsályi magyarok tudják, ismerik, mi az a honszeretet. Lobog anna.t lángja keblükben és ezt tanúsítják is. Szép példáját mutatja fel ennek a hadi kölcsön jegyzésük nagy mennyisége, mely szerint a gacsályi Gazdasági Hitelszövetkezetnél a a hadikoicsönre következő jegyzések tétettek: K. Garda Gusztáv . . . 100 K P. Garda József . . . . 200 K Mádis László .... 300 K Id. Sándor József .... 500 K Ifj. Sándor József.... 500 K Bencze Gedeon . . . 1000 K Id. Barla József .... 2000 K Dr. Majtényi Lajos i . . 200 K Gyene Terézia .... 400 K Komoróczy Miklós . . . 6000 K — Bizony, édesapó, eljár már áz idő kenden is, nézze, jó lesz az, édes apó. Az öreg letette ta kanalát: — Ugyan ne Istenkedjetek . . . Mondjátok ki, hogy éjszakára csukva akartok tartani. . . . No csak, mondjátok ki! Gábor szembenit az apjával, oda is nézett a szemébe: — Fölfogadom,, hogy gondviselője leszek kendnek, ha az Isten kiszabadítja. A mi kis szegénységem van, legyen úgy a kendé, mint a mienk. Szükséget hogy sose lásson, a másét meg ne áhitsa, szégyenre ne szoruljon. A vén cinkosnak mintha fölengedett volna a lelke: — Száradjon el a kezem, ha mégegyszer a máséhoz nyúlok, hanem ágyban fiam ne há- lassatok. Abba én belehalnék. — Nem bánom . . . Apám kend, hiszek a szavának, ha félek is. Nem bánom : háljon kend a subájában, a földön, de idebennt . . . A vékonydongáju cserép-pipa összeroppant az öreg Gombkötő kezében. — Verjen meg a hét jézus! — mondta, mintha egyedül annak mondta volna. 11. Attólanfogva fia-Gömbkötő Gábor minden este levette a tornáci ágyról a szalmazsákot s odavackolt a pitarajtóba. Ki s be csak a testén keresztül mehetett, akinek ki s bemenni valója lett volna netán. Az apját pedig úgy ellátta mindennel, hogy a felesége ivadékjai szinte sokallották. Mégis a vén ember, mint akinek az orra vére foly, olyan volt örökké. Kötözködött, kap- cáskodott, időváltozásra se lehetett látni egy kis jókedvét. Gacsályi ref. egyház 1800 K Császló község 200 K Rozsály község 600 K Gacsály község 700 K Borgyos Gáspár . 10000 K Kánya Gyula 1000 K Sütő Pál 100 K Kiss Mayer . 900 K Tisztaborki ref. egyház . 150 K Módis Lajos 400 K Győrfi Lászlóné 2000 K Dobos Józsefné 1000 K Gacsályi hitelszövetkezet 2500 K Tomcsányi Mihályné 2000 K Barla Antal gyermekei . 200 K Kiss Margit . 50 K Kiss Irén 50 K Kiss Sándo r 50 K Szili Zsófia . 2000 K Özv. Szapolczay Pálné . Össszesen : 200 K 37000 K HÍREK. Adományozás. Özv. gróf Károlyi Istvánná úrasszony ezidén is nagylelküleg gondoskodott a helybeli Népkonyháról és a szegényekről, amennyiben 100 koronát a Népkonyha részére, 200 koronát pedig a szegények részére adományozott. Helyettesítés. Dr. Serly Jenőt, a helybeli kir. járásbíróság kitűnő biráját a szatmári ügyészség két hadbavonulí biró ügyeinek ellátására a halmi-i kir. járárásbirósághoz kirendelte. Madarassy István főszolgabíró újabb gyűjtése. Domahida községi lakosok adománya 9 kenyér, 53 és fél liter tej, 150 tojás, 7 darab tészta, 39 baromfi, 3U kg. zsir és 18‘36 K készpénz. Ezenfelül 2 lepedőt, 10 törülközőt, 1 párnát, 1 ágyteritőt, 5 alsónadrágot, 3 inget és kisebb mennyiségű lisztet adományoztak Domahida község lakosai. —- Gilvács községi lakosok adománya: 19 baromfi, 164 liter burgonya, 66 liter bab, 86 liter rozs, 35 liter tengeri, 4 és fél klg, szalonna, 1 kenyér, kisebb mennyiségű zöldség és 20 K készpénz. — Engedjetek neki, fiam, — csitiígatta Gábor olykor-olykor kesergő asszonyát, — apám nekem . . . — De mikor se Istent, se embert nem ösmer, mikor nincs az a szép szándék, akibe bele nem köt. — Hadd kössön, csak más ne mondjon rá rosszat . . . Amely este ezen aludtak el, az éjszaka hajnalán kutyaugatás, lódobogás, zsandárkárom- kodás verte fel őket. Világos, szép, Szent István tájékán való nyári szürkület volt, akár olvasni lehetett volna, olyan világos. — Hol az a vén gazember apád ? — riadt a gazdára az egyik zsandár lóhátról. Gábor elhujjogatta az ebeket, aztán felelt nyugodalommal : — Alszik odabent. — Koltsd fel, küldd ki. A gazda bekiáltott: — Édes apó, kendet keresik, jöjjön ki ! Az asszony azalatt bement a házba és elsivalkodta magát: A fiatalabb zsandár nevetett: — Hát aztán te is ilyen hitvány ember lettél, Gábor ? A gazda levetette magáról a subát, oda- állt a két zsandárló közé, hörgött, fulákolt: — Nem arrul van szó . . . Hanem- hol van az apád ? — Mit tudom én! Amilyen igaz az Isten, úgy lefeküdt az este odabent. Abban a szentben a ház vége felül, kifordított subában, levett kalappal, mintha imádkoznék, előkerült az öreg Gombkötő. Keresztet vetett, a fiához fordult, a zsandárokra mutatott:
