Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-17 / 20. szám
20-ik szám SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. 43,298 K, fogyasztási és italadóban 21,442 K folyt be. — Nagykároly város képviselőtestülete folyó hó 17-én tartott rendkívüli ülésén Huszár Károly adóügyi jegyzőt abszolút többséggel közigazgatási tanácsnoknak választott meg, dr. Papp Béla ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, helyettes közjegyző, és dr. Suták István ügyvédjelölttel szemben. — A kakastollas csákó vége. A magyar csendőrség egyenruhája legközelebb megváltozik, a közismert ős nagy tekintélynek örvendő kakastollas kalap eltűnik s helyét a rőzveretes magyar sisak foglalja el. A kalap nem- tartós, szélben nagyon kellemetlen viselet, a sisak pedig jobban védi a fejet esetleges ütés ellen. A sisak huzatot kap, hogy ne csillogjon és nyáron ne melegedjék fel annyira. A zubbony és köpenyeg csukaszürke lesz. A tisztek zubbonyukra és dolmányukra vállzsirórt kapnak, mint a lovassági tisztek. Díszben ehhez erősitik a gombsortól odafutó bojtzsinórt. A tisztek egyenruhája hasonlítani fog a testőri uniformishoz. Az Alföldön és hegyes vidéken más-más lesz a szolgálatot teljesítő csendőr ruhája ős köpenyege. Ezenkívül a fegyverzet is változik s a karabélyhoz pisztolyt is kap a vezényelt csendőr. Kardot pedig csak a sokadalomba vezényelt csendőrök viselnek. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a Az alagút. Irta : Feodor. Gyűlölöm a vén kisasszonyokat! Kimondhatatlanul ! Udvarias ember vagyok s azelőtt mindig önzetlen pártfogója voltam a társadalom e mostoha gyermekeinek. De most már értem a vénkisasszony- gyülöletet, amióta utamba tévedt e „hervadt liliomok egy ritka szép példánya. Akár hiszik, akár nem, én voltam akkor a világ legboldogabb embere: nászutazásomat tettem. Természetesen nem egyedül, hanem aranyos kis feleségem lehető legkellemesebb társaságában. Hej ! . . . Képzeljenek maguknak egy szoborszép asszonyt (Ti- zián Madonna képein van ahhoz hasonló), ki valamivel kisebb nállam (a felsőbbségből nem engedek) s amellett, hogy müveit, egyszersmint házias is, jobban főz, mint zongorázik, modern gondolkozása mellett (az asszonyok mindig »modern«-ek) is valóban naiv, amit másként körülírva úgy fejezhetnék ki, hogy lelkén még ott ragyogott az a bizonyos himpor, mely hosszuhaju poéták közveszélyes költészeti bűntetteinek okozója, végül pedig — és főképpen — szerelmes (természetesen én belém), mint egy tizenhat és féléves bakfis. Szóval: mintafeleség ! Ez az én kis életpárom. A nászutazásra nagyban készültünk. Nyár eleje lévén, úgy terveztem, hogy nem megyünk a nászutazók örök érvényű programja szerint Itáliába, hanem a fekvésüknél fogva hűvösebb vidékeket fogjuk körül nászutazni. Gyönyörű útitervet állítottam össze: Bécsen, Drezdán át Berlinbe, azután Hamburg, Köln érintésével Pá- í’isba, végül Svájcon át- haza. Mikor aztán arra került a sor, hogy a legfelsőbb fórum szentesítését megnyerjem, némi büszkeséggel és bizonyos vőlegé- nyi páthosszal adtam elő tervemet. Szinte belemelegedtem, mikor a végére értem s vártam a hatást. Generalpausa azután lágy fuvola hangon megszólalt a legfelsőbb fórum : Szép, nagyon szép . . . de . . . most nem megyünk arra hanem délre ! Yalőszinüleg nyitva felejtettem számat. Körülbelül olyan formán éreztem magamat, mintha jeges vízzel nyakon öntöttek volna. Hiszen amint napokig dolgoztam, amit fantáziám minden erejével oly gyönyörűen kiszíneztem álmatlan éjszakákon, szivem dédelgetett gyermeke, a gyönyörű útiterv — fuccs ! Összeszedtem magamat és engesztelni kezdtem az angyalt. — Nézd édes lelkem, hisz ott most oly rettenetes a hőség, hogy szinte megsül az ember. Majd inkább a jövő tavasz- szal. Hiszen most ez a legkellemesebb utazás. Hiába volt minden. — Az nem baj. Ha igazán szeretsz, akkor velem jösz délre, mert én imádom a tengert. Föllélegzettem. — Ha csak ez kell, szivem, hát ki mondta, hogy nem megyünk a tengerhez ? Akár ott, is maradhatunk, hiszen most a legszebb az Északi-Tenger és ... — Nem, nem az Északi-Tengerhez . . . Brrr . . . Észak ! . . . A nem is lehet szép . . . csupa jég, fagy . . . Bizony szebb annál, sokkal szebb az Adria !-..;■. Aztán puha karjait nyakamba fonva folytatta: — Oda megyünk, ugy-e, édes? . . . Udvarias ember vagyok, szerettem is a menyasszonyomat, hát . . . Fájó szívvel búcsúztam az Északi-Tengertől, Páristól meg Svájctól s belenyugodtam a v.áltozhatatlanba. Jól van lelkem; ha te akarod, menjünk délre, menjünk az Adriához, menjünk akár Afrikába, Fokföldre, vagy tudomis én hová, csak jó meleg legyen ott, az a fő. Hiszen te olyan okos kis lány vagy! Veled még a világ végére is elmegyek! Hanem hogy tisztában legyek a megváltozott helyzettel, megengeded ugye azt az egy kérdésemet, hogy miért akarsz te mindenáron ép az Adriához utazni ? . . . Rám nézett azzal a gyönyörű két szemével, hamiskásan mosolygott az a pici piros ajka, azután felém hajolva súgta: — Mert arra van a legtöbb — alagút . . . Valószínűleg másodszor is nyitva felejtettem a számat, de azután hatalmas kacagásban törtem ki. Ez az érv, pillanat alatt teljesen meggyőzött az Adria szépségéről! _____Meghajoltam, illetőleg lehajoltani s e gy hosszú csókkal zártam le az én okos kis menyasszonyom pici piros száját. így kerültem én a fiumei gyorsvonatra, amely vonalon csak Iá, mondd : tizennégy alagút ván. * Helyesen jósoltam. Csakugyan meleg volt, rettentő hőség, amolyan igazi augusztusi nap. A vonat zsúfoltig tömve s hiába Ígérgettem a kalauznak a végén már egy ragyogó, vadonatúj aranyat, külön fülke nem volt kapható. Égy Fedák-jubileumi est a Király-szinházban közönséges nulla ahhoz a zsúfoltsághoz képest, mely itt a vonatban uralkodott. És most képzeljék el magukat az én helyzetemben : ott ül az ember mellett az egy napos asszonyka, közvetlen közelemben s még a kezét is csak félve, lopva szorongathatom úgy néha-néha. A nagyérdemű utazó publikum hamar észreveszi a fiatal boldogságot s annál nagyobb kedve tellik a feltűnő megfigyelésben, mennél kevésbbé jól esik ez az »érdekelt felek«-nek. Szinte látványosságot csinál a dologból, ami pedig oly természetes, mint a jogász gyermeknél a megbukás, vagy Frici bácsin a kockás nadrág. Hiszen a költő mondta (az pedig csak tudja!), hogy ... a virágnak megtiltani nem lehet . . . Pláne, ha két virág kerül egymás mellé ! (Már bocsánatot kérek, utóvégre a mákvirág is csak virág ! . . .) Különben élesen figyelt bennünket a velünk szemben ülő valóságos madár- ijesztő, egy hozzávetőleges számítással félszázados jubileumán már jóval túl levő »szikár« hölgy, kiről régi módi kalapja s gyürütlen ujjai után Ítélve hamar megállapítottam, hogy a »hervadt liliom-«ok Linné által még nem kategorizált osztályába tartozik. Fürkésző bagoly szemeit az egész idő alatt vette le rólunk s valahányszor kis feleségem felém hajolva súgott valamit, vagy ha megpillantotta egymásba font kezeinket, mindannyiszor hegyes orrának finíoritásával fejezte ki megbotránkozását a közszemérem e durva megsértése felett. Zágrábon már jóval túlhaladtunk. Teljes hét órát töltöttünk már a vonaton, anélkül, hogy csak egy bizalmas szót is válthattunk volna. Hogy mit jelent ez, megmondhatják mindazok, akik valaha nászutazást tettek. Aranyos kis feleségem úgy ült mellettem, mjnt a szárnyaszegettkis madárka a kopaszodó faágon s csak néha-néha vetett félénken egy szerelmesen szomorú pillantást felém. A vonat meg csak egyhangúan zakatolt s vitt, vitt bennünket a szépséges Adria felé . . . Egyszerre csak hozzám hajol a feleségem s a kezében levő menetrendre mutatva, ragyogó szemekkel súgja a kis hamis: Laci! mindjárt jön az első alagút !Te... hosszú! . . . s megszorította a kezemet. Föleszméltem. Megnéztem a menetrendet, hogy hát mióta vannak az alagutak is bevezetve, — hát akkor látom csak, hogy az állomások jegyzékének szélére egy csomó szó van odaírva vékony hajszál betűkkel: hosszú, rövid, rövid, hosszú, nagyon rövid, hosszú, stb. . . . Hangosan elnevettem magam s össze-vissza csókolni szerettem volna az én élelmes huncut kis feleségemet. De szerencsére még idejekorán eszembe r lNÉI" Legtökéletesebb arctisztító- és szépiíő-szerek a világhirii'Vf Kriegner-féle Kriegner-féle Kriegner-féle || 11 AKÁCIA AKÁCIA AKÁCIA II AV) ARCKRÉMÉ, tégelye 2 korona SZAPPAN, darabja 1 korona PUDER, doboza 1 korona I Kaphatók az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Postán küldi az egyedüli készítő: KRIEGNER-gyógyszertár BUDAPEST, Kálvin-tér.
