Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 3. szám
2. szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. nem legenda lesz az oly nemzeti nagyság elbűvölő szónoki ereje, mint a Kossuth Lajosé volt; nem- zedékről-nemzedékre fogják látni, hallani és abból erőt meríteni. Ezen csodálatos találmányhoz Faragó Jenő irt egy silány pro- tazist »Csőd a vászon« cimen. Valóban lehetetlen volt elképzelni, hogy a nagy műhöz ily firc keretet tud magyar iró készíteni. Talán nem is kellene hozzá a keret? De ha már van, hát hol marad a szellemesség és jóizlés ? A keretnek alkalmazkodni kellene a beszélőmozgóképek jelentőségéhez! Es mit tesz? Egy bácskai faluba visz bennünket, ahol egy sváb-paraszt (Braunhaxler Sepl.) Szabadságolt huszárkáplár fiától megkérdezi a földes gazda (Kis Buzgó János) a pap, a tanitó, hogy mi az újság Pesten, Stefi a többek között a beszélő mozit is felemlíti; a magyar paraszt nem hiszi, hazugságnak tartja és kijelenti, hogy csak akkor adja Kató leányát Stefihez, ha bebizonyítja, hogy nem hazudott. Stefi elmondja, hogy Nagykárolyban éppen most játszik a kinye- tofony, hát jöjjenek vele és lássák. A függöny legördül, a társaság a nézőtérre jön és kezdődik a beszélő kép bemutatása; ennek végével hazamennek és meg van a nagy kibékülés. Színészeink a lehetetlen helyzetbe igyekeztek beletalálni magukat s a közönség Gáspár, R. Tóth és Szép Gyula .mókáin jól mulatott, bár Ízléstelen volt tőlük, hogy elfeledték, miszerint a második felvonás szinházmegbizonyosodott ösztönnek, azonnal megértető velem, hogy ez az az ismeretlen nő, kinek légies árnyát a kis mezei lak ablakában láttam. Nem is volt ő ismeretlen előttem. A jobb társasághoz tartozott és neje volt egy nagyiparosnak, kinek gyártelepei Roub- aixban voltak, minek következtében időszakonként eltávozni kényszerült Párisból. Az asszonyka felhasználta ezen eltávozásokat; ma azonban valami összekoccanásnak kellett történnie közte és Armánd között. Maguktartása, a nő fagyos hangja, arcán a megsértett királynői büszkeség kinyomata azon kínos szóváltások egyikét gyaniltatták, melyeken a nagy szenvedélyek végleszámolása történik, égető kérdések tárgyaltainak s az érdekeltek egy rakás kellemetlen dolgot zúdítanak egymás fejére. Egypár perccel később, a nő távozása után, még láttam Armándot feljönni a körbe, letelepedni a bankhoz és több szerencsés tét után annyira elvakulni, hogy merészségét borzasztó veszteséggel kellett megfizetnie. Végre egypár hét múltán ismét láttam a fiatal nőt egy estélyen, nagyon körülvéve és ünnepelve, bizonyosan el is feledve már Armándot ős úgy látszott, hogy gyönyörrel hallgatja a szépeket, miket udvarlőja fülébe suttogott. ban történik, hol a paraszttól elveszik a botot s a hol tanitó urnák is legfeljebb a csutora végét vagy egyebet lehet szopogatni, de semmiesetre sem lehet bottal hadonászni s pipázgatni. * — Hétfőn zőnaelőadásban Goldfäden régi és örökszépségü keleti operája Szulamit (Jeruzsálem leánya került színre igen jó előadásban. A címszerepet Bródy Irén játszotta; énekszámai sikerültek s szépek voltak, mozdulatai simák és jók, de monológja szavalat értékű. Szigethy Antal (Absolon) ezúttal szépen, melegen énekelt s játéka némely jelenésben tökéletes volt. Mély érzésű volt Neményiné (Abigail) játéka. Igen eredeti volt Váradi Izsó a tudós zsidóifju (Náthán) szerepében, a közönség belépőjét megismételtette.— Gáspár (Monach) Horváth (Avidonoch) a gazdag kérő, Marossy (Belizár) a hős, Németh (Zingitany) Szép Gyula a főpap szerepeket töltötték be sikerrel. Ügyes volt az Abigait, vadmacska és kút élőkép. A díszlet — az első képbelit kivéve — nem állja a kritikát; arra igen kevés gond lett fordítva. — Kedden a »Cigányprímás« operett ment a megszokott szereposztásban, az ismert sikerrel. — Szerdán 14-én Bernstein Henri »A tolvaj« színmüvét elevenítették fel. Szép számú közönség nézte végig a lélektani problémákból alkotott darabot. Vécsey Ilonka (Voysin Marie Lvnise) szép képességei, Horváth (Lagardes Fernands) helyes játéka gyönyörködtették a közönséget. Parlagi (L. Kábellá) nem tudta mondókáját kellően Marossy Géza (Voysin Richaro) a nem neki való szerepben az összhatást nagyban rontotta; a leghatásosabb jelenetek elsimultak, nagy jelenések eltörpültek. Kár volt! Igazán sajnáljuk, hogy Marossyval, ezen igen jó operett és képzett színésszel ily módon kell foglalkozni. Talán (rossz perceket is szerzünk neki. De elvégre nagy V. Tehát látszat szerint a viszonynak vége volt. Mint az a kényes virág, mely átültetését nem bírja túlélni, elhalt szerelmük is. És a következő évben, midőn földkörüli nagy utaipra elindulnom kellett, annak sajnálatát vittem magammal, hogy akaratom ellenőre végét okoztam egy kényes, gyöngéd viszonynak, melynek sohasem kellett volna megszakadnia. Tizennyolc hó lefolyása és visszatérésem után, egy zaklatott és kimerítő nap alkonyán megváltottam jegyemet a kis állomásra, mely lombos rej tekében inkább játékszerhez hasonlít és kirándultam a hegyes ormu, palás fedelii kis mezei lakásba. A sötét éjszakában is könnyen rátaláltam. De minő meglepetés ! Az első emeleti két ablak világos. És a már gondosan összevont függönyök fehérségén két árnyék. Egy férfi és egy nő árnya, de kiké? Az. árnyak egymást átölelve tartották. — Nini! ön az ? . . . Isten hozta! szólt a háziasszony felém nyújtva jobbját. És majdnem nyomban suttogó hangon tette hozzá: — Fent vannak . . . Visszatértek szobájukba. Oh, jobban szeretik egymást, mint valaha ! Gélért Endre. rövidlátás kellene hozzá, hogy ne lássuk meg azt, a mit mindenki lát. Igaz ugyan, hogy vidéki szinielőadááok és Színészek kritizálása nem is egészen indokolt, de ha már ilyen létezik s ha a kritikus tollát csak a jóakarat vezeti és csak használni óhajt vele: akkor az ilyen tekintetek miatt nem szabad haboznunk. Kerülgettük eddig mint a forró kását, -de nem tudjuk elképzelni, mi az oka annak, hogy minden nagyobb szerep operetten kívül is Marossy kezébe jut. A színész mórhetlen becsvágya és az igazgató szerete juttatja hozzá? Marossy a neki való operett szerepeket dicséretesen játsza meg; e tekintetben el lehet róla mondani, hogy a társulat értékes tagja, a közönség előtt is kedves. De nem neki valók azok a szerepek, amelyekben a beszélő tiszta organum az első feltétel, a hol a dekla- máció szabatossága, a szép beszéd minden — minden! S melyekben a játék csak köntös, mert a hatás a kimondott szóban van! Marossy örökös harcban áll ezekkel; a kettős mássalhangzók benn maradnak a szájában! Éneknél ez tudvalevőleg nincs s éppen azért azon téren kellene szép tehetségeit művelni, tökéletesitenie. A director helyzetében mi R. Tóth Józsefnek osztanánk a szóban lévő szerepeket; nézetünk szerint a színmüvek és vígjátékok előadása sokat javulna és a nevezett színész megfelelő szerepekhez jutna. Csütörtökön 15-én a budapesti Vígszínház újdonsága »A hónapos szoba« került bemutatásra. A darab bohózat s nem vígjáték, mint azt a szerző Farkas Imre elnevezte. A vígjáték alakjai majdnem teljesen hiányzanak belőle, inig a bohózati figurák és cselekmények teljes mértékben képviseletre találtak. Színészeink tömör előadást nyújtottak. Első helyen kell megemlékezni. Gáspár Jenőről, aki »A havasi kürt dalárda« karmesterét Tóth Vendelt játszotta meg tökéletes humorral és túlzás nélk»l; állíthatjuk, hogy Gáspárnak ez volt a szezonban a legjobb alakítása. Vécsey Ilonka Boátor Péter szerelem-szomjas feleségét kitünően adta. Csőthy képviselő lehetetlen alakját R. Tóth József, Dán Gyula zeneszerzőt Marossy Géza, John inas érdekes alakját Várady Izső személyesítette. Mindhárman képességük legjavát mutatták meg. Sikerült volt Váradi, Tombor és Parlagi tánca, a melyet a közönség többször megismételtetett. Külön meg kell emlékeznünk Szigethy (Boátor Péter) az iró alakításáról. Nevezett e héten másodízben várakozáson felüli jó alakítást nyújtott s ha végtagjainak szélmalomszerü mozgását mérsékeli, szép sikerekre lehet kilátása. A darabban előforduló énekszámok igen csinosak és tetszetősek. Általában olyan az egesz darab, hogy többször is színpadra jöhet. Pénteken (16-án) zónában Molnár Ferenc kitűnő vigjátéka »A farkas« ment telt ház előtt. A férfi főszerepek megosztásánál a régi hiba volt. .Szabó ügyvédjelöltet Marossy Géza játszotta; játékánál a megszokott ügyesség és helyes felfogás nyilvánult meg. Dr. Kelement R. Tóth József személyesítette, alakítása tökéletes, fellépése biztos volt. Az egész előadás színvonalát az ő művészi játéka mentette meg. Vécsey Ilonkától eddigi szereplései után jobb Vilmát vártunk. Különösen a hős-katonával való jelenése mesterkélt és hamis volt. Parlagi szereplése közepes, a pincérek játéka ügyetlen volt. Saját készitményü s nemgyári áruban máj; senki sem csatatkozott, ha cipőit Papp László Dagykároly Gróf Károlyi György-téri raktárából szerezi be. Téli posztó cipők, sárcipők, fiú- és leány csizmák és cipőkben nagy választék! ■ Csak Papp László által készített cipőt használjon
