A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-08-17 / 12. szám
2-ik oldal. A VÁRMEGYE 12. szára. tület nevében az igen tisztelt és minden mostoha apaság mellett is a szeretett vármegyét, hogy kedves elnökünknek tett ígéretét szíveskedjék már beváltani, hisz a testület hallgatva gyermeki szeretettel kérve járult atyjához: a vármegyéhez. Darutollas kalpagu" elnökünk fokossát az ajtómellett hagyva, bár dereka nem szokta meg a hajlongsát, mélyen hajolt testvérei érdekében és mégis ... semmi zaj az ünnepélyes csendben«. A viz csepjei kicsinyek, erőtlenek, de nagy tömegben erőssek. A víztömeg ereje az elsőket hajtja folyton előre, hajtja a kétségbeesés tenyerébe. Nemes vármegyei magisztrátus! Egy kedélyes szállóigével szóll az elnökség hozzátok, kérdezzük Tőlletek, hogy: »Mit mondott a kábái asszony?« Ő a mulatás, a kedélyesség szavával felt; de mi azzal, hogy »Hátha ennénk komám uram. Az ii| világ felé! . . . Kétségbeejtő méretekben indult meg a kivándorlás hazánkból. Nem is sokat nagyítunk, ha n ép vándorlásnak nevezzük. Hatósági engedéllyel és anélkül nap-nap után tömegesen veszi útját a föld népe, a munkás kéz kifelé . . . jobb hazát keresni . . . mert édes hazája mostoha lett hozzá. Az eső és árvíz okozta pusztulás annyira elkeserítette a népet, hogy egyáltalán nem is hisz a józan ész szavának. Meggondolatlanul, vakon enged a gonosz üzérek csábításának. Szomorú tény ez, amely még lehangolóbban hat reánk, midőn meggondoljuk, hogy vármegyénk e téren is excellál. Szégyen pir futja el arcunkat, midőn halljuk, hogy az országszerte működő kivándorlási hiénák fő-fészke vármegyénkben van . . . Ne gáncsoljuk a rendőrhatóságokat! Mint a vessző, a cserje nem akadályozza meg a hegyről lefelé rohanó lavinát, ép úgy tehetetlen ez áramlattal szemben a rendőrhatóság. Hiábavalónak bizonyul a legodaadóbb munkája is. Mi ennek az oka? . . . Hol hát a baj alapja? A kormány részvétlensége, a közigazgatás s általában a magyar haza polgárságának nemtörődömsége minden baj okozója. Igen, ők az okai minden bajnak, mert tétlenül elnézték, hogy a hiszékeny nép között mindig szélesebb rétegben és mélyebben verjen gyökeret az az örült, besuggerált tudat, hogy túl a tengeren Eldaráldó van, csak ott lehet boldogulni, vagyont szerezni — mert ott arannyal fizetik a munkát. Ez a dobzse felfogás, ez az ölhetett kezekkel sült galambra való várakozás már megszokott, öreg hibája a magyarnak, mely miatt már oly sokat szenvedett s mint látszik még többet is fog szenvedni a jövőben. De a vezényletnél, a kormány körökben e kérdésnél megnyilvánult tudatlanság, amely ily végzetes következményeket vont maga után — már megbocsáthatatlan s szégyen foltja a magyar közigazgatásnak. E kérdésnél a magyar állam valósággal Pató Pál ur volt. Tehetetlen lustaságában kimerült minden tudása, hogy statisztikai adatokkal bizonyította mindig sűrűbben felhangzó jajjainak az alapját. De hogy miként kellene vas marokkal megragani a fenyegető veszedelmet s még csirájában elfojtani azt: arról egyáltalán nem gondolkodott. Egykedvűen tűrte, hogy a tudatlan népben meggyőződéssé váljék az a tudat, hogy hazájában nincs már számára hely, itt már a betevő falatját sem tudja megkeresni, inig ott kint az uj világban boldogság és jólét vár az érkezőm Ezért jutottunk lassanként idáig: amikor már a csecsemő az anyai tejjel nem a hazaszeretetei, nem a drága véren szerzett, sók áldozat árán megvédelmezett, honi földhöz való ragaszkodás — de a szülőföld iránti idegenkedést, a kivándorlás^ ösztönét, szívja magába; amikpr az ifjú generatiónak már eszményképe: Amerika. Most látva a rettenetes következményt; a közigazgatás a társadalommal együtt tehetetlenül áll meg s a rendőrhatóságokra próbálja hárítani a felelősséget. Természetesen, ez a legközönyebb elintézési mód. Kimutatják ismét, hogy a rendőrségek szervezetük folytán nem felelnek meg hivatásuknak — igen mert az általuk elkövetett vétkes mulasztás következményeit nem tudja megakadályozni — s az ügy le lesz tárgyalva. De nem igy ám! A magyar haza nem ezt parancsolja! Ne keresse most senki sem, hogy ki a hibás — hiszen mindenki egyforma bűnös, — hanem igyekezzen pótolni a mulasztást. Hirdesse mindenki a hazaszeretetei s igyekezzék szétrombolni a gaz kuíárok által a köznép elé festett elérhetetlen ábrándképeket, meggyőzni a félrevezetett árva s a természettől is agyonsanyargatott népet, hogy odakint rettenetes pokol vár reájuk. Nem nehéz bizonyítékot találni. Ott vannak a kivándorlottak siránkozó, panasszal telt sorai. Azok mondják el az igazat. Ne a fizetett emberhús kereskedők, hanem saját testvéreik szavának higyjenek. Hallgassák meg ezek intő szavát s ne CJ Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, teritők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. 'i' !! Minta után vaió festés!! Hauff el 5ámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö es vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. szám. A róm. kath. templom mellett. Műhely : Petöfi-utca 59. szám. Bármely kénes szin yüés gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. a a
