A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-06-08 / 2. szám
Nagykároly 1913. junius 8. Vasárnap. I. évfolyam 2. szám. A VARMEGYE Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Kaszinó-u 10. Telefon 115. Felelős szerkesztő : NAGV ISTVÁN aszatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár s Egész évre — — — — — 8 korona. 'Félévre — — — — — — 4 korona. Nyilttór sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. 4' „Fiaim csak énekeljetek“. \ (N. I.) Egy farsangi bál jut eszembe, honnan egy ifjú leány táncosának csábos szavaitól kipirult arccal, álmatagon tér haza. Ott magánya ölén elmereng. Pezsgő, deli vére szendergésében is lüktet, erei dagadoznak. Az álma roham sebességgel száguld vele virányos berken, csörgedező patak partján, hüs fa árnyában, rózsás kert ölén, kanári dallos szobában. De mind e tereken ott . . . ott eszményképe, a boldogságot adó férfi: . . . Jó az ébredés . . . körül néz s látja, hogy csalóka délibáb folt minden, álom, múló álmodozás. A tündéri álom ködfátyola eloszlott s a rideg való a hétköznapiasság, a vegetálás, a küzdő élet folytatása. Ez a jegyzők sorsa is. ígérgetés itt, Ígérgetés ott. Álmodozások, a szebb jövő napjának viradtát lesve, várva csillogó reménynyel, letört valósággal. Midőn hazánk egén egy uj hajnalcsillag jelenik meg, fényében fürödve, várja a belkormányzat munkása a szivárványos derű napját s e helyett a belkormányzat borongós egén nem tisztul a felhő burkolat és a valódi államkormányzat az admi- nistrációnak még a közélet adta nivőra való helyezésére sem tétetnek [igaz kísérletek. A gyenge csecsemőt életerős ifjúvá az elröppent idők a percek sokasága növeli. A jegyzői testületet, a közkormányzat legfontosabb pótolhatatlan szervét, az idők vihara, a görnyeteg munka, a tapasztalat áldása növelte fel. De miként az idők minutái növelnek, úgy ennek vasfoga el is emészt. így őrölte, emésztette meg a jelen administráció épületét, mely alapjában roskadoz, bomladoz. A beligazgatás hajója a tenger viharában elmerülni készül. A hajó kapitánya kétségbe esve kapkod, a mentés minden gondolható kísérletét felhasználja, de hiába, lesülyed a rozoga hajó a tenger mélyébe. A megerősödött, megizmosodott közkövetelmények parancs szava hiv. Nem szabad egyedi nézeteknek már alávetni a közkormányzat, a belügyigazgatás roskadozó hajóját, ujja kell építeni, hogy a csapkodó hullámáradatban tova könnyen sikolhasson. A nap és éj váltakozását megállítani nem lehet. A közélet e közkincsét kallódni, engedni immár nem lehet. Jegyzők! szavaitokat, tetteiteket vessétek latba, mert Összetárcasuan az erő. A méhcsalád egyedeinek munkássága, mily bámulatra ragadó alkotás élőképe. Jegyzők! Ti, kiknek az ország minden irányú törvénye kezetekbe adatott, kiknek bámulatra ragadó ténykedéstek ereje, a belkormányzat alapja. Ti tartsatok össze s akkoron a felkelő csillagzat derűs égboltot talál s eljuttok az Ígéret földére. Aesophus meséje azt mondja, hogy a köteg vessző szálanként könnyen törik, de a köteg együtt törhetetlen. Tehát a költő szavaival szólok hozzátok: „Fiaim csak énekeljetek“. Uj idők, jobb idők. Az elmúlt hét folyamán az ország minden részéből jelentéseket halhattunk, hogy a meleg időt időközönként erős csapadék váltja fel. A gazdáknak tehát nincs okuk a kétségbeeséshez, mert a vetés a legjobb reményekre jogosít. Rá is fér erre a szegény országra, annak lakosságaira, mely lenni, élni akar. Hiszen ég és föld esküdött össze ellene, a múlt évi siralmas termés nyomorúságot eresztett ránk, a már tűrhetetlen pénzügyi konjunktúrák ezer és ezer existenciát tettek sírba, a Balkán háború okozta általános európai feszültség pedig ezer meg "ezer dolgos kezet vett el foglalkozása mellől. Mindnyájunk előtt egy kérdés
