A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-11-23 / 26. szám
SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 26-ik szám. 6-ik oldal. ember; mindaz, ami engem érdekel, nem ismeretlen ön előtt. Két megtört életből még csinálhatunk egy könnyen elviselhető létet. Megfogjuk látogatni Nápolyt, Rómát, Velencét,. Elfogunk menni, ha akarja, egész Keletig, az úti fáradalmakban s a tájképek változatosságában annak a múltnak feledését keresve, melynek emléke lelkünkre nehezedik. Tekintse magát orvosnak, kire egy szegény betegasszony gondozását bizták. Ilyen föltételek mellett minden jól fog menni . . . Roland tiltakozásai kárba vesztek. Lujza beszélni engedte,' de nem válaszolt neki. Kivett útitáskájából egy könyvet és elmerült az olvasásba. * * ' * Minden fogadóban, hol megszállottak, Lujza kőt szobát rendelt és gondja volt rá, hogy a közbenső ajtó tolózárral legyen ellátva. így utazták be Olaszországot, megtekintvén a műemlékeket és múzeumokat. Délelőtt kilovagoltak, délután liosz- szabb sétakocsizásra rándultak ki; színházban, lovárdában vagy hangversenyeken töltötték az estéket. d’Esnandes kisasszony nem volt ugyan az a szépség, ki után a járókelők visszanézni szoktak, de kifejező és érdekes kinézése volt. Szabályos arc-éle, fekete haja, melyet a tetszeni vágyás minden igénye nélkül összefonva viselt; szelíd kifejezésü szemei és főként tisztán csengő dallamos hangja együtt véve oly egészet alkottak, mely éppen nem volt kellem nélkül. Roland de Lamyrra a fiatal asz- szony nem maradhatott hatás nélkül. Minden szavát nyájasan és szeretettel vegyes tisztelettel intézte hozzá. Végre egy este, abban a pillanatban, midőn hallotta, hogy neje szobája ajtaját szokása szerint elreteszeli, könnyek tolultak szemébe. Ezután fellázadt benne a férj. Fölkelt és kopogtatott az átkozott ajtón. — Lujza! szólt felindulástól remegő hangon, nyisson ajtót kérem, szavam van magához. Lujza nyitott és megdöbbenéssel nézett férjéi e. Roland lábaihoz vetette magát és zokogva tört ki ajkain a szó: — Szeretem! Lujza egy lépéssel meghátrált. Hidegen, gőggel csak annyit felelt: — Uram, önnek elég pénze van és a város nincsen asszonyok nélkül! — De ön vicomte de Lamyre neje! tört ki Roland rosszul palástolt haraggal. — Ez igaz uram, hála egy kis hirdetésnek ! Ezután gyöngéden eltolta magától, de oly kézmozdulattal, mely nem tűrt további ellenállást és újból elzárta ajtaját. ❖ * * Másnap a vendéglőbeli szobalány egy levelet adott át a vicomtessnek. Roland kimenté magát, hogy előleges értesítés nélkül távozott. Egy rendkívül sürgős dologban kellett Párisba mennie. Egy hét múlva fog visszatérni. A levél Lujzára anélkül, hogy talán számot adott volna magának arról, amit érzett, kellemetlenül hatott. Mi lehet ez a sürgős dolog? Ürügy talán, hogy előbbi életmódjához visszatérjen? Szobájában maradt bezárkózva, zongorázott, könyveket hozatott. Csak harmadnap határozta el magát a kimenetelre, de alig tett egy pár lépést, sietve visszatért. A hét már végefelé járt, midőn egy párisi lapot felbontva, következő sorokon akadt meg: »Meaux, augusztus 29. Egy végzetes kimenetelű párbajt vívtak meg városunkban. Vicomte de Lamyre a tiszti kávéházban egy pár heves szót intézett de Brőmond dragonyos kapitányhoz. Ez utóbbi elszántan vágott vissza. »A vicomte, bizonyára meggondolatlanul, fékezhetetlen felindulásában a tiszt válrojtját érintő kezével. Ez urak ma vívtak meg; fegyverül kardot választottak. Az első összecsapásnál de Brémond kapitány egy őt hüvelyk mélységű szúrást kapott mellébe. Holtan rogyott össze.« Lujza kiejtő a lapot kezéből. Borzasztóan elsápadt. Ez a de Brémond kapitány volt az, kitől először hallott szerelmes szavakat és aki atyja részéről elutasítástól tartva, a sikert magának azzal hitte legjobban biztosíthatni, ha őt, a tudatlan ős védtelen fiatal leányt hatalmába keríti. Csak azután kérte meg kezét midőn ezt a könnyű bűnt félig rábeszélés, félig erőszak utján már elkövette. Roland megölte őt. Mégis csa kvan valami annak a szívnek a mélyén, melyet pedig már tökéletesen romlottnak hitt ! Midőn másnap Roland a vendéglőbe visszaérkezett, Lujza egy szóval se tett neki említést arról, amit megtudott. Roland hozzá lépett ős gépiesen homlokon csókolta. Ugyancsak gépiesen, ezt Lujza megtörténni engedte. De midőn elhagyták a vendéglőt, hogy szokásos sétájukat végezzék, Roland észrevenni hitte, hogy neje szívesebben támaszkodik karjára. Eddig csak ujjai hegyével érintette, ez alkalommal egész odaadással, majdnem bizalommal támszkodott reá. * * * Pár nap alatt átfutva Svájcot, Vicomte de Lamyre és neje visszatértek Franciaországba ős d’Esnandes egyik birtokán telepedtek le, mely a Loire partján két kilométerre fekszik Blois-tól. Egy modern kastély, orgonafáktól beárnyékolt előtornáccal, kerttel és egy kis parkkal. Ez volt az egész, de körülötte kibérelhető vadászterületek voltak, s a kastély berendezése nagyon kellemes volt. Lujza igen jól találta magát benne. Egy reggel Roland értésére adta. hogy három napra Párisba megy. —Ön teljesén szabad, volt a válasz, használja fel tetszés szerint idejét. Roland harmadnap este visszatért. Lujza hallotta megérkezni a kocsit, de lakosztályából nem jött ki. Másnap féltizenkettőkor csöngetés jelezte, hogy a {reggeli tálalva van. Lujza lejött; Roland az ablakpárkányára könyökölve, egy hajót kisért figyelemmel, mely a Loiron lefelé haladt. — Jó útja volt? kérdő Lujza. — Jó és kellemes egyaránt, feleié Roland vidoran. Lujza ránézett férjére és úgy találta, hogy csaknem sugárzik az örömtől. Csak ekkor vette észre, hogy az asztalon három teríték van. — Vendége van ? kérdő Rolandtól. — Igen, vendégem van, nézze csak. E pillanatban az ajtó feltárult és Lujza egy normand viseletű dadát látott belépni, egy göndör hajú gyönyörű hat éves fiúcskát vezetve, ki megütközéssel nézett körül. Lujza a pohárszék párkányába fogódzott, hogy el ne essék. A kicsi egyenesen Rolandhoz ment, mint olyanhoz, akit már jól ismer. — Jó napot kis barátom, szólt hozzá Roland, azután karjaiba vette és megcsókolta mindkét arcát. Várj csak! tette hozzá, egy papírtekercset adva át neki, eredj ezt átadni a néninek. A kicsi átvette a tekercset és átnyújtotta azt Lujzának. Egy közjegyzői okmány volt ez arról kiállítva, hogy »János Ágost Gasz- ton« Vicomte de Lamyre ur és d’Esnandes Lujza kisasszony házassága által törvőnyesittetett. És most az asztalhoz ! kiáltott fel Roland örömmel. És maga kötötte fel az asztalkendőt a kicsikének, ki tapsolt örömében az omelette láttára, mely aranyos volt, mint egy püspöksüveg. Roland nejéhez hajolt és egész halkan mondá : — Most már bizonyára feleségem, miután már gyermekünk is van. Lujza meghatottan és könyes szemekkel erősen megszorította férje kezét. Roland felhasználta e nemes felindulást, hogy hozzá tegye: —í És bizton remélem, hogy majd adni fogunk neki legalább egy játszótársat. Lujza elpirult, de »nem«-et nem mondott. Franciából: Beliért Enöre. árvaszéki ülnök. Laptulajdonos: Szatmármegyei jegyzöegyesület. Jegyzői időszaki jelentések és teendők november hóban. Nap Tárgy Hová? Vonatkozó rendelet 1. Gyámoltak és gondn. óletvisz. Főszolgabíró 11500/1899. B. M. Erdei rovatos naplóból kimutatás « 1879 : XXXI. Sajtótermékek kimutatása « 5720/898. V. K. M. Kivándorlási mozgalmak állása « — Közsegélyben részesültekről jelentős « — Halottviszgálati jkvek « — 2. Adóbehajtás eredménye Kir. adóhiv. 50000/913. P. M. Pénztárvizsgálati jkv. Főszolgabíró 23354/886. B. M. Tüzkárjelentés (I.) « 53888/1888. B. M. Utadóbefizetős eredménye « 21802/1890. K. M. 7. Halálesetek havi kimutatása kir. jbiró 43194/1895. I. M. r. ÍO. Tartózk. vált. kimutatás Főszolgabíró 58300/902. H. M. 15. Közbiztonsági állapotokról « i 1876: VI. t.-c. 15. §. Adóhátralékosok intendők « 1883. XLIV. 35. §. 20. Tartózk. vált. kimutatása 58200/903. H. M. 30. Tartózk. vált. kimutatás "I 58200/1903. H. M. Munkaadók és cselédek összeírása « 1 14100/1905. F. M. (Szükségelt nyomtatványok lapunk nyomdájában kaphatók.) ’LJ«
