A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-07-27 / 9. szám
9. szám. A VÁRMEGYE 3-ik oldal. érintkezik az államhatalom igazán az élettel ; — a községi reformot másként megoldani nem lehet, mint úgy, hogy a jegyzői állás annak aki hibrid alakulatából, hogy úgy fejezzem ki magamat kibontakozzék, hogy az valóban felelős rendelkezési joggal biró végrehajtó szerve legyen a magyar közhatalomnak, (ügy van : Éljenzés) de e mellett az alakulat mellett, amely a jegyzői állást attól a másik hivatásától megfosztani, a melyik szerintem unikommá teszi az összes hivatalnoki állások közt: a társadalmi élet és az emberi élet minden vonatkozásában jóbarátjává, tanácsadójává, vezetőjévé, jótevőjévé lenni a népnek. (Úgy van ! ügy van !) Nem szabad a jegyzői állást ki- vetkőztetni abból a hivatásából, hogy az ügyesbajos ember az élet minden vonatkozásában a maga jegyzőjéhez fordulhasson, mint legbiztosabb tanácsadójához, leghűségesebb jóbarátjához. (Élénk- tetszés, hosszas lelkes éljenzés és taps.) Ezt az állását a jegyzői karnak a magyar nemzet természetes organikus fejlődése növelte nagygyá. Ezt nem olvashatjuk professzorok könyveiben, ezt semmiféle külföldi példa nem taníthatja nekünk, de megtanítja az élet. (Úgy van! Úgy van!) Valósággá tette az életnek természetes fejlődése és szomorú szinvakság volna a mi részünkről, ha bárminő idegen példák utáni kapkodás mellett elfeledkeznénk arról az egészséges növényről, a mely a magyar társadalom élettalajában saját erejéből, önmagából fejlődött. (Hosszas, élénk éljenzés.) Ilyenformán képzelem én magamnak, tisztelt uraim, a jegyzői állás kialakulását a jövőben. Természetesén ezzel a jövő kialakulással kapcsolatban tartom helyénvalónak a jegyzői állás anyagi vonatkozású kérdéseinek végleges rendezését is. (Halljuk! Halljuk !) Nézetem szerint azonban ez a végleges rendezés a dolog természeténél fogva nem történhetik meg egyik napról a másikra, hiszen a ki ismeri mindazokat a problémákat az életből, a melyek egymásba kapcsolódnak a községi reformmal összeköttetésben, az nem áltathatja magát azzal, hogy egynéhány hónap alatt meg lehet oldani ezeket a kérdéseket. Ez a rendezés hosszabb időt fog igénybe venni és ennek az időnek lefolyását nem nézhetjük tétlenül. (Helyeslés !) A jegyzői kar anyagi helyzete sürgős javítást igényel. (Úgy van! Úgy van! Általános élénk helyeslés és éljenzés) és bármily aggasztók legyenek is az ország pénzügyi és köz- gazdasági viszonyai, bármennyire igyekeznünk is kell a takarékosság szempontjait érvényesíteni az állami élet egész mezején, erre kell a magyar államnak pénzforrásokat találni, (Szűnni nem akaró hosszas éljenzés) hogy már a következő költségvetéssel kapcsolatban legalább is jelentékeny lépést tegyen a jegyzők jogos anyagi követeléseinek kielégítésére. (Hosszantartó lelkes él- jenzés és taps.) Az ügy mai állásában ne méltóztassanak tőlem többet várni. Előre jeleztem már, hogy részletekbe most nem volna helyes dolog belemenni, de méltóztassanak meggyőződve lenni róla, hogy a jegyzői kar iránt érzett régi rokonszenvemre és barátságomra. (Lelkes zajos éljenzés) s a mi ennél kötelességszerüleg még nagyobb sulylyal kell, hogy rám nézve bírjon, a magyar nemzeti társadalom közérdekére való tekintettel, a mely megkívánja, hogy olyan jegyző karunk legyen, a mely a megélhetés gondjainak legalább is leg- sulyosabbjai alól felszabaduljon, kötelességemnek fogom tartani és kötelességének fogja a kormány tartani, — mert hiszen ebben a kérdésben nem lehet nézeteltérés köztem és a kormányon velem együtt lévő tisztelt barátaim közt — kötelességünknek fogjuk mindnyájan tartani azt, hogy már legközelebb tegyünk jelentős lépést a jegyzők ilyen természetű jogos igényeinek kielégítése felé. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) Most pedig engedjék meg, hogy azzal zárjam szavaimat, a mivel megkezdtem: fogadják még egyszer szívből jövő igaz köszönetemet, viszonozzák ezt a barátságot, azt a jóindulatot, ro- konszenvet és becsülést, a melyet én tanúsítok önökkel szemben (Megújuló lelkes éljenzés) és igyekezzünk becsületes fáradozással karöltve szolgálni a magyar nemzet nagy közérdekét. (Hosszas, lelkes éljenzés, tetszés és taps.) Ezután kölön tisztelgett még a miniszter- elnöknél az »Erzsébet-árvaház« elnöksége. Jóindulatába ajánlották az egyesületet. A miniszter- elnök az elnökséget a legjobb akaratáról biztosította. A kitörő lelkes éljenzésekkel többször megszakított miniszterelnöki beszéd lelkesítő hatása alatt vonult át a küldöttség a Belügyminisztériumba. A menet élén haladt a miniszterelnöki tisztelgésnél szintén jelen volt Sándor János belügyminiszter gépkocsiján U s z k a y Bálint elnök társaságában. Ä belügyminisztérium zsúfolásig megtelt hatalmas udvarán helyezkedtek el. Ott volt rajtuk kívül a minisztérium számos tisztviselője. Ott voltak — többek között — dr. Ra- kovsaky Endre, dr. Jalsoviczky Sándor, Szabó László miniszteri tanácsosok, Máriássy Barna, dr. Fest Lajos, dr. Gáspár Artur miniszteri osztály- tanácsosok, Sándor Ákos, Diószegky János, dr. Blaha Sándor, Psik Andor miniszteri titkárok, Szalay Frigyes miniszteri segédtitkár, dr. Magary Géza és dr. Weis István miniszteri fogalmazók. A belügyminisztériumban a minisztert szintén Uszkay Bálint elnök üdvözölte, kinek üdvözletére Sándor János belügyminiszter a következő nagy horderejű beszéddel felelt: Saját készítményt! s nem gyári áruban még senki sem csalatkozott, ha cipőit PAPP LÁSZLÓ Nagykároly Gróf Károlyi György-téri raktárából szerezi be. Gyermek szandálok, amerikai cipők dús Választékban. Gsak Papp László által készített cipőt használjon.
