A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-07-27 / 9. szám
Nagykároly 1913. július 27. Vasárnap I. évfolyam 9. szám. A VARMEGYE Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉREK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő s |j Előfizetési ár s Nagykároly» Kaszinó-u 10. NAGV ISTVÁN Félévre"6 - I ~ II I * korona! Telefon 115. a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Nyiittér sora 40 fillér. — Egyes szám 20 fillér. Az államosítás. (N. I .) ... ez az ütköző pont az, mely ellen a robbanó lövegek pattognak; ez az ütköző pont az, mely ellen a harcra tüzelt légiók vértezett katonái ádáz tusára felfejlődnek ; ez az ütköző pont az, melynek még meg sem épített elméleti falazata ellen faltörő kosokkal törnek elő s ez az ütköző pont az, melynek meg sem kezdett alapzata alá aknákat csempésznek. De ez az az ütköző pont is, hova a védő seregek paizs erdei terjesztik véd- szárnyukat; ez az az ütköző pont, hol a Hektorok és Leonidasok harcolnak ; ez az ütköző pont az, mely ha a bábeli torony építés átkos öröksége, romboló fejetlensége nem áll elő lengyelhoni véteként — a felemelendő impozáns épületón a magyar glória fennen ragyog. És ha az elavult szokás lenyűgöző hypnotizmusa alól fel tudnának szabadulni a magán érdekektől vonzott féltékenykedő lelkek, úgy az ország századokra kiható alkotással oly üde közéletet teremt, mint a tavaszi kelő nap, mely első langyos sugarával életre csalja a dermeteg természetet. Az állam közigazgatásának beállítását, megteremtését nem csak a jegyzők szemüvegén kell nézni, mert ahol állami belélet rendezéséről van szó, ott testületi kérdések számításba nem jöhetnek, hanem a közérdek szempontjából, a közkivánalom, a közéleti követelmények parancsszavából: de nem is csak a pártsurlódások homályos üvegén kell ezt keresztül szemlélni, nem a pártok göröngyös utairól kell tekinteni e kérdésre, ezen államiéti alkotás nagy hord- erejüségére; hanem a nemzet örök létének erősbitése, megteremtése szempontjából; mert hisz a pártok örök változatban vannak, halnak és születnek; csak egy áll,, az állami élet. Maga a jelen közigazgatás azonos ahoz a mithológiai hajóshoz, ki a scilla és charibdis tátongó rémei, szirénéi mellett halad s midőn egyiket kerüli, másik nyeli el, ki valóságos tojás táncot jár; ki végre a küzdelmek rengetegei, élethalál félelmek között Odyseusként átevez a veszélyes utón, mert justiciának győzni kell s mert mint a kormányelnök mondá: »Valósággá tette az életnek természetes fejlődése és szomorú szinvakság volna, ha . . . elfeledkeznénk arról az egészséges növényről, amely a magyar társadalom éllettalajában saját erejéből, önmagából fejlődött.« Igen, a földből kelő tavaszi növényzetet a nap és éj váltakozását visszatartani, a föld forgását meggátolni nem lehet. A berakott parazs a szél lengésére félelmes tüznyelvekké lesz. A föld tüzének ereje volkánikus rombolásban tör ki. Ezen megérett, az erők természeti erejével felruházott közjogi helyzet, az állam közigazgatás nem késhetik már. Az ajtó nyillik s be lép Hungária teljes fenségében. Sokan vannak a belkormányzati egység, az államosítás ellen. S miért? Mert féltik a kormány hatalmától. Hát kérdem, mely hivatali testületnek van oly misztikus becsülése, mint az igazság szolgáltatás terén élőknek? Avagy ez nem állami ? Hát a tanítói testület, mely lenézett pária volt, mióta közbecsült, nem mióta államosítva van? A kir. Pénzügyigazgató és tiszti személyzete nem közbecsült? — pedig áldatlan munkaköre van. Avagy talán a községi közigazgatás oly eszményi, mint hirdetik? — Dehogy, az egy vonagló hulla, mely mindenek által rugdostatik, még a puhányok is marják tehetetlen oszlásnak indult leplét.
