A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-07-13 / 7. szám
7. szám. A VÁRMEGYE 3-ik oldal. házban feküdtem, azután Drinápoly alá vonuló sereghez kellett csatlakoznom Itt értesültem, hogy apám és bátyám elestek az ostromban. Véletlen, hogy én is hasonló sorsra nem jutottam. Egy srapnell kiszakította alólam a lovamat. Jelentéktelen sérülést szenvedtem a lábamon, ezért gyalogosan vettem részt a további küzdelemben. Az nap azonban közvetlen közelemben két srapnell robbant szét s a szilánkok a felső karomat és mellemet sebesitettők meg. Három hónapig nyomtam az ágyat Musztafapasában. — Még le sem telt a fegyverszünet, ismét parancsot kaptam a bevonulásra. Nem volt egy fillérem sem, ezért elhatároztam, hogy a hónapok óta ki nem kapott fizetésemet kérem. Jelentkeztem a parancsnoknál, aki pénz helyett irtózatosan összeszidott. — Örüljön, hogy enni kap, — mondta a parancsnokom. — Pedig enni sem kaptunk. A kumanovói ütközet után négy napig nem ettünk. A katonáink eleven állatokra vetették magukat, felszabdalták s úgy véres-nyersen ették meg. Egy sertésnek a szallonájából én is jóllaktam. Máskor az elesett török katonák közé mentünk. Egy őrnagy holttestét elcipeltem a helyéről és ott találtam egy zsák török aranyat, egy kenyeret és bicskát. Az aranyat ott hagytam, a kenyeret és a kést elvittem. — Szerbiában majd olyan korrupt viszonyok vannak, mint Törökországban. Aki a behívásokat végző hivatalnokoknak pénzt ad, megmenekül. Más családoktól a 16—17 éves gyerekeket is elvitték.-— Az otthonmaradt családtagoknak borzalmas a helyzete. Egy rokonomat és négy fiát elvitték a háborúba. Mindannyian odavesztek. Az özvegytől pedig elvették teheneit, lovait. — Megutáltam a véres igazságtalanságot. Apám, testvéreim meghaltak, nem kötött semmi Szerbiához. Elhatároztam, hogy megszököm. Megtudtam, hogy junius 8-án a belgrádi kikötőben lesz a Margit nevű magyar hajó. Lementem a kikötőbe, ott elosontam az uszályhajókig, beugrottam egy csolnakba, a kardommal elvágtam a kötelet s a Margit hajóhoz eveztem. A kikötőben cirkáló szerb csendőrök észrevették a szökésemet s megállásra adtak jelt a hajónak, de a kapitány megállás helyett jelt adott a gépésznek, hogy teljes gőzzel vezesse a hajót. A hajóról Fehér- templomba vittek, innen pedig Versecre s a belügyminiszter távirati utasítására Debrecenbe internáltak. Magyarországon ugyanis jól báynak velem, pedig azt hittem, hogy itt is kínozni fognak a katonaságnál, mint Szerbiában, ahol tisztek is kapnak huszonöt botütést. Minies Mihály valami alkalmazást szeretne kapni Debrecenben. KÖZIGAZGATÁS. A városi állatorvos nyugdíjazása. A tanács javaslatára Nagykároly város vasárnapi közgyűlése Lobi Jakab állatorvost, tekintettel beteges voltára, de meg azért is, mert a hatvanöt évét már betöltötte: nyugdíjazta. Egy érdekes illetőségi eset. A községi illetőségre nézve fennálló jogszabályok abszurd voltára élesen világit rá a következő eset, amely jelenleg a magyar királyi közigazgatási bíróságnak döntését várja : Egy családos szabóiparos az 1886. évi XXII. t.-c. 10 szakaszában megállapított határidőt, 4 évet, jóval meghaladó időn át mint önálló iparos egy r. t. városban lakott, ahol évi 21 korona I. osztályú kereseti adóval rovatott meg. A családfő elhunyta után a gyermekek illetőségének megállapítása vált szükségessé. A városi tanács megtagadta az illetőség elismerését, mert igaz ugyan, hogy az elhunyt családfő a város adófőkönyveiben mint adóköteles szerepel, de a reá kivetett adó részben töröltetett, részben pedig hátralékban maradt, A városi tanács nézete szerint az elhunyt a városi illetőséget nem szerezte meg, miért is előző lakóhelye, mely egyúttal származási községe is, kötelezendő az illetőség akceptálására. Hasztalan volt a község kézzel-lábbal való tiltakozása, az alispán az illetőséget a község terhére állapította meg. A község persze íelebbezett a közigazgatási bizottsághoz, ahol ugyanaz lévén az ügy előadója, mint aki az alispáni határozatot fogalmazta, az alispáni felfogás jutott diadalra. így került az ügy m. kir. közigazgatási bíróság elé. A község jegyzője a közigazgatási bírósághoz intézett panaszban elmondja, hogy az elhunyt szabóiparos a r. t. városban, mint 2 év óta ott lakó és adóval megrótt egyén, az 1886. évi XXII. t.-c. 36. szakaszának a) pontja alapján tekintet nélkül arra, hogy adójával rendben van-e, vagy hátralékos, felvétetett a községi választók közé s mint községi választó, ugyanezen törvény 40. Saját készitményü s nem gyári áruban még senki sem csalatkozott, ha cipőit PAPP LÁSZLÓ Nagykároly Gróf Károlyi György-téri raktárából szerezi be. Gyermek yzandálok, amerikai cipők dús Választékban. Csak Papp László által készített cipőt használjon.
