A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)

1913-06-01 / 1. szám

A VARMEGYE

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap *

SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Nagykároly, Kaszinó-u 10.

Telefon 115.---------- - , . Fe

lelős szerkesztő :

NAGV ISTVÁN

aszatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője

Előfizetési ár:

Egész évre — — — — - 8 korona. Félévre — - <1 korona. Nyilttér sora 40 fillér. — Egyes szám 20 fillér.

Nagykároly 1913. junius 1. Vasárnap. I. évfolyam 1. szám.

Magunkról.

Távol állva minden hangzatos frázistól ős nagyhangn Ígérgetéstől, csak kötelességet vélünk teljesíteni, midőn célunkról, saját magunkról röviden néhány szót szólunk. Előttünk fekszenek azon baráti sorok, melyekkel még két évvel ezelőtt felszólítottak és buzdítottak egy oly sajtó organum megteremtésére, mely hivatva legyen hiányokat pótolni azokkal szemben,

1 ' V'1’" fV-t 1'ríV1',ri 4r- rJiocj’Ély offíi V

“ 1 O '' •• - ‘j v ;

A Vármegye« első számát immár útnak eresztjük. És ezzel egy széjjel vetett, de tetemes* erővel rendelkező, fontos kormányzati funkciókat végző kar egységes egészszé tételéhez az első láncszemet megkovácsoltuk.

Mint társadalmi lap a vármegyénk területét érintő, az azon nyüzsgő élet minden mozzanatáról híven beszámolunk.

Mint közigazgatási lap a közigazgatás mindazon tényeire kitérünk, melyek legelső sorban a községeket, jegyzőket érdeklik.

Mint közgazdasági lap pedig hasznos olvasni valót kívánunk nyújtani mindazon olvasóinknak, kik a közgazdaság terén működnek, fáradnak.

Mindenkor csak a tisztesség fegyverével fogunk harcolni az igazért, de tánto- rithatatlanul, viszont azonban nem fogunk visszariadni az igaztalan felderítésétől sem.

ítáko^mezőn.

(N. I.) Mintha a gondviselés parancsa s nem az erőszak kényszere vitte volna az ország jegyzőit Nagy Hunyadink «Rákos Mezejére«, hogy ott a falombok ózondus levegőjének csókjai a testvéri találkozás öröm és az elhagy atott- ság keserű könnyei között összesereglő régi

nótáriusoknak, újkori jegyzőknek, kik a községek mindenesei, személyesitői, valamit súgjanak a nagyidők életéből, a nagy ember tetteiből az uj alakulás tanúságául. ß

S a községek jelen kormányzói, a magyarság igaz képviselői megértették a rákosi suttogó levelek hallgatag beszédét ‘s ehhez mérten átszellemült, de férfias önérzettel adták tudtára az ország jelenleg elkorhadt kormányzati épületét, minden részen recsegő, ropogó falazatát vakol- gató kőmiveseknek, hogy az ország nagyegészét képező egyedek kormányzói elvitathatlanul a községi jegyzők. Ők képezik azon összetartás, kohesió erejét, mely az ország erős, egyetemes sziláét a községek atomjaiból alkotja.

Igen a községi jegyzőket ma mar az éieu megjelölte, ők a természet rendje által beparancsolt perifériális területek s összevontan az egész ország tényleges, pótolhatatlan kormányzói.

Avagy ne tudná és ne látná azt bárki, hogy amit a parlament alkot, amit az összkormány kibocsát, ki annak a falusi mozgó életben a szive, ki adja meg a lüktető dobbanást?

A természeti akarat kifolyása, az Isten parancs szava volt a rákosi összejövetel, hogy a jegyzői kar fennen lobogó zászlója lengését az elkorhadt épülfetet támogató kevés pallérok is lássák és vegyék le szemükről a zöld üveget, mely csak arra való, hogy a gyaluforgács is fűnek láttassák s ne álljanak gátként az igaz fejlődés szükségszerű követelményének, parancsának.

Minden állam létalapja a kormányzati élet sarkkövén nyugszik. Nagy Napóleont hadvezért lángesze mellett kormányzói nagysága tette igazi nagygyá, mondatai örök becsünk, intézkedései magához vonzó delej erővel búnak. '

Mátyást kormányzói zsenije tette szintén nagygyá s ez a nagyság hazánk egén mint szivárvány derűje mosolylyal hat most is ki s terül magyar hazánk égboltjára.

És átérzem a közmondás ama igazságát «Historia est magistra vitae». S látom átvonulni előttem a vezérek korát, az «Etelközi» vérszerződést megkötő félisteneket, mikoron vérük kiomlásával e szépen kéklő égbolt alatt egy nagy családot alkottanak.

Egy ezred röppentél Hungária felett seme ezred utolsó százada roöam lépéssel követelte