Szatmári Újság, 1918. október (2. évfolyam, 234-260. szám)

1918-10-06 / 239. szám

4ű”ik oUdl. zalmari Újság Szatmár, 191S. október 6. Szatmár város a megyeszékhelyért. A közgyűlés fölirata a miniszterelnökhöz. A lemondott bolgár király búcsúja Bulgáriától. Szófia, okt. 5. Ferdinánd ex-kirá!y a következő manifeszíumot bocsátotta ki: .A királyságban bekövetkezett körül­mények összejátszása folytán, amelyek min­den jó polgártól önfeláldozásig menő áido- zatot követelnek, drága hazánk javáért az első példát akartam adni az önfeláldo­zásból és ama szent kötelékek ellenére, amelyek harminckét esztendő óta oly szoro­san fűztek ehhez az országhoz, amelynek boldogulásáért és nagyságáért mindent meg­tettem, ami erőmből telt, elhatároztam, hogy a bolgár királyi trónról elsőszülött fiam, Boris javára lemondok. Amidőn ezt az elha­tározásomat bejelentem nagyon szeretett boigár népemnek, minden hűséges alattvaló­hoz és igazi hazafihoz azzal a kéréssel for­dulok, hogy egy emberként csoportosuljanak Boris cár trónja körül, akinek nevével a régi bolgár királyság sok nagy tette fűződik össze, hogy a hazát e súlyos helyzetből kivezethesse és ismét felemelje arra a magas­latra, amelyet a sors kijelölt neki. Amidőn mélységes gyásszal a szivemben elbúcsú­zom drága Bulgáriától, hálámat fejezem ki az egész bolgár népnek azért a támoga­tásért, amelyben uralkodásom idején része­sített.“ Az osztrák nemzetiségek. Lammasch lesz a miniszterelnök. Bécs, okt. 5. Ausztria belpolitikai vi­szonyaiban a legközelebbi napokban jelentős változások várhatók. Nevezetesen az a szán­dék, hogy Ausztria belpolitikai viszonyait a nemzetiségek önrendelkezési jogának elve alapján még az összeülő békekonferencia elütt rendezik. Mérvadó helyen valószínűnek tartják, hogy a napokban királyi proklamá­ció jelenik meg, amely megállapítja az oszt­rák demzetiségeknek a legszélesebb körű tar­tományi önállóság alapján való szervezését. Ez egyúttal báró Hussarek miniszterelnök tá­vozását jelenti, akinek utódja valószínűleg Lammasch egyetemi tanár, az ismert paci­fista politikus lesz. Az uj kancellár bemutatkozása. Berlin, okt. 5. Miksa bádeni herceg, az uj kancellár ma délután mutatkozott be a birodalmi gyűlésnek. A szeptember 30-íki császári rendeletnek megfelelően — mon­dotta a kancellár — a némeibirodalmi poli­tika vezetése alapvető módon megváltozott. A hazája körül legnagyobb érdemeket szer­zett Hertling kancellár utódjaként engem hivott meg Őfelsége a császár az uj kor­mány élére. A most nálunk megvalósított kormányzás lényegének felel meg, hogy a birodalmi gyűlésben haladék nélkül kifejtsem a nyilvánosság előtt azokat az alapelveket, amelyek szerint felelősségteljes nehéz felada­tomat betölteni szándékozom. Ezeket az alapelveket, mielőtt a kancellári ügyek vite­lére elhatároztam magamat, a szövetséges kormányokkal együtt és a többségi pártok vezéreivel a magas Ház előtt megállapítot­tuk. Ezek az elvek nem csupán saját politi­kai hitvallásomat tartalmazzák, hanem a né­met népképviselet túlnyomó részének, tehát a német nemzetnek hitvallását is, amely a birodalmi gyűlést, az általános, egyenlő és titkos választójog alapján saját kívánsága sze­rint állította össze. Csak az a tény, hogy a nép többségének meggyőződését és akaratát tudom mögöttem, adott nekem erőt e súlyo­san komoly időkben arra, hogy a birodalmi ügyek vezetését vállaljam. Szatmár, okt. 5. Szatmár város törvényhatósági bizott­sága a szeptemberi közgyűlésen elhatározta, hogy a megyeszékhely elnyeréséért felirattal fordul a miniszterelnökhöz. Dr. Lénárd István polgármesterhelyettes, főjegyző elkészítette a feliratot, amely igy hangzik : Nagyméltóságu M. Kir. Miniszterelnök Ur! Kegyelmes Urunk! Törvényhatósági bizottságunk az aíulirt napon tartott rendes havi közgyűlésén a fő­városi lapok által a megyék területi rende­zése s általában a közigazgatás egyszerűsí­tése tárgyában közölt közlemények alapján, — foglalkozván a városunkat erősen érintő nagyhorderejű kérdéssel, — felirattal fordul Nagyméltóságodhoz s kéri jelen feliratunkban felhozottaknak a történelmi igazságnak meg­felelő méltányos mérlegelését. Történelmi tény ugyanis, hogy a me­gye székhelye egész gróf Károlyi Sándor fel­lépéséig Szatmár Németiben volt. A megye gyűlések az akkori viszonyoknak megfelelően a Szatmár-Németi mellett levő gelényesi pusztán tartattak. A megye székhelye nem is egészen 100 esztendővel ezelőtt 1722 ben, helyeztetett Nagykárolyba. A pénzügyigazga­tóság székhelye azonban a legutóbbi időkig Szatmár-Németi maradt. Csakis igy tudta a me­gye közönsége nagyobb nyugtalanság nélkül tűrni ezt a közigazgatásilag félszeg állapotot. A mozgalom azonban állandóan megvolt az iránt, hogy a székhely Szatmár Németibe helyeztessék vissza. Ez a mozgalom időnként valóságos forrongásba tartotta a megye kö­zönségét. A mozgalom mindig csak azzal az illetékes körök által tett ígérettel volt lecsi - lapítható, hogy a megyék kikerekitésének rendezésénél Szatmár-Németi igényei a me­gye székhelyét illetőleg feltétlenül kifognak elégitfetni. Nagyméltóságu Miniszterelnök Ur! Nem akarjuk itt megismételni azokat az érveket, melyeket Szatmár vármegye közönsége már ismételten kifejtett a magas kormány előtt, a megyei székhelynek Szatmár-Németibe le­endő visszahelyezése tárgyában. Kell azonban mutatnunk arra, hogy vá­rosunk nemcsak a történelmi Szatmár várme­gyének, de az egész Északkelet Magyaror­szágnak kulturális, kereskedelmi és ipari góczpontja. Ez a város a legutóbbi népszám­lálás alkalmával népesedés terén 37 száza­lék emelkedést mutatott. Fejlődés képessé­gének az ország összes városai közt szinte az első helyen adta azzal bizonyságát. Nem­zetiségi szempontból is egyenes követelmény a közigazgatás központi szerveit olyan hely­re tenni, hol a magyarság kultúrájának fák­lyája fennen lobog s igy absorbeáló erejét minden irányban kifejtheti. A városban van öt vármegyére püspöki hatóságot gyakorló róm. kath. püspökség, kir. kathélikus főgymnasium, két népes re­formátus gyülekezet, református főgymnasium tanító és tanitónőképzők és a város nagy anyagi áldozatával fölállított népes kereske­delmi és polgári iskolák, öt-hat internátus, úgy hogy Szatmár-Németi egyenesen az is­kolák városának mondható. Királyi törvényszéke, 9 járásbíróságá­val egyike a legnagyobb törvényszékeknek. Vasúti és postaforgalma pedig legjobb statisztikai bizonyítéka annak a kereskedelmi és ipari forgalomnak, mely önerejére utalt városunkat Keletmagyarország közgazdasági emporumává emelte. A vizi utak hajózhatóvá tétele, s a Szamos foiyónak már régebben kormány programban tervbe vett kereskedelmi úttá leendő kiépítése csak befogja tetézni azt a közgazdasági missiót, melyre városunk földrajzi fekvésénél fogva nemcsak a várme­gyében, de egész Keletmagyarországon egye­nesen praedestinálva van. De a város maga a kultúra, a közgazdaság érdekében egyik ál­dozatot a másik után hozta meg a múltban s fogja meghozni a jövőben is. A jelenben pedig eboen a mostani világ égésben váro­sunk hivatalosan is, de társadalmilag is sok­kal többet áldozott Magyarországért, a kirá­lyért, sőt a német szövetségesért is, mint bármelyik vidéki város a környéken. Kétsze­resen esik ezért nekünk súlyosan Kegyelmes Urunk, hogy városunk a mindenkori kor­mányhatóságok által nem részesül abban a méltányos elbánásban, amit önerejére utalt, áldozatkészsége fejében joggal remélhetne. Sőt 1890 ben a pénzügyi kotmány az addig itt levő pénzügyigazgatóságot, jóllehet a vonatkozó törvény ezt parancsolóiag nem is mondja, Nagykárolyba, mint a megye szék­helyére helyezte. Ez a tény a pénzügyi közigazgatás terén egyenesen lehetetlen állapotot, teremtett az egész megyében! Szatmár-Németi, Nagybá­nya, Felsőbánya városok, Nagysomkuí, va­lamint a vármegyének ezek körül fekvő ré­szét a pánzügyigazgatósággal való személyes érintkezésből ki vannak zárva. Az érintkezést csakis arányban nem álló költséges utazással teljesithetíK a felek, úgy hogy maga a pénzügyigazgatóság kény­telen Szatmár-Németibe való gyakori kiszá- lásokkal úgy ahogy segíteni a helyzeten. A, pénzügyi kormány 1911-ben a folytonos pa­naszok hatása alatt belátta a helyzet tartha­tatlanságát s el is rendelte a pénzügyigazga­tóság visszahelyezését. A rendelet azonban mindamai napig végrehajtva nincs. A pénzügyi administratió jelenlegi tarthatatlansága miatt és egyenes állami érdekekből addig is, mig a vármegye székhely kérdés megoldható lesz, kérjük Nagy méltóságodat, hogy a királyi I pénzügyigazgatóság visszahelyezése iránt a j már teljesen elkészített tárgyi adatok alapján I a további rendelkezéseket megtétetni méltóz- j tassék. Legalább ezen a téren szanáltassék j haladéktalanul az a sérelem, ami nem csak Szatmár Németi város, de a vármegye közön­ségének kétharmad részét váratlanul es in­dokolatlanul érte. Ha a megyei törvényható­ságok rendezésénél az a cél lebeg a magas kormány előtt, hogy azok a kommunitások, melyek" két-három"járásból állanak, a közi­gazgatás pénzügyi terveinek könnyítése cél­jából, rnegszüntettessenek, akkor Ugocsa vármegyének Szatmár megyéhez és nem Má- ramaros vármegyéhez való csatolása látszik földrajzilag is legczélszerübbnek. Ez a me­goldás valóban kikerekités volna, eltekintve attól, hogy Ugocsa vármegye közönsége úgy kultur, mint különösen közgazdasági tekin­tetben Szatmár-Németihez van a geográfiái helyzet logikai erejénél fogva csatolva. Meg­vagyunk róla győződve, hogy Ugocsa vár­megye közönsége ezt a megoldást szíveseb­ben is venné, mint a Máramaros megyéhez való csatolást, hamár egyszer önállóságát fel kellene adni. Természetesen azonban csak azzal a feltétellel, hogy az igy egyesitett me­gye székhelye Szatmár-Németibe helyez­tetnék ! _ Na gyméltóságu Miniszterelnök Ur! Ke-# gyelmes Urunk! Mi a mások töriénelmi jo­gait még érinteni sem akarjuk, csak a ma­gunkéhoz ragaszkodunk azzal a szivósággaf, mely a magyar embert jogai, megzavarásánál

Next

/
Thumbnails
Contents