Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)
1918-09-15 / 221. szám
2-tk oldal, Szatmári Uisac Szálra ár, 1918. szeptember 15. Vezérkarunk jelentése. Budapest, szept. 14. (Hivatalos.) Olasz harctér. A Brentától keletre és a Monte Sola- rolon visszautasítottuk az ellenség előretöréseit. A Piave melletti San Donénál meghiúsítottuk az olaszoknak álhajózási kísérleteit. Albán harctér. Az albániai Pojanitó! északra csapataink az ellenségtől elragadtak néhány szívósan védelmezett majort. Az elfoglalt állásokban heves, páncéiautomobilokkal támogatott olasz ellentámadásokat vertünk vissza. Az olaszok a harc elől rendetlenül hátráltak. A vezérkar főnöke. Repülőink megtámadták a Piave-szigeteket. A sajtószállásró! jelentik: Harci repülőink szeptember 10-én az ellenségtől megszállt Piave-szigeteket bombákkal és géppuskákkal kétszer eredményesen megtámadták, az ellenség által a szigetekhez épített hidat elpusztították. Meddig tart a háború? Kitchener 1914 ben azt mondotta, hogy Anglia csak 1918-ban fejti ki erejét, Wilson tavaly pedig azt mondotta, hogy Amerika majd csak 1920-ban fejtheti ki erejét. Kitchenernek már igaza lett, amivel Kitchener egyúttal a hosszú háborút is megjósolta, alighanem igaza lesz Wiisonnak is, ami ránk nézve még szintén évekig tartó háborút jelent. Mert hogy áll a dolog ? Itt legelső- sorban is Angliának világhatalmi hegemóniájáról van szó, s ha Anglia most kötne békét : ezzel kettős károsodást szenvedne. Először ott károsodnék meg, hogy Németországnak tagadhatatlan fényes katonai heiy- zete folytán Anglia a békét nem diktálhatná és igy világhatalmi hegemóniáján, presztízsén csorba esnék. Már pedig Anglia mindent inkább eltűr, hogysem hegemóniájának presztízsén s a 30 millió négyzetkilométert kitevő világbirodalomban csorba essék. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy ha Anglia most kötne békét Németországgal, ebben az esetben a le nem vert, sőt még magyrészben győztes Németországot gazdasági erejének »kifejtésében semmiképen sem korlátozhatná, a nem korlátozott német expansiv gazdasági erő hamarosan túlszárnyalhatná Angliát: ekkor pedig mi célja volt Angliának, hogy beleavatkozzon a világháborúiba? Hisz épp az volt a célja, hogy Németország leverésével a német gazdasági erőt verje le: most pedig anélkül kössön békét? Azt aligha tehetné meg, hogy tiz- husz esztendő múlva Németország leverésére uj háborút indítson, s az emberiséget egy uj vérfürdőbe ugrassza be, inkább tehát most akar Németországgal végezni, mert hogy Németországot leverhesse, arra Angliának mindig világszövetségre lesz szüksége, sőt igy is kétséges a leveretés. Anglia tehát igy gondolkodik : ha most köt békét, világhatalmi presztízsén is csorba esik. Németországgal pedig nemhogy nem végzett, sőt hatalmasabb lett mint valaha. A háborút tehát folytatni kell mindaddig, amig Németországot a sárga földig le nem verik. Ez pedig — legalább igy hiszi Anglia — négy-öt esztendő alatt Amerika segítségével föltétlenül meg lesz. Már most négy-öt esztendő? Mi ez Angliának, ha arról van szó, hogy az angol hegemonikus ^yilághatalom további századokra is meglegyen, vagy ne legyen meg? Hogy meglegyen: ezért érdemes még nem négy-öt esztendőt, de akár még tit esztendő hogy utána századokra szóló angol hegemonikus hatalom, angol boldogság következik el. Ez a négy-öt vagy tiz esztendő az angol nemzetnek több századokra szóló megalapozott világhatalmában egyáltalában nem számit, csepp a tengerben, — s már most a cseppet Anglia ne szenvedje el ? Értjük-e már, hogy miért kell hát még a háborúnak négy-öt vagy tiz esztendeig tartani ? Szatmári krónika. Hírességeink arczképsorozaia. Jargon tanár tlr. Hogyne volna hires ember nálunk Jargon tanár ur, amikor égyike a legnépszerűbb és legkedveltebb profcssoroknak, akit a növendékei nemcsak tisztelnek, de szeretnek is és amikor műveltség dolgában is egészen alaposan van eleresztve hazulról! A francia nyelvnex és irodalomnak különösen nagy mestere Jargon tanár ur, aki Röppen úgy hive minden kultúrának, mint minden kulturnépnek. Csak a németekért nem rajong, akikre különösen azért appre- hendál, mert a háborúból valóságos tudományt csináltak. Már pedig Jargon tanár ur szerint a háború ellensége minden tudományosságnak. Egyéb külpolitikai vagy más állomjogi vonatkozásokban Jargon tanár ur nem szokott nyilatkozni, aminek kétségtelenül az az oka, hogy nem tud valamelyes jóféle, zamatos dohányt kapni a kis fapipájába, amely nélkül Jargon tanár ur el sem képzelhető. Ez a kis fapipa olyan surrogátu- ma a tanár urnák, mint aminő például a ló a huszárnak. Igaz, hogy a háborúban már nagyrészt leszedték a huszárt is a lováról, igy is kitűnő katonának bizonyult, ámde az igazi huszár mégis csak akkor igazán huszár, ha ló van alatta. Jargon tanár ur is ilyesféie-képpen van a kis fapipával. Derék, kellemes ember ő a nélkül is, de ötletességett humort, kedélyt csak akkor várhatunk tőle, ha bodor füstkarikák szállingóznak a fapipá- ből és a tanár ur angolosan nyírott bajusza környékéről. Az ehhez szükséges dohány beszerzése persze a tanár urnák is éppen olyan súlyos gondot okoz, mint más emberfiának ebben a cudar, nincstelen világban. El is van ezért gyakran keseredve és ilyenkor keményen szidja — Moskovicsot. Mintha ennek ő volna az oka. A tanár ur azonban úgy véli, hogy ha már nincs mit szívni, legyen kit szidni ? Egy Ízben személyesen is tudtul adta a nagy trafikban a diplomatikus Dohányosztónak, hogy Franciaországban például egyenként szednék ki a szakállát tövestül, ha igy merne az ottani nyelv professor rokkal szemben viselkedni .... Az említett kis fapipán kívül van még egy .járuléka“ Jorgon tanár urnák, amellyel — jobban mondva — akivel szintén gyakran lehet együtt látni a professor urat. Ez nem más, mint a tanár urnák pöttöm kis fekete fiacskája, egy pompás, eleven, villogó szemű lurkó, aki nem igen szerel a korzón sétálni, de annál inkább az édes apja lábán lovagolni még akkor is, amikor ez az alkalmatosság a kávéházban található. Egyszer ott megkérdezték a kis embert, mi lesz ő, ha nagy lesz? — Tábornok! — feleié a fiú és olyan ironikusan kacagott az édes apja szeme közzé, hogy borzalom volt azt nézni . . . Úgy látszik, hogy a tanár ur otthon teljesen hiába prédikálja a pacifizmus elvét, mert a fia már is —militarista! Jargon tanár urnák ez a kis arcképvázlata ugyancsak hiányos volna, ha nem mesélnénk el egy-két jóízű históriát is róla. Az iskolában egy alkalommal kedve tárnául a tanár urnák egy kicsit beszélgetni a növendékeivel. A háborúval kapcsolatos dol- 1 gokról volt szó és Jargon tanár ur egyik tanítványától azt kérdezte, kit tart jelenleg a világ legnagyobb zsenijének? — Hindenburgot — felele a növendék. — Lehet — mondja a tanár ur — de bizonyítsa be! — Ezt szinte fölösleges bizonyítani tanár ur kérem, — feleli a fiú. — Tudja kedves barátom, soha sem árt, ha az ember óvatos. Mert lássa: a háborúnak még nincs vége és ha igaz, hogy Víindenburg a legnagyobb zseni, akkor minek lehet nevezni például Foch tábornokot, aki a világ legelső zsenijének számításait ellensúlyozni, azokkat szemben helytállani és kipa- rirozni kénytelen. E szerint Hindenburgnak méltó ellenfele lenni: talán még nagyobb zsenialitás .... Alig hihető, hogy a tanár urnák ezt az okoskodását* az alldeulschok szintén osztanák . . . , Egy másik alkalommal a tanár ur rendes társaságával a Pannónia nagy asztalánál tarokkozott. Az ilyen tarokkjátékok igen kedélyesek szoktak lenni, mert a tanár ur partnereit ilyenkor azzal is szórakoztatja, hogy bemondásait a leghamisitatlanabb zsidó jar- gonban közli. A pártnerek már el is tanulták ezeket a kifejezéseket és ők is úgy beszélnek, hogy ha egy idegen hallaná, szentül hinné, hogy ez a társaság egyenesen Lengyelországból telepedett ide hozzánk. A jelzett alkalommal tényleg voltás egy galíciai idegen hallgatója ennek a játék-társalgasnak, akinek egy városi főtisztviselővel volt valami hivatalos dolga és az idegen éppen azt várta, hogy a tarokk pártiban résztvett városi urraí a játék után beszélhessen. A párti befejezése után a galíciai idegen mindjárt meg is szólította a városi urat és egy üzleti ügyben valami szívességre kérte. A megszólított tisztviselő meglehetősen bizalmatlanul és hidegen fogadta az idegen urat és a végén szó nélkül otthagyta a tarokkasztal mellett. A galiciai erre nagy méltatlankodással ezzel a szavakkal fordult Jargon tanár úrhoz, aki még a rau- tyistájával osztozott a nyereségen: — Tetszik látni, itt Magyarországon furcsák az emberek. Itt egyik zsidó nem segít a másikon. Nálunk — das gibt-s nicht í A tanár ur erre igy felelt: — Ja, ja.. mein lieber Freund, itt is úgy van az, mint maguknál, csakhogy itt sok a hitközség és sokfele a zsidó. Az az ur például, akivel beszélt, az egy neológ! Próbáljon tálán egy ortodox szal-.............menjen el a városházára és beszéljen a — főszdmvevővel. Sicher, hogy segít a maga báján !....*. A galiciai szót fogadott, de hogy mire ment a városházé iái, arról már nem szól a fáma. Violin. színház % __ Mű sor : Vasárnap délután: Lili, operelte 3 felvonásban. Vasárnap este: Csárdáskirálynő, Operette 3 felvonásban. Hétfő: Rang mód, színmű 3 felvonásban. Kedd: Traviata, opera 3 felvonásban. — Csárdáskirályné. Az uj színtársulat tegnap este a második operette bemutatásán is szerencsésen keresztül esett. A helyzet némileg kritikusabb volt, mert ezúttal vendég nem lépett fel es így a színház kizárólag sajat erőire van utalva. Mindjárt meg is állapíthatjuk, hogy sok tekintetben az előadás nemcsak kifogástalanul, dt dicséretreméltóan folyt le. Viszont olyan hiányosságok is vannak, amelyek eloszlatását az uj igazgatónak minél gyorsabban teljesítenie kell, ha azt akarja, hogy a közönség elismerését tartósan megszerezze. Ami a
